Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-28 / 30.szám

Szatmár, 1903.

SZATMAR-NEMETI.

Julius 28.

De az is tagadhatatlan, hogy a szatmár- hegyi munkás népnek meg mi adunk kenyeret, az mi utánnunk él.

Ha mi pl. megvonnánk tőle a munkát, nem tudna megélni. Pedig nincs benne lehetellen- ség, kogy más szőlős vidékek munkásai ott munkára ne alkalmaztassanak!

Épen ezért: mi véleményt itt a felvetett kérdésben még nem mondunk, mert teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a „Szatmár- hegyi Hegyközség“ igazgatósága, a szőlőbirto- tokosságnak általános és jogos panaszát, tanulmányozni fogja és találni fog olyan megoldást, mely megnyugtató lesz úgy a birtokosságra mint a munkásokra nézve egyaránt.

A huszár- és tüzér-laktanyák építése.

A helyőrség szaporítása s különösen lovas- tüzér-csapatoknak városunkba helyezése régi óhajtását képezi városunk közönségének, beleértve természetesen a gyöngébb nemet is.

Bár voltak és vannak, akik elvből ezt a város érdekében állónak nem találják, sőt abból csak újabb felesleges terhet vélnek a városra hárulni, még sem titkolhatják el önmaguk előtt azt a jóleső érzést, melyet a honvédelmi miniszter legújabb rendelete keltett.

A miniszter ugyanis arról értesíti a város közönségét, hogy a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg megengedi a lovassági- és tüzérségi laktanyák építését a Grünwald Testvérek és Schiffer építési vállalat alánlata alapján s eltekint előbbi határozatától, mely szerint a huszár-laktanya építését a régi részlet-tervek alapján kívánta végrehajtatni.

A város közönségére nézve tehát határozottan kedvelőnek mondható ez a fordulat, amennyiben a Grünwald Testvérek és Schiffer czég ajánlata szerint az építkezés a városnak mibe sem kerül. Az építési vállalat saját költségén építi fel a laktanyákat, aminek ellenszolgál- tatásaképen a város lemond a kincstár által fizetendő bérszabásszerü dijakról 30 évre a vállalkozó javára.

Az építkezéshez szükséges területet a város díjtalanul engedi át. Ez azonban különbséget nem tesz, mert ha a város házilag építette volna a laktanyákat, területet akkor is adott volna hozzá.

A laktanyák fenntartási költségeit a vállalkozó egyszer és mindenkorra 20.000 koronával kívánja megváltani. Ez is tiszta nyereség ránk nézve, mert ha magunk építjük fel a laktanyákat, azok fenntartásáról is magunknak kellett volna gondoskodni.

Sőt az is megtörténhetik, hogy sikerülni fog a laktanyafentartási kötelezettséget teljesen a katonai igazgatásra hárítani, valamely megállapítandó minimális átalány-összeg ellenében. Erre vonatkozólag a miniszteri leirat a következőket tartalmazza: »A közös hadügyminiszter ur e kötelezettséget csakis úgy volna hajlandó magára vállalni, ha a város közönsége ettől tenné függővé a laktanyák rendelkezésre bocsátását, ez esetre azonban kikötné a nevezett miniszter ur, hogy az uj építési tervezethez pontos épület- leirás csatoltassék és hogy az építkezés csakis katonai szakközegek vezetése alatt foganatosíttassák« . . . stb.

A laktanya-építés ügye tehát ilyen módon megoldásra jut s Lekerül a »piurn desiderium«-ok sorából.

Örülünk, hogy ez a vágy megvalósul és mindenki örömét kéll, hogy találja abban, aki e várost szereti. Mert be kell ismernünk, hogy a katonaság nagyban élénkíti a városi életet s minél nagyobb a helyőrség létszáma, annál nagyobb élénkséget önt a városi életbe.

r

Es végtére anyagilag sem hátrányos a városra a szóbanforgó laktanya-épités, mert ha valamelyes áldozatot hoz is érte a város, ami utóvégre elkerülhetetlen, megtérül más oldalról és pedig nemcsak közvetve a forgalom és a közfogyasztás fokozása által, hanem közvetlenül is a katonai gyakorlótér nagyobbitása által, amennyiben azért oly bérösszeget fizet a kincstár, aminőt másféle értékesítés mellett nem kaphatnánk.

Tehát teljesen feleslegesek azok az aggodalmak, melyeket egyesek ezen ügy iránt tápláltak, annyival is inkább, mert nem kell elfelednünk azt, hogy a katonai kormányzat olyannyira sürgette a lovassági laktanya felépítését, miszerint kész volt egyénenkénti elszállásolás alkalmazásával városunkban elhelyezni a cs. és kir. 15. sz. huszárezred pótkeretét, ha a laktanyát fel nem építettük volna. S ha a Grünwald Testvérek ajánlatát véletlenül meg nem kapjuk, kénytelenek lettünk volna saját erőnkből a laktanyát felépíteni. Azt pedig tudjuk, hogy a 270 ezer koronába kerülő férőhelyekért oly csekély térítési dijat állapítottak meg a katonai bérszabás alapján, mely az építési tőke 3.5 százalékának sem felelt meg.

Ez aztán káros lett volna a városra nézve és mégis fel kellett volna építeni a kívánt férőhelyeket, ha magunkat azon kényszer elé állítani nem akartuk, hogy házankint szállásoljuk be a huszárokat. ;

Bár nagyon szeretjük s büszkeségünk tárgya a magyar huszár, de sem czélszerü, sem okos dolog nem lett volna béke idején magunkra zúdítani egy pótkeret huszárságot.

F.

HÍREK.

— Esküvő. Sándor Venczel helybeli kir. kath. főgimnáziumi tanár ma ésküszik örök hűséget arájának, Dóka Emma kisasszonynak, Dóka Bertalan f.-gyarmati földbirtokos szeretetreméltó leányának.

— Eljegyzés. Móritz Imre cs. és kir. hadnagy eljegyezte özv. dr. Ország Dezsőné m.-szigeti fogorvosnő leányát, Margit kisasszonyt.

— Vasúti internatus. A miniszter tervbe vette, hogy az országban 3 helyen fog a vasúti alkalmazottak gyermekei számára internatust létesíteni, s e 3 város között Szatmár-Németi is benne volt. Az internatusok- ban vasúti alkalmazottak gyermeki ellátásban és neveltetésben fognak részesülni. A város sokáig tárgyalt a minisztériummal e dologban, mig végre határozott megállapodásra jutott, ugyanis a legnehezebb dolog az internatus helyének kijelölése volt s e helyet is megtalálta ugyanis e czélra legalkalmasabbnak a jelenlegi Árpád-utczai sétateret jelölte ki, Most aztán ez az ügy csakugyan kedvező elintézést nyert, mert ha ebben az évben nem is, de a jövő esztendőben már megnyílnak az internatus kapui, s a költségek fedezését a jövő évi költségvetés terhére már megállapítják.

— Miniszteri jóváhágyások. Az 1200 korona évi segélyt, melyet a zenede czéljaira a közgyűlés meg- alánlott, a belügyminisztérium jóváhagyta. Lórencz Pál városi kertésznek eddigi 800 korona fizetését a közgyűlés 1000 koronára emelte fel, s ezt a belügyminisztérium is szintén jóváhagyta.

— Szatmár—mátészalkai vasút építési ügyében a Grégersen G. és fia czég már megkezdte a vasúti érdekeltség körében munkálkodását. A város közönsége mint engedményes és a vállalkozó czég között létrejött szerződés értelmében a város csak erkölcsi támogatásra kötelezte magát, mig a czég magára vállalta a vasút építés egész technikai részét az érdekeltség kiterjesztésének s a törzsrészvény-jegyzésnek összes gondjaival együtt.

Legközelebb arról értesítették a polgármestert, hogy a vállalat mérnökei augusztus hó elején megkezdik a nyomjelzési munkálatokat s ugyancsak augusztus hó elején a vasút vidékére utaznak a vállalkozók is, a törzsrészvény-jegyzési actió folytatása czéljából.

A polgármester értesítette az érdekelt községeket, hogy a Gregersen G. és Fia czég a vasut-épités dolgában a várost jogosan képviseli, egyúttal felhívta őket, hogy az eddigi törzsrészvény jegyzéseket a vállalkozónak adják át.

— Mulatság. A „Szatmári Zenede“ javára augusz- hó 1-én (szombaton) rendezendő humorisztikus elite- estély iránt óriási érdeklődés mutatkozik. A rendezőség nagy tevékenységet fejt ki az est sikere érdekében. A bizottságnak sikerült Szilágyi .Erzsiké és Wodianer Mariska urhölgyeket, Benkő Miksa, Dr. Havas Miklós, Hamvai Lajos, Lukácsi L. Mátyás, Szerdahelyi Károly és Majáik Béla urakat az está.yen való közreműködésre megnyerni. — A Fregoli paródia személyesitője már városunkba érkezett, hogy a szükséges előkészületek iránt intézkedhessen. A rendezőség — tekintettel a terem kis voltára — jegyeket csak korlátolt számban ad ki, miért is ajánlatos azokat már most megváltani. Jegyek Bartók László, Lövy Miksa, Reizer János, Schré- ter Sz. és Vajda Mihály urak üzletében (Deák-tér) kaphatók.

— Tanítónő választás. Dómján Lajos helybeli polgártársunk leánya Erzsiké, ki eddig Tisza-Eszlá- ron működött legközelebb a Hajdú Böszörményi elemi iskolában tanítónővé egyhangúlag lett megválasztva.

Ez azután csoda-e ha szegény Ferit is kihozta a sodrából s élesen kikelt felesége s szülei eljárása ellen. Erre az asszony azzal felelt, hogy haza utazott szüleihez.

Önök hölgyeim talán el sem hiszik, ha elmondom azt is, hogy otthon még ő volt az, ki férjét minden hazugságokkal vádolta, talán csak azért, hogy az öregek visszafogadják magukhoz. — Ez sikerült is neki, — azon kikötéssel, ha beadja a válópert, — mit meg is cselekedtt.

Szegény barátom Jó szive ezt a sok lelki rázkódást nem bírta ki — megszabadította magát az élettől, Itt hagyva forrón szeretett gyermekeit is. — Úgy hiszem, a kiállított szenvedések megzavarták agyrendszerét, különben gyermekei jövőjéért lett volna ereje az élettel megküzdeni.

— Ez már igazán szomorú történet, mondák a hölgyek könnyes szemeiket törőlgetve.

— S mi van most az asszonynyal s gyerekekkel ? kérdé a háziasszony.

— Kővetkező alkalommal majd azokról újból mesélek, most már későre jár az idő. Befejezésül annyit mondok : az ő történetén okulhatnak önök is hölgyeim. Legyenek hűek esküjükhöz, férjüket boldogtalanságában se hagyják el, hanem igaz, odaadó, lemondani, szenvedni tudó segitő-társai legyenek az élet golgothá- ján, egészen a koporsó zártáig.----------«urasára

fiz

etésből csak nagyon szerény igények mellett élhetnek meg. A leány biztatta: majd csak megbékülnek az öregek s akkor remélem, segíteni is fognak bennünket! Bízva a jó sorsban, egymáséi lettek.

Első évben nem is volt baj. Meghúzódtak a kaszárnya két szobájában, a tiszti étkezdéből hordattak kosztot, Így hetenkint egyszer-kétszer még színházra, hangversenyre is telt. Sem leírni, sem elmondani nem lehet azt a földi boldogságot, melyben ők éltek. A szó szoros értelmében leste egyik a másik gondolatát s milyen örömük volt, ha ez sikerült nekik. Amikor a férj lement az első emeletre a hivatalos helyiségbe, tízszer is elbúcsúztak egymástól, százszor úgy, mint egyszer össze-vissza csókolták egymást, mintha legalább is egy hónapra válnának el egymástól, pedig alig telt bele másfél óra, Feri már ismét felszaladt a lakásba megnézni az jő aranyos kis feleségét, hogy foglalatoskodik a konyhán.

Élénken emlékszem még vissza arra a napra, mikor szabadságra mentem Budapestre s a jelentkezés alkalmával vele találkoztam. Teljes két órán át beszélt a feleségéről s az mind csupa jó, csupa szép volt. — Tulboldogan mondotta el, hogy irigyli tőle azt az asszonyt az egész újváros, hogy bámulják őket az utczán, a színházban, egy szóval mindenütt. — Meghívott magokhoz ebédre s két hétig, mig a fővárosban időztem, igen gyakran voltunk együtt s mondhatom önöknek hölgyeim, hogy soha életemben olyan szép s olyan boldog házaspárt én még nem láttam. Valódi gyönyörűség volt őket látni, mennyire imádják egymást, s milyen boldogok.

Boldogságuk betetőzője egy aranyos kis fekete szemű baba lett. — Beszé'ni sem lehetett velők másról, mint gyermekűkről, az ő szemök fényéről. — A gyermek születése után már nem is egymásnak, hanem gyermeküknek éltek. — Bámulattal töltött el, hogy az én kényes főhadnagy barátom milyen közönséges flegmával hurczolgatta karján leánykáját, mit sem törődve az etiquet szabályaival. Ekkor láttam csak, hogy mi mindenre képes az apai szeretet s a férj szerelme együttvéve. — Mondhatom, magam is boldog voltam, ha néha abban a tulboídog kis családi körben időzhettem s nem egyszer gondoltam : ennyi boldogságért talán én is képes lennék pályámat ott hagyni.

Sajnos azonban, ez a nagy boldogság és édes szerelem nem tartott sokáig.

A második házassági évforvuló meghozta a második babát is, s a gond a kiadás nőtten nőtt. — A fizetésből nem telt, az öregek pedig s- giteni nem akartak. — Az öregeknél közbe vetettem én is magamat, a leikökre beszéltem, elmondogattam nekik, milyen boldogak a fiatalok, hogy szeretik egymást, mennyire imádják szép két gyermeküket.

Minden kérésem, könyörgésem hiábavaló volt, igy aztán mi régi tiszt társai giráltunk neki úgy rendezte adósságait.

Az asszonynak természetesen sok baja voh az apróságokkal, s e miatt napirenden volt a czivakodás Feri eleinte csak hallgatott, bátorította, vigasztalta nejét, — megadással tűrte annak lealázó szavait: „ha egy férfi megnősül, úgy tudja el is tartani családját.“ Ilyen jelenetek után ölébe vette két kis leányát s azok gőgicsélésében lelt, vigaszt, talált feledést.

Később azonban az asszony már a gyermekekkel is rosszul bánt, megtörtént, hogy főzni sem akart. —

férfi-szabó műhelyéből kerülnek ki a legelegánsabb © • ® a Elismert pontos =====

ff éí*f i-äSionySk, melyekhez ugyanott a legjobb W ------ és előnyös .

• • © minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. ——: kiszolgálás!!

IWT Üzlethelyiség: Deák-tér ££* sä., ti városliúasti köajelében.