Szatmár-Németi, 1904 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-02 / 5. szám

Szatmár, 1904.

SZATM AR-NEMETI.

feltűnő szépség-hiba általánosság szempontjából.

Azért ismételjük: ha alkotunk valamit, ha pénzt költünk ezekre, tegyük ezt a mes ze jövőre kiható észjárással; ne a mának alkossunk, mert ez költséges fölöslegesség.

A ki pedig tárgyilagos figyelemmel tekinti az Arpád-utcza felső részén máig eszközölt rendezést, az azt fogja mondani, hogy: ez teljesen el van hibázva.

Ajánljuk ezen körülményt az Árpád-utcza altalános rendezésénél, az illetők szives ügyeimébe.

SZÍNHÁZ.

A múlt hét egyetlen szinházi eseménye a Rutt- kai György „Sötétség“ czimü színmüvének előadása volt. Ä darab iránya kétségkívül nemes és olyan társadalmi kérdés megoldását tűzi ki czélul, mely sok szocziológust ejtett már gondolkodóba, de a félszeg társadalmi felfogással sikeresen megküzdeni egyik sem volt képes.

Igen élesen állítja szembe a szerző a polgári és katonai felfogást a becsületről s a megsértett becsület helyreállításának formájáról, a párbajról.

A darab meséje röviden abból áll, hogy Vári Kálmán (Bátosi) leánya Emma (Széli Gizella) és Ist- vándi Lajos huszár főhadnagy (Nagy Sándor) egymást megszeretik s Istvándi megkéri a leány kezét. A szülők beleegyeznek a házasságba azonban Erdős László ügyvéd (Papír) aki őrülten szerelmes Emmába megakarja hiúsítani a házasságot s titokban feljelentést tesz a katonai parancsnoksághoz, hogy Vári 20 év előtt egy botrány hőse volt mint egy tönkrement vállalat igazgatója. Erre a katonai parancsnokság megtiltja Istvándinak a házasság megkötését.

Midőn Istvándi kijelenti menyasszonyának, hogy ilyen körülmények közt kénytelen a felsőbb parancsnok s atyja akaratának engedni, Emma fivére, Andor (Pápai) mély felhábordásában neki rohan Istvándinak. Ea kardot ránt, de Emma közbe veti mngát s megakadályozza az összecsapást, azt azonban meg nem gátolhatta, hogy Andor becstelennek ne nevezze Ist- vándit. A főhadnagy lovagias elégtételt kér Andor atyja ellenzése daczára megverekszik Istvándiva! s a párbajban elesik.

A probléma tehát látszólag nincs megoldva. A polgári felfogás küzd a katonai felfogással. Vári, aki teljesen tisztán került ki a botrányos pörből, teljes erejéből tiltakozik az ellen, hogy fia a csaladja boldogságát és békéjét vak elfogultságából és félszeg előítéletből feldúló Istvándinak lovagiás elégtételt adjon. A fiú azonban feláldozza magát húga sértett női méltóságáért s életével fizet azért, hogy az Istvándi becsületén ejtett csorba a lovagiasság szabályai szerint kiköszö- rültessék.

A sötétség teljes. Az egész tragikum a társadalmi előitéletől fejlődik ki, mely ellen minden küzdelem hiábavaló. Az áldozat igen nagy amit ez a bal ítélet követel.

Aki nem elégített igazságérzet fellázad a személőben s talán ez az a világosság, ami a sötétségből kivezet. Meg akar győzni a szerző a társadalmi előité- et ezen ferde ségéről és igazságtalanságáról. A közvé- emény irányítására ez nagyon nemesitő hatású s talán többet használ, mint sok más párbaj ellenes mozgalom.

A Szereplők játéka azt mondhatnék kifogástalan volt, jobb színmű előadást még e szezonban nem élveztünk. Minden egyes szereplő játékán kiváló gond volt észlelhető s szerepeiket dicséretesen tudják.

F.

földesurnak pallós joga van. Nem sokat jár porolni viczispánhoz vagy nem tudom mihez.

A ki rászolgált, azt rövidesen lenyakaztatta. A - tán felebbezhették az Ítéletet . . .

Pepi báró — a kit a megyei humor koldusbárónak nevezett le — hamar beletörődött az uj állapotba. Valahonnan asszonyt hozott Csernekre és megesküdött, hogy az utczára a mely szerinte német terület, sohasem teszi a lábát.

— A német elvehette a birtokomat, romba dönthette a kastélyomat, de családfámat nem tépheti ki az ezeresztendős gyökereivel és jogaival ! . . .

Attól kezdve soha ki nem mozdult Csenekről. Nem tudott semmit a világról. Azért mégis lassankint megöregedett. Vadászott az óriási parkban — passzus nélkül, termesztette a dohányt — fináncz nélkül. Csernek olyan messzi esett a világtól, hogy arra fináncz nem járt soha. Török se, tatár se, tán még a kolera se. Aztán meg el is nézték a hirtelen mérgü, vérmes, bolond bárónak.

— Minek zavarni szegényt az illúzióiban? — mondta egy tekintélyes és hatalmas pártfogója. Ebben született, ebben nőtt fel, sohasem fog beletörődni a megváltozott világrendbe.

És Pepi báró szentül meg volt győződve, hogy minden a régiben maradt. Jószivü, csöndes teremtés volt. De ha valaki fölbosszantotta, kicsiny, fekete szemei dühösen, szikrázva forogtak a bozontos szemöldök alatt és pipacsvörös képpel rikácsolta :

— Akkasztófára való gazember! úgy lődd meg, hogy lenyakaztatlak 1

— A Szatmár-eperjesi színi kerület választmánya múlt szerdán tartotta a színi kerület megalakítása óta első gyűlését. Részt vettek gróf. Fesztetics Andor, a vidéki színészet országos felügyelője, Magyar József, Eperjes város főjegyzője, városunk részéről pedig Pap Géza polgármester mint a kerületi választmány elnöke, Kőrösmezei Antal, Mátray Lajos, Dr. Kelemen Samu és Dr. Kölcsey Ferencz választmányi tagok. A választmány meghosszabbította Krémer Sándor színigazgató szerződését egy esztendőre, azonban több kikötményt tett az igazgatóval szemben, miután azt tapasztalta a választmány, hogy az igazgató nem elégíti ki kellően a közönség jogos várakozását, mely most már rászokott a színház látogatásra s ezáltal az igazgató anyagi helyzete is elég kedvezővé vált arra, hogy magasabb müigényeket kielégíteni képes színtársulatot szervezzen. Azt kívánja tehát az igazgatótól, hogy a szet- ződtetni kívánt első rendű női és férfi tagokat előzetesen virág vasárnapig léptesse fel s a szinügyi bi zottság véleményéhez alkalmazkodjék. Karszeszemély- zetét 8 férfi és 8 női tagra kiegészíteni köteles. Jobb erőit a nyári idényben is együtt kell tartania egyrészt a kellő összetanulás szempontjából, másrészt, hogy a nyári állomáshelyeken is művészi színvonalon álló előadásokat tarthasson.

Szóba került ezúttal is a „Csodagyerek“ előadása, ami alkalmat nyújtott gróf Fesztetics Andor szinészeti felügyelőnek néhány figyelemre méltó megjegyzés tételéie. Nevezeten kijelentette, hogy ő is előharczosa azon mozgalomnak, mely a fővárosban a vígszínház által meghonosított külföldi trágárságok kiküszöbölése s a magyar drámai irodalom nemzeti irányba terelése és fejlesztése iránt megindult. A magyar színészek tehetségéről elismerőleg nyilatkozott s fájdalom az obszcén franczia boltozatokra is époly rátermettséggel bir, mint a klaszikus műfajra. Milyen kár, úgymond, hogy azt a drága erőt, tehetséget és művészetet amazokra pazarolják mikor sikeresen érvényesíthetnék nemesebb czél szolgálatában.

Némi eredménye már is van e mozgalomnak. Nagy sikere volt egy néhány magyar tárgyú darabnak a vígszínházban, sőt egyszer egy snasz előadásból álló s kizárólag hazai irodalmi termékekből összeállított magyar cziklust is rendeztek. Természetesen egyszerre nem lehet ilyen nagy refoiront keresztül vinni, de kitartó munkával, sikerül fog a kitűzött czél- hoz jutni, s akkor a vidéki színészet is, mely a fővárosi színházak műsorából él, hivatása magaslstára fog emelkedni.

— A színi kerület választmányának múlt szerdán tartott ülésén szóba került a színtársulat újjá szervezése, miből kifolyólag a választmány egész bizalmasan érté sére adta az igazgatónak, hogy a társulat férfi tagjaival a közönség meg van elégedve, hanem női szémélyzete, soktekintetben hiányos és kiegészítésre szorul- De épen olyan lesújtó kritikát nem gyakorolt a színésznők felett mint an nak a he'yi sajtó kifejezést adott, sőt Ferencziné és Garai Ilusról teljes elismeréssel nyilatkozott a vá. lasztmány is.

Az a tény, hogy a társulat női személyzete ellen igen sok kifogás lenne emelhető, épen azért teljes joggal elvárhatja a közönség most a javult viszonyok mellett, hogy az igazgató is viszonozza a közönség pártfogásé1 azzal, hogy legalább a főbb szerepköröket elsőrendű erőkkel töltse be.

— Nem lehet már tekintetes ur! — vetette ellen a falusi bíró. Rég eltörölték már e régi törvényt . .

Pepi báró éktelen haragra lobbant.

— Hogy mondtad te akkasztófára való? Hogy eltörölték az én ezer esztendős jogaimat ? Ki törülte el? Hol törölte el? És ki adta nekem tudtomra?... Látod ezt a pallost a kapu fölött ?

Ekkor már hörögni kezdett a rikácsolástól.

— Andris! Te Andris! Készülj neki... Délután.

Ilyenkor lélekszakadva rohant ki a sovány báróne.

— Pepi ! Lieber Pepi 1 Magst ruhig sein ! . .. Nyolcz gyereke van a szerencsétlennek . .. Gondold meg,, árvák lesznek a szegények . . .

És halkan, titkolózva hozzátette.

— Ha . . . izé . . . wie soll ich sagen ... ha neked is lettek volna . . .

Pepinek egyszerre meglágyult a szive. Udvariasan karonfogta a feleségét és gyöngéden oda hajlott a sovány, félénk, az öregedő asszonyhoz.

— Vous pléurez, Madame?

. . . Hát bizony most nem igen figyelt a manda- mera. A kóczos gazficzkó szilvát lopott a kertből és amikor Pepi báró lefejezéssel fenyegette, arczátlanul visszakiáltott neki;

— Igen a kutyáját ! De nem engem . . .

No már erre annyira kijött a sodrából, hogy feledve öregségét méltóságot, mindent utána iramodott a gazembernek. Az pedig megszeppenve vágtatott felé az utón. A kapu előtt aztán — oh borzalom — éppen szembe találta magát Andrissal a szegény kölyök majd elájult az (ijedségtől; Kél tiiz közé került, Helyesebben két pallos közé.

Az egyes színésznőkről megmondjuk őszinte véleményünket számtalanszor itt e rovatban, most tehát nem tartjuk helyén valónak a külön birálgatást. Illetékesebb kritika a közönség hangulata, azzal pedig tisztában van az igazgató is s reméljük tudni fogja, minő irányban tegyen eleget jövőre a közönség müigényeinek. Különben ezt világosan érthetően tudatta vele a kerületi választmány is.

— Bob herczeg. Ez az édes zenéjü kedves darab, melyen tegnap is annyi nép volt a színházban, ameny- nyi csak befért, nem tűnik még le a műsorról, az igazgató még a jövő héten, közkívánatra, megint elő fogja adatni.

— jutalomjáték. Február hó 4-én csütörtökön lesz a Ferenczy pár jutalomjatéka. Fokról-fokra életkép, ezzel a 3-ik felvonásba nagy Tarka-szinpad, a táisulat összes tagjai közreműködésével, felhívjuk a nagyérdemű közönséget, hogy tömeges megjelenésükkel emeljék a művész pár úgy anyagi, mint erkölcsi sikerét.

Február 2.

HÍREK.

— Ujhungok a kiegyezésről. Dr. Kelemen Samu sziporkázó (.-line éllet és nem kis adag finom gunynyal a „Jövendő“ czimü politikai és szépirodalmi folyóiratba egy czikket irt, melyben foglalkozik az Apponyi-féle tépelődő, magyarázgató sajátságos politikai felfogással s ennek nyomán a 67-es kiegyezéssel.

Szerinte Apponyi azt vallja, hogyt a kiegyezést azért kötöttük, hogy ez legyen a kiinduló pontja egy további küzdelemnek. Pedig a kiegyezéseket azért szoktuk eszközölni, hogy mindkét részről megnyugvást hozzunk létre.

Nagy hibának tartja Dr. Kelemen, hogy a kiegyezéshez annyi szó fér és-elmagyarázható, minek következtében örökös, de meddő közjogi vitákat támaszt és ez az Apponyi küzdelme.

Dr. Kelemen szerint: rossz maga a kiegyezés, mert kétféleképen lehet magyarázni.

Ha Ausztriából tekintik: sárga-fekete, ha Magyar- országból nézik : nemzeti szint játszik.

Dr. Kelemen czikke szerint, a mai politikának csak két komoly útja van : a szabadelvüpárté, mely mereven ragaszkokik a kiegyezéshez és a fiiggeelenségi párté, mely perhorreskálja azt.

— Az elindított gyorsvonat. Helyi lapjaink a múlt hét folyamán egyértelműén elindították febr. 1-től a kérdéses két gyors vonatot. Csak az a nagy baj, hogy hozzánk nem érkezett meg, miután ott, a honnan tulajdonképen indítani kellene, nem indítják. így aztán tulajdonképen ma sern tudjuk: mikor indul és érkezik a múltakban tőlünk elvett gyorsvonat.

— Államsegély a vármegyei gazdasági-egyesületnek. A földmivelésügyi miniszter a szatmárvárme- gyei gazdasági egyesületnek — téli népies gazdasági előadások, gazdasági, mezőgazdasági s háziipari tanfolyamok költségeire — 1570 korona államsegélyt engedélyezek.

— Kinevezés A földmivelésügyi miniszter beren- czei Kovács Béla okleveles mérnököt a m. kir. gazdasági műszaki hivatal tiszti személyzetének létszámába segédmérnökké nevezte ki.

— A felsőbányái vasút ügyében Hollós Jakab ny. m. á. v. főfelügyelő, mint a felsőbánya—nagybányai vasút engedménye, a napokban felhívást intézett FelAztán a következő pillanatban elszántan kapaszkodott fölfelé a kapu menedékesen leomlott oldalán. A meglazult téglák egyre potyogtak lábai alatt, nem lehetett közel férni a gézengúzhoz . . .

— Gyere le onnan te . .. izé . .. mert úgyis

meghalsz... Add meg magad kutya!

A gyerek egyelőre még nem gondolt a kapilulá- cziora Már -egészen felkuszott a magas kapu tetejére és görcsösen belekapaszkodott a szeles, rozsdás I— pallósba.

— Gyere le te kutya! Úgy is lenyakaztatlak! — pattogott Pepi báró.

— Igen ám ... de itt a pallós 1

— Tyüh, a réz angyalát, de nagyot nézett a báró. Erre sohasem kei ült a sor eddig. Persze, hogy ott a pallos. A valódi, fénylő, éles pallos pedig ki tudja hova lett. Pepi báró sem látta soha, csak az' ebédlőház kandallója előtt hallott róla régi meséket

Lehorgaszlott fejjel kapitulált az öreg. Lassan visszafelé indult a kastélyba A tornáczon már várta a felesége . . .

— Oh tu Pepi.. oh tu Pepi . . . mit csinálsz megint I Egy fiatal meggondolatlanságért olyan nagy dolgot csapni .. .

A báró végigtörölte izzadt homlokát és még egy kicsit dörmegve szólt:

— Megkegyelmeztem az akasztófára valónak .. . Pedig — lenyakaztathaüam volna 1

Lázár Ernő,