Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-04 / 31.szám
1 31. szám. ALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szatmár, 1903. augusztus 4. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZT0SEG ES KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szárn 80. -i— ....- ----Sz atmárhegyi szőlőszetünk érdekében. Lapunk előző számában, „A szatmárhegyi szőlősgazdák panasza“ czimen irt czikkünkre, úgy szóban mint írásban több oldalról kaptunk megjgyzéseket s ezekkel kapcsolatosan egy-egy eszmét, melyek szőlőszetünknek helyes irányban való fejlesztésére és felvirágoztatására vonatkoznak. Az összbenyomás a szóban forgó dologban az, hogy a szatmárhegyi szölöszeti viszonyokon föltétlenül gyökeresen változtatni kell. Ezen gyökeres változtatást kedvezményezése valamint sikeres keresztülvitele a hegyközség kezében van letéve. Ez azon erkölcsi testület, mely hivatva van arra, hogy megfelelő és törvényes súlyt adjon azon kívánalmak összegének, melyek, a birtokosság körében már régen felhangzanak. Érdekes pl. egy szőlőbirtokosnak, lapunk előbbi czikkére vonatkozó, azon felvilágosítása, hogy midőn a múlt hetekben, a szatmárhegyi napszám, a viczellérek között — mert: hiszen ők csinálják a napszámot — 1 fit 20 — 1 frt 40 kr. volt, ugyan, akkor széliére lehetett volna 80 kr.-ral jó munkájú, ahhoz értő, vidéki napszámost kapni, de ezeket nem hivják dolgozni a hegyi vinczellérek. A Szatmárhegyre pedig honnan jönnek vidéki napszámosok ? A Szilágyságból, Gyűrűsről, Dobráról esetleg még Erdődről. Ezen vidék emberei pedig a szőlő-munkát értő, jó munkájú népek. Mesebeszéd az különben, hogy a vidéki nép nem tud a szőlőben dolgozni. A mely nép tengerit, répát jól tud kapálni, arra a szőlő kapálása még inkább rábízható. A szőlő ritkán van rakva, kényelmesen lehet közte dolgozni, a tengeri, répa sürü és nagy gondot igényel, hogy ki ne vágják. Azután: látott e sorok írója már, czime- res hegyi kapások után, olyan káros munkát, a minőt nem merve tenni egy vidéki sem. Láttuk, az utóbbi szorgos időben a hegyen, hogy gyerekek rendes napszámos sorban dolgoztak és rontották a szőlőt, okozták a kárt napi 1 frt 20 kr.-ért! Láttuk, hogy apró gyerek-leányok tanulgatták a szőlőben a kötést, ezt a nagyon fontos szőlő-munkát — mely a jövő esztendei termésre épen úgy kiható, mint a metszés — persze a gazda kárára napi 50—60 kr.-ért. Nohát az ilyen lelkiismeretlen műveletekhez nem kell magyarázat! A hol ez megtörténhetik, ott ne mondja senki, hogy: a hegyi vidék népe nem tud a szőlőben dolgozni, mert ez csak takargatása annak, hogy ők maguk, a hegyi benszülöttek, akarják felszedni az összes szőlő-munkák jól felborsolt napszámait. A napszám-rendszer teljes beszüntetése mellett, figyelmet érdemel a tőszerinti szőlő-munkáltatás, minden tekintetben. A hegyközség feladatát képezi, hogy ezt tanulmányozás tárgyává téve, a közönség érdekében állást foglaljon. Meg kell itt jegyeznünk, hogy nincs és nem is lehet a szőlős-gazdának panasza, az ellen, hogy szőlőjében hegyi emberek dolgoznak, sőt kívánjuk tiszta szívből, hogy a hegyi népség boldoguljon és gyarapodjék, de csak addig a határig, mig nem látjuk, nem tudjuk, hogy ami érdekeink szenvednek kárt — sokszor pedig tetemes kárt, amelylyel szemben: nincs semmi ellenértékű garanczia. A „Hegyközséginek volnának a papiroson pontozatai, melyek meg is védnék némi- nemüképer. a szőlős-gazdákat, de sajnos! noha a bajok fenforogtak elégszer, vagy jobban mondva mindig fenforognak: ezen a szőlősgazdák igazát védő pontozatokra nem is gondol senki, nem hogy azokat alkalmazásba hoznák! Hamár nálunk olyan világ van, hogy a vinczellér a gazdát orránál fogva vezeti, vájjon hányszor és hol, melyik hegyrészben történt, hogy a hegyőrök feljegyezték: melyik gazdánál mit dolgoztak, hány ember dolgozott, hogyan dolgozott? Pedig ehhez — ami a szőlős-gazdára fontos kérdés — bizony nagyon kis fáradság kell! De bármily fáradság kellene is: ez a hegyőr egyik teendője; a hegyőr elvégre is hit alatt szolgál, esküje köti, fel kell tennünk, hogy igazat jegyezne be könyvecskéjébe. A napszám-árak és napszám-számok hitelességére nézve is biztosítékot kellene nyújtania a hegyőr napi feljegyzéseinek. De hát ilyen feljegyzésekről nem hallottunk egyetlenegyszer sem! Arról azonban: hogy ez vagy amaz mint hegyőr, most itt, majd másutt napszámoskodott, vagy más egyéb munkát végzett, pénzért elégszer előfordult miután : mondhatni, hogy a hegyőrök magukra lévén hagyva, azt tehetik amit épen akarnak. Mindezen dolgok itt bár röviden vannak felsorolva, elégségesek arra nézve, hogy az illető gazdák okuljanak belőlök és hassanak is T Á R C Z A. Bujdosó kurucz dala. Irta: Thaly Kálmán. Felleg borul a beszkédi sziklára.. . Hej, szomorú a magyarnak világa! Szegény kurucz két orczáján köny pereg, Raborul a jó lovára, kesereg. Késő éjjel; hullanak a csillagok, Hazájokból bujdosnak a magyarok, Elbujdosnak szabadságot keresni, A rabhazát szabadokul szeretni. Kikelet van, fecske, gólya visszatér — Minekünk meg most köszöntött be a tél, Mi most szállunk . . . merre? Isten tudja csak! — Arra, hol nem csörgnek siró rabvasak. Kengyelben van már a lábam, indulok, Haj, de százszor vissza-visszafordulok .. . Fáj a szivem, sir a lelkem, ha látom, Hogy ki az ur már ezután hazámon ! Megérezték e hivséges fegyverek, Hogy a kurucz ez’tán mar csak kesereg. Tarsolyomról a skófium fesledez: Rab hazámtól elválásom képe ez: Szomorú lesz bujdosásom, élelem — Mégis megyek: szabadságom szeretem. Büszke vagyok, megalázzam magamat? Lehajtsam a vas igába nyakamat?... Igaz, nemes, nyakas kurucz nem hajol; Inkább elteng az ég alatt valahol. Ha Rákóczi bujdoshatik: mért ne én ? . . . Megverne az Isten, ha nem követném ! Nagyobb lesz ő bujdosva is, mint azok, Akik miatt, számkivetve sanyarcg. — Megyek immár nagy idegen országba : Országtalan fejedelem szolgája; Inségiben bivebb hive maradok — így szokták ezt az igazi magyarok! Három év után. Irta: V. I. valami édeset, valami boldogítót akar mondani a nő. Arcza erősen kipirul, mihelyt szólni akar, de megfagy a szó az ajakán, ha a férfi komor, mélázó arczára tekint. Máskor ez az arcz hevült, a szem lángolt a szenvedélytől, máskor oly édesen, oly lágyan beszélt boldogságukról . . . A lombok között hirtelen megzörren a galy, szárnysuhogás hallszik, — azután ismét elcsendesül minden. A férfit megzavarta a zaj mélázásában, mosolyt erőltet, de távozni készül. Ma nincs marasztaló szó számára, kikisérik az ajtóig, ott megállnák kicsit enyelegni. A nő fülébe súg valamit s pirulva fut viszsza szobájába. A távozó férfit elnyeli a csillagtalan éj. * Uj vágyak, múló szenvedélyek között tűnt három év tova. A fürdő parkjának valamely terebélyes fája alatt egy férfi ül. Közel hozzá kis gyermek ujjongva tépdesi a virágokat és ha kis kezébe nem fér több, befut az ut kanyarulatánál, honnan virág nélkül tér vissza. Őt nézte figyelemmel a férfi, elkísérte szeKödbe borul erdő, vár, hegy, völgy, határ, Lovam lába Lengyelország felé jár; Busan ballag a trombita szavára: Hej, de nem úgy, mint egykor a csatára! Régi kardom a sok harczon csorba lett, Gyöngyház-rakott karabélyom elrepedt: A nő barna fürtjeit lebegteti a tavaszi szellő, ajkáról el-elkapja a szót, lágyan, álmodon susugja tovább és az elhaló szó elvegyül az éj rejtelmes zúgásába. A nő mellett fiatal férfi könyököl az ablakon, kibámul az alaktalan éjbe. Csak néha váltanak szót egymással, kezeik nem pihennek egymáséban, pedig Szívjon ön egészsége érdekében SAHARÁT, mével, de a sürü bozóton át csak néha vett észre fekete ruha villanást. Követte a gyermeket. Az út szélén megpillantotta a fekete ruhás nőt, ölében vad virágokkal. A múltak emlékei egyszerre megrohanták, iszonyút érzett keblében, meg akart a szive szakadni. mely a glycerinmentes szivarkahüvely. ^ ^ legjobb ^ Dohányzás közben nem lesz sem zsiros, sem fekete. Minden jobb Mrtl.nu faptató. =
