Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-14 / 15.szám

VII. év. 15. szám. Szatmár, 1903. április 15. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelenüs. minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERXESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. = Telelon-szám 80. ■ ... ----­Vá rosi közgyűlés. Szatmár, április 14. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a városi törvényhatóság tegnap délután április havi rendes közgyűlését. A közigazgatási taná­csosi állás választás utján való betöltése napok óta izgalomban tartotta a város közönségét. Ennek tulajdonítható az is, hogy a bizottsági tagok csaknem teljes számban jelentek meg a közgyűlésen. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósí­tásunk a következő: Gróf Hugonnai Béla főispán mint elnök a közgyűlést megnyitván, felolvastatott Pap Géza polgármester havi jelentése, melyet egész terje­delmében ide iktatunk. Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedé­seimre vonatkozólag az 1886: XXI. t.-cz. 72. §-ának n) pontja értelmében az 1903. évi már- czius hóról szóló jelentésemet a következőkben terjesztem elő: , Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak mcgfelelőleg intéztettek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadályok és összeütközések nem merültek fel. Áttérve a múlt hó folyamán előfordult lé­nyegesebb ügyekre, első helyen kell megemlí­tenem a lovassági és tüzérségi laktanya építé­sének kérdését, mely tevékenységem legnagyobb részét igénybe vette. S miután ez az ügy még nem jutott az előkészítés ama stádiumába, hogy a bizottsági közgyűléshez beterjeszthető lett volna, szükségét látom annak, hogy azzal e jelentésemben kissé bővebben foglalkozzam s az ügy miben állásáról a T. bizottságot tájékoz- t .ssani. Visszatérek arra az időpontra, midőn a T. bizottság 1902. évi október havi közgyűlésén legutoljára foglalkozott a laktanya-épités ügyé­vel. Ekkor hozta meg t. i. azon határozatát, melyben kijelentette, hogy a város közönsége nincs abban a helyzetben, miszerint egy huszár­ezred pótkerete számára a kincstár által fizetett térítési dijak mellett laktanyát építsen s ehez ké­pest elhatározta, hogy csakis úgy épit laktanyát, ha a hadügyi kormány egy egész huszárezredet helyez városunkba s ezáltal módot nyújt nekünk arra, hogy közvetett utón kárpótoljuk magunkat az alacsony bérszabásért. Itt veszem fel tehát jelentésem fonalát. . Az említett október havi közgyűlésből a honvédelmi m. kir. miniszter a város közön­ségének kívánságáról felirat utján értesítve Ion, ámde erre múlt évi deczember 8-ikáról kelt le­iratában arról értesített, hogy a közös hadügy­miniszter nincs abban a helyzetben, miszerint kérelmünk teljesítését kilátásba helyezhesse, egyúttal sürgeti, hogy a város közönsége 207|902. kgy. sz. határozatától tekintsen el s a huszár-pótkeret laktanyájának építését mielőbb kezdje meg, mert különben a honvédelmi kor­mány kénytelen lenne a cs. és kir. 15. sz. hu­szár-ezred pótkeretét egyenkinti elhelyezés al­kalmazásával városunkban elszállásolni, vagy valamely más városban való elhelyezése iránt intézkedni. Ezen értesítés vétele után csak következe­tes maradt volna magához a város közönsége, ha azt mondotta volna ki, hogy most már vég­képen elejti a laktanya-épitést. Minthogy azonban teljesen megbízható s hiteles forrásból értesültem a Kormányhatóság azon elhatározásáról, hogy helyőrségünk szapo­rításával komolyan foglalkozik, tévedésnek tulaj­douitottam a honvédelmi miniszternek az épen tőle eredő biztatással ellenkező fentebbi leira­tát s nem akarván, hogy esetleges félreértésen hajótörést szenvedjen ez az 'ügy, Hieronymi Károly országgy. képviselőnket kértem fel, hogy a közös hadügyminiszter urnái járjon közbe. A várt eredmény nem maradt el, amennyiben t. eví február hó 26-án kelt átiratban arról let­tünk értesítve a 6. sz. cs. és kir. hadtestparancs­nokság utján, hogy a közös hadügyminisztérium a 15. sz. cs. és kir. huszár-ezred pótkerete szá­mára egy laktanyának városunkban való felépí­tésére különös súlyt helyez, egyben tudatja, hogy a közös hadügyminisztérium egy lovas- tüzér-osztálynak Szatmár-Németibe* való helye­zését kilátásba teszi s alkalmas időben a tárgya­lásokat megkezdi. Eként igazolva látván feltevésem alapossá- posságát, módozatokat kerestem az építés ügyé­nek minél kedvezőbb megoldására. Azzal tisztában voltam, hogy a város anyagi áldozatok nélkül ezt az építkezést keresztül nem viheti, mert p. o. a huszárezred pótkerete szá­mára tervezett I. osztályú laktanyánál a múlt évben készített tervek és költségvetés alapul vé­tele mellett a kincstár által fizetendő évi térí­tési dijak az építési tőke 3.32 százalékának fe­lelnek meg s bármennyire redukáltatnék is az építési költség, a város akkor is kénytelen lenne jelentékeny összeggel pótolni a térítési dijat, hogy a befektetés 6 százaléka kijöjjön. Tehát arra irányult a figyelmem, hogy az építés keresztülvitelének oly módját találjam meg, mely mellett a város áldozatai a minimumra leszállít­hatok. Evégből tárgyalásokat kezdtem es foly­tattam több építési vállalattal és sikerült oly aján­latot nyerni, mely mellett a város csaknem min­den anyagi hozzájárulás nélkül jut a laktanya birtokába. T A R C Z A. Hányszor fogadtam már .. Hányszor fogadtam már rémes éjszakákon, Midőn szemeimre késve jött az álom: Nem szeretlek többé .. . — Bus e komédia, fái beié a lelkem — S kicsike alakod eloszlott előttem, Átváltozott köddé! Szemeimre ekkor ráborult az álom. Oh, milyen bűvös volt, igen most is látom! Megjelenté! nékem! A rezed oly tiszta volt, mint a tündöklő nap. Szemed párja fénylett, mint ragyogó csillag A vak, sötét éjben I S tielmes istenem, milyen szép is voltál ! Aztán gyöngéd hangon, nyájasan szólottái : »Mért emészt a bánat?... Szegény, bohó fiú, talán nem is sejted, Hogy milyen igazán, mily forrón szeretlek?... Szeretlek, imádlak 1« S puha kezeiddel arczom megsimitád. Tovább nem hallottam beszédes, piczi szád . . . Eltűntél hirtelen, Gyorsan rebbenve el, könnyű, lepke-szárnyon. Mért is siettél úgy gyönyörű virágom, Drága kisértetem ? . . Édes szavaidra felelni sem tudtam ? . .. Aztán felébredtem s zokogtam, zokogtam . . . Fájón . . . keservesen . . . Sirattam, temettem földi boldogságom, Mert nem valósul meg, érzem, ez az álom . . . Nem szeretsz sohasem! S mindig felfogadom rémes éjszakákon, Midőn szemeimre késve jön az álom, Hogy már elfeledlek ! .. . — Bus e komédia, fáj belé a lelkem ! — Mégis napról-napra nagyobb lesz szerelmem ... — Örökké szeretlek L Borgida Endre. Mese egy szívről. Nemrégiben messzi messzi jártam, túl az Ope- rencziás tengeren, hol a hegyek gyémántból vannak, miliő szinü gyémántból, hogy a szem csak úgy káp- rázik bele . . . Ott hallottam ezt a mesét. I. — Szeretsz? — Szeretlek ! — mond a leány. — Örökre? — Örökre! Mindörökre. Zöld lombozatu fa borul fejük fölé, távolról a vadgalamb halk bugása hal!ik. Talán megirigyelte bol­dogságukat s most a párját hívja panaszonsan, zo­kogva . . .?! Egy pajkos napsugár kíváncsian keresztül fúrja magát a sürü lombozaton s éppen a leány lábai előtt világit meg egy akkora kis helyet, mint egy piczi szentjánosbogárka. Szinte lehet látni a sugarát, a mint kibontakozik a levelek közöl a fényes csíkkal, egye­nes irányban keresztülhasitva a félhomályt, egész a földig halad. Az ő birodalma a levegő, az illatos, a hullámzó levegő a varázsa megtörik a kemény, a fe­kete föld hátán . . . — Szeretsz ? — Szeretlek! A vadgalamb fájón bugát mindegyre. Nagy teher nyomja talán lelkét, hogy nem szűnik meg pana­szos szava. A kis fénypontocska a leány lábai előtt halkan reszketni látszik, majd megindul lopva, lassan s sze­relmesen végigcsókoija a parányi lábakat s halad fel­jebb-feljebb, a szive felé . . . Ugyan mit akarhat ? — Örökre? — Mindörökre! A kis fénysugár megáll a szivénél s egy iczi-piczi résen behatol annak rejtegébe. II. A kis fénysugár félve, óvatosan haladt előre. Sohasem járt még ilyen helyen s nem tudta, hogy odabenn a szívben mi vár majd reá. . . Elővigyázattal volt tehát s szinte tolvajmódra halad előre. De ime egyszerre nagy zaj üti meg a füleit. — Ki vele el vele! Belopódzkodott legnagyobb ellenségünk: a világos, a fény! A kis fénysugár megütközve hallotta e szavakat s egy félreeső zugban meghúzta magát, várta a kö- vetkezendőket. Alig telt el nehány pillanat, harczi riadót kiabálva, pokoli zajt csapva, előrohant a hűtlenség, a hazugság és a hiúság s bizonyára elpusztítják a kis fénysuga­rat, ha kellőleg nem vigyáz magára. így azonban ők estek foglyul s a kis fénysugár egymáshoz bilincselve őket, ártalmatlanokká tette. Azután megindult s behalandozta a szív összes részeit, annak összes rejtett helyeit. férfi-szabó-müheiyébő! kerülnek ki a legelegánsabb • • ® férfi-öltönyök, melyekhez ugyanott a legjobb ® @ ® minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Elismert pontos ..—----- és előnyös ===== == === kiszolgálás!! Üzlethelvisée: Deálratér 2. N2.. a vnros^áiea kötelében. *^Pj

Next

/
Oldalképek
Tartalom