Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-17 / 11.szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szutmáron, a kiadöhivataíoan fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szám 80. ..............-— Em lékezés márczius idusára. Pázsitfakadásnak, bimbóhasadásnak vár- ván-várt hónapja te is megérkeztél! Tágult tüdőnkkel szívjuk be enyhébb levegődet s szel­lőd hangosabban dobogtatja sziveinket. Álomképek merülnek ma fel előttünk a múltból s a nemzeti felébredés 1848-iki nagy és dicső korszaka még nagyobb és dicsőbb tetteket elevenít meg most képzeletünkben. S miként a tél álmában megdermedt földön most már puha pázsit fakad; s miként a koromsötét éjszakából biborfényü hajnal támad : úgy fakadt élet a szolgaságban elnyomott édes haza földén is s úgy támadt hajnal, a szabadság ragyogó hajnala a magyar hazában és lön ekkor örömmé tengersok bánat,' egy jogaitól megfosztott, leti­port és leigázott nepnek emésztő bánata. Akkor is tavaszkezdet volt, mint épen most. Csakhogy minő óriási külömbség a két tavasz között..! Mikor a szabadság, egyenlőség és testvé­riség szép és dicső tavasza köszöntött be hoz­zánk ; de ma mintha csak nem is akai nők ismerni többé e szent e magasztos eszméket?! Akkor még a fönséges elvek dobogtatták a magyar szivet, ma pedig tunya közönynyel s meghunyászkodva hordozzuk a lelkünket lenyű­göző szolgabilincseket, anélkül hogy e nemzeti nagy ideálokért lelkesedni szabadságunkért s függetlenségünkért igazán küzdeni tudnánk. Oh még csak ábrándnak is szép volna visszagondolni ma ama nagy napokra, midőn mint egy ember állott talpra s küzdött legfél­tettebb kincséért: szabadságáért magyar! Szivök dobbant csatazaj harsant, szavok riadt s orszá­gokat megőrző lelkesedéssel kiáltotta népünk: nem rabok leszünk, hanem szabadok. És ma..? Hol süt e hazában igazi fényében Árpád népére a szabadság napja? Nemzeti összes in­tézményeinket átnatja-e az 1848-iki nagy átala­kulásoknak, egész nepünktt ujjászülő ereje? Lelkesedés vett akkor erőt e nép szivén s széttörve a rendiség korlátok közé szorító bilincseit, megsemmisítve a kiváltságos születési előjogokat: az egyenlőség égisze alatt dobbant össze pór és földesur szive. És hol van ma már nemzet testét egybe- füző s az igazi egyenlőséget megteremtő ető ?! Miként hajdan Rómában, kasztok uralkod­nak a szabad magyar haza földjén ma is. Min­den demokratikus eszméket halálosan gyűlölve, kiváltságos előjogokhoz szívós kitartással ra­gaszkodva, önző érdekekből elzárkózik a ma­gyar a magyartól, egyik, a másiknak rovására uralkodva. Több mint félszázaddal ezelőtt uj hajnal támadt fel a nemzet egére: a testvériség ra­gyogó hajnala. És ez a szent érzés akkor cso­dákat müveit és csak egyben: a honszerelem lángoló hevében olvasztotta össze a honiiai sziveket. r Es hova lön közöttünk a testvériség eme meleg érzete? A fekete bőrű indiai páriát nem különítheti el óriásibb választófal zsarnok kény­urát óLrnintmüunl^^sví^^ elvá­lik Ne álltassuk azért magunkat s pirulva bár, de bünbánólag tegyünk e napon keserű szem­rehányásokat magunknak, hogy a szabad, egyen­lőség és testvériség hármas szent országa, melyért apáink vére folyt, még mindég nem köszöntött be hozzánk; sőt attól még nagyon messze állunk. íme, népünk miliői alkotmá­nyos jogaik gyakorlásából kizárva, kitagadva és elnyomottakhoz hasonlóan élve, fehér rab­szolgák, akik még ma is megvannak attól fosztva, amely minden polgárnak legelső és legszentebb joga. Márczius idusán imánk száll azért fel a Mindenható széke elé, hogy tegye igazán sza­baddá ezt a népét. Tegye e hont virágzóvá és boldoggá, hogy már ezután hire szálljon és dicsőssége megálljon a magyarnak ! Okány, 1903. márczius 15. Dr. Márk Ferencz. Valutánk rendezése. Körülbelül tiz napig tartó tanácskozás után meg­egyezett a Monarchia két államának pénzügyi kormánya és az osztrák-magyar bank tanácsa a készfizetések fel­vételében. Pár nap múlva mindkét állam törvényhozása elé keiül azon törvényjavaslat, amely felhatalmazza a pénzügyminisztereket a készfizetések felvételének el­rendelésére és ezzel betetőzést nyer ama nagy pénz­ügyi és gazdasági mivelet, melyet valuta rendezés né­ven oly sokat hallottunk emliteni. 11 év teltei az 1892. évi XVII. t.-cz. megalkotásától, amely kimondja, hogy az ausztriai érték helyébe az arany koronaérték lép, a készfizetés életbeléptetéséig. Ezen 11 év alatt meg kellett teremteni minden feltételét és elhárítani minden akadályát a valuta-rendezés nagyszabású műveletének. Azt hisszük, nem lesz érdektelen ezen alkalomból néhány vonással vázolni a valuta rendezésének törté­netét és gazdasági jelentőségét. A következőkben röviden előadjuk azon körül­ményeket, melyek a valutának rendezését, helyesebben az aranyvaluta behozatalát nálunk szükségessé tették és indították Wekerle Sándort, az akkori péüzügyminisz- tert az 1892. évi XVII. t.-cz. megalkotására, melynek létrehozásában méltó munkatársra talált államtitkárában, Láng Lajosban, a jelenlegi kereskedelmi miniszterben. A valuta-törvény megalkotása előtt tudvalevőleg nálunk a törvény szerint ezüst-valuta volt érvényben, melynek egysége az osztrák értékű forint volt. De tényleg az ezüst-valuta mellett papir-valutánk is volt, amelynek fizetési eszközét képezték az állam­kincstár által kibocsátott, nem kamatozó és kényszer­forgalommal ellátott államjegyek, melyeket mindenki köteles volt korlátlan mennyiségben elfogadni és me­lyeknek törvényes érczpénzben való beváltását, az állam­jegyek természetének megfelelően, követelni nem lehen tett, amelyeknek értéke — semmitéle érczfedezetük nem lévén — csupán az államkincstár iránti bizalmon nyu­godott. Természetes, hogy a nemzetközig forgaiomba- ezen pénznek igen csekély értéke volt. Ertékének|igen gyakori hullámzása az áruczikkek értékének nagy vál­T A R C Z A. Itt a tavasz! Itt a tavasz verőfénynyel, Azurkékes tiszta éggel. A levegőt édes illat járja át, Árulják a sok ibolyát, rezedát. Madár csiripel az ágon, Parányi rügy kél a fákon. Élvezzük a napnak enyhe sugarát S vesszük a sok ibolyát, meg rezedát. Ki feltüzi, ki kezébe, Csak én viszem temetőbe. Felkeresem édes anyámnak sirját S odahintem az ibolyát, rezedát. F. Lányi Irma. A pillanat. Esengve lessük, tán lesz pillanat, Amikor nem állunk ezer szem vigyázó Őre alatt. Mi kimondásra vár: egy szó csupán És mégis mindenünk, életünk üdve függ Tőle talán. Eljön a várva-várt nagy pillanat, Jól tudjuk, hogy ezzel talán a menyország Reánk szakad. a perez már fölöttünk el is vonul S mi állunk remegve, halálra sápadtan Szótalanul. Jörgné Draskóczy Ilma. Egy menyasszony és udvarlói. Egy kettő . . . nyolcz, kilencz . . . egész légió. Az udvarlók egész serege, valóságos udvart tartottam az udvarlókból. S most — Isten veled te szép szép leánykor 1 Isten veletek ti leánykori emlékek, oly szí­vesen veszek búcsút tőletek ! Mikor még hosszú ruha, egyetlen udvarlú, első bál s a capot kalap után vá­gyódtam. Isten veletek . . . oly örömmel, édes gyönyör­rel búcsúzom s válók meg tőletek. Ti, tisztelt és nagyrabecsült udvarlók egy albumba el se férnétek. Itt feküsztök előttem s mintha most is hallanám bókjaitokat . . . Ugy-e imposztorok belém voltatok bolondulva mindannyian. Te, le pöszke te . . . csinos fiú voltál. Szerettél úgy e ? Kedélyes, kedves családi körükben a vacsora jól esett neked . . . udvaroltál nyakra-főre, mert minden napos vacsoravendég lehettél nálunk . . . Gyomrod sze­relme volt. . . Tüzbe veled . . . Hát te kópé, fülig szerelmes voltál belém úgy e ? És talán tetszettél volna nekem is. Szerettél tűzzel, lánggal, hévvel, a mig aztán a hozományom felől kér­dezősködtél ,. . Ah, irtózom tőled . . . tárczád szerelme volt . . . Tüzbe veled. Nos, te fiatal suhancz, te is udvaroltál irály gya­korlatokat végeztettél velem, ah mégis ha meggon­dolom, udvarlási tanfolyam. Tüzbe veled I íme a göndör ; a magas homloku, a komoly, a hős szerelmes. Egy szinész, csupa érzelgés és páthosz, csupa kétségbeesés és halálijedelem . .. Udvaroltál, de szélcsap voltál. Ma nekem, holnap másnak. Kisérted a kis leányokat azokat . ., igen ... a bakfisokat. Udva­roltál feledtél. Úgy tartottad, hogy az udvarlás is csak sport . . . Eh, el veled a tüzbe! Ez az ábrándos képű fürge fiú, ujságiró volt . . . Halálra kinzott a kérdezőskődéseivel. Égy férj aki ne­jét folyton kérdezze, ah . . . nem, nem, ennél számítóbb voltam . . . Tüzbe vele. No ez halálosan szeretett. Volt czime, rangja, hiúságainak keretébe beillett volna, ha én a sokat ün­nepelt leány, a nőd lehettem volna. Hanem azért úgy udvaroltál, mintha te ereszkednél le hozzám s mintha nekem még azt is szerencsémnek kellett volna tarta­nom . .. Ah te, büszke, te önhitt. . . Tüzbe veled! Éjjeli zenés, virágcsokros, csukor csomagos s Isten tudja miféle udvarlóim Isten veletek ... be a tüzbe veletek. S te, akinek lelkembe szállott, szivemhez szólott minden szavad, te a ki titkoltad és édes, az üdv adó férfi-szabó-müheiyéből kerülnek ki a legelegánsabb ® © a férfi-oltönySk5 melyeid" ugyanott a legjobb ® ® ® minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Elismert pontos ===== ===== és előnyös == „ - kiszolgálás!! Üzlethelyiség: Deák-tér sz«. u városháza kötelében. "Pl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom