Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-23 / 39. szám
VI. év. 39. szám. Szatmár, 1902. szeptember 23. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-1 IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utc?a, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában AVeinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Telefon-szám 80. ===== Fohász. Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulójára irta : RÁKOSI VIKTOR. Mindenható Isten, Urunk és Atyánk ki kezedben tartod a mindenségben futó csilag- világok és a porban csúszó férgek sorsát, kitől nyertük az élet fényét s kitől majdan megadással fogadjuk a halál árnyékát: hozzád fohászkodunk. E napon embermilliók szivének kitárt kapuján átsuhog feléd a végtelenségbe a hála és könyörgés kettős imádsága. Völgyeink párás mélyéből, napsúgaras romái tikról’, a zsupfödeles fehér tanyák tornácáról, az üveges palotákból tisztán, mint egy égbe visszahulló hajnali harmateső, száll feléd a kicsinyek és nagyok, a szegények és gazdagok, a lehérkczü barnaarczu magyarok hálaimádsága. A Te akaratod szabta útját a Turul madárnak, mely sebes szárnycsapásokkal honkereső őseinket Ázsia bus pusztaságairól Attila mosolygó örökébe vezette. Te adtad, mikor szükségünk volt rá, Bo- tond kapudöntő bárójának az erőt, Te adtad a lechmezei Lehel kürtiének könyfakasztó bánatát, mely megdöbbent nyílás táborainkat hazaterelte és sátorkaróikat maradandóan idecz.ö- vekelte. A Te segítségeddel ködös századokon, a vér és vas embertelen korszakain törtünk át, dolgozva, küzdve, ellenség rablánczát vagy magunk visszavonásának átkát hurczolva: megfogyva, fáradtan, aléltan, vérvcsztetten, de áttörtünk, de itt vagyunk és két kezünket, két szemünket, egy szivünket, egy szivünkben ezer szerel.í.ünkct Hozzád emelve rcbegjük el ezért hálaimádságunkat, óh Atyánk! És ez a hymnus száll feléd ma innen a virágok illatából, a madarak d Iából, érdéink suttogásából, vizeink súgásából. Ezeréves munka verejtékével megtermékenyített, ezeréves harcz vérével megszentelt, ezeréves szenvedés könyeivel megáztatott hazánk porába leborulva, könyörgünk hozzád, Örökkévaló Isten! Állítsd meg homályos egünkön a hazaszeretet bujdosó csillagát! Hadd sugározza be mindeneknek szivét és elméjét, hogy sen- kise legyen e nemzet fia közül kislelkü, gyáva: megfeledkezni tovatűnt századokkal sírba temetett őseinkről, kik tűzhelyüket, asszonyaikat, gyermekeiket, nyelvüket, hazájukat, Árpád örökét védve ezrével hullottak a harezmezőn, haltak a vérpadon, vesztek a börtön mélyén, vérzettek el a sortüzek alatt. Add, hogy ezen a nagy napon s ennek a nagy napnak minden fordulóján az emlékezet fénye villanjon át a sziveket s megihletett lelkűnkön átvonuljon a szent zarándoksereg : az apostolok, a hősök, a vértanuk, a számüzöt- tek, az elnyomottak véres és bánatos légiója. Add, hogy ezen a napon, nekünk fáradt nemzedéknek fáradt képzelete fiatal erőre kapjon, száz szárnycsapással száz esztendőt szál- jon vissza s aztán megálljon egy kis bölcső előtt. Megálljon, mint megállott ott száz év előtt a magyar szabadság géniusza, hogy homlokon csókolja a bölcsőben alvó gyermeket. A magyar szabadság géniusza a Te égi seregeidnek legszebb angyala ott állt fényes arczulatjával a bölcső mellett, őrködött a gyermek álmai felett, vezette az ifjú lépéseit, igazgatta a férfiú tetteit és az aggastyán utolsó leheletével, eltakarva fényes arczulatját, visszatért égi honába. Te adtad őt minékünk: a nemzetnek, a hazának, az emberiségnek, a világnak: a gyöngéknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak, a szenvedőknek s meggyujtván az emlékezet oltárán az áldozati tüzet, égig csapó lángja hirdesse ezért hálánkat irántad, óh jóságos Istenünk! Isten prófétája, harczi kürtöt fújó, népet fölrázó, lelkeket fölgyujtó, lánczokat széttördelő, nemzetet teremtő Kossuth; te száműzött, bujdosó, hontalan Kossuth; meghalt, de halhatatlan, eltemetett, de köztünk járó Kossuth: emléked örök lészen, lélek lelkekben mig Árpád népe gyáva szolgahaddá nem korcsosul. Magyarok Istene! Rákóczy nemzete, Kossuth népe kiált föl hozzád a mélységből! Óh, adj nekünk, mint a múltakban, az elfátyolozott jövendőknek nehéz időiben is láng- szellemeket, akik a mannátlan sivatagból az Ígéret földjére kivezessenek. Óh add, hogy a balsorsb in ne legyünk soha csüggcdők, a hatalomban elhízottak a szenvedésben gyávák és a kényelemben elpu- hultak. Áldd meg termékenységgel asszonyainkat, hogy harezra és munkára termett aczélkaru fiákat adjanak a hazának. Áldd meg termékenységgel földünk méhét, hogy aczélos búzát teremjen a népnek. És áldd meg, óh ezerszer áldd meg e szép haza mindazon hü fiait, kik a Te színed előtt e napon szent fogadalmat tesznek: istenfélelmet hirdetni, hazát szeretni, nemesen gondolkodni cs cselekedni, nagy tettekre válallalkozni, a nép javára élni, javáért meghalni, Árpád hazáját, Attila örökét szabaddá, gazdaggá, boldoggá tenni. Atyánk! Vedd kedvesen hálánkat és hallgasd meg könyörgésünket. Kossuth ünnep városunkban. Városunk is kivette részét abból a magasztos ünnepségekből, melyek szept. 19-től 21-ig az ország minden részében tartattak. A zászló-diszt öltött város polgárait vasárnap d. e. 10 órára a szatmári ev. ref. templom harangjai hívtak össze hálaadó-istentiszteletre, melynek lélekemelő csendjében Biki Károly esperes-lelkész mondta a következő alkalmi beszédet: A. i. Zsolt. 118. 24. Ez a nap, melyet az Ur rendelt, örüljünk és vigadjunk ezen. K. Gy! A földtekének azon kis részét, melyet Magyarországnak neveznek, egy fényes sugárpalást ragyogja be a napokban a magasságból. Egy nemzet ünnepel e napokban legszentebb hazafiul érzelmek között s az a fényes sugárpalást beragyogja ma a palotákat és kunyhókat, besugárzik templomainkba, házainkba, sziveinkbe s magasztos áhítatot költ fel lelkűnkben. Nem csudálom, ha e napon a honfiúi érzelmek vallásos áhítatban, imákban ömledeznek ki sziveinkből, nem csudálom, ha a hazaszeretet imádottá magasztosul e napon, nem csodálom, ha ma megtelnek templomaink ünneplő gyülekezettel, honfiakkal és honleányokkal, mert ma elmondhatjuk: ez a nap, melyet az Úr rendeli, örüljünk és vigadjunk ezen! Ne csudáljátok ti sem ünneplő gy! ha ez alkalommal szokatlan lesz e helyről elhangzó beszédem. Tudom, tudjuk mindannyian, hogy e hely Istennek háza. Itt csak vallásos szent dolgokról szabad szólanunk. De nem válik-e szent dologgá, ha honfiúi kegyeletes érzelmeinket ide hozzuk Isten színe elé, ha itt rebegjük el hálánkat Istennek azért, hogy adott nekünk, hazánknak, nemzetünknek nagy férfiakat, kik az ő szent akaratja és bölcs czéljai szerint vezették e népet a szabadság, egyenlőség és testvériség krisztusi szent eszményei felé... És ha vallásos kegyelettel ünnepeljük meg az első magyar király emlékét minden évben a templomokban, nem ünnepelhetnők-e meg ugyanott annak a nagy férfiúnak emlékét, kinél nagyobbat nem mutat föl ezer éves történelmünk! Mert én nem tudom, melyik alkotott nagyobbat, az-e, aki megalapította e hazában a királyságot, vagy az, aki megteremtette a nemzetet, aki visszaadta ezt a földet a népnek, melynek nem volt addig honja a hazában. És én hiszem, hogy Isten kedvesen veszi tőlünk ünneplésünket. Szent érzelmeket hoztunk ide, a kegyelet és hála vallásos érzelmeit, hogy megköszönjük Istennek e napot, melyet rendelt, hogy örüljünk és vigadjunk ezen. Egy századdal ezelőtt adta nekünk Isten azt a nagy férfiút, aki az evangyélium legszentebb igazságait bevitte polgáii intézményeinkbe, a lelki szabadságot, az emberi egyenlőséget testbe öltöztetve, a szolgaságot eltörölte, a gondolat, lelkiismeret, a vallásszabadságot az evangyélium szellemében törvénybe irta s mindezekért a szenvedés keresztjét vállaira vette s a Golgotát megjárta. Lánglelkü apostola volt a krisztusi s a legmagasztosabb emberi igazságoknak, tehát szenvednie kellett neki is ez igazságokért. Világtörténelmi igazság az K. H! hogy a legnagyobb hazafiak sorsa rendesen a leggyászosabb sors. Mózes, a zsidó nép vezére és tői vényadója elvezette népét Egyiptomból Kannán határáig, megláthatta a Nébó hegyéről az édes hazát, de már oda be nem léphetett. Idegen földön halt meg s temettetett el. Az ó kori Kolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodája Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok agy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, e czéggel lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismereti égé folytán hivatásának megfelel. Birtokokat bérletre vagy eladásra sürgősen keres. Vidékre azonnal válaszol.
