Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-16 / 16. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS! ÁR: . i'^ósz évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. A vasúti internátus kérdéséhez. Most, hogy megint kaszárnya-építésben kezdünk buzgólkodni, a melynek pedig nyomában soha, semmi jó nem járt, eszembe jut egy figyelemre méltó körülmény. Néhány éve már, hogy városunkat egy figyelemre méltó szerencse kereste fel, ugyanis : a ni. kir. államvasutak igazgatósága itt is szándékozott felállítani egy in- ternátust, melyben1 a vidék vasúti tisztjeinek és alkalmazottjainak gyermekei laknának, illetőleg iskolai kiképeztetést nyernének. Ez a kérdés, mint tudjuk, abban az időben széles körben foglalkoztatta a városnak közügyéit intéző egyéneket —- ha jól emlékezünk kiváltképen ott akadt meg a dolog, hogy az internátus számára alkalmas helyben közösen megegyezni nem tudtunk. Az idő azután minden napi ügyes-bajos dolgaival elfödte e kérdést és ma már szinte el van ez felejtve, el van temetve. Épen ezért szólunk e tárgyhoz, hogy újra felelevenítsük ezt, mint olyant, a melyből városunkra valójában anyagi és . erkölcsi haszon származik és a hivatalos város figyelmét újólag rátéritsük e kérdésre, a melylyel városunk fejlődése és haszna szempontjából, érdemes is, szükséges is - bővebben foglalkozni, annyival is inkább, mert mint biztos forrásból tudjuk: miután nálunk ez a kérdés— különösen telek-kérdés miatt megakadt, Már- maros-Sziget és Beregszász ugyancsak erős agitatiót folytatnak, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága által, az ország T Á R C Z Ä. Lombot hoz . . . Lombot hoz az erdő fája Uj élet kél a berekben Az ébredő hajlós ágra Fészekrakó madár rebben. Elmerengve nézem nézem, Mozdulását a fa-ágnak, Érzem én is, fájva érzem, Lágy szelét a támadásnak. Bár itt benn még az őszi köd Künn a tájon már uj tavasz, Haj 1 de mit itt a tel beföd: Hoz-e lombot, virágot az. Vájjon lesz-e ébredése Fagyos szívni k, puszta galynak Mosolygása, kikeletje Könyü mosta borús arcznak. 0 Lesz-e tavasz s hogy ha eijő, Derűi e rám is tárnádat! Kérdem tőled futó felhő, Ébredő ág, zugó patak! Feleljetek! hoz-e nekem Csak egy sugárt, csak egy ágat Metójelenil^ minden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. észak-keleti részén felálüttatni szándékolt ezen vasúti intézményt Szatmár-Németi szab. kir. város elől elhalászszák. Mi pedig, — már a hivatalos intéző város — tétlenül nézzük, hog}'' mini ragadja ezt a fontos pozitiót tőlünk el más szomszéd város, a melyik nem alkudozik a telek-kérdés fölött, hanem ott fog ezen intézménynek helyet adni, t hol a ni. kir. államvasutak igazgatósága kívánni fogja. Jó lesz tehát ezt a kérdést a város félreismerhetetlen megyei és erkölcsi haszna, fejlesztése és emelése szempontjából újra és erősen kézbe venni és fejleményekben oda terelni, hogy ezen intézményt városunk nyerje meg. Szeretünk városunk fejlődése és haladásival gyakorta felhozakodni és nem is ok nélkül, ne ejtsük tehát ki kezeink közöl a fejlődés természetes tovább vitelének fonalát, ott, a hol még az üdvös eredményekkel is kapcsolatos. Emlékezzünk azokra a vitákra, a melyekben a telekkérdés fen forgott és végre is azon, hogy a város az Arpád-utczai u. n. „Promenád“ helyiséget telekül átengedni nem volt hajlandó, meg is akadt. Érthetetlen ugyan, hogy mely gátló kifogások miatt kellett akkoriban, ennek a kérdésnek, e telekre vonatkozólag megtörnie, hiszen: ezt a helyet igazán semmire nem használjuk, egy elhagyott, lélre- hely ma, melyet erővel kellene más rendeltetésre fordítani. A szóbanforgó internatusi intézmény pedig árnyas, fás helyet kíván; mily szép volna a séta-kert közepén, vagy a Bányai- ut vonalában, egy csinos, Ízléses épület! mennyire emelné ezt a környéket! Mennyire lehet sajnálni, hogy ma már nem díszeleg e helyen ez a középület, a HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nőni adatnak vissza. ___________Telefon-szám 80. ___________ me lynek megnyeréséért most már városok versengenek. De tegyük föl, hogy olyan okok szólották e telek-kérdés ellen, melyek komolyan megfontolandók, ugyanezen esetben nem tudott a város az Árpád és Attila- utczai üres telkére gondolni ? Es ma, midőn rendelkezésére ott áll a nem régiben leperelt utcza, nem tud a város ene a még mindig függő kérdésre gondolni ? És tegyük fel, hogy a legrosszabb esetben nem lesz az egész dologból semmi: (különösen: ha nem nézünk utána!) vájjon — a jövőre való tekintetből — helyeselhető, megengedhető eljárás az a várostól, hogy ezt a szép forgalmú helyen levő nagy telkét, a merre a város fejlődésének legtermészetesebb pontja és emelkedési hivatottsága van, most — a jövőre való minden tekintet és számítás nélkül — előadja? Hiszen: épen ellenkezőleg, azon kellene lennie a városnak, hogy az ilyen exponált és felette előnyös helyen mindig kéznél levő telke és pedig minél nagyobb telke legyen ! Nem eladni tehát azt az utcza-részt ott, hanem megtartani, a városnak vele szomszédos telkéhez kell csatolni, sőt még az ezen nagy négy szögű telek-testhez minte y hozzá kívánkozó két kis idegen telket is meg kellene a városnak venni és igy az egész nagy területet egy, a jövőben bekövetkezhető középület részére fentartani! Mert: ha azután sürgősen venni kell, tudjuk a törvényszéki palota telek kérdéséből, milyen drága a mi mindennapi vételünk ! Apropos! a törvényszéki palota! BiMegérzi e az én lelkem Lágy szelét a támadásnak. Vándor felhők fehér nyája, Fejem felett járnak, kelnek, Szegény szivem sóhajára Tova mennek . . . nem felelnek. Vértessy Ida. Levél a szombati műkedvelői előadásról. „ Kedves Barátom 1 Ismét Írok, bár nem érdemied, mert ez harmadik levelem s még egyre sem válaszoltál. No de felelni fogsz most, hiszem, mivel oly érdekes a tárgy, melyről irok neked. Barátom! ez a tárgy — egy műkedvelői előadás. Meglep ez téged, még pedig a részlete zés kíváncsiságával, a közreműködő személyek iránti faggató érdeklődéssel. Azonban fájdalom, nem leszesz kielégítve. 0 o En, tudod, a művészies szép iránt meleg vonzalommal viseltetem. No ne mosolyogj ! — Igenis, én abban a műkedvelői előadásban, — melyet szombat este a helybeli prot. felsőbb leányiskola javára a színházban láttam, a művészies szép sok kedves vonását találtam. Annyi Ízlést és oly nemes kifejezésben; annyi tehetséget és oly meglepő erővel; annyi bájos mozdulatot, oly varázsló törekvéseket! v. A »Gabi Villát» adták. Mint mondják, a „Nemzeti színházban“ csak három előadást ért. Bár én előttem a Nemzeti színház körülményei, mai voltukban nem sokét nyomnak, — mégis van valami abban, hogy a darab nem egészen felel meg a várakozásnak. Sok benne az untató kanapé-diskurzus, a sopánkodás, a frázis; de van benne egy valamiből is, ez a — pikantéria, mi azonban manapság nem volna baj. Ne vegyük el azonban érdemet az írónak; sok szép, eszmében gazdag, szellemtől sugárzó dictio, valamint közvetlen hatású figyelemre méltó jelenet teszi a darabot aesthetikai értékűvé. Több igen hálás szerep van benne, melyeket bámulatos egyénitő erővel láttam megszemélyesítve. A műkedvelői működéseknek ihetőleg: ilyen színházi előadásoknak- nagy erkölcsi fontosságot tulajdonítok. A müveit közönség tagjai ilynemű vállalkozásaikkal az örökszépségű színművészet nemesebb értelmét, művelődési fontosságának előkelőségét nagy mértékben emelik A színművészet közönségesen, meg nem érdemelt sülye- désben va.r. Tehát áldásos minden tisztitó hatású ténykedés. —. A színművészet a legnagyobb művészet. összefonja a viiágtársadalom viszonyainak, a magasabb igazságok és szépségeknek minden részletét; csokorba köti a százezerféle szenvedélyek. cs ér/ések virágait; átölel, közvetlen vagy k zvetve, minden eszményit. Minden létezőnek és kifejezln tőnek ragyogó tisztaságú tüköré I S mert ily nagyszerű, ily dicső fogalom s nem közönséges, mert művészet a szó legfönségesebb J értelmében, tehát mily nagys erű értékű, mily