Szatmár-Németi, 1903 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-09 / 23.szám
Szatmár, 1903. SZATMAR-NEM ETI. Junius 9. A jelentés tudomásulvétele után felolvastatott a m. kir. belügyminister rendelete, mely- lyel a borsókás sertések kisajátítása tárgyában alkotott szabályrendelet jóváhagyását megtagadta. Közgyűlés a rendeletet tudomásul vette. Ezután következett a közgyámi állás betöltése, melyre Dr. Lénárd István egyhangúlag megválasztatott. Az I. oszt. irnoki állásra Hor- vát Sándor szatmárhegyi végrehajtó választatott meg szavazattöbbséggel. Bartha Károly rendőr-őrmester szolgálati idejének nyugdíj-jogosultságába beszámítása s az utkaparók nyugdíj-jogosultságának megállapítása után Laboncz András közrendőr nyugdíjazása iránti kérelmét a közgyűlés elfogadta. Az óvoda- és tankötelesek összeírásának költségeire közgyűlés a f. évre 200 koronát, a statisztikai kimutatás elkészítésére pedig 80 koronát féndelt kiutalni. A Kazinczy- és Árpád-utczák műburkolattal való ellátására vonatkozólag a közgyűlés élénk vita után kimondotta, hogy elfogadja a magyar kerámiai gyár részvénytársaság ajánlatát. Tehát a Kazinczy-utcza a Bercsényi-utczá- tól a Deák-térig s az Árpád-utcza a Rákóczy- utczától a Széchenyi-utczáig keramittal lesz burkolva, a mű-kocsiut 38.250 koronába kerül, melynek fedezetéül a kövezetvám-bevételek jelöltettek ki s ezen összeg 6 év alatt lesz kifizetendő. A Sár- és Nagy-Mocsár-erdőn tervezett erdőőri lakások építését közgyűlés elfogadta. A Szatmár—udvari-i ut városunk határán átvonuló részének kiépítését szintén elhatározta közgyűlés és pedig az előre nem látható kiadások terhére. Budapest székesfőváros átiratát a külföldön lakó s hazánkból jövedelmet élvező birtokosok megadóztatása tárgyában közgyűlés az országgyűléshez intézendő hasonszellemü felirattal pártolni rendelte. Fodor György, Markó Kálmán, Békéssy Géza, Pethő György, Erdélyi István, Tankóczi Gyula és Hajdú Károlynak közgyűlés 5—5 heti szabadságot engedélyezett. Család és iskola. A család és iskola, bármennyit írnak és beszélnek róla az emberek, csaknem idegen egymásra nézve. Az iskola szakadatlanul panaszkodik, hogy a család magára hagyja, nehéz feladatának megoldásában nem támogatja. — Az iskola értesítők a legalsóbb fokú iskolától a felsőbb fokig ettől a panasztól viszhang- zanak. A szülői házban viszont az a panasz, hogy az iskolának nincs meg a kívánt hatása a gyermekre. A legtöbb gyermek a szülő támogatása I nélkül arra sem képes, hogy az osztályát kielégítő sikerrel elvégezze, különösen a középiskolában. Most, midőn az iskolaév járni kezd vége- felé érdemes fölvetni- a * kérdést: tujaldonkép- pen melyik félnek van igaza? Mind a kettőnek igaza van, részben de az igazság egyik fél részén sincs tulajdonképen. Való az iskolának az a vádja, hogy a szülei ház felelősségteljes munkájában kellőképpen nem támogatja, sőt nem egy esetben hatásának lerontásán munkálkodik. Ámde az érdeklődésnek ez elégtelenségéért a felelősség nem csupán a szülei házat, de az iskolát is terheli, mert az iskola túlságos sokat vár a szülei háztól, a nélkül, hogy ezt tevékenységében irányítani törekednék. Ha tehát az iskola támaszt vár a családtól, ne maradjon a meddő panaszkodás terén, hanem közeledjék szeretettél és bizalommal a családhoz. A panaszkodó másik fél szintén hibás, hi- básabb az iskolánál. Mert az iskola csak egy alapjában erkölcsi kötelességet nem teljesít, de a család a természet parancsoló szavát szegi meg, a midőn a gyermekkel nem törődik, az iskolát teljesen magára hagyja. A szülők nagy része ismeret-terjesztő gyárnak nézi az iskolákat, sőt sok .ennél :is kevesebbnek : a könnyebb megélhetéshez utat nyitó bizonyitvány-mühely- nek tekinti az iskolát. Az ilyen szülő rá se gondol, hogy az iskola föladata az ismeretnyujtás mellett tulajdonképpen a gyermek, az ifjú akaratának irányítása s megerősítése — Erre pedig a leg- csélszerübb ut a kötelesség útja. A kötelességérzet kifejlesztése a legméltóbb örökség, amit a szülő gyermekének adhat S éppen ez az, amire a szülők általában nem törekszenek. Nem kisérik figyelemmel a gyermek tanulását, nem segédkeznek benne. A gyermek ekként magára hagyva, elernyed, egy-egy elmulasztott kötelesség-hanyatlásának kiinduló pontjává lesz. Az el nem készített feladat megnehezíti, sokszor leheletlenné teszi az összefüggésnél fogva a következőnek elkészítését és a gyermek azon veszi magát észre, hogy összecsap feje felett az ár, képtelen dolgát elvégezni. Lassanként elvész önbizalma is. Kezdi hinni, hogy ő valóban olyan képtelen, mint amilyennek mondják. És csúszik az osztályokon (ha ugyan meg nem szökik), holott szellemi képességénél fogva emelt fővel járhatna. így válik belőle az akarat bénája, aki kötelességét a társadalomban sem igen veszi komolyan. Azért a szülők ne hagyják magukra gyermekeiket. Ellenőrizzék őket otthon végzett munkájukban, legyenek segítségükre. Akik nem tudnák, — hacsak nem lehetetlen — tanulják meg a segítségnek módját. Kövessék a Legouve történeteinek egyikében megörökített franczia anya példáját, aki megtanult latinul, csakhogy gyönge diák fiát taníthassa. Nem kis dolog ez, minthogy az akarat dolga egy sem kicsiny, de nagy jutalom jár érte: a család biztosított jövője. Egy szülő. HÍREK. — Dr. Chorin Ferencz. Mióta városunk törvény- hatósága Dr. Chorin Ferencz volt országgy. képviselőnket, e város díszpolgárai közé megválasztotta, személyesen nem volt szerencsénk hozzá, akit azóta az a nagy kitüntetés is ért, hogy O Felsége kiváló érdemeinek elismeréséül élethossziglan főrendiházi taggá neveste ki Dr. Chorin Ferencz városunk érdemdús diszpol-’ gár, főrendiházi tag, a napokban szerencséltette városunkat becses megjelnésével, midőn is barátainál s a város több előkelő polgárainál látogatásokat tett. Hogy barátai és tisztelői Dr. Chorin Ferencz itt- időzését örömmel ragadták meg arra nézve, hogy vele néhány kedves perczet eltőltsenek, igen természetes do- l°g. így Pap Géza polgármester és Papolczy Gyula kir. táblabiró, tiszteletére fényes ebédet adtak s daczára a bizonytalan időjárásnak, szatmári szőlő-hegyünket is A szakácsné úgy meg volt rémülve, mint valami iskolás leány, aki szörnyű nagy büntetést vár. A miss azonban barátságos volt iránta s kijelentette, hogy bizonyosan szép siker fogja munkájukat koronázni. Másnaptól kezdve a ház régi rendje tökéletesen megváltozott. Virginie már korán reggel fent volt s a konyhában mindent rendbehozott, mikorra a miss fölkelt. Aztán félegyig tanultak, félegykor pedig szaladnia kellet Virginienek a konyhába, hogy a reggeli el ne késsen. Az asztalnál hárman ültek; s amig Ovidé és a miss beszélgetett, addig Virginie a táryérjára bámult, nem mert egy szót se szólni, mert attól félt, hogy valami ügyetlenséget követ el. Ha pedig megszólalt, vagy a miss, vagy Ovidé úgy elfintorította az arczát, jobbnak látta ballgatni. Délután Diacre ur és Tinoche kisasszony a kertben sétált s folytatta a már megkezdett beszélgetést. Kezdetben a paedagogiáról értekeztek, amelyben mindketten jártasak voltak s a végezetül oly bizalmasan beszélgettek egymással, mintha már régi barátok volnának. A miss egyszer csak igy szólt: — Ugyan hogy jutott eszébe, hogy ezt a cselédet veszi nőül: Ovidé elpirult. — Bocsánat, bocsánat . . . még nem vettem nőül A miss kaczéran, mintha csak véletlenül történnék, kissé felemelte ruháját, úgy, hogy látni lehetet formás kis lábát. Majd ábrándozva az égre nézett, sőt sóhajtott is és finom ujjaival időnként megsimogatta gyönyörű szőke haját. Ovidé szinte meredt szemekkel bámult reá. Virginie mint valami jó igavonó állat, keserűség és hang nétkül látta, hogy a taniónö uralkodni fog a Szívjon ön egészsége érdekében házban. Meghajolt a felsőbbsége előtt s átengedte neki az első helyett, mert .érezte, hogy ő maga ezen a helyen megállani úgy se bírna. Csak akkor szenvedett egy kissé, mikor megint visszaküldték a cselédszo bába Le kellett tehát mondania arról a reményről, hogy Diacrené lesz belőle. S visszavonult, mint a hogyan az ember lemond a hivataláról, a melyben nem jól érzi magát. Megmaradt neki azonban a konyha; ez az ő birodalma, innen nem kel! elmennie soha. Diacrenak pedig a miss sokkal alkalmasabb lesz, mint ő, a ki különben sem értene egy előkelő háztartás vezetéséhez. Egy csók története. Alig pár nappal előbb egy csinos fiatal leány bepanaszolt egy nem kevésbbé csinos fiatal embert, hogy az őt — homlokon csókolta. Ennek a csóknak örök gyűlölet lett a vége. A múlt emlékeiből ri vissza egy kedves történet, mely szintén a csókról szól, melyet most beszél el lapunk egy barátja s a melynek örök szerelem lett a vége. A főiskolába egy szegény tanuló özvegy asz- szonynak a fia érkezett, hogy olt tanulmányait végezze. Egy szép nyári reggelen, vasárnap volt; néhány barátjával sétálni ment. A tanulóknak derült jó kedvük volt. A fasor végén gazdag ur leányát pillantották meg, ki nevelőnőjével a templomba sietett. A szegény tanuló egy gondolattól megkapatva igy kiállton föl ; — Ez a szép lányka engem meg fog csókolni. Társai nevették, s egy közülök, igen gazdag család fia igy szólt I — Nem hiszem, hiszem nem is ismer téged . . . Nyilvános — helyen lehetetlen ! — De én fogadni mernék rá, hogy megteszi. A gazdag fiú rá állt a fogadásra, nagy összeget ajánlott fel, mert meg volt róla győződve, hogy nem veszti el. — Elfogadom, —- feleié a másik kiről azt hitték nem is mer belekezdeni a kényes vállalkozásba. Midőn a leányka kísérőjével elhaladt mellettük, — a merész fiú utána sietett. Tíz lépésnyi távolban udvariasan megszólitá. A hölgyek megállották s a tanuló szerényen szólt: — Kisasszony, szerencsém az ön kezében van ! — Hogy-hogy? kérdé meglepetve a leányka. — Szegény tanuló vagyok, anyám özvegy. Ha a kisasszony kegyeskedik nekem egy csókot adni, fogadásból nagy összeget nyerek, tanulmányaimat folytathatom és szegény anyámat nagy gondtól mentem meg. — Ha szerencséje csak ettől függ feléle e gyermek, teljesítem kíváncsiságát. Kissé elpirult és testvéri csókot adott a szegény ifjú arczára. Elment a templomba, tiszta szívből imádkozott és hazatérve, elbeszélte anyjának esetet. A gazdag ur másnap felhivatta magához a merész ifjút s kérdezé, hogy merte leányát megszólítani. Az ifjú oly szerényen oly értelmesen felelt, hogy rögtön megnyerte az atya rokonszenvét; Körülménye- nyesen tudakozódott családi viszonyai után és hetenként kétszer meghívta magához ebédre. Egy év múlva a szorgalmas ifjú nőül vette a kedves leányt s ma már hires nyelvész. SAHARÁT, mely a VERGE glycerinmentes szivarkahüvely. ^ legjobb ........ ........... Dohányzás közben nem lesz sem zsíros, sem fekete. Mi nden jobb üzletben kapható. Kitüntetve Párisban arany éremmel 1902. •w Értéktelen utánzatoktól óvakodjunk!
