Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-17 / 7.szám

meg nem felel, a harmadosztályú váróterem tulajdon­kép csak egy átmeneti sikátor. A bizottság elfogadta az indítványt. Kende Zsigmond biz. tag szóvá tette azt, hogy a lápi és Győrtelek—csekei törvényhatósági utón a közigazgatási bejárás már megtörtént, a tervek már felmentek a miniszterhez és ez ügyben most sem hatá­rozott. Ha tehát az Ínséges népen akarunk ezen utak építésével segíteni, itt az ideje a cselekvésnek, mert az Ínség elérte tetőpontját. Indítványozta azért azt, hogy Írjanak fel a miniszterhez, hogy azonnal küldje le a terveket, hogy a földmunkákat meg lehessen kezdeni. Mert szerinte egyes vidékek inség-viszonyain csak úgy lehet segíteni, ha a munka vidékenként elosztva van. A bizottság ily értelemben ir fel a kereskedelemügyi miniszterhez. Szatmár, 1903. S z i n h á z. Minden múlandó e földön. De leginulandóbb a szí­nész hírneve és dicsősége. Ha visszagondolunk a múlt kedden lezajlott lélekemelő ünnepélyre, melyet Egry Kálmánnak, színtársulatunk kiváló művészének rendez­tek barátai 40 éves színészi jubileuma alkalmából, meg­lepődve konstatáljuk, hogy a közönség mily hamar tért napi rendre e nem közönséges esemény felett s bizony el kell ismernünk, hogy a színész művészete a jelen művészete és dicsősége csak a pillanaté. A mint a közönség kilépett a színház kapuin, megszűnt a lelke­sedése is. A fényes ünnepély epilógusát elzöngeni háládat- lan vállalkozás. Ugyan kit is érdekelne már az ? Pedig közönségünknek nem igen volt még része hasonló izgalmakban. Tagadhatatlan azonban, hogy az ünnepély iránt nagy volt az érdeklődés, a mit mutat az ajándékok és koszorúk sokasága, melyekkel a jubilánst elhalmozták, a telt ház, mely az ünnepélyre összegyűlt s az őszinte elismerés, melyben az ünnepeltet a közönség és pálya­társai részesítették. Az előadás megkezdése előtt a társulat nevében Bátosy üdvözölte az érdemes művészt, átnyújtván neki a társulat ajándékát, egy remek ezüst koszorút, majd átadták neki a szatmári és halasi közönség ajándékát a színigazgató és a »Szatmári Hírlap« babérkoszorúit,’ végül az ünnepi előadás szinlapját díszes keretben. Az ünnepelt meghatottságtól remegő hangon fejezte ki köszönetét a meleg ovátióért. Az előadás is méltó volt az ünnepi hangulathoz, Az összes szereplők igyekeztek a lehető legjobbat nyújtani, a mi tőlük telt. Az ünnepeken kívül kieme­lendők még Etsy, Holéczy, Ferenczyné, Ferenczy, Gyárfás és Szentes. Szerdán a „Páholy“, csütörtökön „Pogány Gábor“ került színre kis közönség előtt. A „Páholy“ nagyobb közönséget is megérdemelt volna, az előadás jó volt, a szereplők is mind elismerésre méltó buzgalommal játszottak. Pénteken „Tündérlak Magyarhonban“, Szentpétery Zsigmond népszínműve került színre zónában. A gyenge és régi darab nagyobb közönséget nem vonzott. A szereplők igyekezetét nem kifogásolhatjuk. Tordi Adél elég jó népszínmű-énekesnőnek bizonyult, csak szok­jék le arról, hogy erőszakolja a népiességet, maradjon természetes kiejtésénél, hangsúlyozásánál, sokkal job­ban megközelíti a valóságot, mintha a „Csókon szer­zett vőlegény“ czigány asszonyára emlékeztető jargon- ban keresi azt. Dalait szépen énekelte. — Ferenczyről ezúttal is csak dicsérőleg nyilatkozhatunk. Szentes és Ligeti rövidke szerepeikben nagy derültséget keltettek jellemző humoros alakításukkal. Juhai és Fodor elég ügyes huszártisztek voltak, jelmezük azonban kissé fogyatékos volt; az illúziót nagyon lerontja a múlt századbeli forsrift-ellenes sapka és a huszár-uniformishoz nem illő gyalogsági kard. (Az ilyenekre jobban ügyel­hetne a rendező.) Van úgy is elég valószínűtlenség a műsoron levő ósdi és rossz darabokban és némely szereplők játékában, mire való azt fokozni még a jel­mezekkel is, mikor oly könnyű segíteni az ilyen hiá­nyokon, csak egy kis körültekintés szükséges. Étsy és Vedrődy ügyesek voltak. Szombaton Hervé hires operettjét a „Nebánts- virág“-ot adták fél ház előtt. Lónyai Piroska sok báj­jal és pajzánsággal játszotta meg Denise szerepét. — Szentes nagyon is erős, csaknem vaskos komikummal játszotta Celestint. Az ő izmos alakja nem pászol Ce- iestinhez, ő a kolostorban is mindig Floridor. Egyéb­ként egyes jeleneteiben felülmúlhatatlan volt. Juhai jól megfelelt Cbamplatreux szerepében, csak az ének­számokból mintha elhagyott volna valamit. A többi szereplők többé-kevésbbé elfogadhatóan töltötték be szerepeiket. Vasárnap délután »Hüvelyk Matyi« látványos bohóság került színre. A színház megtelt gyermekek­kel, a kik igen jól mulattak a sok reményre jogosító kis Markovicson, a ki meglepő ügyességgel játszotta a czimszerepet. Este pedig Gárdonyi Géza 3 felvonásos falusi története került színre. A darab és a szép számban megjelent közönség jobb előadást érdemelt volna. — Iszonyú volt nézni az első két felvonás előadását. Az egyes jelenetek között 8—10 perez szünet volt, úgy, hogy a közönség majdnem elaludt az előadáson. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a kínos jelenetet sem, mikor a szereplő színészeknek (a czigányok személyesitőjének) hegedülni kellett volna s nem volt karmester, ki diri­gáljon és játszasson a zenészekkel. HIRE k. Meg akarok halni . . . Meg akarok halni! Mint a kis ibolya, Ha könyörtelen kéz letépi csokorba, Mint azok a szegény kicsi hóvirágok, Ha a nap perzselő csókját hinti rájok. Meg akarok halni! Mint az a szép álom, A melytől ah ! úgy fáj, oly nehéz megválnom. Mint a fakadó rügy, ha ráborul az éj S csillogó fátylával betakarja a dér. Meg akarok halni ! Nagyon fáj a szivem . . . Tavaszom nékem mar úgy sem lesz, sohasem. Virulhat a mező, dalolhat a madár, Elgyötört szivemben visszhangra nem talál. Fáj nekem látni, hogy minden csupa élet, Csak az én számomra nincs virágod néked! — Amennyiből egy kis koszorút köthetni. — Óh csak annyit adjál !.. . Meg akarok halni 1 F. E. SZATMAR-NÉM ÉTI. — Uj kegyelmes ur. Ő felsége a király Meszlényi Gyula megyés püspököt valóságos belső titkos taná­csossá nevezte ki, mely alkalomból többen üdvözöl­ték Őexellentiáját. A városi magistrátus tegnapi tanács­ülésében egyhangúlag elhatározta, hogy a főpásztor­hoz ezen megérdemelt magas kitüntetés alkalmából üdvözlő iratot intéz. — Adja a Mindenható, hogy a nemeslelkü egyházfő sokáig viselhesse ezen kitünte­tést, mely kiváló érdemei legfelsőbb helyen való elis­merésének tanúbizonysága. — Személyi hír. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja f. hó 14-én a reggeli vonattal Budapestre utazott, hogy részt vegyan a fehérgyarmati estélyen, a melyen kedves neje az egyik bálanya. — Dr. Chorin Ferencz a királynál. Dr. Chorin Ferencz, városunk díszpolgára, főrendiházi tag, stb. stb. f. hó 12-én tisztelgett 0 felségénél, mely alkalommal megköszönte a királyi kegyet, főrendiházi taggá tör­tént kineveztetésére vonatkozólag. 0 felsége igen szí­vesen fogadta az uj főrendiházi tagot és vele hossza­san beszélgetett. — Első czikkünkre vonatkozólag értesítjük t. ol­vasóinkat, hogy : miután a mai számmal megkezdett »Irányelvek« külön-kűlön egy-egy önálló egészet ké­peznek, ezeket alkalomszerűen és nem egymásután fog­juk folytatni. Ugyancsak itt jegyezzük meg azt is, hogy a szóban forgó munka könyvalakban is meg fog je­lenni. — Legfelsőbb kihallgatáson fogadta Ő felsége a király a napokban Kende Zsigmond földbirtokost, aki a cs. és kir. kamarási méltóság adományozását köszönte meg. — Előléptetés. A földművelésügyi miniszter Nyá- rády László kir. főmérnököt a szatmári kir. folyam­mérnöki hivatal főnökét a VIII. fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatába léptette elő. — Rendkívüli közgyűlés. A f. hó 14-ére kitűzött rendkívüli közgyűlés letárgyalta Kováts Béla Rákóczi- utcza 44. számú telkének megvételi ügyét s kimondotta, hogy a kérdéses házasteíket 66000 koronáért megvá­sárolja s azt megfelelő átalakítás után állami kezelésbe átadja. Ezen határozat névszerinti szavazás utján dön­tetvén el, 33án a vétel mellet, 27-én a vétel ellen sza­vaztak. Ugyanezen gyűlésen határozott a közgyűlés a középhegyi és az előcseri szőlőtelepek eladása felett- amidőn a középhegyi szőllő megvétele iránt Kínál Gé­zával kötött szerződést jóváhagyta, az előcseri szőllő megvétele iránt Kolb Elek által tett ajánlatot elfogadta s megbízta a városi tanácsot, hogy a szerződési kösse meg s jóváhagyás véget a belügyminisztériumhoz ter­jessze fel. — A Siemens és Halske-féle ügy valahára békés utón befejezést nyert. Régen húzódik már ez a dolog anélkül, hogy valamelyes megoldásra csak kilátás is lett volna, mert a ezég oly túlzott követelésekkel lé­pett fel, melyeket a város jogosaknak el nem ismer­hetett. Végre is kenyértörésre került a dolog s a ezég a várost bepörölte 44804 kor. 22. fill, s járulékai ere­jéig. De sok reményt nem fűzött a per kimenetelé­hez, mert a múlt héten kedden és szerdán a villam- világitási szakbizottság ülésen, mely e tárgygyal fog­lalkozott, megjelentek a ezég megbízottai is kik a per tárgyára nézve hosszas vita után oly egyességi aján­latot tettek, melyet a szakbizottág elfogadhatónak ta­lált. Eszerint a város kiadja a ezég biztosítékát, az összes követelést pedig redukálta 8000 koronára, mely­nek felét 1904. másik felét 1905. január elsején fizeti ki, ezenfelül a ezégnek 6103 korona 70 fillér köve­telése elszámoltatott a czeg rendelkezésére vissza bo­csátott tárgyakban stb. úgy hogy a város az óriási tehertől 8000 korona kész kiadással megszabadul. Az egyezség kölcsönös és szabályszerű elfogadása után felek a pert megszüntetik a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett. — Rendkívüli közgyűlést tartott Szatmárvármegye közönsége f. hó 13-án gr. Hugonnai Béla főispán el­nöklete alatt. Helyeslőleg vette tudomásul a közgyűlés az alispán azon jelentését, hogy gr. Károlyi Györgyné ravatalára koszorút helyezett, a temetésen és a gyász isteni tiszteleten a tisztikar testületileg vett részt. Egyúttal a nagy honleány elhunyta felett hazafias fáj­dalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést a közgyűlés és gr. Károlyi Istvánhoz részvét-iratot intéz. Tudomá­sul vette a közgyűlés az alispánnak a pénztár átadá­sáról, az adóhivatal részére átadott helyiségek bútor­zatainak átadásáról szóló jelentéseit. Elfogadták a ma­gánhasználatra szóló kompoknál követendő forgalomba helyezésre vonatkozó szabályrendeletet és jóváhagyás végett felterjesztik. A vármegye tulajdonát képező Bakó nevű kőbánya eladását elrendelték, minthogy mi jöve­delmet sem hoz. A miniszter leiratot intézett a főispán­hoz, hogy ha az ínség a vármegye területén fellépett volna, megalakítandó azonnal a központi Ínség bizott­ság és a vidéki bizottságok. A főispán átirata folytán a közgyűlés elé kerülvén ez ügy, a közgyűlés a köz­ponti inségi bizottságot a következőleg alakította meg : Kende Zsigmond, Domahidy István, Mán Lajos, Mol- csányi Gábor, Cholnoky Imre, Vetzák Ede, Kacsó Ká­roly, Jeney Géza, dr. Adler Adolf, Strohmájer Ferencz, Róth Károly, Papolczy Béla, nemestóthi Szabó Antal. Ezenkívül tagjai a polgármesterek, a két főorvos és a főszolgabirák. — Az államosított megyei tisztviselők A várme­gyei pénztárak és számvevőségeknek államosítása foly­tán a pénzügyminiszter ezek személyzetét, mint élvezett javadalmazásuk érintetlenül hagyásával egy évre rendel­kezési állapotba helyezte. Az állami szolgálatra átvett tiszviselőknek csak alap fizetésüket és lakbérüket folyó­sította ezúttal a miniszter, inig korpótlékok utalványo­zását mindaddig, mig a törvényhatóság jogerőre emel­kedett határozatával megállapítható nem lesz, hogy ezen pótlékok a fizetés jellegével birnak-e vagy sem — fel­függesztette. — Szamosdobiak ügye. A szamosdobiak ellen tö­meges árverés volt kitűzve ártéri adó miatt, úgy, hogy deputácziókba jártak, kértek, rimánkodtak az árverés elhalasztása és a szerintük igazságtalan kivetési kulcs helyesbítése iránt. A miniszter fel is függesztette az árverést s megígérte a panasz megvizsgálását. Most a napokban döntött a miniszter az ártéri adó kérdésében is. Éppen felére szállította le a haszonarány megálla­pításáig és pedig 1899. évig visszamenőleg. — A Dalegyesület estélye. A Dalegyesület a Tár­saskör helyiségében f. hó 12-én tagilletményes dales­télyt rendezett, melyen nagyszámú és intelligens kö­zönség volt jelen. A Kaszinó termei zsuffolásig meg­teltek, ugyannyira, hogy a folyton növekvő közönség befogadására a Társaskör helyiségei szűknek bizo­nyultak. A közönség élvezettel hallgatta a valóban nagy gonddal összeállított hangversenyt, melynek műsorán a helybeli musicális élet legkiválóbb s leghivatoltabb faktorai szerepeltek. Aki zenei élvezetre vágyott s el­jött a dalestélyre, az nagy lelki gyönyörűséggel gon­dol vissza e szép hangversenyre. A honvéd zenekar Suppé »Költő és paraszt« czimü dalművének nyitányával kezdte meg a hang­versenyt, a szűnni nem akaró tetszés-nyilvánításokra ráadásul még egy könnyed keringőt játszott a zene­kar a szokott precizitással. Ezután a dalegyesület éne­kelte el a „Szent hamvak“ czimü rapszodikus ének­darabot Gaál Ferencztől óriási hatás mellett. Majd a rózsa temetését adta elő a honvéd zenekar kísérete mellett. Külön kell megemlékeznünk még Juhász Ilona úrnőről, színházunk ezüst csengő hangú koloratur- primadonnájáról, ki Káldy Gyulának „Csalogánydal“-át énekelte, majd pedig dr. Vajay Imre dalegyesületi el­nökkel énekelt Hoffmann meséiből egy duettet zugó taps és tetszés között. Juhász Ilonának már több Ízben elismertük e lap hasábjain is gyönyörű és kelle­mes orgánumát, úgy, hogy azt most bővebben fel­említeni nem tartjuk szükségesnek. Grieg „Észak népe“ czimü dala Orosz Alajos bariton-szólójával, zenekari kísérettel egyike volt a hangverseny legérdekesebb pontjainak. A borongós hangulat, mely ezt a darabot áthatja, a képzelet szár­it" Folytatás a mellékleten. _______________________________Február 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom