Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-03 / 9.szám
9. szám. Vil. év. Szatmár, 1903. márczius 3. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZAOMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉiETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatniáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Egy elfelejtett iskolai ügy. A helybeli ev. ref. felsőbb leányiskola tantestülete egy éve, hogy azon kéréssel járult a városi Tanácshoz, illetve a törvényhatósághoz, hogy a város, a nehéz anyagi viszonyok közt levő intézetet, mely felekezeti minőségét főn akarja tartani, évi segélyben részesítse, legalább addig, inig a viszonyok odafejlődnek, hogy a nevezett iskola, felekezeti jellegének föntartása mellett megfelelő állami segélyben részesülhet; vagy egyébképen olyanokká vállnak az intézet anyagi ügyei, hogy ezen segélyre szükség nem leszen. A múlt őszszel foglalkozott a gazdasági szakosztály az intézet kérelmével és azt elutasította, azon indokolással, hogy a város, az elemi iskolák államosításának kérdésénél, illetve megvalósításánál kimondta, miszerint: a jövőben iskolákat segélyezni nem fog, miután e réven aztán tőle megint bármely felekezet kérhetne, illetőleg joggal várhatna is segélyt. Az ilyen irányban felfogott kérdés aztán hasonló véleményei; javaslattal került a városi közgyűlés elé, a mely azonban a tárgyalás közben történt azon indítvány kapcsán, hogy az ügy nincs eléggé előkészítve, a napi rendről levétetett és a jogügyi szakosztályhoz utasit- tatott. Hogy azóta mi van ez ügygyei, nem tudjuk. Ennyi a fentebbi kérdés előzménye. Most, egyáltalában nem kívánván prejudi- kálni, sem egyik, sem másik ezen ügyben intézkedő fórumnak, nehány megjegyzéssel akarjuk, teljesen részrehajlatlanul, kisérni ezen kérdést, mely varosunk nőnevelési, tehát egy igen fontos kultur kérdését érinti közvetlen közelségből. A ki ennek a városnak művelődési, fejlődési viszonyait ismeri és további fejlődési sorT Á R C Z A. Volt már . . . Volt már az én lelkemnek is, Annyi tündér álma! Hittem is, hogy boldog lennék, Ha valóra valna. Szerte foszlott minden álmom, Összetört a lelkem, Felébredtem s mindenikben, Bánatomat leltem. Te rólad még álmodozom, Pedig, pedig látom, Mind közt ez lesz a íegfájóbb, Legszomorubb álmom! Sz. S. Miért? . . . Miért szól rólad szüntelen dalom? Ezt kérdezed Te, szőke angyalom. Miért, hogy lelkem minden képzete — A lét sivár küzdelmiben, Avagy lelkem ha elpihen — Egyedül Te vagy lelkem lelke, Te?! ... Mért ? ! . . Kis madár mért dalol az ágon ? Mért csillog a harmat a virágon ? A napsugár mért játszik a légben? Zöld repkény az erős tölgyre — Véle élni mindörökre — Olyan hiven mért fonódik ? . . Kérdem. Nem felel a kis madár, a hármát; A napsugár mosolygva hallgat, Repkény némán fonja át a tölgyet . . . így példázza, hogy két árva Szívnek összeborulása Csak az élet . . . Kérdjek-e még többet? (Debreczen.) __ D. Nagy Sándor. sá t igazán a szivén viseli, az a szatmári ev. ref. felsőbb leányiskola sorsát közömbös szemmel, nem tekintheti és nehéz sorsa felett nem térhet egyszerűen napi rendre. Szatmár-Németi sz. kir. város lakosságának a nagyobb része protestáns vallásu, ezek leány- gyermekeiknek, apáik vallásához hűen, megnyug- tatá és megfelelő kiképeztetést csakis ezen protestáns leánynevelő-intézet adhat. így tehát — még a polgárság adóarányát sem tevesztve szem elől, egészen természetesnek kell tartanunk, hogy ha a helybeli ev. ref. felsőbb leányiskola vezetősége, az iskola anyagi ügyeit fejleszteni s azt arányban fentartani nem képes, a városhoz, a varos közönségéhez fordul és arra kéri, hogy az intézetet, legalább ideig-óráig, addig, mig ügyei jobbra fordulnak, segélyezze, oltalmazza. Kinek nevelnek ez intézet tanárai hithű, becsületes, művelt lelkű magyar nőket, leendő jó anyákat, mint e városnak? És épen e város zárkóznék el ridegen az elől, hogy ezen tantestület tagjait, a kik ma mostohábban vannak fizetve az elemi iskolai tanítóknál is, ne segélyezze? Ma, midőn az egész vonalon a fizetés rendezés kérdése van napi rendre tűzve, épen a mi városi Tanácsunk, illetve közgyűlésünk tudhatna olyan álláspontra helyezkedni, hogy ezen leányiskola tanári karát, a mely épen a maga fizetési arányának mostohaságát tárja elé, elutasítsa? Ezt el nem tudjuk Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatóságától képzelni! Ezen város históriáját lapozgatva, abban ezen városnak a nevelés-ügy iránt mindenkor tanúsított áldozatkészségét látjuk fényesen igazolva, mely históriai tény nem engedi, hogy a város fényes múltját esetleg a megtévesztett iiányu jelen megtagadja. svssimsBima» aagsaBscssfit Asszonykéz.* Az erdő! Szimbóluma a titokzatosság, a vonzó rejtelmesség, -a sejtelmekkel teli ismeretlennek. Az egymásba fonódott lombkoronák, mint összeszürődölt átláthatatlan lepel elzárja tekintetünk elől az erdő mélyét s a növény és állatvilágnak azt az örökösen mozgó, nyüzsgő életét, mely szünetnélküli folytonosságban s változatai daczára örökös egyformaságban lezajlik, nem látjuk, csak sejtjük s a természetudo- mány pozitív adatai alapján talán tudjuk is. De kinek is volna alkalma közülünk a hivatal légkörében élő beamtereknek megfigyeléseket tenni azon processusokról, melyek a gyenge fűszálnak vagy a hatalmas tölgynek a megfogamzás és megsemmisülés közti életfolyamában történnek. Vagy van e módunkban tapasztalni az erdők sűrűjében miliő számra élő rovarok, az erdőt telecsicsergő és hangossá tevő madarak rendszer szerint folytatott életmódját, azok szokásait, táplákékuk megszerzésének módját, szeretetük megnyilatkozását vagy látni, hogyan folyik köztük az örökös harcz, a gyengék mily okosan védekeznek az erősek ököl hatalma ellen. Bizony ha mindezt megfigyelve látnánk, sok esetben követnénk az ösztönét KÖvelő#állat példáját, a miből megtanulnánk, hogy szigorúan betartott rendszerben kell élnünk, miáltal aztán életünk fonala meghosz- szabbodik és hogy körültekintéssel és előrelátással cselekedve elejét vehetjük sok bekövetkezhető és kikerülhető szerencsétlenségnek. És az erdőben lakó állatvilág még szerezne számunkra egy becses tapasztalatot, hogy az állat épen úgy, mint az ember, egymásra utalt, társaságban élő lény, csakhogy ott nincs kormányzó hatalom, nincs szervezett rendőrintézmény, de viszont igaz, hogy ott nincsenek büntetés alá von* Mutatvány S á v o r Kálmán »Sugarak« czimü most megjelent kötetéből. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ----El ismerjük, hogy a város nehéz terhekkel küzd, elismerjük, hogy azért mondta ki annak idején, hogy „iskolákat segélyezni nem fog,“ hogy terheitől lehetőleg szabaduljon, de elismerjük és el kell ismernie minden függetlenül gondolkozó embernek azt is, hogy: irányelveinkben, kimondásaink keresztülvitelében csak azon esetre szabad következetesnek maradnunk, ha ezen következetesség épen magát a közügyet, a közérdeket nem sérti. Már pedig ha a városi Tanács következetes maradna azon állás foglalásához, hogy iskolákat a jövőben nem segélyez s ennek következtében a helybeli prote;- táns felsőbb leánynevelő intézet segélyezési kérdését elvetné: egyeneson a közügy, a város egyik legszámottevőbb kulturális érdeke ellen cselekednék. A várost, jelenlegi anyagi viszonyai közepeit, a mennyiben terhelné a nevezett intézet anyagi sorsán való sürgős segítség, módjában álland a városnak minden időben ezen terhet, melyet a félre nem ismerhető közérdek megkíván, más utakon-módokon könnyíteni. Ha pedig arról van szó, hogy: áldozzunk, tényleg olyan ügy szolgálatában tegyük meg ezt, a mely igazán megérdemli azt! Van-e ennél elsőbb kérdés, mint: városunk nevelés-ügyének kérdése? A közérdek nevében kérjük tehát ezen ügy tárgyalását. — Vármegyei közgyűlés. Szatmár vármegye törvényhatóságának Nagykárolyban, 1903. évi február hó 13-án tartott rendkívüli közgyűlése a vármegye területén fellépő ínség kérdése mikénti megoldása s az azzal előállható nyomor megakadályozása tárgyában a vármegyei főispán utján közölt belügyminiszteri leirat tudomásul vétele mellett a vármegye székhelyére úgynevezett „Központi inségügyi bizottság“ czimen működő bizottságot megalakította, egyidejűleg választott bizottsági tagokul Kende Zsigmond istvándi-i, Domahidy István domahidai, Papolczy Béla sz.-váraljai, Cholnoky ható betöréses lopások, rablások, gyilkosságok és a nagy chaotikus állatvilág életében nem létezik a testvéreknek egymás ellen folytatott harcza, hanem igenis létezik, van igaz odaadó, önfeláldozó szeretet, mely sir, ha övéit veszedelemben látja és ujjong örömében, ha abból megszabadul. Van továbbá hűség, sírig tartó állati hűség; a csapodárságot, a hüségszegést, a házasságtörést nem ismerik ott. Ismerik bezzeg — az emberek társadalmában ! * Jász Iliszia erdőkerülő volt az . . . i erdőben. Széles vállu, megtermett, robusztus erejű férfi, ki vállára vetett fegyverrel, nap-nap után az erdőt járta, írást nem ismert. Mint a természet gyermeke, csak ritkán és keveset beszélt. De a mit egyszer látott, azt nem felejtette el soha. Embertől, állattól nem félt, csak az egy Isten haragjától. És ezen Isten félelme eltüntette egyénisége durva vonásait s bizonyos sze- lidgség, jámbor érzés sugárzott le róla. Fegyverét vállára vetve szokta átjárni az erdő sűrűjét. Kora reggeltől késő estig és nem ritkán az éj koromsötétjében is lelkiismeretes köteiességtudás- sal felelt meg a reá bízottaknak. És a mint változatlan egyformaságban nap-nap után rótta le kötelességét, az emberek társadalmától történt eme elkülönített foglalkozásában bőséges alkalma nyílt a gondolkozásra. Egyszerű gondolkozása megdönthetetlen tételekhez vezette : — Miért élünk? Semmi esetre sem azért, hogy egy napon, mint az állat kileheljük lelkünket. Életünknek tehát czélja van. És mi ez a czél ? Minden bizonynyal az, hogy hasznosan és boldogan éljünk. Az ember hasznosan él, ha dolgozik, munkát végez és ezért az ellenértéket megkagja, — boldogan, ha övéitől szeretik és ember társai megbecsülik. Az én életem tehát hasznos, mert dolgozom becsülettel, a miért megfizetnek, a boldogsághoz pedig jogom van, mart, Aniczám szeret és embertársaim becsülését bírom. '
