Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-03 / 9.szám
Szatmár, 1903. SZATMAR-NEMET1. Máicziüs 3. Imre szatmári, Mán Lajos nagysomkuti, Molcsányi Gábor nagybányai, N. Szabó Antal, Vetzák Ede, Csipkés András, Róth Károly, Strohmayer Ferencz, Jeney Géza, Kacsó Károly, dr. Adler Adolf nagykárolyi lakos, vármegyei bizottsági tagokat megválasztottaknak kimondotta. A központi inségügyi bizottság feladata leend a miniszteri leirat értelmében az egyes községi inségügyi bizottságok által hozzá beterjesztett javaslatok alapján való intézkedéstétel s véleményadás az egyes ínséges községek lakóinak ellenszolgáltatás nélküli, vagy kölcsön általi államsegély engedélyezése tárgyában. Végül utasítja a közgyűlés a járási föszolgabirákat, nemkülönben Nagykároly, Nagybánya és Felsőbánya város polgármestereit, hogy a leirat értelmében az úgynevezett községi inségügyi bizottságot járásuk, illetve a város területén haladéktalanul alakítsák meg. A központi inségügyi bizottság szombaton már ülést is tartott a vármegyeházán. Ugyanis a kereskedelemügyi minisztérium a keresethiány enyhítése és a keresetuélküli lakosság foglalkoztatása czéljából a vármegye közönsége közúti alapja részére 20 ezer korona államsegélyt engedélyezett. Ennek folytán az inségügyi bizottság elhatározta, hogy ezen összegből 10 ezer koronát az Avasnak ad, a viczinális utak elkészítésére, nevezetesen az avasujváros-komorzáni útra és 10 ezer koronát a nagysomkuti járás viczinális utaira fordít. Egyúttal felirt a bizottság a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy még 20 ezer korona segélyt adjon. Ezenkívül az uj- hutai ut, továbbá a lápi, a fehérgyarmat—csekei ut a rendes úti költségvetésben fedezetet nyervén, ezen utak munkába vétele által is segítve lesz a foglalkozás nélküli népen. Karczolatok. A lefolyt hét elég gazdag volt eseményekben. Pápai jubileum, rendkívüli városi közgyűlés, szenzácziós esküdtszéki tárgyalások, színházi vendégszereplések, stb. No de engedjük át a szót Humor őfenségének és halljuk, mit szól mindezekhez. Ha az ember megöregszik, második gyermekkorát éli. Még a római szent aggastyán sem képez kivételt. Meggyőznek erről a legújabb vatikáni hírek, melyek ; szerint a pápai testó'rséget újjá szervezik, szép uj mun- í dért adnak a testőröknek s vissza állítják a 60 év előtti etikkettet és katonai parádét. Tehát újra katonásdit játszanak a Vatikánban. Lehet, hogy őszentségének semmi része sincs benne, de az ily hírek épen a 25 éves papai jubileum alkalmával, önkénytelenül is eszébe idézik az embernek a boldog, gondtalan gyermekséget. * A rendkívüli közgyűlés a városi kölcsönök con- vertálása körűi forgott. A közgyűlés egyhangúlag kimondotta, .hogy a városi kölcsönöket convertálni kívánja, mégis akadt bizottsági tag, aki az egyhangú közgyűlési határozat felien felebbezést nyújtott be. — Az óvoda-telek megvásárlását tartalmazó közgyűlési hatá rozat ellen pedig egyszerre két felebbezés is érkezett. Újabban már alig akad valamire való közgyűlési határozat, melyet jogorvoslattal meg ne támadnának; ezek a felebbezések kezdenek már egyhangúakká válni . . . * A szenzácziós komorzáni ügyben tartott esküdtszéki főtárgyalás befejezése után szóba került az eset egy társaságban. Némelyek azt vitatták, hogy a két vád/ott megérett a kötélre s elrettentő példaadásképen halálra itélendők lettek volna. Mások meg az úgynevezett javítást büntetőjogi elméletből kiindulva, helyesnek tartották a törvényszék ítéletét. — No, hogy mennyire fognak Dobje Alexáék megjavulni a 4 évi börtönbüntetés alatt, szólott valaki, nem tudom, valamint azt sem vitatom, hogy mennyire épülnek a komorzániak ezen az eseten, de annyi bizonyos, ha biztositó intézet volnék, nem biztosítanám a korona-tanú Fazeka 'Tógyer életét két garasra sem. Mint a bomba — hatott ez a kijelentés. A jelenlevők közül a vállalkozóbb szelleműek mindjárt egy consor- tiumot alakítottak s mint halljuk, be akarják biztosítani a Fazeka Tógyer életét a saját javukra valamely jóhiszemű pénzintézetnél. * Hogy a színházi eseményekről is megemlékezzünk, egy kis megjegyzést lűzök a Baróti Irma kisasszony tellépéséhez. A kisasszony kiváló tulajdonai illő helyen vannak méltatva, itt csak a színtársulat szerep nem tanuló tagjain végbement változást konstatálom. Mint a csínyen ért rósz gyermekek a rektor megjelenésétől, úgy rettentek meg a mi színészeink is a vendég kisasz- szonytól. Vagy valami álszégyen buzdította erre őket, de tény az, hogy a vendégszereplés ideje alatt eszök nélkül tanulták szerepeiket. Csak az a kár, hogy eszök nélküli... F. Színház. Az elmúlt héten némi élénkség váltotta fel a színházi életben beállott egyhangúságot. Természetesen a Baróthy Irma vendégföllépése volt az ami változatossá és vonzóvá tette a heti műsort. Eléggé ostoroztuk az igazgatót a múlt heteken, nem ok nélkül. Most valamennyire ki vagyunk engesztelve Baróthy Irma föllépése által. Ez a kiváló művésznő három estén lépett fel s tehetségének sokoldalúságával, kedvességével és bájos játékával teljesen meghódította közönségünket. Művészi alakítása magával ragadta a vele együtt szereplő színészeinket is. Lelket, életet öntött valamennyibe. Művészi lélek a szó szoros értelmében s ami leginkább bámulatra méltó az ő egyéniségében az a természetesség, mely alakításait jellemzi a legközönségesebb helyzetekben épugy, mint a legerősebb drámai jeleneteiben. Csütörtöki és vasárnapi fellépései alkalmával a közönség megtöltötte a színházat, szombat este jó fél ház voh, akik színházba járnak és figyelemmel kisérik a színházi eseményeket, tudják, hogy Babér koszorúban, virágcsokorban és rózsaesőben, amivel a közönség kedvenczeit ki szokta tüntetni, nem volt hiány. Csütörtökön este a Baróthy Rezső jutalomjátékán lépett fel először a „Dadá“ ban, melynek czimszerepét játszotta. Nagy tanulmányra valló gondos alakitást nyújtott s talán művészi szempontból ez volt a legkiválóbb szerep, mindazonáltal következő fellépéseit a közönség melegebben és rokkonszenvesebben fogadta. A dolog magyarázata az, hogy közönségünk még nem barátkozott meg azzal a naturalasztikus iránynyal, melynek az ifjabb irói nemzedékből Bródy a legkiválóbb művelője s melyet a „Dadá“-ban is kifejezésre juttatott. Szentes János igen jól adta az öreg bolygót. Baróthy Rezső, a jutalmazott rövid szerepét nagyobb hatás nélkül mondotta el. Legsikerültebb volt a második felvonás, melyben a vendég művésznő mellett Bera Rózsát illeti a dicséret jellemző játékáért. Jók voltak még Étsy Emilia, Ferenczy és Égry Kálmán. Meg kell emlékeznünk a kis Herman Miliczáról, Dr. Herman Lipót ügyvéd kis leánykájáról, ki a 3-ik felvonásban felnőttekhez méltó komolysággal és értelmességgel játszotta meg kis szerepét. Baróti Irma k. a. második vendégjátéka szombaton volt. Sardou „Váljunk el“ czimü hires vigjátéká- ban Ciprienne szerepét játszotta. Igazi művészettel alakította a romanticizmusra hajló s kalandvágyó, de romlatlan menyecskét; Bátosy eltekintve egy kis szerep nem tudástól jó Prunelles volt. Fodor Oszkár tűrhetően játszotta Adhemárt. Említésre méltók Baróthy Rezső (Bafourdin) Etsy Emília (Brionné). És komoly arcza földerült, az öröm fénye villogott ki szemeiből, a mint logikus monológja konklúziójához jutott. Jámor hitében nem zavarta senki, semmi. Mint a legboldogabb ember ment tovább gondtalanul, fölvervén útjában az erdei madarak ezreit. Lábai alatt zörögtek a földrehullt lesárgult levelek, itt-ott apró gyikok riadtan bújtak valami hasadék biztos menhelyére. A szerelem lángja égéit szivében. Maga előtt látta Aniczáját, a mint szőke fejét odahajtja az ő széles vállára és gyönge kezeivel, vastag nyakát átöleli. És látta a szőke haj csodás ellentétét, a bűvösen szép fekete szemeket, a mint reátapadva, az érzelem melegségében szépen becsukódtak — és ekkor érezte a csók forróságát, a kéjes gyönyör mámorát a boldogságnak földre varázsolt menyei paradicsomát . . . ... És megfordult útjában, mint az erdei vad, mely veszélyt sejtve rohant vissza. Az az érzés elvette titáni erejét, torkát összeszoritotta, verejtékcsep- pek gyöngyöztek végig homlokán s jóllehet okát adni nem tudta, futott vissza, haza, az ezerszer megtett ismert utón, hogy lássa, hogy megölelje és ezer csókkal áraszsza el boldogsága megteremtőjét, az ő egyetlen Aniczáját. .. . Anicza megremegett, a mint llisziát meglátta. A vérrózsák eltűntek arczárói és ijesztő sápadtság foglalta el helyét, a minő a félelem, a rettegés nyomán szokott fakadni. Az erdőkerülő ijedten ölelte magához fiatal feleségét és elárasztotta a leggyöngédebb szeretettel. — Miért vagy oly sápadt kis feleségem ? Beteg vagy talán, mondd? — Nem, nem, jó uram, de úgy megijedtem, hogy már itthon vagy, azt hittem, hogy talán valami bajod van ! Aztán a János urfi itt van. Bent vár téged. — Az a haszontalan naplopó, ordított föl vad- állatias dühvei, tehát mégis volt ok, a miért korábban hazajöttem. Eközben János urfi is előkerült az erdőkerülő házából s mintha semmi sem történt volna, kiadta a rendeleteket, hogy holnap az erdő nyugoti részében vadászat lesz, a felhajtásról tehát gondoskodjék. És sarkon fordulva távozott a nagy kiterjedésű erdők jövőbeli ura. Villámok czikkázlak az erdőkerülő szemében, a harag, a tehetetlen, a féktelen, a gyűlölettől elvadult düh villámai. Érezte, hogy az a naplopó belegázolt a szivébe, rátaposott a szive bálványára és összezúzta, összerombolta az ő eszményét, boldogságát. Anicza látta, a mint urának arcza komorrá válik, látta, a mint a haragnak erdői összetömörültek a homlokon és látta azt a gyilkoló tekintetet, a melynek nyomán vérnek kell fakadni. Tudta, hogy ura, az ő őrületes féltékenységével nem lesz válogatós az eszközökben, melylyel láb alól eltegye azt, ki szemet mer rá vetni. — János urfi vigyázzon magára ! Többet nem szólt s visszafordult az erdőnek. Mi mások voltak most gondolatai: — Mi az ember czélja? Hogy hasznos és boldog legyen — nemcsak, hanem hogy az olyan sem- mitevőket, a kik munka nélkül élnek, mint konkolyt a búzából kipusztitsa. János urfi is ilyen semmitevő, a ki orozva lopja az én boldogságomat és a kinek az én feleségem bűntársa. De az én feleségem eddig nem ismerte a bűnt, hanem bűnre csábította ez a gaz ficzkó és ha János urfi meghal, a feleségem megint becsületes asszony lesz, én pedig boldog ember. És János urfi kiontandó vérével tisztára vélte mosni felesége becsületét. * Remegve nézte Anicza, a mint az erdőkerülő éles töltést tett a fegyverbe. Jól tudta, hogy ura még sohasem tévesztett czélt és azt is tudta, hogy az a golyó János urfinak van szánva. János urfit tehát meg kell menteni a biztos haláltól. De hogyan? A Vasárnap, Jókai Mór „Keresd a szived“ czimü színmüvében lépett fel harmadszor Liedenwall Edith szerepében. Kimondhatatlan báj és gracziózitás ömlött el a vendégmüvésznő játékán, mely teljesen elragadta a közönséget. Az összes szereplők bizonyos lelkesedéssel játszottak s mindnyájan igyekeztek hozzájárulni az előadás sikeréhez. Bátosi Baranghy Richárd szerepét nagy hatással játszotta s látszott rajta, hogy szeretettel csügg szerepén. Palvitz Hugót Fodor Oszkár igen sikerült alakításban mutatta be. Baróthy Rezső is igen jó voll Mausmann szerepében. Holéczy Ilona (Alice) szintén pompás alakitást nyújtott. Szentes és Tordai Károly hasonlóképen jól játszottak. A színmű népszerű és lelkesítő tárgya is nagy befolyással volt úgy a szereplők, mint a kő önség lelkesedésére. Egyszóval ezen élvezetes est és különösen a vendégmüvésznő bájos egyénisége maradandó emléket hagyott sziveinkben. A hét többi színházi estéit a Lumpácziusz Vaga- bundusz, San-Toy és Nebántsvirág előadásai töltötték be. Kedden farsang utolsó estéjén a közönség másfele keresett szórakozást. A színház üresen maradt. A darab különben sem érdemli meg az érdeklődést, tehát mi is napirendre térünk felette. Szerdán Sidney hires operettje, San-Toy került színre meglehetős számú közönség előtt. A darab még mindig vonzott, jóllehet már a múlt évben zónában is lecsépelték elégszer. Az előadás jóval mögötte maradt a tavalyinak. Lónyai Piroska a czimszerepet nagyon ügyesen játszotta. Csupa tűz és elevenség! Ének számai eléggé jól sikerültek. Méltó partnere volt Ferenczy, Ligeti a császár szerepét elejtette, a mit nagy részt jelmezének köszönhet, mely nem különböztette meg a többiek felett, hogy legalább arról lehetett volna a chinai császárra ráismerni, ha már a játékából nem volt felismerhető. Juhász Ilona egy szép betétet énekelt. Szentes (Csu-li) mókáin jól mulatott a közönség. Soproni (Jen-Ho) mandarin szerepét elég jól játszotta. A rendezés azonban nagyon gyatra volt ismét s általában az egész darab eltekintve egy pár mulatságosabb jelenettől, szörnyű vontatottan ment. Pénteken a „Nebántsvirág“-ot adták másodszor zónában zsúfolt ház előtt s valamivel jobb előadásban mint először. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja február 22-én Budapestre utazott, a honnét tegnap a déli gyorsvonattal székhelyére visszaérkezett. — Helyettesítés. A főispán a Thoma László halálával megüresedett árvaszéki ülnöki állásra Kozma Gergely tiszteletbeli árvaszeki ülnököt, megyei aljegyzőt, s ennek helyére Jeszenszky Béla tiszteletbeli aljegyzőt helyettesítette. — Uj tanár. A betegsége miatt szabadságolt Nádor Béla főgimnáziumi tanár helyére a kegyes-tanitó- rendi kormány Korpás Ferencz világi tanárt alkalmazta a nagykárolyi főgimnáziumnál, a ki már el is foglalta állását. — Távozó mérnök. Török Miksa oki. mérnök a helybeli kataszteri felügyelőségnél betöltött állásáról lemondott. Fenti mérnök — mint értesülünk — a boszniai vasútépítésnél folytatja mérnöki tevékenységét. — Uj ügyvédek. Dr. Antal László és Dr. Vetzák Ede február 23-án tették le az ügyvédi vizsgát Budapesten — Rendkívüli városi közgyűlés volt csütörtökön délután, melynek egyedüli tárgyát a városi kölcsönök convertálása képezte. A közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy a város 800.000 koronás jelzálogos kölcsönét, továbbá 600.000 koronás, 176.000 koronás és 360.000 koronás communáiis kölcsöneit convertálni kívánja s megbízta polgármestert, hogy a cin versiót lehető legkedvezőbb feltételek kieszközl se melcselekvésben megnyilatkozott az asszony ész fürfangja és az elszánt asszony vakmerősége. Éjnek idején fölkelt és az éles töltést vaktöltéssel helyettesítette. János urfi kezéből kihullt a fegyver az ijedtségtől, mikor az erdőkerülő húsz lépésnyi távolból fegyverét reáemelte és egy pillanatnyi czélzás után elsütötte. Csak midőn fölocsudott, tudta magának a történeteket megmagyarázni. Az erdőkerülő agyon akarta lőni. De nem talált. Lehetséges az egy olyan gyakorlott lövőnél? Az a fegyver tehát akkor nem volt megtöltve. De akkor viszont miért lőtt reá? És miért futott el oly eszeveszetten. Pillanatnyi gondolkozás után fölkapta fegyverét és üldözőbe vette az erdőkerülőt. Otthon talált reá. — Azonnal kövess, te hűtlen kutya! — Nem teszem ! — Tudd meg, hogy jogomban van börtönbe vettetni, mert fegyvert emeltél rám. — Tudom. — Ezúttal azonban megkegyelmezek, de figyel- meztetlek, hogy meg ne kíséreld még egyszer uta^ mat állani. — Köszönje János urfi annak az asszonynak életét, a ki az éles töltést fegyveremből kilopta. Sokkal jobban szeretem ezt az asszonyt, mint utálom azt a gyalázatot, melyet vele megismertetett. Az urfit többé nem bántom, arra esküszöm. De esküszöm arra is, hogy ha tz az asszony a hitvesi hűséget még egyszer megszegi, a neki szánt másik golyót nem lesz alkalma kilopni. Az asszony sima kezével körülölelte férje bozontos fejét s eltüntette arczárói s tekintetéből a komor vonásokat. És haladt tovább a megkezdett utón, — örökös halálveszedelemben — csalta az urát.
