Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-27 / 4.szám
VI!. év. Szatmár, 1903. január 27. 4. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságának főbb alkotásai 1872-tői napjainkig és azon irányelvek megjelölése, a melyek nyomában a város tovább fejlődése remélhető. Intézkedések a közegészségügy terén. Ha van intézkedés, mely fontos és felette szükséges e város életében a közegészség ügye az, mely a városi tiszti orvos Dr. Jéger Kálmán személyében a ki már 1872 ben e város szolgálatában állott, lelkes istápolóra is talált. Épen ezért: 1872-től napjainkig a közegészségügy javítása és megvédése szempontjából, egész sereg intézkedése van a törvényhatóságnak. Az 1873-iki országos cholera-járvány keserves tanulságot szolgáltatott e városnak azon mulasztásért, hogy nem volt közkórháza. Nyolczvanöt napig dühöngött a cholera, e rémes betegség Szatmár Németiben, s daczára, hogy a tanács a város egyes részeiben hamarosan cholera- kórházakat szervezett, mégis egy rendszeresen berendezett köz- vagy járvány-kórház szerint ezek működni nem voltak képesek. Levonva ebből a keserves tanulságot, a törvény- hatóság 1879-ben a mai Hunyadi-utczában városi kórházat létesít, mely 1885 ben közkórházi jelleggel ru- háztatik fék S ámbár ezen közkórház ebben az időben minden tekintetben megfelelő 'volt, ma már igen szűknek bizonyul, úgy, hogy a városnak ides-tova azzal kell szembe néznie, hogy e közkórház kibővittessék, hiszen az u. n. Szatmárvármegyei bábaképző-tanfolyam is csak azért nem tudott itt létesülni, mivel a közkórház számára a szükséges helyiségeket nem adhatta át, illetőleg nem nélkülözhette. Az 1874. evben lépteti életbe a törvényhatóság a kitolonczolást, mely akkor, valamint a következő evekben a közerkölcsiségre lett jótékony hatású. Rendezi 1875-ben a cseléd-korcsma és az éjjeli kávéházak, mulató helyek ügyeit; a városi tiszti orvos ügykörébe rendeli, hogy a piaczra eladás végett behozott napi élelmi czikkeket naponta a rendőrhatóság segítségével vizsgálja meg. A jó ivóvíz kérdéséről sem feledkezik meg a hivatalos város. A legforgalmasabb helyeken: (a mai Árpád, Kölcsey-utcza és piacz), közkutakat furat, melyek vizet vegyelemezleti. Ezen kutak vizei, mint a hivatalos jelentések igazolják, nagyon jók voltak, később azonban nem tisziittatván a kutak elromlottak. Csak 1901-ben tudott a törvényhatóság olyan kutmestert ide szerződtetni, a ki az elhanyagolt közkutakat megint rendbe tudta szedni és azóta közku- taink vize tényleg kevésbbé kifogásolható. Érdekesnek tartom itt fölemlíteni, hogy a köznép azon időben még csaknem kizárólag a Szamos vizét használta ivásra, vagy mosásra. Pedig: az 1873-iki nagy cholerának is egyik meleg ágya a Szamos vize volt; e mek utján (fürdés, ivás, főzés, mosás) terjedt eleinte a cholera fertőzés. Kimutatott dolog, hogy 1893-ban Deésrői került hozzánk a cholera s a Szamos vize volt a fertőző medium, mely egy csapat tutajossal hozta be városunkba az ázsiai cholerát. Az 1875 ik évben hasonszenvi kórházat létesít a város, a melyre a Gróf Majláth Antal 86000 forintos alapítványa sarkalja; ezen alapítvány azt mondja, hogy: midőn a letett pénzösszeg 300,000 frtnyi ősz- szeggé fog kinőni, ezt azon község nyerje el, a mely előbb létesített hasonszenvi kórházat. A város ebbeli szép törekvését azonban nem koronázta a kívánt siker, mert a fentebbi nagy alapítványtól — véglegesen — épen a múlt év folyamán üttetett el. A közegészségügy félreismerhetetlen javára szolgál a törvényhatóság abbeli intézkedése is, hogy 1876 óta az uj lakóházak épithetésére a várcsi tanács ad engedélyt és azokat, mielőtt igénybe vétetnék, ren- dőrhatóságilag megvizsgáltatja. Az ártalmas mocsaras kigőzölgéseknek is határt kívánt szabni a városi tarács, midőn a város éjszaki részén lévő, u. n. Fülencsés nagy tavat betömette. Újabban pedig kimondta a közgyűlés, hogy az Árpád-utczán átvonuló levezető nagy árkot részben bolthajtással burkolja be (Szamos folyótól Csokonai- közig), részben pedig betemeti. (Csokonai utczától fel Megjeleni^ minden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona‘‘-száilodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak. Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. az Árpád-ulcza végéig). A Népkert helyén a szomszédos telkek megvételevei gyönyörű tájkertet és benne gyógyfürdőt teremtett a város, fényes bizonyítékául annak, hogy a közönség egészségügyi állapotára szórakoztatására, nagy anyagyi áldozatok árán is törekszik. Az egyes utak és utczák kikövezése nemkülönben elősegítő eszközei a közegészségnek. A piacz környéke és a . Széchen yi-utezán legújabban gyönyörű keramit burkolat - ónul végig, nemkülönben a Hám János, Rákóczy és Kossuth Lajos- utczák is díszes és tartós koczka kő-burkolatot nyertek. Most van tervbe véve, hogy a Kazinczy utcza le a Perényi-utcza végéig, szintén uj kövezettel lesz ellátva. Ezek az utczák részint a nagy forgalomra való tekintetből, részint azért, mert itt vannak elhelyezve úgy szólva ez idő szerint majdnem az összes iskolák, megkívánnák, hogy rajtok lehetőleg zajtalan burkolat vonuljon végig. Szatmar-Nemeti elég nagy város aira, hogy ha benne változtatunk, ujitunk, vagy valami újat szervezünk, arra is figyelemmel legyünk, hogy egyes fontos körülményekre való tekintetekből nem lehetne-e, vagy nem kellene-e helyesebben is cselekednünk? Az egyes iskoláknál elrendelt és rendszeren teljesített orvosi felügyelet és felülvizsgálat nemkülönben egyik hathatós eszköze a közegészség felkarolásának, noha még mindig sajnálattal kell felemlíteni, hogy a szülpk, vagy ezek hozzátartozói vonakodnak, vagy kicsinyeskedésnek tartják, noha — a saját kárukra sajnosán tapasztalhattak a múlt 1901. évben is, mily gyilkos erővel támadta meg a gyermekek közt szokásos Skárlat a kicsinyeket; vagy: hogy most, az u. n. szamár-hurut szinte megfékezhetetlenül pusztít nemcsak a kicsinyek, de a felnőttek között is. A városi tanács, a tiszti orvosnak épen, a napokban benyújtott indítványára ismételten azt kívánja, hogy megint szigorúan igénybe vétessenek, a gyakrabban előforduló közemölcsi vétségek miatt az „el- tolonczolások“, nemkülönben a cseiédügy, korcsmák és éjjeli mulató helyek újabb megrendszabályozásai. Hogy a mai világban tapasztalható közerkölcsi hanyatlás, vagy érzékhiány és tisztesség tekintetében meg van támadva az egész társadalom — sajnosán kell konstatálnunk. De, hogy ennek útját kell állani, hogy terjedése ellenében a lehetőt el kell követnünk, a dolog természetéből és az ember magasabb rendeltetéséből következik és ebben minden tisztesseges gon- dolkozásu tagja a társadalomnak segítségére lehet, sőt kell, hogy legyen a társadalomnak. Csak is igy lesz majd lehetőleg vissza szorítható, vagy megfékezhető az egész emberiséget fenyegető erkölcsi romlottság, melynek a mai léha kor már előhírnöke. Tisztviselői nyugdíj-intézmény és a lelkészek fizetés-emelése. A törvényhatóság 1874-ben megalkotja a tisztviselői nyugdíj-intézményt, melyet a következő év január hó 1-én életbe is léptet, ugyanakkor szabályozza a tisztiviselői fizetést is. Ezen épen oly szükséges, mint tartozó kötelesség teljesítéssel is nagy terhet vett a város nyakába, hiszen 25 évre kötelezte magát, hogy a nyugdíj alap emelésére évi 1200 írttal fog hozzá járulni. A városi nyugdíj alap létesítése azóta már sok esetben megmutatta, hogy mennyire nemes és szükséges intézmény, Kár, hogy' pl. alaptőkéjének gyarapításához az állam is hozzá nem járul, mert pl. manapság már az az eset all fen, hogy a nyugdíj alap, illetve intézmény nagyon el van terhelve és ha véletlenül hirtelen több oldalról vé'.ettetnék ez igénybe, nem tudná a szabályszerű igényeket kielégíteni, illetőleg: a közpénztár terhére történnének a nyugdíj megterhelések. A jelen viszonyok között pedig a közpénztárt ilyesek- kel is terhelni nem szabad. így állván a dolog, a városi tisztikar saját jól felfogott érdekkörébe tartozik, hogy e kérdés fényé gető mivoltának eloszlatására utat-módot találjon. 1896-ban történt, hogy kimondta a törvényhatóság miszerint: elismerésében annak, hogy a városi tisztikar hivatali munkásságát odaadó gonddal és lelkiismerettel teljesíti, a milieniumi nemzeti ünnep emlékére, minden ekkor szolgáló nyugdíj jogosult tisztviselőnek ezen, vagyis as 1896 ik szolgálati évét öt évnek számítja és igy tudja be nyugdíj jogosultságába is. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ......... — Ug yancsak ekkor történt, hogy a helybeli összes akkor fungáló lelkészek fizetését, e nagy nemzeti ün nép emlékére, 600 frttal felemelte, illetőleg 600 frtny fizetés pótlékban részesítette, a millenium évében szol gáló rendes lelkészeket. A belügyi kormány tekintettel a város nehéz pénzügyi viszonyaira, ezen ép olyan nemes, mint felette humánus intézkedését a törvényhatóságnak nem akarta megerősíteni. Hogy mennyire lelkén feküdtek ezen intézkedések is a törvényhatóságnak, kitetszik abból, hogy mindent elkövetett arra nézve, hogy határozatát a kormány megerősítette, mely törekvését aztán siker is koronázta. A milieniumi 600 frtos fizetés pótlék, ámbár az akkori közgyűlés világos rendelkezése szerint „csakis azon lelkészekre értendő, akik a jelenben szolgálnak“ később mégis a következő jogutóvokra is kiterjesztetett, úgy, hogy ma pl. a fentnevezett 600 frtnyi összeg, a helybeli lelkészek rendes fizetése egy részének tekintetik. Utak, utczák, hidak. Az 1880-as évek derekára esnek azok a nagymérvű kiadások, a melyet a törvényhatóság részint a közlekedés, kényelem, vagy csinosság, szempontjából utczák utak kisajátítására, rendezésére és kikö- veztetésére fordít. Az 1889-ik évben készül el a közúti vashid a Szamos folyón, melyet az 1890-ik év első napján ad át a törvényhatóság a közlekedésnek. Ezen hidat főleg az tette szükségessé, hogy a Szamos folyó, kiváltképen kora tavaszszal, akárhányszor megrongálta, vagy eltöpörte a fahidat, s ezzel a közlekedést napokra, sőt hetekre is megakasztotta. Ezen hídon tetemes változtatást 1899-ben eszközöltek, midőn az u. n. hegyi vasút vonal folytatása, mint közúti villamos a város belterületére ezen a hidon jön be. 1888-ban készített a törvényhatóság egyes útvonalat (a mai Attila-utcza), ki a vasúti állomáshoz, mely azóta a város egyik legszebb utczájává emelkedett és közepén makadám mü burkolattal van ellátva. Ugyancsak a vasúti állomástól készíttetett a törvényhatóság az utóbbi pár évben az Attila-utról, a Teleki-ulczán át egy uj szekér-közlekedő utat, melyet a vasúti teher szállítás czéljaira alkotott, s egyik ágát a németi városrész felé is kiterjesztve, miután az Attila-utcza makadám burkolatát a nehéz terhes szekerek csakhamar megrongálnák, vagy tönkre is tennék. Több apt óbb utczavonal rendezés átvágatás és köveztetés sűrűn1 fordul elő 1888—1890-ig midőn kimondja a törvényhatóság, hogy a teher szállítást Németi felől a különben is szűk Kazinczy-utczáról le fogja terelni: az István-térről, az apácza-zárda kertjén keresztül a mostani Verbőczy-utczára. Ezen útvonalnak kisajátítása, illetőleg megcsi- nálása — noha sok tekintetben fontos szükség a városra nézve, különösen a németi-ieket érdeklőleg, még máig sincs keresztül vive pénzhiány miatt. Az u. n. Színház-köz rendezése, melylyel egy belterületen levő csúfsága szűnik meg a városnak, az elemi iskolák államosításának kérdésével kapcsolatosan épen ez év tavaszán vált befejezetté és tette épen oly csinossá és vonzóvá a városház, színház környékét, mint a milyen visszataszító volt ez előtt. Az u. n. Árpád-köz, mely a vasúthoz való kijárás egyik mellék ága volt, per utján a város akarata ellenére az 1900 ik évben záratott el e közlekedés elől. A Szatmár-hegyi csinált ut, a régi útvonal elhagyásával szintén a 80-as évek végén fejeztetett be teljesen. A város érdekeit közvetve, vagy közvetlenül érintő vasútvonalak kiépítése is sok pénzébe van a városnak. Az 1902. évig a városa következő vasútvonalakhoz járult részint terület ingyen adással, részint pénzbeli segélylyel: Szatmár—Nagy-Bánya, Szamosvölgyi vasút. Nagy-Bánya—Zsibói vonal. Szatmár—Fehér- Gyarmat, Ákos, Szatmár—Bikszád, Szatmár-Erdőd és Szat m árhegy. Most is folyik vasutiigyben a hivatalos város részéről egy erős agitatió, mely azon jelszó mellett tör előre és hódit a megye nagy részénél, hogy a lecsapolt Ecsedi-láp terület Szatmárral és ne Nagy-Ká- rolylyal kapcsoltassák össze vasútvonallal. Mukkám másik része szól bővebben a kérdéshez.
