Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-28 / 30.szám
VII. év. Szatmár, 1903. julius 28. 30. szám. SÁR-NÉMETI. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. U Meá>jelenil$ minden kedden. T LOFIZETESI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű díjak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendőik. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. -----------------A szatmárhegyi szőlősgazdák panasza. A ki a hegyi vasúttal utazik, tapasztalni fogja, hogy az utazó közönség körében, melynek nagy része szőlősgazda, a beszéd folyton- tolyvást a szőlőszétről folyik és hogy könyveket lehetne összeírni arról, a sok mindenféle rendszerről, tanácsról, a melyek e kocsikban, napról-napra elhangzanak. Ezen szőlőmüvelési diskurzusok közepett, mostanság kiváltképen az vonja magára a figyelmet, hogy a Szatmárhegyi vinczelléri túlkapás és lelkiismeretlen munka ellen, mint lehetne a gazdaközönséget megvédeni. Egyik birtokos azt mondja egyszerű lemondással: nem lehet ezen segíteni! A hegyi ember túljár mindnyájunk eszén. Hij ában van vasút, telefon: a viszonyok nem csak nem javultak sőt romlottak. Mások föltétlenül a helyzet javítását sürgetik, keserűen kifakadnak a vinczelléri lelkiismeretlenség vagy tudatlanság ellen, különösen hangsúlyozva azt, hogy a szőlőbirtokösság ki van szolgáltatva a hegyiek akaratának s mert nincs más szőlőmunkásunk, a vinczellérek úgy állapítják meg a napszámot, a hogy akarják. Nem kevés azon szőlősgazdák száma sem, a kik a «Hegyközség» nem törődésében látják a baj okát. Szerintük a Hegyközségnek kezében kellene tartania e Szatmárhegy összes ügyeit és azokat úgy rendezni, hogy úgy a munkáltató, mint a munkás meg legyenek elégedve. A »Hegyközség« azonban csupán arra szorítkozik, hogy megcsinálja a költségvetést, felfogadja a pásztorokat, meghatározza a szüreti időt és punktum ! A helyzet javítását tényleg a «Hegyközség» lelkiismeretes és a szőlősgazdák összes érzékeit felölelő fáradozásaitól várják. Példákat hallunk más bortermelő vidékek »Hegyközségei«-ből, a hol pl. a napszámot nem a munkás határozza meg, hanem meg van ez határozatikig az egész évre állapítva a következő- képen : Tavaszi munka napszám: májusig 50 kr. májusban 60 kr. Nyári munka napszám: júniusban 70 kr. júliusban és augusztusban 80 kr. Őszi munka napszám: szeptemberben 60 kr. októberben 50 kr. Téli napszám: 40 kr. Ezen a hegyközségek által megállapított napszám árak az illető Hegyközség területén kifüggesztetik, a szomszédos területeken pedig ki lesz dobolva és tudja mindenki. Fontos részét képezi ezen hegyközségi határozatoknak az is, hogy: súlyos birsággal suljtja azt, aki ezen napszám egység-árakat be nem tartja, a napszámot felveri vagy magasabb árral mástól a munkást elcsalja stb. stb. Meg van határozva szorosan a munka idő: hogy mikor meddig tart a munka. Meg van határozva, hogy: a rendes napszámnak felét kapja az asszony-munkás, egy harmadát a gyermek-munkás. No, hogy a mi szatmári hegyünkön ilyesmiről szó sincs, ez egyszer bizonyos. Épen nem tartunk azokkal, akik egyes bortermő vidékek szabályait vakon átveszik és követik, vagy követtetni kívánják, hiszen vannak vagy lehetnek egyes vidékeknek specziális helyi viszonyai, amelyek az elbírálásnál figyelemben tartandók. De hogy: nekem, aki dolgoztatok, aki kenyeret adok annak a vinczellérnek, az az ember határozza meg azt, hogy mikor dolgozik, hogyan dolgozik, mennyiért dolgozik: no ez már igazán abszurdum állapot. Távol van tőlünk egyáltalában, hogy a munkás-nép fáradalmát kicsinyeljük, vagy őket a méltó munka-bértől elüssük. Épen nem, sőt ellenkezőleg: kívánjuk, hogy a becsületes munkának legyen meg a méltó bére. De jól értsük meg a szót: a becsületes munkáról beszélünk és méltó bérről. Már pedig az nem becsületes munka, ha a munkás munkáját elnagyolja, nem idejében végzi s a munkaidőnek csak egyrészét használja föl, vagy a végzett munka helyett annak kétszeresével kívánja magát megfizettetni. Nem lehet továbbá méltó bérnek mondani azt, hogy az egyhuron pendülő vinczellérek, tudatában annak, hogy a gazda rájok van szorítkozva, mert mással nem végeztetheti el a munkát, a munka-bért aránytalanul magasan állapítják meg. Ezen esetben; a gazdaközönség, a szó szoros értelmében ki van szolgáltatva a vinczel- léreknek, vagy más szóval: a gazda a vinczel- lér bolondja. Tagadhatatlan, hogy ami mostani szőlő- szeti viszonyaink közepett, sok a helytelen, sőt sok az egyenesen káros. Tagadhatatlan, hogy mi, helybeli szőlősgazdák, rá vagyunk utalva a szatmárhegyi munkásokra. T Á R C Z A. Bár mondhatnám ... (Sully Brudhomme). Bár mondhatnám annak, kié lesz: Ő a tied s szívem nem érez Barátilag se már vele ; E hálátlanra rá se nézek, De oly törékenye, gyönge lélek, Légy, óh légy gondos hitvese! Okod féltékenységre nincsen, Hisz nem nyújtott szamomra mitsem, Csak elheivasztá életem; S ha engem részvétlen taszít el, Tud mást szeretni tiszta szívvel, — Legyen jövője könytelenl Bár mondhatnám annak, kié lesz: Örömnél bút, kint többet érez, Virágot gyakran adj r.eki; De rózsa helyett nefelejcset: Az ily csekélység a szerelmet Ezerszer drágábbá teszi. Nem volna nekem gyász ez élet, Ha tudnám azt, hogy szivemmé lett, A szív, mely tőlem elrabolt; Hálátlan, hűtlen, drága lény te, Boldogságot a bú helyébe, Mit szerzél, mért nem adhatok?! Francziából: Szabados Ede. A bolygó főhadnagy halála. Irta: Erdőssy Vilmos. (Folytatás és vége). — S lássák hölgyeim, az az asszony valóságos daemona lett szerencsétlen férjének, ki ezerszeresen csalódott benne. Csalódott benne mint hitvesben, csalódott benne mint anyában. Csoda-e hát, ha a csalódások között eszét veszítve, feledve mindent, mi a földhöz, a röghöz köt; feledve a szerető gondos édes anyját, imádott gyermekeit — látva, hogy számára itt e földön nincs egy szemernyi öröm, fájó szivére nincs gyógybalzsam — önkezével vetett véget szenvedéseinek. — Hozzám intézett levelében ezt Írja: „Légy igazi atyja szeretett gyerrneimnek, vezesd őket erős kézzel az élet szenvedésekkel telt utain, tanitsd meg korán, hogy csak szenvedni, tűrni, nélkülözni teremtetett az ember, mert ha mutatkozik is néha-néha a boldogság egy-egy fénysugára, az csupán csalóka fény, melyet ha követni találnak, — a csalódást kétszeresen fogják érezni. Kérd őket, ha felnőnek, bocsássanak meg nekem, hogy az apai szeretet nem győzedelmeskedett bennem az asszonyi kisértések felett; megpróbáltam élni, küzdeni, szenvedni ő érettük, de mindannyiszor elestem az ő daemoni hctalma alatt s ma már nincs erőm fölkelni, a Küzdelmet felvenni vele szemben. Meghalok, magammal viszem a szerelem, a boldogság csalóka fényét, mely eltántorított ép úgy, mint a bút, a szenvedést, a kétségbeesést, mely elpusztított.“ — Szegény, szegény barátom, ma már ott fekszik ő is künn a temető csendes ölében, hol — ugymond- ják — nem bánt senki, odalenn már nem fáj semmi. Bizony magam is azt hiszem, ha a sirján nőtt virágok beszélni tudnának, ha elmondhatnák, mit érez az ő csöndes halottjuk, azt mondanák: ő már boldog. — De hát mit tett az asszony, hogy férjét olyan boldogtalanná tette ? — kérdé a mély csendben a kiváncsi szőke kis doktorné. — Igaz; el kell azt is mondanom, hogy az egészet megérthessék s Ítéletet mondhassanak. Tóthné rábeszélése, a leány igéző szépsége teljesen elkábitották barátom lejét. A Royalbani véletlen találkozás után többször ellátogatott a családhoz, majd együtt mentek színházba, a szigetre, később már naponta együtt voltak. A leánynak is megtetszett a daliás, csöndes természetű huszárfőhadnagy. Tóthné pedig oly ügyesen kovácsolta a szerelem lánczait, hogy egy napon azon vették magukat észre: nincs menekvés, egymáséinak kell lenniük. A leány családja azonban hallani sem akart erről a házasságról, mert szerintük minden katonatiszt léha, könnyelmű; de különösen a huszár. Tóthné és a szerelmesek azonban erősen küzdöttek a család konaksága ellen. Mindhiába: a kautiót nem akarták letenni. Kávássy azonban már annyira bomlott a leány után, hogy elhatározta, kerüljön bár a rangjába, de a leány az övé lesz. Gyomorbaja alapján nyugdijaztatta magát s mint nyugdíjas tiszt, a térparancsnokságnál nyert alkalmazást. Terve sikerült, a leány az övé lett. Az esküvő előtt azonban őszintén feltárta a leány előtt a helyzetet, elmondotta neki, hogy a főhadnagyi Szívjon ön egészsége érdekében mely a legjobb VERGE glycerinmentes szivarkahüvely. \J Dohányzás közben nem lesz sem zsíros, sem fekete. Minden jobb üzletben kapható. Kitüntetve Parisban arany éremmel 1902. Értéktelen utánzatoktól óvakodjunk!
