Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-25 / 48. szám
Szatmár, 1902. november 25. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Yt A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mejgj elemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. —————— Egyről-másról. VI. A Kölcsey-szobor-tér. Az összes helyi lapok foglalkoztak már az utóbbi időben a fentebbi kérdéssel és az volt az egyhangú megállapodás, a közhangulattal egyetemben, hogy a Kölcsey-szobor-tér rendezendő s egy díszes vasrács-kerítéssel szükséges azt körülkeríteni. Hogy ez a kérdés még mindig nincs megvalósítva, oka a pénzhiány, noha maga a hivatalos város derék példával jár elül. Az alábbiakban rámutatunk, hogy tulajdonképen miben áll ma a dolog s számadatokkal illusztráljuk, hogy: mi van ma és hogy mi kell még, hogy e kérdés végleg tisztázva legyen. A Szatmári Kölcsey-Kör, midőn a helybeli Kölcsey-szobrot — lehető érvényre jutása szempontjából — az áthelyezési mozgalmat megindította, amely ma már ténynyé is vált, egy- szersmint elhatározta, hogy a jelenlegi szobortért parkiroztatja és díszes vasrács-kerítéssel fogja azt körülvétetni. A szobor áthelyezési költségét illetőleg, a város áldozatkészségéhez fordult a Kör, ahol — tekintve az ügy méltó voltát és azt, hogy az áthelyezéssel a szobor, mely a piaczi nagy téren egészen elveszett, kifejezésre fog jutni és a város egyik dísze leszen — kérése meghallgatásra is talált: megszavaztatván a város által 2300 korona. Ezen összegből 650 korona 26 fillér megmaradt; kérte tehát a Kör a törvényhatóságot, hogy ezen összeget a létesítendő költséges vasrács-kerítésre engedje át. A Kör ezen kérelme is teljesittetett. Legközelebb pedig azon kéréssel fordul a Kör a városhoz, hogy: „van a városnál letétbe helyezve 512 kor. 4 fillér az 1892-iki Kölcsey- ünnepségek idejéből; miután a Kör ezen összegnek úgy is élvezi a kamatait, legyen szives a város ezen 512 kor. 4 fill, tőkét is a Kör által létesítendő vasrács-kerítés költségeire egyszer és mindenkorra átengedményezni. Reméljük, hogy a város a Kör ezen kérelmének is helyet íog adni, Látni való ezekből, hogy a hivatalos város — az áldozatkészséget tekintve — a Köl- csey-Köit a legszebb figyelemben részesítette, midőn — a város csinosodása tekintetében — fentebbi kérelmeinek helyt adott. Nemkülönben látni való az is, hogy a Kölcsey-Kör költségeinek további fedezését, már egyéb utón, pl. a társadalom részéről remélheti és a hivatalos város áldozatkészségét tovább igénybe nem veheti. A Kölcsey-Kör a napokb m a városi tanács kívánaténak megfelelőleg benyújtotta a szobor-tér körülkerittetésének költségvetését s számadatokban 3556 korona s nehány fillért tesz ki. j» A tervÄrtt kerítés erős beton-alapzaton épült, term^obe helyezett díszes, kovácsolt vasrács-kerítés, mely impozáns módon emelné az értékes szobor-téit, melyet — mellesleg említve — „Kölcsey-iér“-nek kér a városi tanács által elneveztetni. Ki kételkednék abban, hogy: a szobor-téren létesítendő kert-berendezés, ha nem fogja védeni megfelelő kerítés, teljesen hiába való? Ki fog kételkedni abban, hogy a szobor jelenlegi értékes helyét nagyban emeli egy megfelelő, szép vasrács-kerítés, mely egyúttal úgy a szobrot magát, mint a szobor körüli ültetvényeket is védeni fogja, a térnek pedig, illetőleg: magának a városnak kiváló díszére fog szolgálni ? Mindezen körülményektől indíttatva, a várostól kieszközölt 1162 kor. 30 fill, mellé még megkivántató 2394 korona hiányzó összeget a Köicsey-Kör gyűjtés által szándékszik összehozni. Bizalommal fordulunk mi is a m. t. közönséghez, kiváltképen azokhoz, akik tehetősebbek, a városban úgy, mint a vidéken és kérjük, hogy a Kölcsey-Kört nemes* szándékában pártfogolni szíveskedjenek. Az eszme megvalósítása természetes, hogy némi áldozatot kíván — elvégre is áldozat nélkül alig létesülhet valami — de ez az áldozat is annyi sokunk között fog megoszlani, hogy azt egyikünk sem fogja megérezni. Ne zárkózzunk tehát el a Kölcsey-Kör kopogtatása elől, fogadjuk hazafias jóindulattal, fogadjuk azzal a rokonszenvvel, melylyel városunk fejlődése iránt viseltetünk, hisz a nagy férfi, akinek nevét viseli az egyesület, akit dicsőit a szobor s majdan a szép szobor-tér: a a mienk e városé, Szatmárvármegyée, kinek liberális gondolkozása, eszméinek fenkölt szelleme még ma is nagy hatással van a közszellemre, érdemei pedig — a múltat tekintve — elévülhetetlenek. Tegyük széppé, vonzóvá a Kölesey-tert, hogy ha majd idegenek keresik fel e helyet, azt mondják el rólunk: derék polgárok! akik meg tudják becsülni kiváló fiaik emlékét! Felolvasás. A szatmári „Kölcsey-kör“ 1902. nov. 23-iki matinéján tartotta : Melles Emil g. kath esperes lelkész Miután ezu'tal először jelentem meg a Kölcsey- kör íelovasó asztalánál czélszerünek tartom, ha mielőtt tovább mennék, bemutatom magamat, hogy tulajdonképen ki is vagyok én, és az irodalmi szakosztály tisztelt elnökének bizalmán kívül minő jogezi- nien helyezkedtem el Kölcsey nagy szellemének védőszárnyai alá. Szükségesnek tartom ezt főleg azért, mert többször volt alkalmam tapasztalni, hogy e nemes város mélyen tisztelt közönsége ámbár ide tova négy éve vagyok egyik legszerényebb polgártársuk, nem tudja ki vagyok. Midőn egy ízben családommal a szatmári nyári korzón, a vasúthoz vezető Attila-utcza aszfaltján sétáltam hallottam, hogy egyik mellettünk elmenő nagyobb társaság erősen érdeklődött, és kérdezősködött egymás között: ki vagyok én. A társaságban levő egyik öszes úriember kijelentette, hogy én névszerint ez és ez a hazafias oláh pap vagyok. Tessék elhinni e kétségtelenül teljes jóakaratu bemutatás engem igen lehangolt. Nem azért, mert azt mondta, hogy oláh pap vagyok, hanem mert hozzá tette e jelzőt: hazafias. Kerem, ne tessék e kijelentésem felett megütközni. Ez azt jelenti, e meghatározásban mintegy bennefog- laltatik: íme ez az ur, mert igen adja a magyar hazafit, de nem mindig úgy volt az, vagy legalább is másként is lehetne a dolog, vagy talán lesz is, mert hát kiludja mit fed a szép köntös és kitudja, mikor fogja jónak látni viselője, hogy azt levesse, és még mutassa, hogy ő bizony minden nagyhangú frázisai mellett is csak oláh. Ha pedig az én németi-i szomszédaimat megkérdi valaki, hogy ki lakik az István-tér 8. sz. a. biztosan azt a feleleteit nyeri: ott lakik az orosz pap. És én kérem félek, hogy e diszes hallgatóságban! is akadhat, aki elgondolja; mégis csak gyengén mehet a Kölcsey-kör dolga, ha már arra szorult, hogy felolvasó asztalához az orosz papot hivta meg. Ezekkel a most elmondott jelenségekkel és feltevésekkel szemben teljes tisztelettel kijelentem, hogy én nem vagyok sem oláh pap sem orosz pap. Hogy tulajdonképen ki is vagyok mégis, azt majd későbben mondom meg. Hazánk nemzetiségi és vallási viszonyain végigtekintünk, nagyon tarka kép jelenik meg előttünk. Van itt kérem a magyaron kívül, hogy a hivatalos kimutatások sorrendjét megtartsam : nemet, tót, oláh, ruthén, horvát, szerb és az egyéb rovatban együttértett: sokácz, vend, olasz, és a jó ég tudja meg mi mindenféle. Ha a vallási rovatot nézzük, az is elég változatos. A hivatalos sorrend szerint van : róm. kath. gör. kath. gór. keleti, ágost ev., ev. ref. unitárius izraelita, és az egyéb alatt még egy csomó aprólék, mint a nazarenusok, anabaptisták, sőt ujabbban a feleke- zetnelküliek is. Hát ha még már most a vallást és a nemzetiséget együttes vonatkozásban szemléljük, akkor lesz csak még hosszú a sorozat. Van hazánkban például róm. kath. magyar, róm. kath. német, róm. kath. tót, róm. kath. horvát és lent valahol Orsóvá körül még róm. kath. oláh is, meg egy kevés róm. kath. vend es róm. kath. sokacz, és róm. kath. bunyevácz is. A gör. kath-okát későbbre hagyom. A gör. keletiek között vannak ráczok, oláhok, görögök. Az agostaiak között magyarok, németek, tótok. — Az ev. ref. között magyarok, tótok. Az izraeliták között magyarok, németek, lengyelek ruthének. A görög katholikusok között vannak oláhok, ruthének és magyarok. E legutóbbiakból önök Hölgyeim és Uraim még nem hallottak. E roppant széttagoltság mellett vakmerőség számba megy, ha még uj csoportosulást is mer valaki alakítani. És mégis e vakmerőség megtörtént. Van egy része a gör. kath. egyháznak, mely egy idő óta erősen hangoztatja, hogy ők a mily őszintén szeretik egyházuk ősi intézményeit, épp oly tántorithatlanul magyarok is akarnak maradni és magyarságuk teimé- szetes követelménye gyanánt szorgalmazzák, hogy a templomaikban kifejlődött és immár megerősödött magyar nyelvű isteni tisztelet szentesítve, rendezve, fejlesztve és igy mindenkorra állandósítva legyen. A magyar társadalmi élet terén ez egy uj jelenség. A magyar ember furcsának is találja a dolgot és fejét csóválva elgondolja; nagyot fordult a világ, lám, már as oláhok és oroszok is erővel magyarok akarnak lenni. Kénytelen vagyok e feltevést erős tévedésnek minősíteni. Mert azok, kiknek körében e törekvés nyilvánul nem oláhok és nem oroszok, hanem született magyarok. Képes vagyok ezen állítást kétségbevonférfi-szabó-mühelyéből kerülnek ki a legelegánsabb ® « ® f ér f i-o Itönyokj melyekhez ugyanott a legjobb ® ® @ minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. Üzlethelyiség: Deák-tér £2. í* vrkr-Oisraófiijíi kötelében á Elismert pontos = ===== és előnyös kiszolgálás!! á
