Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-28 / 5. szám

VI év. Szatmár, 1902. január 28. 5. sza«r. S'íullAIIAEMETI. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden keddeo. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTÓSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf űr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadói irataiban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon^szám 80. h$~ A ragályos betegségek. Városunk, köztudomás szerint, sohasem tartozott azon városok közé, a melyek köz- egésség tekintetében előljárnak. Évente fordulnak elő járványszerüen ra­gályos megbetegedések, melyek számos áldo­zatot követelnek. Csak az imént voltak kisebb iskoláink be­zárva, 1901. november derekától 1902. jan. ele­jéig és alig jöttek össze újra az iskolák kis lá­togatói, ime megint kibontá felettük gyászos lobogóját a halál angyala és remegéssel van teli minden ház, hol kisebb gyermekek vannak. E szomorú alkalomból, hírlapiról tisztünk­ből megfelelőnek tartjuk, midőn a nagy közön­ségnek néhány vonásban, bemutatjuk a leg­gyakrabban előforduló ragályos betegségeknek felismerését és a ragályozás gátlására szolgáló védőintézkedéseket. Az adatokat Dr. Genersich Gusztáv ko­lozsvári orvosnak „Hogyan óvjuk meg gyer­mekeinket a fertőző betegségektől" czimü kis, népszerű munkájából vettük át, mely e téren annyira kimerítő és helyes nyomon járó jó kis könyv, hogy egy családból sem volna szabad hiányoznia. * * * »Csupán a fertőző betegségekről fogok szólni, sőt ezek közül is csak a gyermekeink egész­ségét és életét legjobban fenyegetőket: a difte- riát, a skarlátot, a kanyarót és a szamárhuru­tot fogom ismertetni. A difteria. Magyarországba a difteria a 60-as években jutott el és a 80-as években már akkora pusztítást okozott, hogy a hivata­los kimutatások szerint évente 13—18 ezer gyer­mek halt el benne. Az lS93-iki esztendőben különösen dühöngött és 49,441 áldozatot sze­dett ; azóta némileg csökkent, de még az utolsó évben is átlag 10,000 gyermek pusztul el ná­lunk difteriában. A skárlát. A skárlát nálunk a 80-as évek­ben is évente átlag 5—9 ezer gyermeket pusz­tított el és különösen 1882-ben vált veszedel­messé, mikor 13984 halálesetet követelt. A 90-es években eleinte kisebb volt a halálozás, 2—5000, 98 óta 10—11000 az áldozatok száma. A kanyaró. Kanyaróban majdnem minden ember megbetegszik; a feljegyzett halálozások száma ehhez képest csekély, mert a 80-as évektől fogva szerzett kimutatásokban Magyar- országban évente csak 3—7000 gyermek pusz­tult el benne. Csak egy-egy év, milyen az 1887-diki és az 1899-diki, szerepel nagyobb halálozási számmal. (10,000). Hasonlóan kevésbbé nagy halálozási szá­zaléka. mint inkább óriási elterjedése által tű­nik ki a szamár hurut, mely ha egyszer vala­hová eljut, ott óriási számban teszi a gyerme­keket beteggé. 1897-ig a halálozás Magyaror­szágon évente 3 és 7000 közt váltakozott, 1897-ben 15,086-ra szökött é.s még 1898-ban is 10,585 volt. Ha a halálozásból kiszámítjuk e négy bántalomban évente megbetegedők szá­mát, úgy Magyarországon évente 40,000 difte- riás, 60—70,000 skárlátos, 125,000 szamárhu- rutos és 150,000 kanyarós gyermek sinlődik. Mindezen es mas fertőző bántál makra nézve jellemzőnek találták, hogy, ha egyszer valahol egyes esetek keletkeznek, axkor ezek közvet­len közelében újabb hasonló megbetegedések fordulnak elé, De hát miképen terjednek is ezek a bán- talmak? Hogy jutnak egyik emberből a másikba? Sokszor a betegség áthurczolása a beteg egyénről az egészségesekre nagyon egyszerűen magyarázható. Könnyen elképzelheti akárki, hogy a skárlát, mely a több gyermekkel biró csa­ládnak egyik tagjánál fellépett, megfertőzi a töb­bieket is, mert hiszen ezek a gyermekek egy- | mással érintkeznek, egy levegőben élnek. Még úgy is nagyon könnyen képzelhető ! a betegségnek egyik egyénről a másikra való átterjedése, ha a beteg gyermeket iskola- vagy játszótársa meglátogatja, vagy ha, mint az ná­T Á R C Z A^_ A női nyelv legendája. (Az ótestamentum nyomán) Megteremtvén pedig az Úr ezt az egész szép világot, mindenféle csínjával, bínjával; minekutána még végezetül, az első ember-párt: Ádámot és Évát, — amiként Írva vagyon, — agyagból összegyúrná, már a hetedik napon Omaga is pihenőre tér vala. Miglen a nevezett emberi halandók teljesen át­engedtették e földi rendeltetésüknek. Úgyde, Éva asszony persze, hogy eleve sem állhatja vala meg holmi haszontalan és hívságos szó­beszéd nélkül. Aholott is megeredt az ő nyelvének szóáradatja szerfölötii szaporasággal. Váltig mindhiába, ügyekeznék szegény Ádám a maga férjfiui jogarának súlyával csillapítani a perpat varkodásnak igen nekieredt oldalbordáját. Merthogy a férjfias berzenkedésnek sem volna semminémü fog- ganatja Éva irányában. S ennekutána megesett, hogy Ádám jóilakajtatik vala ama bizonyos paradicsom-almával; amelynek íze nagyon ínny-csiklandó vala. Úgy, hogy Ádám úr en­nek következtében csakhamar letépte magáról a fügefa levelét is, — az imposztor! A többit meg nyilvánvalóan tudhatjátok már szerelmetes felebarátaim. Amely szerint t. i. aztán az igazándi paradicsomi állapotok idéztetnek vala elő egymás közölt. Ámbátor Éva asszony, ez a telhetetlen hajlamú fehércseléd, megintelen nem elégli vala meg a további változatosság nélkül és minden házi barátság híjján- val létező állapotot. Hanem újfent nekifogott az oktalan asszonyi lefetyelésnek, ingerelvén még haragvó be­nyomásokra Ádárnot. Ámde, ami sok, az megis^ sok. És lön ekkoron, hogyhát valójában sok lenne Éva-anyá ík ingerlő kí­vánsága az ő férje-úrával szemben. Pláne, hogy akkor­tájt még csupacsak egyedül létezett Ádám, férjfiú az egész kerek világon. Nos, mit gondolsz, nyájas olvasó, hogy mi tör­tént légyen azután? Hát bizony, az történt, miképpen a feiig-meddig összeszikkadt, törékeny agyag állományú női nyelv, az eladdig folyton folyvást való peregtetésnek miatta, tövében kettétörött és azonkép’ kihullott a száj öbléből, esvén le a sárga földre. Imhát Éva-asszony az ő szájával megcsendült ; azaz hegy csak csendesen hebegett és berregett olyas lünk, sajnos, nagyon szokásos, a fertőző be­tegségben elhalt gyermekek temetésére nem csak családos emberek, de egész családok, gyerme­kestől elmennek. Miképen történt azonban a fertőzés akkor, ha emlékezetünk szerint a megbetegedő gyer­mek semmiféle beteg közelébe sem jutott? Úgy, hogy azaz anyag, mely a betegsé­get közvetíti, nem csak direkte, emberről-em- berre száll át, hanem azt nekünk bármily tá­volról is, a beteg körül volt tárgyak, eleimi szerek stb. elhozhatják. A pestis terjedését a patkányok közvetít­hetik. A patkány a pestises betegtől származó hulladékokat megrágja és mivel a betegség iránt rendkívül fogékony, meg is betegszik, elhull. Az elhullott patkányt felfelja a többi és igy terjed a betegség a patkányok közt, melyek azt egy városban a folyókon, csatornákon, pin- ezéken át, melyekben tartózkodnak, terjeszthe­tik a nélkül, hogy a pestises beteg maga a késübben megbetegedettekkel érintkezett volna. Mi már most a fertőző anyag, miképen jut be az más emberbe? Némely fertőző betegségek csak úgy olt­hatok be az emberi testbe, ha közvetlenül érint­kezésbe jutunk a beteg testtel, de azok a bán- talmak, melyekkel foglalkozunk, a dtteria, a kanyaró, a szamárhurut, skárlát, úgy is fér őz­nek, ha a két gyermek, a beteg és az egész­séges még csak kezet sem fogott egymással. Itt fel kell tételeznünk, hogy a fertőző anyag repülékeny természetű és a lélegzéssel jut be az orrba és gégébe, mint a szamarhurutnál, a torokba mint a difteriánal és skárlátnál. Ez az anyag légnemű nem lehet, mert ak­kor, mint a kiömlő gázzal telt szobában, min­denkinek meg kellene betegedni, a ki a beteg környékében van. Vegyi méreg sem lehet, mert hisz azt tapasztaljuk, hogy az érintkezés után napok múlnak, mig a betegség kitör, még pe­dig előbb enyhébb, hovatovább mind súlyosabb fokban. A betegség fellépésének, sulyosbodásá­szótagokat, amelyekből ezentúl Ádám semmítsem ért­hetett vala meg. A nyelvelő életerejében ilyképpen megcsonkított és éktelenül megtört Éva pedig ijedelmének szörnyű­séges mivoltában, mit lehetett volna teendő, mintsem- hogy hirtelen fogta a földre lehúllott nyelv-darabot és nyomvást odadugaszolá azt testének egyik arra alkalma­tos egyéb nyílásába. Segittetvén még hozzá magának eme betéti művelet körűi az ő férjéve1, Ádám-apánk- kal sajátkezüleg is. — Ugyan, van-e közöttetek valaki, atyámfiai, a ki ama megjegyzett nyilásos helyet nem ösmeiné?! Azonban az asszony ekként minven nyelv híjján lévén az ő szájának öblével, szegény Ádám, — mivel­hogy egyáltalán nem tudhatná megérteni az ő élete pár­ját: mély alázattal a földre borúivá, könyörögni kez­dett az Úrhoz, fohászkodván emígyen: „Úram-Isten! Te tudod, hogy mit alkottál jól, avagy mit nem. Ámde, óh add vissza az én életem párjának, az én egyetlenemnek, meghibbant nyelvét. Amelylyel hiszen oly bűvösen, bájosan tudta elszólni legalább ez egy szót: szeretlek.“ És a világ teremtőjét megilleté az emberi aláza­tos könyörgés. És irgalmat gyakorlandó a gyarló porhüvely iránt, szól vala az Úr anrakókáért: Báli idényre legjobbnak bizonyult mintien léteső kivitelben a legnagyobb választékban WÍS1SH Ö¥ÜM posztó és gyapjúszövet üzletében (Szatmár, Oeák-tér 21. sz.) szerezhetjük meg. Valamint a legújabb t>áli m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom