Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-17 / 11.szám
Szatmár, 1903. tozását idézte elő és amennyiben a külföldön felvett kölcsönök kamatai aranyban voltak fizetendők, ez államjegyek disagioja következtében azok igen drágák voltak. De tulajdonképen a törvényes ezüst-valuta sem volt keresztülvíve, mert egyrészt egy 1879. évi pénzügy- miniszteri rendelet az ezüstpénznek magánosok részére való veretését megszüntette; másrészt pedig az osztrákmagyar bank jegyei kéoyszerforgalommal bírtak, ami annyit jelent, hogy a bank jegyeinek törvényes ércz- pénz, tehát ezüstforintra való beváltását a banktól senki sem követelhette. Valutánk ilyen állapota mellett a nemzetközi kereskedelmi- és hitel-viszonyainkban óriási hátrányok származtak az ország gazdasági érdekeire. Égetően szükségessé vált a valutának rendezése, ami csak úgy történhetett, hogy az ezüst-valuta helyett átmentünk s aranyra, mint törvényes fizetési eszközre. Mint azt Soetbeer kitűnő statisztikus a nemes fémekről Írott jeles művében kimutatta, az ezüstbányászás az utóbbi évtizedekben óriási lendületet vett és nemcsak nagy mennyiségű ezüst termeltetett, de a technika fejlődésével annak előállítási költségei is tetemesen csökkentek. Ennek természetszerű következése volt az ezüst árainak rohamos hanyatlása. Ehhez járult még azon körülmény, hogy sok állam átment az arany-valutára (többek között az Egyesült államok is) igy az ezüst demonetizácziója következtében annak mennyisége még jobban megszaporodott és értéke még jobban hanyatlott. Ennek következtében a mi ezüstforintunk értéke az aranyhoz való relacziójában igen megcsökkent úgy, hogy az eredetileg 2'U arany frankot, 100 arany kraj- czárt érő ezüst forint értéke ccsaknem 60 arany kraj- czárra szállott alá, sőt ezen devalváció annyira ment, hogy az ezüstforintnak a papirforinthoz képest disazsiója volt. Az ezüst értékének ilyen hanyatlása késztette a czivilizált államokat és igy hazánkat is arra, hogy az aranyvalutára átmenjenek. Az ezüst értékének az óriási produkczió és de- monetizáczio következtében létrejött devalvaczioját feltartani igyekező minden törekvés hiúnak bizonyult. Különösen az Egyesült államokban tétettek kísérletek ez irányban a gazdag ezüstbánya-tulajdonosok részéről, de minden eredmény nélkül. Az ezüst-valutának még ma is vannak hívei az Egyes, államokban, hiszen köztudomású, hogy az elnökjelöltek ptogrammjának egyik legfontosabb tétele a valuta-kérdésben elfoglalt álláspontjuk. A valuta rendezésének legnehezebb kérdése volt az ezüst forint és arany korona közötti relácziónak megállapítása, melynél a helyes közép utat eltalálni a kormánynak sikerült. A valuta-törvény megalkotása után számos aggodalom merült fel a ketesztülvitelnek nehézségei miatt. így sokan féltek attól, hogy a rendezéshez szükséges arany nem lesz beszerezhető, ezen aggodalom alaptalannak bizonyult. Közismert az aggodalom, hogy az arany pénz a forgalomból el fog tűnni, mert a magánosok mag fo g- ják azt tartani, vagy pedig a fizetési mérlegünk pás si- vitása következtében az országból ki fog vándorolni. Mindezen aggodalmakkal természetesen az osztrákok állottak és állanak még ma is elő, kiknek a valuta rendezését megakadályozni érdekükben áll. Igaz ugyan, hogy ők is megérzik a rendezetlen valuta hát rányait, de nem olyan nagy mértékben, mint mi, akik külföldi hitelt nagyobb mértékben vagyunk kénytelenek igénybe venni és minthogy rossz valutánk mellett kölcsönt külföldön csak igen drágán kaphatunk, ebben a tekintetben teljesen Ausztriára vagyunk utalva és igen érthető, hogy Ausztria minden lehető eszközzel megakadályozni igyekszik azt, hogy mi magunkat befolyása alul emanczipáljuk és a készfizetések felvétele folytán előttünk a külföldi pénzpiaczok hitele megnyíljék. Az osztrák és részben magyar részről táplált aggodalmak azonban alaptalanoknak bizonyultak. szerelmet, te a ki kerültél s elfojtott keserűséggel, fájdalommal viselted a kint, hogy enyém nem lehetsz, te a ki lelkemet vetted meg, aki bálványom lettél s a kinek én mondtam élőször, hogy szeretlek jer ide ... ide ... a szivemre ... Te vagy az igazi .. . Azok udvaroltak, nem szerettek, te szerettél s nem udvaroltál. Sugár ifjú lép be az ajtón, édes gyönyörrel siet az arczképet szorongató leányhoz s aztán oda fulaszt ajkáia egy édes csókot . . . Nézzétek .. . Ott ... az ablaknál a fikusz széles levelei közé rejtett kalitkában az a kis madár; az a kanári ... no nézzétek . . . behunyta a szemét a kis haszontalan. — a. — A szép özvegy. A kis vendéglőben napról-napra sokan fordulnak meg. Nem a jó bor, nem az Ízletes étel vonzza annyira oda a vendégeket. Erősebb mágnese van annak a barátságos hajléknak: egy szép asszony. Szép asszonynak tüzes szeme, széditő mosolya, korai piros ajka csábítja oda a vendégeket. Nem a jó bor de a szép asszony tekintete, édes szava szédíti el az embereket. Milyen angyali teremtés ez a tűzről pattant mellett kis asszonyka. — Gyönyörűség hallgatni szavát, mikor beszél. Jókedve boldogsága mégis mintha nem volna tökéletes. Az imádók, a tisztelők és rajongók serege nem vidítja fel annyira, hogy csak pillanatra is feledni tudná múltját. Szép leány volt.. . Akkor még több rajongással vették körül. Egyszer aztán megszólalt az ő szive is. Szerelmes lett s hozzáment feleségül ahhoz akit szeretett. SZATMAR-NEMETI. Az aranynak kisérletképen való forgalomba hozatala megmutatta, hogy attól egyáltalában nincs mit félni, hogy az arany a forgalomból eltűnik, mert az aranypénz nem talált nagyon szives fogadtatásra a közönség részéről és eppen ezen körülmény késztette az állam pénzügyi kormányát arra, hogy a 10 és 20 koronás bankjegyeket továbbra is forgalomban hagyja. Azon elméletnek helytelenségét, hogy a fizetési mérleg passiv volta az arany pénz külföldre özönlését idézi elő, a tndomány- és gyakorlatra egyaránt kimutatta. A forgalomban levő államjegyek voltak egyedüli akadályai annak, hogy az osztrák-magyar bank arra köteleztessék, hogy a bankjegyeken kitüntetett összegeket az előmutatónak törvényes érezpénzben, tehát aranyban kívánatra kifizesse Egyszóval, hogy a készfizetéseket felvegye. Miután az államjegyek bevonattak és ez év február 28-án érvényüket vesztették, a készfizetések életbe léptetésének minden akadálya el lett hárítva és már mi sem gátolja a kormányokat a készfizetések felvételének elrendelésében, ami ha megtörtént, belépünk a a rendezett valutájú államok sorába és elfoglaljuk a nemzetközi forgalomban és pénzpiaczon a minket megillető helyet. Dr. Katona Sándor. Karczolatok. Először is a színházról szól az ének I A földszinti állóhely közönsége szertelenségéről nevezetes. Nem kíméli sem a torkát sem tenyereit sem a közönség idegeit, de nem respectálja még a rendőrséget sem. A minap egy egész felvonás közt betöltött zajongással de sőt, midőn már felgördült a függöny, hogy a következő felvonást kezdjék, meg kellet állani a jelenet közepében több mint 10 perczig, mig a zaj elcsendesült. Ez a rakonczátlan tömeg rendszerint felvonások közt kedélyeskedik és nem hiányzik egy kis humor sem belőle. Például íőlvonás után tapsban tör ki, de nem a szereplőket hívja, hanem oly színész nevét kiabálja aki az nap nem is lépett föl, hanem csendesen üldögél a színész páholy valamelyik sarkában. Máskor ha elunja magát ez az éretlen had, azzal szórakozik, hogy zenéért kiábált s követeli, hogy játszék a banda. Valóságos „Panem et Circenses!“ A márczius 15-iki délutáni ünnepi előadáson még valóságos contra előadást tartott, rázendített a Kossuth nótára prog- rammon kívül. Szeretjük a fiatalság lelkesedését és mulatunk fel-felcsillanó humorán, de oda kellene nevelni ezt a kis közönséget, hogy lelkesedése rakonczátlankodássá ne fajuljon. Lónyai Piroska jutalomjátékán tanúsított botrányos viselkedés meghozta a maga természetes következményeit. Tudniillik megtételtek a legszigorúbb intézkedések, hogy a j^yq’^en hasonló botrányok elő ne forduljanak. Az ifjúságnak tehát jó lesz megbecsülnie magát, ha a rend őreivel közelebbi érintkezésbe lépni nem akar. * A márczius 15-iki ünnepélyek lezajlottak. A lélek emelő nemzeti ünnep méltatása nem e rovatba való. De nem mulaszthatjuk el, hogy a németi polgártársak által rendezett ünnepély írott programmját kellő elismeréssel ne honoráljuk. A programm ugyanis ilyetén volt megszerkesztve: Isteni tisztelet alkalmi beszéddel. Isteni tisztelet után a németi-i fiúiskola udvarán az ünnepély a következőképen folytatódik: 1. Himnusz. Előadja az énekkar. 2. Emlékbeszéd. Tartja: X. 3. Oda. Szavalja: Y. 4. Kossuth dalok. Előadja az énekkar. 5. Talpra magyar. Szavalja: Z. 6. Szózat. Énekli a közönség. A csattanója mindenesetre megható. * Milyen szép reményekkel nézett a jövő felé. Jó sorsa megengedte, hogy azé legyen a szép Szeréna, akit szerel. És ez a boldogság nem tartót sokáig. Még el sem oszlott szivének hamvassága s férjét kiragadta a halál szerető karjai közül. Özvegy lett. Uj életet kellett kezdeni, küzdeni a sorssal, dolgozni a kényéiért. Mihez kezdjen? Már ez is nagy gondot okozott neki? Végre aztán, kis kis vendéglő vezetésére szánta el magát. És egyszerre eloszlott a kenyérkereset gondja Látogatott kedvelt hely lett a kis vengédlő. Ömlött oda a vendégsereg. És a szép özvegy tudta nagyon jól, hogy mindaz aki jön nem a borért, de ő érte jár oda. De boldog is lenne akármelyik, ha a szép asszony azt mondaná egyszer . . . — Itt hagyom a vendéglőt, meguntam, annak a felesége leszek, akit szeretek! Pedig a kit szeretek, az nem adhatna gondtalan életet! De sokat elgondolta ezt magában egy göndör fürtü ifjú Pál is, aki mindennap eljárt a kis vendéglőbe, meghúzta magát egy szegletben, hallgatta boldogan a szép asszony szavát és elfojtotta szivében a fájdalmat. — Nem lehet, nem szabad őt szeretnem! Ha hozzám jön, nem adhatom meg neki a gondtalan életet. Szeretem és nem viszem az élet küzdelmeibe. A mig itt lesz, amig özvegy lesz, ömlik a kis vendéglőbe a pénz és gondtalan az élete. Csak titkon váltott pillantást a szép asszonynyal s ezzel a tekintettel néha egy-két jó szóval csititgat- ták a szivüket. A szép özvegyet pedig ünnepelik dicsérik rajongják és ő a gondtalan megélhetésért nem engedi, hogy újra megszólaljon a szive. Az az ifjú szereteti igazán. Imádottjáért, annak gondtalan életéért ő is feláldozta szerelmét. R. Márczius 17. A mint halljuk, a kecskemétiek példájára városunkból is készül egy 300 tagú monstre-deputáczió felmenni, élükön azon városatyákkal, kik a város közönségének november havi feliratát megujráztátc, s a katonai javaslatok ellen tiltakozó küldöttség Hieronymi Károlyt, városunk országgyűlési képviselőjét kéri fel, hogy a miniszterelnök kegyes színe elé vezesse őket. Ez a nagy fontosságú elhatározás el fogja dönteni a katonai javaslat sorsát. * A márczius 15-iki lelkes ünnepélyek epilógusa az iparos olvasókör helyiségében játszódott le. Meglepő volt a polgárság tömeges részvéte a nagy nap emlékére rendezett lakomán. De a mai nemzedék lelkesedése, úgy látszik, még sem ment bizonyos önzéstől. Azok, z kik ott voltak, pompásan mulattak a maguk módja szerint, sőt szó esett a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiről és azon legendás harczokról is, melyeket ezen nagy, századokra kiható eszmékért vívtak. Azonban az oda tévedt egyetlen öreg negyven- nyolczasról, ki szerényen félre vonult a mulatók tömegétől, mindenki megfeledkezett; az öreg azon gyámoltalanok közül való, a ki elhagyatva mindenkitől, közsegély és honvéd-nyugdijából él. — Végre akadt egy könyörületes szivü ember, a ki egy pár koronát a markába nyomott az öregnek és elküldte más korcsmába, hogy ne zavarja itt a hazafias lelkesedést. F. Színház. Kedden, márczius 10-ikén Lónyai Piroska juta- lomjátékául a „Nőemanczipáczió“ került szinre. Régi darab, még pedig a rosszabbjából való. Ennél különbet is választhatott volna immár nagy népszerűségnek örvendő szubrettünk a jutalomjátékára. No dehát Fedák Zsazsa divatossá tette ezt a darabot s a népszínház reprise után a vidék is előrántotta ezen unalmas és értéktelen semmiséget. A darabra kár a szót fecsérelni. A szereplők közül Lónyai Piroska és Gyárfás Ödön érdemelnek említést, akik ügyesen játszották meg szerepeiket. Lónyai Piroska most lett a szezon vége felé a közönség kedvencze. De ennek meg van a maga természetes magyarázata. Ebben az idényben rendkívül nagyot haladt, tehetsége sokat fejlődött és izmosodott. S ha eleinte közönyösen fogadták, ez onnét volt, hogy már a közönség el volt kényeztetve és fokozatosabb igényekkel lépett fel a szubrett irányában, s akkor Lónyai Piroska a mi müigényeink- nek nem felelt meg, ma már azonban örömmel konstatálhatjuk, hogy megszerezte saját szorgalmával mindama kellékeket, melyekkel egy modern szubrettnek bírnia kell, sőt az ének-müvészetben is meglepően haladt. A telt házon kívül virág és egyéb ajándékok bizonyították a közönség rokonszenvét. Szerdán, „Pillangó kisasszony“ került bemutatóra a lehető legrosszabb előadásban. Tordai Adél játszotta a czimszerepet, melyet teljesen elejtett, a többi szereplők sem feleltek meg. Ezt megelőzte az „Almafa“ egy felvonásos vígjáték, melyet már egy ízben előadták ez idényben. Ezúttal is teljes sikert aratott. Csütörtökön, „Fedóra“, Sardon Victorien hires drámája került szinre üres ház előtt. Az előadás papig a jobbak közé tartozott. Holéczy Ilona nagy műveszettel játszotta a czimszerepet. Bátosy igen jó volt Loris szerepében egész a negyedik felvonásig. Úgy látszik, a szerepét csak eddig tudta, mert az utolsó felvonásban határozottan nagyon rossz volt. Fodor Oszkár (De Sirienx) ezúttal tűrhető alakítást nyújtott. Pénteken, a „Svihákokat“ adták zónában telt ház el5tt, nagyon gyenge előadásban. Denikve Szentes nélkül nem ér az előadás semmit. Ligeti teljesen elejtette a herczeg szerepét, melyet ezelőtt Szentes játszott. Ligeti igen jó Vondracseknek, de Gilka herczeg- nek nagyon rossz. Ne csüggedjen! Szombaton, premier volt. Bokor József énekes vigjátéka a „Bajusz“ került előadásra, mely a fővárosban is igen nagy sikert ért el. A darab iránt nagy érdeklődés mutatkozott. Az összes páholyok megteltek s a földszinti padsorokban is igen szép közönség foglalt helyet. Az előadás jó volt, legalább is nem rontotta a darab hatását. A szereplők tőlük telhetőleg jól játszottak, sőt Lónyai Piroska (Matild) Szentes (Kosári) és Gy'árfás (Gábor) jóval felülemelkedtek a középszerűség színvonalán. A darabot valami egészséges üde szellem lengi át. Nem nagy stylü, nem klaszikus vígjáték, de oly érzelmi momentumokra van felépítve, mely magyar emberre sohasem téveszti el hatását. Csekélységekből állanak az effektust keltő eszközök, de megkapó köz- vetlenoéggel vannak megrajzolva, mint például az első felvonás végén a csárdás, mely annyira elragadja a a bécsi szalon elpuhult és tulfinomult közönségét, hogy valamennyien tánezra perdülnek s eszeveszetten járják a csárdást. Különben az egész darab valóságos kis epopeia a magyar faj lovagiasságáról és kiváló tulajdonságairól. A bajusz legyőzi a ezopfot, ez a darab alap-gondolata s igen vonzó és kedves kis mese keretében van e hálás tárgy kidolgozva. Természetesen Kisfaludiék korában az ilyen darabnak fenomenális hatása lett volna, de ma is tudunk még lelkesedni rajta. Nem hagyhatjuk említés nélkül Fodor Oszkár rossz fölfogását, melylyel Ottót a fiatal német grófot jellemezte. Hiszen ennek egy kedves rokonszenves alaknak kellene lennie s ő egy hülye alakot csinált belőle. Ilyen alakba egy jóravaló szakácsnő sem lenne szerelmes, nem hogy egy tőrölmetszett szép egészséges főúri leány. Vasárnap, márczius 15-ikén, a színház szép és lelekemeiő nemzeti ünnepélyek színhelye volt, melyeknek lefolyásáról lapunk más helyén szólunk. 8V“ Folytatás a mellékleten.
