Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-17 / 7.szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATNIÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Megjeleni^ miriden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS ^ADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (^einberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmé^ron, a kiadöhivataíban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. - ----- . Azon irányelvek, melyek nyomán városunk fejlődése remélhető. Érd ő-g a z d a s á g. Köztudomás szerint Szatmár-Németi szab. kir. város vagyonának fő részét erdőségek képezik. Az erdő-gazdálkodás keliő kihasználatára alapítóin e város további boldogulhatásának egyik lépcsőjét. | És a mennyiben ma már ismerjük az okszerű erdő-gazdálkodást, joggal mondhatjuk, hogy az előző évek helytelen erdő-gazdasági viszonyai nagyban hozzájárultak e város mai nehéz viszonyaihoz, épen oly reménynyel tekinthetünk az e tekintetben néhány éve előnyösen megváltozott erdő-gazdálkodási szakszerű viszonyainkra és bátran mondhatjuk, hogy kellő kitartó szorgalom és éber ellenőrzés mellet városunk! anyagi viszonyai az, okszerű erdő gazdálkodás melíett számottevően javulni fognak. / Hogy pedig ezen fontos etdő-gazdasági forrás minél gazdagabban buzogjon, ajánlatosnak tartom, más gazdaságokban tapasztalt kellő eredmény után, hogy a vezető városi főerdész, úgy, mint az alantasabb hivatalos közegek, a produkált erdő-gazdasági jövedelem arányához mérten, bizonyos százalékban részesüljenek, mely megajánlott százalék csakis fokozni fogja az erdész és más, e téren alkalmazottak ügybuzgó munkálkodását és a város is nagyobb és nagyobb has&agjt. fog élvezni. A letarolt, mintegy 2080 kát. holdnyi erdőterületre nézve, ámbátor épen a törvényhatóság kebelében hanzik már évek óta, hogy azt tanyarendszer szerint kell mezőgazdaságilag művelni, mégis figyelemre méltónak találnám, ha ezen elvitázhatatlanul költséges és kimenetelét tekintve mégis bizonytalan tanyarendszerrel szemben a város közönsége arra az alapra helyezkednék, hogy a letarolt erdő-területeket, mint legelőt értékesítse. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen javasolt minőségben, nincs rá a városnak semmi kiadása és e mellett a város polgárainak úgy, mint a vidéknek, a folyton-folyvást kevesbedő legelők mellett nagyon is szükséges a legelő, nem fogjuk kicsinyesnek találni ezen követelésre ajánlott irányelvet, mint olyat, a melyből a városnak — koczkáztatás nélküli, biztos és elég szép évi jövedelem kínálkozik. Annyival is inkább figyelemre méltónak tartom ezen eszmét, mert a letarolt 2080 kát. holdnyi erdőterület, mint legelő, ad holdanként ma 10 korona tiszta és biztos jövedelmet, a mely később 11 —12 koronára is bátran felemelhető, még mint szántóföld, beruházások után is, kevéssel, vagy épen nem nyújthat majd több jövedelmet a város közönségének és e mellett még mindig ott fog kisérteni az ezen jövedelem bizonytalansága is. , Ha a letarolt erdő-területek, mint legelő volnának értékesítendők, e mellett nem állana semmi útjában annak sem, hogy a fatuskók és gyökerek kiszedessenek és értékesíttessenek. Tekintettel pedig arra, hogy az erdő-területek, illetőleg a tűzifa állományuk az egész kontinensen évről-évre fogynak, kevesebb és kevesebbre szorulnak, nem utolsó azon praktikus gazda-észjárás sem, hogy az esetleg legelőképen értékesített letarolt erdőterületek tuskó fáit, olcsó napszám idején (40 kr) a város szedesse ki és mint tűzifát értékesítse, ebből fedezvén a kiszedési költségeket is. Gazdák állítják, akik e rendszert már gyakorolták, hogy gazdaságosabb a letarolt területek ilyetén való kitisztítása, mint az évekre szóló használatra való kiadás, még azon esetben is, ha a terület más egyéb czélra, pl. mezőgazdaságra volna is felhasználandó. Hogy az igy kiirtott és a legeltetések következtében mesterségesen meg is javított föld azután a mezőgazdaságra is alkalmasabb — nem szükséges bizonyítgatnom. Vasut-ügyi politika. Ki kételkednék abban, hogy valamely város hivatalos vezetőségének tapintatos és reális vasut-ügyi politikája, nagyban hozzájárul a városok fejlődéséhez, úgy anyagilag, mint szellemileg. Szatmár-Németi jelenlegi nagyot haladott fejlődésében is nagy szerepe van a vasút vonalnak. A ki pl. Debreczent ezelőtt 20—25 évvel ismerte, meg ma megnézi, nem fog arra ráismerni. Mikor az első vasútvonal keresztül hasította a debreczeni földeket, nem volt ez nagyobb jelentőségű, mint ma pl. Nagy-Károly, egy nagy alföldi falu, ma pedig, szerte ágazó vasúti hálózatával, igazi nagy városi, fővárosi képe van. Az ipar, a kereskedelem mind a helyes vasúti összeköttetések nyomában járnak, s azokkal, mint okozat az okkal szerves összeköttetésben állanak. Szatmár-Németi szab. kir. város, az első vasúti összeköttetés után, tehát a múltban nem követett helyes vasúti politikát. Mt sem bizonyítja ezt sajnosabban, mint az, hogy a Beregszász felé való összeköttetés tekinteté ben e város, mint természetes és magától kínálkozó központ, mellőztetett és helyette egy huszadrendü falu, még csak nem is helyes összekötő pont, választatott. Lettek légyen akárunk az okok, a melyek miatt a múltban Szatmár Németitől a fentebb említett összeköttetés megtagadtatott — noha ép oly anyagi kárára e városnak, mint magának a vasútnak — e város vezetőségének nem lett volna szabad ezt oly könnyű szerrel mondhatni nem törődéssel fogadni, mely mulasztást az utókornak bármely igyekezete nem képes többé jóvá tenni. Okulva tehát a város, vasut-ügyi tekintetekben, a múltakon, a későbbi vasut-ügyi politikájában sok tapintattal párosult munkásságot fejtett ki és — nem eredménytelenül. A Nagy-Bányai vonal kiépítése összekötte e várost a vármegye keleii részével, noha kívánalmat képez ma is, hogy es útvonal tovafejlesztessék az u. n. Avas vidékre, illetőleg: hogy a Szatmár-bikszádi vasútvonal mielőbb kiépíttessék. A Szatmár-bikszádi vasútvonal speczialiter e város erdő-gazdaságára is eminens kérdés, mert: az 1890-es évektől fogva eladott, illetve letarolt erdőségek Helyett az A vas-ban vett 3420 kát. bt ldni erdőséget, bármily ügyes és jó szakkezelás mellett is, csakis a kiépített és üzembe vett vasút mellett lehet gazdaságosan értékesíteni. Azért: a törvényhatóságnak meg kell próbálnia minden tisztességes utat-módot arra, hogy összeköttetéseinél fogva, a Szatmár-bikszádi vasútvonal ki legyen építve. A Szaímár-fehérgyarmati vasút is egészen más irányban, nagy vidéket kapcsol e város piaczához, noha igazán akkor fog hivatásának megfelelni, ha Mátészalkával egyenes összeköttetésbe lép. Egyik nagyon fontos vasut-ügyi teendője e városnak, hogy piaczát növelje, a mostanában lecsapolt Ecsedi-lápi vagyonos községek termesztményeivel. Tudva levő dolog, hogy az ecsedi-láp lecsapo- lása következtében közel 100,000 kataszteri holdnyi terület lett művelhető, illetőleg: vált elsőrendű szántófölddé. Igaz, hogy az érdekelt gazda-közönséget, magas lecsapolási költség terheli, de az is igaz, hogy mentesített területük, megfelelő munka után szinte mesés bő és a századokon keresztül pihent föld, szinte kiak- názhatatlan, E gazdag terület termesztményeit tehát Szatmár- Németi piaczával közvetlen vasúti összeköttetésbe kell hozni. Sajnos azonban, hogy e kérdésnél is kisért az a vasúti veszedelem, mely annak idején e várost meg- fosztá a beregszászi összeköttetéstől és ezt mesterségesen Királyházára tolta. Most: a nagy-károlyi profi protekezió Szatmár- Németi piaczát akarja megkoldusitani azzal, hogy e városnak a természeti viszonyok mellett is javára kivánlkozó vasúti összeköttetést el akarja harácsolni N.-Károly részére. Itt vegye aztán a kezébe Szatmár-Németi szab. kir. város az utánjáró munkásság és erkölcsi tekintélyének minden nyomatékét arra nézve, hogy az ajánlott vasut-vonal Mátészalka, mint az ecsedi-láp vonal legtulsóbb nyúlványa és vasút-állomás Kocsord, Gyűrtelek, Ököritó, Porcsalma, Tyúkod, Csenger, Vetés és Szatmár irányában építtessék ki. Szinte elviselhetetlennek tartom és a következményeket tekintve, nem ok nélkül, azt a kárt, a mely abban az esetben háramolnék a város polgáraira, ha a fentebbiekben fejtegetett vasúti összeköttetéstől, bármi uton-módon — csakugyan megfosztatnánk. Az észszerüséggel párosult előrelátás diktálja továbbá, hogy nekünk nem szabad megelégednünk csupán Szatmár és Mátészalka vasúti egybekapcsolásával, hanem már most a tervezgetések első stádiumában belé kell vinnünk e vasut-vonalat oly kapcsolatba, melynek folytán összeköttetésben állanak az államvasutak vonalaival is. Ez az összeköttetés pedig úgyszólván magától kiválkozik: Csap felé. Az ecsedi-lápi területnek vasut-vonala tehát, mely városunk piaczára eminens kérdés: Szatmár—Mátészalka—Csap. Ezen útvonalat annyival is ajánlatosabbnak tartom, mert állami hozzájárulás szempontjából is hasonlíthatatlanul elsőbbségben az a vállalkozó, a kinek jelszava a fentebbi útirány. A Szatmár-erdődi keskeny vágányu vasút, noha első sorban úgy lássuk, hogy csupán a város polgárainak kedvtelésére épült — pedig egyáltalában nem. Igaz, hogy hivatásának egyik része, szolgálni a hegyi birtokos, vagy kiránduló közönséget, de ez vég- czélja még sem lehet, annyival is inkább nem, mert le lévén tarolva a hegyi ut mentén elterülő erdőség, ugyszólva nincs e vasútnak többé mit szállítania, a nagyon váltakozó személy szállításból pedig meg nem élhet. E vasút, illetőleg ezzel kapcsolatosan a város érdekében teszen a törvényhatóság, ha a Szatmár- erdődi vasútnak is további összeköttetést keres és talál. Az összeköttetés pedig Ákos irányában szinte magától kínálkozik, a mely esetben közvetlenebb érintkezésben lennénk a Szilágysággal és Erdély keleti részeivel és ezzel városunk felé tereltetnék egy vidék érdeke, a vasút pedig fenn tudná magát tartani, a mit ellenkező esetben nem foghat tenni, minek következtében annak nézhetünk elébe, hogy be kell majd szüntetni e vasut-vonalat, hiszen még csak arra sem számíthatunk, hogy ilyen minőségben az állam nyakába varjuk, mert ilyen zsák vasutat, mint ezt közönségesen nevezik, az állam egyáltalában nem vesz gondozásba. Meg lévén pedig az összeköttetés Ákos felé, az állami kezelésbe adásnak tervbe esetleg könnyen keresztül vihető. (Folyt, köv.) — Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 13-án d. u. 3 órakor tartotta február havi ülését, melyen a következő ügyek intéztettek el: A közgyűlés áttette a bizottsághoz illetékes elintézés végett Mártha József és társai indítványát az iránt, hogy Papp Kálmán várnagy ellen a csengeri képviselő választáskor kifejtett korteskedés miatt a fegyelmi eljárás megindittassék. A bizottság kimondta, hogy a panasz a fegyelmi eljárás elrendelésére nem alkalmas, mivel a várnagy állásánál fogva hivatalos minőségében a választásokra egyáltalán be nem folyhat. A vármegyei muzeum- és könyvtár-bizottság kérvénye folytán egy olvasó-szoba berendezése czéljából 1000 korona segélyt szavazott meg a bizottság a köz- művelődési alapból. A belügyminiszter jóváhagyta a fegyelmi választmány azon határozatát, amelylyel Madarasi Dezsőt és társait azon kérelmükkel, hogy Nagy László alispán és Bodoky Kálmán nagymajtényi körjegyző ellen a fegyelmi eljárás rendeltessék el a csengeri képviselő- választásból kifoljmlag, elutasította és a panaszlókat a 165 kor. 40 fill, eljárási költségekben elmarasztalta. Az alispán ismét indítványt tett az iránt, hogy Írjanak fel a kereskedelemügyi minisztériumhoz, miszerint bővíttesse ki a nagykárolyi vasúti indóházat, mert az a közegészségügyi és forgalmi viszonyoknak Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij melleit) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszok
