Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-23 / 39. szám
Szamár, 1902. SZATMAR-NEM ETI. Szeptember 23. nem volt alávetve. A kegyelet szavát mindig hallatta, a hála olaj koszorúját mindig frissen fonta a hősök, a ,nagyok homlokára. Erős lélekkel zarándokolt viharos Századokon át a nemzeti nagy lét korhadt fakeresztjeihez, a czikázó villámok és menydörgések csak edzették bátorságát, honszerelmét és háláját. És ebből a törhetlen ragaszkodásból a nagy emlékekhez fakadt a magyar nép elpusztithatlan ereje, mindig felfrissülő nemzet piros vére, mely immár ezer évet élt s nemzeti nagy tulajdonságaiban, erényeiben még több ezredévnek bírja biztosítékát. A mai nap is a hála nagy napja. Kossuth Lajosnak, ennek a hatalmas nemzeti és világtörténelmi alaknak, a magyar általános szabadság édes atyjának, a szabad, boldog és a műveltség minden kincseiben gazdag Magyarország ujjáteremtőjének, ennek a he- roszi népszabaditónak, az önzetlen hazafiság évezredekre világitó tüzoszlopának ünnepeljük 100 éves születési évfordulóját. S nincs a magyar földön hazafi, nincs magyar ember, a ki szivdobogva, lelkében fölmagasztosulva ne ne ünnepelne, ki a közlelkesedés és kegyelet tengerébe ne hullatna megindult szemeiből pár tiszta cseppet, hogy a tenger hullámai magasra dagadjanak, magukkal sodorjanak e honban minden embert, minden sziklát, fát, virágot, elborítsák a kételkedők, a tartózkodók, a félők, a gyülölködők szivét, hogy e honban az egységes kegyeleti érzés fenséges harmóniája uralkodjék ma, a jövőben és mindörökké Ámen ! * * * Kossuth Lajos-ról beszélni a porban játszó gyermek, a verejtékkel dolgozó földmives gazda, a! műhelyek munkásai, az iskolás fiú, a tudósok, művészek, mindenki könnyen tud és mégis én azt tapasztalom, hogy ez nekem nagy feladat. Hiszen érdemei méltató felsorolásáról van szó. A kellő méltatás, nagyságának kifejezése pedig nem gyönge erőt, hanem ihlettséget, fent röpülő szellj- met igényel. De pótolja ki mindezeket a nagy ember iránt érezett igaz tiszteletem és lelkesedésem. Kossuth Lajos, a ki már gyermekkorában is szerette az önmagával való zavartalan társalgást s S/Ívesen gyönyörködött a képzelete előtt rajzó színes ábránd cépekb in, 14 éves korában egy délután a tállyai erdőben sétált, a midőn hirtelen vihar támadt, a mely elől a gyermek ifjú az erdő széli czigány kunyhóba menekült. A kunyhó lakói szívesen fogadták, sőt a vén czigány asszony a jövevény tenyeréből jóslatot is mondott: „Nagy jövő vár az ifjú urra“ igy szólott. »Eljön az idő és nemsokára, a mikor hírnév, dicsőség fogja környezni, s az ország szabaditója lesz.« A czigány asszonynak jóslata teljesült, mert a férfiú Kossuth Lajos csakugyan az ország szabaditója lett. Országszabaditó, kinek polgár erényei, sza- badságszeretete, nemes önzetlensége törhetetlen kötelességérzete ragyogó példa leszen századok elkövetkező nemzedékeinek. S miként a hős Washington Kusciuszkó, Castrióta, II. Rákóczy Ferencz neve mindmegannyi hatalmas fejezitek, a szabaduló népek történetében: úgy Kossuth Lajos hivatása, pályája, kivívott győzelme, jelleme még akkor is tüneményes vakító marad, mikor az emberek a nagyszerű műveltségi kifejlődés tetőpontjára jutnak, a hol a teljes testvéri egvenlőség s ideális szabadság felséges templomai emelkednek. Az a lángléjek, mely erős porsátorban lakott, önmaga emelte magának gigászi kar ral, óriási erőfeszítéssel azt az emléket, melyre az egész világ reá irta, elismerte, hogy monumentum aere perennius. Sok nagy alakja van a históriának, kiknek útját a dicsőség fényessége ragyogja be, akik a hallhatatlanság vakító köntösében állanak a muitidők feltűnő magaslatán. De mindenik napnak foltja is van, egyéni és közczéljaik útját itt-ott szembántó gyengeségek homályositják, az emberiség erkölcsi javait, kincseit megcsonkítják s titkon saját ambíciójuk csillogó ruháját buzgón varrogatják. Napoleon a lodii hídon ágyúgolyók záporában, a halál rettenetes ta nyáján, a kétségbeesés óráiban rettenthetlen bátorsággal magasra emeli a franczia nemzeti tricolort, de szemei előtt a messze távolban ott lebeg a császári hatalom koronája, bíbora. Kossuth Lajos szándéka tiszta mint a hajnali harmat Csillám!ó vize, mint az égbe nyúló bérezek örök havánok fehérsége. Egy nemzet élén rohan előre, mindep áldozatra készen s jutalmul magának semmit sem kér, s mikor czafranggal vagyonnal kínálják, a hatalmasok, lelke felháborodá sá/al dobja vissza a hitvány érczet és hiú rangot. Deák Ferencz tiszta jelleme és b. Wesselényi Miklós elhatározottsága ölelkezett benne. Kossuth Lajos nyivános élete30 éves korában kezdődik, midőn mint Szapáry grófnő s más mágnások helyettese az 1 S32-i orsz.gyűlésen a jelen nem levők követei között foglalt helyet. A zempléni vidéki ügyvéd, (a ki az 1831. felvidéki pórlázadást újhelyi gyújtó szónoklatával lecsillapította) immár az ország színe előtt jelent meg, és éppen akkor, mikor a régi Európa képét hirtelen átalakító hatalmas reformeszmék kezdték megtermékenyíteni az elméket. A franczia forradalom 3-as jelszava mint üde friss, levegő járta be a világot, a nemzetek kitárták ablakaikat s teli tüdővel szívták az éltető uj áramot. Mert az Isten adta nép még a jobbágyságban sínylődött, a censura uralkodott, a kiváltság minden jogot lefoglalva tartott s büszkén hirdette a fórumon éppen úgy mint otthon, ősi lakában melyet körülsánczolt,erős várának tartott: Cívis romanus sum s ti többiek hitvány por, misera plebs contribuens vagytok. Kossuthot elkapta a friss légáram, mely 1848- ban a különböző égtájakon tomboló orkánná nőtt s már pályája kezdetén a népjogok a demokraticus népszabadság, az eszményi humanitás zászlója alá esküdött s ezt a zászlót, mely alá a szülői házból hozott jog és szabadságszeretettel, törhetlen becsületességgel, meggyőződéssel és akarattal lépett, ő emelte először itthon magasra s országgyűlési, majd később törvényhatósági tudósításaiban az egész ország előtt izzó hazaszeretettel lobogtatta. Hírlapi czikkei a tűz csóva gyújtó hatásával borították lángba az ébredő nemzeti közvéleményt, s mindenkit akiben nemes érzés, honszerelem lakott, a cselekvés csataterére hivott, mert elérkezett a 12-ik óra utolsó negyede, a mikor a magyar népet meg kellett váltani minden áron, össze kellett zúzni csörgő rabbilincseit, hogy szabad kezekkel, szabad elmével munkálja a hazai föld barázdáit s abba lelkesedésével elvesse a jövő boldogság, nagyság csodatermésü magvait 1000 évvel ezelőtt a kereszténységhez, ma az európai általános culturához kell csatlakoznunk, ha a müveit népekkel közösségben tovább élni és boldogulni akarunk. Félre a megkövesedett előítéletekkel, melyek nemzetrontó halálos ellenségek, előre félelem nélkül a szabadság, egyenlőség tágas televény földjére. Jutalma börtön lett. A kormány 1837. május 5-én elfogatta. És Kossuth a börtönben teremtette meg jövő politikai programmját s itt nőtt forradalmi alakká, a ki vérrel, karddal is kész kivívni nemzete függetlenségét. 1840-ben indult meg a Pesti Hírlap melyben páratlan erejű és szépségű, színes, tüzes czikkeivel minden téren korszerű reformot, újjáalakulást hirdetett. A közteherviselés kérdésében félelem nélkül meny- dörögte oda a húzódozó nemességnek, hogy jól rendezett államban az adótól való mentesség polgári lealacso- nyitás. A szabad, nagy államokban csak a szolgától és a koldustól nem kívánnak adót, mert semmit sem adnak neki, nekünk az édes hon anyatejének tejszínét adá s mi éppen ezért nem adózunK. Legfényesebb diadalait azonban Kossuth az 1847 48. országyiilésen aratta melyre Pest vármegye 1847. okt. 17-én követéül óriási lelkesedéssel megválasztotta. Kossuth a kormány s ellenségeinek tárna dása elől egy Ízben már falura. Tinnyére vonult, de barátai s a nemzet akarata a közpályára visszahívták. Visszatért s e lépése döntő volt a nemzet életében. Ezen az országgyűlésen fejlődik ki varázsos egyéniségének teljes jelentősége és súlya, itt nő azzá az óriássá, ki ellenállhatatlan, mindenkit elragadó ékesszólásának erejével, hevével hatalmába keríti a sziveket, az elméket s mesés mindenhatóságai tereli a hallgatóságot tetszése szerinti irányba. A szónoki művészet tökéletesebb remekeket alig alkotott, mint Kossuth Lajos s nincs szónok a világon aki fényesebb győzelmekkel, sikerekkel dicsekedhetnék mint ezen Istenadta lángész. Cicero, Demosthenes meghódította a senatust, a római népet, a görög nemzetet, Kossuth meghódította a világot. Idegen nyelven rajongó mámorba sodor'» a szabad Amerikát, a büszke Albion higgadt, hideg vérü fiait s játszva döntötte meg kormányát a népgyüléseken, hogy ott a magyarszabadságnak kedvező minisztérium alakulhasson. Férfiúi feltűnő szépsége, mély tüzü égszínkék szeme, lágy majd zugó erővel dörgő érczes hangja, a meggyőződés heve, az ügy igazsága diadalát mindenkor bizto sitá. Mint államférfin, mint a szabadság törhetetlen bajnoka nagymarad a történelemben, de mint szónok is fenomenális, ritka alak a világhistóriában. Először a felirati vitában szólal fel, követeli a tiszta personalis uniót, biztosítani akarja Magyarország teljes függetlenségé', alkotmányát s miért nem? Hiszen Svéd és Norvedország csak persenális unióban vannak és mégis erősek s boldogok. Kossuth igy szól: Lelkem egész meggyőződésével ismétlem, mit a renden táblája 1844-ben kimondott, hogy a magyar alkotmányos élet teljes kifejlődése az örökös tartományok mel'elt lehetséges .... Az lészen a Hasburg ház második alapitója, ki a régi rendszert constitu- cionális irányban reformálandja. Hatalmas beszéd volt s a feliratot az ő indítványa szerint fogadta el az alsó tábla. Ez volt Kossuthnak első parlamenti nagy diadala. Kossuth felszólalásai ezután mindenben irányt adókká váltak. 1848. febr. 24 én Párisban kiütött a forradalom. Elűzték Lajos Fülöpöt, kikiáltották a köztársaságot. Lázas izgalom rohant át az egész Európán. A nép mindenütt alkotmányos szabadságot sürgetett. Kossuth felhasználta a kedvező időket s 1848. tnárczius 4-én egy gyönyörű beszéd keretében megtette indítványát a népképviseleti alkotmány s a független felelős minisztérium törvénybe iktatása iránt. Inditvá- ványaban ezeket mondja: Mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából egy sorvasztó szél fu reánk, mely idegeinket megmerevíti és lelkünk szárnyalására zsibbasztólag hat. Emeljük fel politikánkat a helyzet színvonalára, merítsünk erőt a dinasztia iránti hűség érzetéből a nagy körülményekhez álló nagyszerű határozottságra. Tudom én, hogy az elvénhedt rendszernek, mint el- vénhedt embernek nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől. De midőn az alap hibás, a dőlés fátuma kikerülhetetlen. . . . Mi reánk, halandó ember gyarlóságai befolyást nem gyakorolhatnak. A nép örök, öröknek kívánjuk a nép hazáját s öröknek ama dynasztia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk. ... Dynasztia iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni fog mindig lelkesedés, mert szívből hű csak szabad ember lehet. Meggyőződésem, hogy dinasztiánk jövendője a biiodalom ... népeinek . . . egyesüléséhez van kapcsolva s ezt csak az alkotmányosság ragasztéka teremtheti meg I« A fel irat az alsó táblán elfogadtatott. Időközben, márcz. 13-án Bécsben is kiütött a forradalom s a kormány intésére a feliratot a felső ház is elfogadta márcz. 14-én, melyet az uralkodónak egy fényes vegyes küldöttség nyújtott át márcz. 16-án. Kossuthot Bécsben, hol németül beszélt az örömittas néphez, tüntetőleg ünnepelték s ő nem tévedett mikor később azt mondta, hogy a dinasztia sorsa ekkor tenyerébe volt letéve. Márcsius 17-én végre gróf Batthyányi Lajos az első felelős miniszter elnök ki volt nevezve s Kossuth emberfeletti erőfeszítései, törhetlen buzgólkodása, lázas tevékenysége, páratlan küzdelmei, melyben szive sok sebet kapott, czélt értek. A feudális Magyarország sírba szállt, a régi kerékkötő államszervezet szertehullott s helyére lépett az ifjú, pezsgő életerejü, nagy reményekre jogosító democraticus Magyarország, hol minden ember szabad polgár, szabadon dolgozhatik a hazáért, (s a pálya szabad előtte a legmagasabb pol- czig) a hol minden ember egyenlő a törvény előtt s jogban kötelességben egyaránt osztozik. E korszakalkotó nagyszerű eredmények az ő hervadhatatlan érdeme, bár ez érdemet szerényen nem vállalja, midőn 1882 ben, a mikor 80-ik születés napját az egész ország országos üneppel ünnepelte, Kolozsvár üdvözlő beszédére igy válaszol : Az igazság- érzéte nem engedi elfogadnom a t. bizottság azon szavait, hogy »én gyújtottam meg a szövétneket, mely honunk újjászületése korszakát bevilágitá ...» A mi meggyujtá az a nagy hatalom, melyet korszellemnek neveznek, nagy hatalom, mert nem véletlenül születik, hanem nemzedékről nemzedékre torlódó szükségeknek, századokon át halomra gyűlő tényeknek eredménye«. Mégis övé a diadal, övé a dicsőség örök zöld babéra. Ezt hangoztatja Deák Ferencz is, ki 1867-ben az országházban igy emlékezik meg Kossuthról : Magyar- ország közjogának történetében legfontosabb korszakot képezi azon átalakulás, mely 1847 — 1848-ban történt, mert e nélkül a korszak igényei s a fejlődő eszmék hatalma lég elsöpörték volna alkotmányunkat. Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak (Kossuth Lajosnak) nevével, ki azt 1848-ban megindította s ernyedetlen erélylyel keresztül vitte. Daczára a bekövetkezett sserencsétlen eseményeknek, művének ezen része fenmaradt és fönn fog maradni, mig nemzetünk él, mig országunk áll s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva . . .« Kossuth alkotni akart, építeni és nem rombolni. A békét akarta és a nyugodt fejlődést e hazában, hogy mégis 1848. április 11-e után vérbe borult e hon s ágyudörgés riasztotta fel az örömmámorból a boldog nemzetet, nem az ő hibája, ő polgárháborút sosem akart. „Ha polgárháború üszkét vetem ... a nemzet közepébe, — igy szól egy beszédében — oly felelősséget vállaltam volna magamra, melyet a pokol minden kínja sem büntetne eléggé, mert nem képzelhetni . . . undokabb bűnt, mint játszani a polgárok vérével s egy nemzet nyugalmával.“ Ha mégis fegyverre szólította magyar népét, azért tévé, mert a nemzet függetlenségét és ősi szabadságait védeni akarta egy szószegő, a honra nehezedő, jogtipró kormány ellen. Önző czél nem vezérelte soha, csak nemzete boldogsága. S mikor a világon páratlanul álló szabadságharcz után a szent ügy elbukott, s ő a bitót kerülve az idegenbe kibujdosott, szegényen, koldusbottal kezében hagyta el ezer sebből vérező hazáját. Odakünn pedig szive utolsó dobbanásáig forró, olthatatlan szeretettel csüg- gött e drága hazán. A Gondviselés ritka magas, bibliai korral áldotta meg a nagy hazafi t, a bölcs számüzettet s 92 éves korában kopogtat ott csak ajtaján az élet dija — a halál. A magyar nemzet pedig, mely ma is meggyujtá országszerte a lelkesedés, hálás emlékezés lobogó oltári tüzét, — jóltevőjének, nagy fiának smlékét soha el nem feledi. El se is feledje soha, —- úgy éljen ez a nemzet, úgy éljen ez a haza ! I ! * * * A szűnni nem akaró tetszésnyilatkozatokkal kisért remek beszéd után Kovács Leó b. tag indítványt terjesztett be, mely szerint: az ünnepi beszéd vétessék jegyzőkönyvbe, Kossuth Lajos arczképe pedig festessék meg a közgyűlés- terem számára. Az egyhangú helyesléssel fogadott indítvány után, elnöklő polpármester a diszgyülést bezárta. Déli egy órakor társas ebéd volt a Vigadóban, melyről lapunk hírrovatában szólunk. Délután 3 óra felé már tele volt a piacz- tér emberekkel és várták a népünnep megkezdését, melynek szónoka Osváth Elemér tanár volt, a ki a következő lelkes hangú beszédet tartotta : A nemzetek életében az egyes korák fontosabb eseményei nagy embereknek nevéhez vannak fűzve, kiket a gondviselés mintegy odaállított a végtelenség ama pontjára, a melyen korukat átalakíthatják s a jövendőt irányíthatják. E nagy emberek között is külön hely jutott nemcsak ezeréves történelmünkben, de a világ összes czivilizált nemzetének emlékezetében Kossuth Lajosnak, kinek születése százesztendős fordulóját ünnepli a magyar nemzet. — És fölhangzik országszerte ünneplő sokaságok ajkáról a zengő ének, a magyar nép imádsága: Valahány esepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája! Az a nemzeti szellem, mely őt szülte, ihlette s vezette egész életén át, ünnepli most az ő emlékét az ő szellemét. Örök dicsőségének fénye rásugárzik ez ünneplés rendjén az egész hazára, a magyar nemzetle, s egy fenséges gondolatban és egy szent törekvésben egyesíti az egész magyar társadalmat, hogy
