Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-09 / 23.szám

23. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR NÉMETI-« IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MegjelenÜ^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű díjak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ...............'----­Vá rosi közgyűlés. Szatmár, junius 9. A városi törvényhatósági bizottság tegnap délután tartotta havi rendes közgyűlését gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt, melynek lefolyásáról tudósításunk a következő: A hitelesítő küldöttség kirendelése után felolvastatott polgármester havi jelentése, me­lyet egész terjedelmében közlünk az alábbiakban: Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Törvényhatóságunk állapotára s intézkedéseimre vonatkozólag az 1886: XXI tcz. 72. §-ának n) pontja értelmében a folyó év május haváról szóló jelentésemet a következőkben terjesztem elő: Városunk önkormányzati és közigazgatási ügyei általában a törvények és szabályoknak inegfelelőleg intézteitek s az ügyek kezelésében nehézségek, akadá­lyok és összeütközések nem fordultak elő. Az elmúlt május hóban folytak le a zsibó—nagy­bányai, szatmár—fehérgyarmati és szatmár—erdődi h. é. vasutak évi rendes közgyűlései, melyeken a város kép­viseletében személyesen vettem részt. Nem lesz érdek­telen, ha röviden megemlítem a jelzett vasúti vállalatok 1902. évi üzleti eredményét. 1. A zsibó—nagybányai h. é. vasút részvénytársa­ság 43.776 korona 16 filler tiszta üzleti nyereséggel zárta le az 1902. évet, melyből minden elsőbbségi rész­vény után 2 korona 80 fillér osztalékot fizet, ami az elsőbbségi részvénytőke 0.70 százalékának felel meg, mig az előző évben 0.85 százalék volt az osztalék. A 6913 korona nyereség-csökkenést a vasút mentén fel­merült nagyobb mérvű vízkár okozta. 2. A szatmár—fehérgyarmati h. é. vasút részvény- társaság múlt évi üzleti eredménye is csökkenést mutat ez előző évihez képest, bár nem oly jelentékeny, mint a zsibó—nagybányai h. é. vasútnál. Az üzleti nyereség 46.730 korona 15 fillér, mely­ből a részvénytársaság minden elsőbbségi részvény után 3 korona 80 fillért fizet, ami a részvénytőke 1.90 száza­lékának felel meg, az előző évben 2.05 százalék volt az osztalék. A tiszta nyereség pedig 1902-ben összesen 3135 koronával volt kevesebb, mint 1901-ben. Ez tehát jelentékeny különbségnek nem mondható. 3. Legközelebbről érdekel minket a szatmár—er­dődi h. é. vasút részvénytársaság üzleti eredménye. Ez elég kedvezőnek mondható, amennyiben a múlt évihez képest csökkenést nem mutat, bár az üzleti for­galom kisebb volt, azonban a kiadások csökkentésével sikerült végeredményében ugyanoly üzleti nyereséget elégni, mint az előző esztendőben. A tiszta nyereség 27.469 korona 78 fillér, mely­ből a részvénytársaság törzsrészvényenkint 3 korona osztalékot fizet. Az állami elemi iskolai építkezések már annyira előre haladtak, hogy a Kinizsi-utczai, Wesselényi-utczai és Három-utcza-közi uj iskola épületek szeptember el­sején rendeltetésünknek átadhatók lesznek. Külsejük régebben elkészült s most már csak a belső berende­zéseken dolgoznak. Ezen iskolák mint épületek is vá rosunk díszét képezik, mert valóban szép és monu­mentális építmények. Valamennyi közt a legdiszeseub, a Rákóczi utczai úgynevezett „első telep“ iskola épülete, azonban még nem épült fel annyira, hogy f. év szeptember 1-én a a közhasználatnak átadható legyen. Tető alatt van ugyan( de még annyi munkálat van rajta végezni való, hogy alig hihető, miszeiint valamennyi elkészüljön szeptem­ber 1-ig, s akkor is kétséges, hogy az oly rohamosan felépült iskola a közegészségi kivánalmaknak m -gfe- lel-e? A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztéri­umhoz tettünk is aziránt előterjesztést, hogy az iskola telepek építését siettesse, miután az egyházak csak a folyó iskolai évre engedték át iskolai helyiségeiket s nem remélhető, hogy azokat államiskolai czélra további használatra átengedjék, ennél fogva a város a legkelle­metlenebb helyzetnek lenne kitéve, ha az uj iskolák szeptemberre használatba vehetők nem lennének. Eléggé megnyugtató körülmény mindazonáltal, hogy a múlt évben elkészült egyik Rákóczi-utczai teleppel együtt szeptemberre négy telep használandó lesz. Sajnos azonban, nem igy áll a dolog a szatmár- hegyi telepekre nézve, jóllehet sürgettük a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnál s rámutatva a szatmárhegyi helyi viszonyokra s kényszer helyzetükre a legkomolyabb aggodalmainknak adtunk kifejezést, hogy a következő iskolai évre nem leszünk képesek az állami iskoláknak hajlékot nyújtani, mert ott még kevésbbé van kilátásunk arra, hogy a felekezetek iskola helyiségeiket állami iskolai czélra átengedjék, de kü­lönben sem alkalmasak a meglevő iskolák a megosz­tott állami iskolai oktatás czéljaira. Reméljük azonban, hogy a szatmárhegyi állami iskolai építkezés is miha­mar teljesedésbe megy, bár arra már nem számitha- ! tunk, hogy az uj állami iskolák szeptemberre megnyit­hatók legyenek. Meg kell emlitenem még, hogy a szatmár-máté- szalkai vasút ügye az elmúlt hóban ismét tovább fej- lesztetett. A törzsrészvények jegyzésére vonatkozó kö­telező nyilatkozatok szétküldettek s azon czélból, hogy az érdekeltségben minél számosabban bevonas­sanak, felhívást intéztem az érdekelt vidék összes köz­ségi jegyzőihez, hogy mindazok névéit közöljék velem akik a község hatérában 50 holdnál több ingatlan va­gyonnal bírnak. A felhívásra már érkeznek a válaszok s a velem közölt birtokosok közül azoknak, kik eddigelé nem kaptak felhívást, szintén küldök aláirási felhívá­sokat. A dolgok mai állásában az a remény kecsegtet, h( gy a vállalkozás a legjobb eredménynyel fog vég­ződni. * T Á R C Z A. Versek a falunkból. Ha élni akarsz . . . Ha élni akarsz, Ne siess — élnil Ráérsz szeretni, Ráérsz remélni! A kora élet, Kora szerelem: Korai halál, Sötét sirverem! Kis gyerek koromban — Ma is emlékezem — Mennyire sirattam, Ha elvágtam kezem! S hogyha mai napság A szivem éri seb: Még sirnoin sem lehet, Bár százszor mérgesebb! Láttam egy csillagot. . . Láttam egy csillagot lefutni az égről, Láttam egy ifjút is megválni a léttől . . . A csillag ragyogott fényesen az éget:, Ezt is ünnepelték, még nem is oly régen! A csillag lefutott — eddig volt a pálya; Az ifjú elbukott — alig lépett rája! Baka Elek. A menyasszony nevelője. Diacrené végrendeletében Ovidé öcscsere hagyta az egész vagyonát meg a szakácsnőjét. Igen, a sza­kácsnőjét is. Egy nagy normande leányt, aki még elég fiatal volt s a kit Virginienek hívtak. Virginie hű­ségesen gondozta úrnőjét egész haláláig. Ovidé nagyon szerette a nénjét s kijelentette Virginienek, hogy megtartja a szolgálatában mindad­dig, mig csak valami nagy hibát nem követ el. Azu­tán lemondott a tanári állásról s elhatározta, hogy ezentúl a tőkéje kamataiból fog élni. Mikor kedve szerint berendezkedett uj lakásá­ban, már csak arra ügyelt, hogy Virginie jól főzzön, és rendbe tartsa a lakást. Ezt' az életet csakhamar megunta ; arról ábrándozott, hogy valami változatos­ságra is lesz szüksége. Mint mindenki, úgy ő is arra gondolt, hogy talán a nő hiányzik neki. — Hiszen a nő szórakozást és örömet jelent. — Hál megnősüljek? — gondolta magában.. És ha majd nagyon szeretem a feleségemet? Akkor nagyon féltékeny leszek, nagyon nyugtalan, házsár tos . . . Ha pedig nem szeretem? Akkor megborzadok tőle ... De hát ha az asszony majd uralkodni is akar rajtam? Megkeserítené életem utolsó napját. Egy reggel a lakásában sétálgatott, s véletlenül bement a könvtárba is. Virginie lekuporodva valami rézedényt fényesített. Karja egész a- válláig meztelen volt s egy kissé a blouseja is ki volt gombolva. Ovidé rátekintett, kissé zavarba jött s aztán kiment a nélkül, hogy csak egy szót is szólt volna. De ettől fogva folyton motoszkált valami a fejében. Ebéd után behívta a cselédet s igy szólt hozzá: — Nézze, Virginie, maga tudja, hogy én egy­szerű és őszinte ember vagyok. Azt hiszem, hogy a mi jellemeink nagyon megegyeznek s én nem mon­dom, hogy magából sohasem lesz Diacrené. Ki tudja, nem gondolt-e erre a maga régi nőjére, az én szere­tett néném is? A nagy leány elpirult s asztán elnevette magát és igy szól : — Hát én .. . én nem bánom . . . A dolog tehát rendben van. Virginie ettől fogva félig feleségének, félig cselédnek érezte magát a ház­ban. Csak éppen egy baj volt. Ovidé a fenti nyilatko­zat után egyre jobban rászánta ugyan magát, hogy feleségűi veszi ezt a lányt, de azért ő tanári füleit mégis borzasztóan sértette az a póriás, triviális be­széd, amelyről Virginie sehogysem tudott le^zókni. Eleinte mindig kijavította Virginie beszédhibáit, de hiába. Végre, hogy ne kelljen a tanitgatással -vesződ­nie, elhatározta, hogy tanítónőt fogad Virginie mellé. — Én nem bánom, — szólt Virginie. Két nap múlva már megérkezett a taniiónő. Azon­nal meglátszott rajta, hogy , nagyvilági hölgy. Julie Tinoche volt a neve. Mikor ezt az előkelő hölgyet meglátta Ovidé, bizolt benne, hogy Virginie tőle csak tanulhat valamit. Mindazáltat némi szégyenkezéssel vallotta be, hogy milyen nagy tanítványa lesz. A miss kegyes elnézéssel hallgatta végig Ovidé szavait. Habár még fiatal volt, már jól ismerte az éle­tet s megértett mindent. — És most bemutatom a tanítványát. férfi-szabó-mühelyéből kerülnek ki a legelegánsabb © ® ® & Kiismert pontos ---■ férfi-oltonyok, melyekhez ugyanott a legjobb W == és előnyös = ® © © minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. SÉ!! ===== kiszolgálás!! Üzlethelyiség: Deák«tér a városháza köaselébeii. á Kis gyerek koromban . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom