Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-04-08 / 15. szám

Szatmár, 1902. április 8, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS Megjelenik; minden kedden. VI. év. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. . Fájdalmas valóra ébredett f. hó 5-én vá­rosunk közönsége: hogy a kit a köz-részvét már napok, sőt hetek óta temetett szivében, tör­vényhatóságunk feje, Szatmár-németi szab. kir. város polgármestere, a minden szépért, nemesért és jóért annyira lelkesedni tudó kebel, meg­szűnt dobogni, nincs többé, meghalt. Ha apánk, anyánk, ha testvérünk, ha sze­retteink bármelyike hal meg, a ki szeretette! nőtt szivünkhöz, utánna rezdül fájón a szerető kebel s a fájdalom szavakat nem találó hangja kinos zokogásba fül. Ha a közélet egyik vezérlő csillaga huny el az örök mindenség sötétjébe, anélkül, hogy teljesen bevilágíthatta volna a közélet nagy te­rét, melyben tündökölni hivatva volt: huny- tát fájón siratja az egész társadalom, mely va­lójában megrendül a csapás alatt, mert nem azt mérlegeli, hogy kik szerették, vagy kik nem szerették és miért, az elhunyt nagy szellemet, hanem a csapás, a veszteség nyomán járni szo­kott tárgyilagosság alapján, a veszteség nagy­ságát látja, érzi és azt, hogy ki fogja már most a vezér munkáját és hogyan .folytatni. Szatmár-németi szab. kir. város közön­sége is, midőn mély bánattal vette körül Her­mán Mihály koporsóját, bár előre tudta, hogy a gyászeset a küszöbön van és elkerülhetetle­nül le fog sújtani, mégis meg volt rendülve őszintén egész valójában és a fájdalom első erős megnyilatkozásai után ráhelyezkedett arra a tárgyilagosan igazságos szempontra, mely nem tűnő, futó pillanatnyi érzelmek illékony füstjéből épült, nem a „szeretem“ vagy „nem szeretem“ tág, egyéni alapján áll, hanem a köz­hangulatnak az igazság szitáján átszűrt véle­ményén, megállapodásán épült föl. Mi is, midőn e sorokban adózunk az el­hunyt emlékének, nem arra gondolunk visz- sza, hogy az elhunyttal szemben, sokszor milyen álláspontokat foglaltunk el, vagy hogy a köz­élet küzdőterén milyen azonos vagy ellentétes harczokat vivtunk, hanem a korán bevégzett élet összes ténykedései állanak közmegvilági- tásban előttünk, melyek előtt meghajlik az egyéni vélemény és az elismerés koszorúját nem csak meg nem tépi, de lelke igaz érzel­mének hódolva: babért fűz a jobbsorsra méltó és idejekorán elköltözött érdem koszorújához. Ha a vihar tövestől tépi ki a fát, nagy helyen tátongó ür támad. Társadalmi életünk­ben ilyen tátongó űrt hagy Hermán Mihály polgármester halála, a ki nemcsak mint a törvényhatóság feje volt első városunk hiva­talos életében, hanem mint a társas élet lük­tető ere, éltető szelleme, benne volt minden nemes mozgalomban. Városi ügyeink terén, bár Hérmán Mihály már Szatmár-németi szab. kir. város történe­tével forr egybe, ezúttal felette bírálatot gya­korolni még sem akarunk, annyit azonban a közfelfogásnak hódolva, ki kell jelentenünk, hogy e' város fellendülése, régi elhanyagolt ál­lapotából való kiemelése, a modern haladás útjára való terelése, javarészben az ő nevéhez van fűzve. Hogy városunk anyagi viszonyai az át­alakulásnak fentebb vázolt, elég gyors átme­neteiét megérezték, olyan természetes ok és okozati jelenség, mely elül kitérés nincs és nem lehetett. A mai világ kiálló szava: a haladás! Haladás gyorsan, mondhatni: gőzzel és villámmal. Korunk ezen sok pénzbe kerülő jelsza­vának teljes leikéből hódolt a megboldogult, a ki mintha érezte volna, hogy testi ereje nem lesz elég kitartó, lázas tevékenységgel dolgo­zott városunk felemelésén, csinosításán és nem rajta múlt, hogy az alkotásoknak még egész sora hirdesse becsületes jó lelkületét, városa haladásáért hőn dobbanó szívverését. A haladás elvének való áldozás az egyes ember életében is sok bajjal párosult költség­gel szokott járni, hát még a közéletben mely­hez annyi szó fér ! Majd: ha a higgadt utókor sort vészén e város múltjának és jelenének egybevetése­kor, a haladás azon emlékein, melyek Hérmán Mihály nevéhez fűződnek ki fog tűnni, mi igaz és helyes volt az ő álláspontjában, aki városát szerette volna minél előbbre vinni, minden tekintetben; vagy: hogy mennyi iga­zuk- volt azoknak, a kik erős állást foglal­tak el vele szemben és a város lassú fej­lesztését kívánták, hogy a polgárság kevésbé érezze a haladás terhét, az emelkedés súlyát, mely a világon mindenütt követi egymást. Igen: ezt majd a higgadt utókor Írja be városunk történetébe, de a mit már ma is mindnyájunk becsületére elmondhatunk róla, az nem kevesebb mint: munkásságának köze- pett lelkesen sugárzó arczát mindenkor a be­csület fénye ragyogta körül. Hérmán Mihály azok közé a jellemek közé tartozott, a kik merész kézzel választot­ták maguknak a nyilvános pályát, a küzdelmet. Át is ment a vészek tisztitó tüzén, élvezte az örömök fenségesen édes érzetét, szembe szál­lott a küzdelmekkel, csak az fájhatott ambi- cziózus lelkének, hogy messze tervelgetéseinek már az utóbbi években mindig sarkában érezte a megsemmisülés, az elmúlás, a meghalás kér­lelhetetlen, hideg szelét! Tetteinek keresztül vitelénél ismeretes ma­kacs akarat erejével tört volna pusztító betegsé­gének is, mely kedélyét napról-napra aláásta, hivatalos munkásságában meg-megakasztotta, de az erősebb volt mint ő, s a legyőzött mun­kás férfiú fájó megadással tűrte sorsát, mely­ről bár meg volt győződve, hogy hová vezet és még sem panaszolta el senkinek, nem si­ránkozott gyáván, tűrt mint erős lelkű, nagy hitü férfi tűrni szokott. Most már pihen a tervelő az alkotó ész, hideg a szerető szív, merevek a gyöngéd, mun­kás kezek . . . sirját ezernyi virág veszi kö­rül, melyek közepeit alszik . . . örökre alszik a virágok barátja, társadalmunk vezér alakja, a végtelenül szeretni tudó jó férj ... a nemes emberbarát. Pihenj nyugodtan ! Álmod legyen szelid! Álmodd a siri hazá­ban, hogy nem éltél hiába, hogy betöltéd ne­mesen hivatásodat . . . hogy alkotásaid helye­sek voltak . . . hogy városod, a mely elhuny­tad fölött gyászba öltözött, nevedet, emlékedet őrizni fogja mindig! Isten veled! . . . Isten veled ! * Az elhunyt polgármester életrajzát a következők­ben adjuk: 1847. év augusztus hó 1-én született Szatmáron; középiskoláiból az alsó hat osztályt itt helyben, az ev rét. főgimnáziumban, mig a hetedik és nyolezadik osz­tályt Debreczenben végezte. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után a német nyelv elsajátítása végett Kés­márkra ment, a hol egy évet töltött, majd Eperjesre ment, hol a jogot tanulta. Joggyakorló évét Budapesten kezdte s itt Szatmáron Unger Gusztáv ügyvédnél fe­jezte be. Az akkor létesült Ludovika-Akadémiába —- mint önkéntes — belépvén, a tiszti vizsgálatot egy év múl­tán letette s a tiszti kardbojtot szerezte meg és később tőhadnagy lett. Az ügyvédi vizsgálatot Budapesten 1870 ben si­kerrel letette s szülővárosában, Szatmáron ügyvédi iro­dát nyitott. 1879-ben nősült meg először, mikor is elvette né­hai Nagy Ádám lázári földbirtokos leányát Nagy Czeczi- liát, ki azonban csakhamar, alig egy évi házasság után elhunyt. 1882. évi május 4-én nősült meg másodszor, mi­kor is nőül vette Antal Dániel, városunk ezen tekin­télyben és közbecsülésben álló érdemes férfiénak leá­nyát, Rózát, kivel húsz éven át a legboldogabb házas­ságban élt. Mint lapszerkesztő is működött az 1877. és 1878. években, mikor a „Szamos“ czimü helyi lapnak volt fe­lelős szerkesztője. 1879. évben városi tiszti főügyésznek neveztetvén ki, ez állását megszakítás nélkül folytatta 1895-ig, mi­kor is Böszörményi Károly nyugdíjba vonulásával a közbizalom a polgármesteri székbe ültette, honnan a halál sötétkezü angyala ragadta ki, mindnyájunknak nagy bánatára. * Az elhunyt polgármester betegsége nagy és sú­lyos volt; voltaképpen a baj ezelőtt három évre vezet­hető, mikor erős influenzát kapott, mely később a mel­lét támadta meg. Akkor súlyos betegségéből fölépülve, Abbázia bal­zsamos levegőjét kereste föl, a honnan látszólag meg SZIVARRA- MM IMI HÜVELYEK „SAHAR A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivaikahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, sem zsiros nem lesz és ki nem alszik. — Kapható : Egyedüli főraktár :-o Óvakodjunk értéktelen utánzásoktól. o­a ti o h á ny-f ő i ő x s d é gs e n | BRÜDER ELSTER -es és minden jobb kistőzsdében. ss- f —-rr: Xy©*jnl>e:rg;. -----r HE RMÁN MIHÁLY 1847-1902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom