Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-16 / 16. szám
Szatmár, 1901. SZAT MAR-NÉMETI Április 16. zony ennek a hatalmas épület-testnek ott kellene állani, azokon a telkeken, a melyekről épen most szólunk, itt bontakoznék az ki igazi formájában és nagyságában, mig a jelenlegi helyen agyon van nyomorítva! Az ilyen és a jövőre való kiható tekintetek különben nem vezették és ma sem vezetik a várost, mert akkor nem tenné azt, hogy központi fekvésű, fontos pozitióju telkeit eladogassa,jobban mondva: elfecsérelje azért, hogy ugyanezt a jövőben tízszeres árért újra megszerezze! Azért: midőn a vasúti internátus kérdését felelevenítjük, jóakarólag hívjuk fel a város figyelmét az u. n. „Promenád“, mint az Árpád- és Attiia-utczai telkekre. Mert: városunk jövő íejlődhetésének fundamentumait ma rakjuk le, ha ez hibás, ilyen lesz az egész jövő alkotás. E fölött pedig érdemes is, kell is gondolkozni. Emlékirat. A város régi tornyos házának rövid története 1768 —1101. Azon a helyen, melyen most (1901 év) a „Szatmári Szálloda“ épül, — állott a tornyos városháza. A városháza felett magasan kiemelkedett torony a város személyi és vagyoni biztonsága feletti őrhelynek volt szánva, s mint ilyen, tüzőrség helyül használtatott egészen lebontásának idejéig. Felépítését elődeink 1768-ban kezdték meg. De hogy mikor fejezték be? — ezt minden kétséget kizáró adatok hiányában biztosan megállapítani nem lehetett. Hanem, hogy 1777-ik évben már befejezték, abból lehet következtetni, hogy az 1777-ik évi mutató könyvben láttatik az építkezési számadások (Rationes Aedilares L., 1777 Fasc. 10 N° 154.) befejezése, de az erre vonatkozó iratok nincsenek meg a levéltárban : mert nagyon valószínűen azok a Szepesi Közigazgatási Kamara levéltárában helyeztettek el s ott maradtak végleg. Ezt a feltevést meg erősíti azon körülmény, hogy a város közönsége az építkezést megengedő M. kir. Udvari kamara leiratában köteleztetett a Szepesi kir. Közigazgatási Kamarának részletesen elszámolni. 1777 éven innen aztán semmi nyoma többé az építkezési számadásoknak. Van ugyan az 1781-ik évi iratok közt egy kelet nélküli számla (L. 1781 Fasc. 6o. N^. 348) de ez csakSoldati Antal kir kőmives mester magán számlája, melyből csak annyi tűnik ki, hogy a városházának kőmives munkája 5670 Rhénes forintot és a városháza alatt ugyanakkor épitett nagyobb korcsma kőmives munkája 3521 Rhénes forintot tett ki, mely összeghez a szerződés értelmében, még 9 Rhénes forintot számított fel, egyik társa kvártély dijába. Ez a három összeg együtt véve 9200 Rhénes forintot tett ki. ú, számlából csak a kőmives munka meny- nyisége tűnik ki ; mig az építkezés befejezésének ideje, és a többi költség, illetve az összes költségek mennyisége, csakis a lészletes számadási iratokból lett volna megállapítható. De ezek rendelkezésünkre nem állván, sem egyiket sem másikat nem állapíthatjuk meg. dicsőén szép a kép, mely e tükörben visszaverődik! Nehéz, nagyon nehéz a színművészet körében mozogni, hűnek, igaznak lenni. Az teheti csupán ezt, akinek szive, lelke nem mindennapi. Igaza van itt a költő ezen mondásának: »Ha akarod, hogy sifjak, te is sirjá! velünk.“ A művészi követelményeknek a műkedvelők meglepően feleltek meg. Barátom, műkedvelőktől nagyon kedves ily eredmény. Képzelheted, mennyit örvendezett a közönség s örvendezett sok ifjú szív. Láthattál volna kedvesen mosolygó mamákat s kedvesen mosolygó papákat. S dobogó szívű érdeklődő fiatalokat! Kiket is említsek neked itt hamarjában ? kit emeljek ki? Igazán nem tudom. Emlitsem Marót hy Mariska k. a. játékát i Gabrilla szerepében ? a kinek játékában annyi rátermettség, annyi ügyesség, annyi csalhatatlan- ság nyilvánult. Vagy Hérmán Margit k. a. élénk Yvonnejót emlitsem ? mivel annyi tapsot és elismerést kapott, minél többet talán még maga sem kivántl — Avagy Lengyel Angela k. a bájos jelenséget képező szerepléséről szóljak ? Edgard pöszke urfi édes és lebilincselő „1-ercsztmamács- kájának“ működéséről is sok szépet lehet mon dani. Az én hódolatomra nem szorul Mihalouts Miklósné ur tő „Morin asszonya,“ gyönyörrel élvezi az ő ismert művészies játékát mindenki. — Domokos Mariska k. a. Clemencejében is kedves alakítást láttunk. Barátom! és mennyi siker a férfiak szerep- I Városunkban a régebbi időkben .csak faanyagokból építették a házakat, — megemlítésre méltónak találom, hogy 1762-ben három ház kivételével a többi mind faház volt, — Így a városháza is. Ez pedig már annyira elavult, hogy minden perezben összedülésétői tarthattak. így aztán a város közönsége 1766-ban Endrédi László bitó aláírásával felfolyamodott a m. kir. Udvari Kamarához, hogy egy uj városháza építésére az engedélyt adja meg. Egyúttal segélyt is kért az építkezéshez (L. 1766 Fasc. 2°. N°. 105) Az engedély 1768 év tavaszán érkezett meg, — és pedig azon örvendetes hozzáadással, hogy a Felség 4633 Rhénes forintot engedélyezett rá, azon határozott kikötéssel, hogy a város közönsége az építkezés költségeiről részletes számadást tartozik adni a Szepesi kir. Közigazgatási Kamarának (L. 1768. Fasc. 1. N°. 62.) így épült fel aztán szilárd anyagokból az a monumentális tornyos városháza, mely abban az időben, de még azután is jó darab ideig, messze ritkította párját Mintegy szánakozással, de annál nagyobb büszkeséggel nézte le a körülötte törpévé és elavulttá vált faviskókat. Egy századnál jóval tovább daczolt a_fe_ lette elzuduló viharokkal: sok jó, de sok rossz napok is látott. Elmohosodott vállai ugyan még hosszú ideig megbirkózhattak volna az idő viszontagságaival : de nem birkózhattak meg többé a haladó kor szellemével, s annak ezer ága bu- gáju igényeivel E gyengeség okozta bukását, ez mondta ki rá a halálos Ítéletet. Hiába! úgy van ez mindennel, a mi a haladó kor igényeit nem képes már kielégíteni ! Nyugalomba kell vonulnia s helyét átadnia a haladás szellemét fejlesztő tényezőknek. E sors érte azon nevezetes épületet is, mely hosszú időn át méltó büszkesége, nagy és fontos eseményeinek volt dajkáló bölcsője e városnak. De mielőtt halála felett napirendre térnénk, emlékének kegyeletes megőrzése czéljából, habár dióhéjba szorítva is, megemlítem életének azon fontos és nevezetesebb szerepköreit, melyeket nemcsak városunk, hanem a megye közhasznára is betöltött. Felépültétől kezdve egészen 1851 ik évig tisztán a város közigazgatási és törvénykezési ügyeit szolgálta. De már az 1851 -ik év Julius hava 20-ától kezdve egészen uj szerepköre jutott; mert ez időtől kezdve jó nagy része a megye közigazgatási székhelyévé lett: G abá nyi Sándor megyei elnöksége és Gyene Károly városi polgármester alatt s igy tekintélyében nemhogy sülyedt volna, de nagyban emelkedett. De minthogy a város részére fentartott hivatalos helyiségek mellett nem volt elegendő a megyei közigazgatási és törvénykezési hivatalok befogadására, nagyon kétessé vált, hogy a megyei központ továbbra is itt maradjon. A kormány és a város közt e tekintetben tüzetes tárgyalás indult meg, minek eredménye az lön, hogy a város, e Százezer forintra értékelt házat örök használati joggal átengedte a kormánynak, azon kikötéssel, hogyha megsz.ün nék megyei helyiség lenni, akkor ismét visszaszáll a városra minden utókövetkezmények nélkül. A szerződés ez irányban 1858-ban köttetett meg a kormány és a város közt B o d ó László helybeni cs. kir. megyei törvényszéki elnöksége lésében ! Egyik másikat ugyan láttuk már, igen helyes alakításaikban máskor is. Például Glück Ferencz s Kürtby József urakat. Azonban sikereikért nagy elismerést érdemelnek a többiek is, mint : Godán András, Karap Géza, Terestényi Jenő és Beke Béla Színház után tánczmulatság volt a polgári kaszinóban. Itt nem voltam jelen. Egyet azonban hallomásból mondok; a kellemes mulatságon ugyanis több férfi tánezos lett volna, mint nő. Hidd el, nem lett volna rossz, nagyon hálás lett volna egy-kettőt tánczolni és az érdemlett gra- tulácziókat személyesen átadni! De zárom a Gabi Villát, akarom mondani levelemet. Óvd magad azonban, nehogy e darab mintájára te is Gabi Kést és Gabi Kanalat Írjál. Te könnyen szoktál ilyen furcsa női cziineket osztogatni: Gabi, Feri ! . . . Azonban egyet kikötök! A diseretiót! Még karcsú s picziszáju nővérkéd ezukros kezei közé sem akarom, hogy e serok jussanak. Tudod, sokan föl nem tételeznének rólam ilyen jó kedélyt. De még sem hiszek neked. Azért alá sem irom a nevem e levélnek; te anélkül is ismered az Írásomat; két kérdő-jelet teszek azonban alá, hadd fúrja annak az oldalát a kíváncsiság a ki ismerni akar. Itt egy aranyos baba, a neki küldött képes levelező-lapomon, a két kérdőjelről is megismert I A te városodban azonban tudom nem ismernek meg. Soraidat most már igazán elvárom! Szatmár, 1901. ápr. 14. Szerető barátod; ? ? és Boros Bálint városi polgármestersége ala't. A szerződés telekkönyvileg is kekebeleztetett. 1860-ban uj korszak következett be Magyarországon: mert az október 20-iki császári oklevéllel uj alkotmányi kapott. Ez az esemény uj rendszert involvált maga után, a mi megint felszínre vetette a székhely kérdését és pedig városunkra nézve nagyon kedvezőtlenül, mivel a megyei törvényszék 1862-ben Szerdahely i Pál főispánsága alatt Nagy-Károlyba visszahelyeztetett, a Nagyméltóságu m. kir. helytartó tanács 17396/862 számú rendeletével, a mi a vá rost nagyon kellemetlen helyzetbe hozta; mert a megye székhelyének városunkba tdepitése nagy anyagi áldozatba kerüjt, a mely áldozatnak ily gyorsan bekövetkezett eredménytelensége méltán aggodalomba ejtette. De nem nyugodott meg, nem nézte tétlenül a dolgok folyását. Latba vetette minden erejét, megmozdított minden követ, hogy a már egyszer megszerzett székhelyet, elvesztése után, ismét visszaszerezze. Ez ügyben hatalmas, pártfogóját találta meg a város erdődi Gróf Pálffy Mól kir. helytartó urban, ki magas hivatali állásában hatalmas befolyásával igyekezett ezt a városunkra nézve életbevágó kérdést kedvező eredményre juttatni. De ez ügyben elévülhetlen érdemeket szerze t magának berenczei Kováts Lajos is, ki megnyerő és hatalmas befolyásával mindenütt ott volt, a hol csak mozgatni lehetett a megyei székhelynek Szatmárra helyezését. És nem eredménytelenül; mert 1863-ban újra visszanyerte báró Vay Miklós kanczelár- sága alatt. A Nagyméltó »ágú m. kir. Helytartó Tanácsnak 68317/863 számú intézvénye folytán a megyei székhelynek Nagy-Károlyból Szatmárra javaslatba hozott áttétele a Főméltóságu m. kir. Udvati Kanczelláriának 11859/863 számú kegyes leiratával elrendeltetett. Mely örvendetes hirt Kovács Ágost Szatmárvármegye Fő- ispáni Helytartója 1863 Szeptember 22-én kelt 772863 ein. számú körrendeletével tudatott a megyével és városunkkal, és pedig azzal: „miszerint az összes központi hivatalok, tisztviselők és megyei rabok átköltözé ének még folyó év októbeo hóban meg kell történnie“ (L 2599 863 tsz. 1863: V. kötet db.) (Az átköltöztetés a vele kapcsolatos kötségekkel együt 13800 irt 4672 krajezárba került a városnak.) így a tornyos városháza 1863-ban ismét vísszaadatott előbbi rendeltetésének,, vagyis a megye központi helyiségének. Ettől az időtől fogva 1871. év. végéig mint megyei központi helyiség szolgálta a közügyeket, 1872. év elejétől fogva a mikor a teljes alkotmány egy egészen uj rendszert teremtett meg, szétválasztván a köz- igazgatást és törvényhozást, egyedül az igazságszolgáltatás helyéül adatott át a kormánynak használatára, a tulajdonjog fentaríása mellett ; Boros Pál törvényszéki elnöksége alatt; s mint ilyen „Törvényszék“ czime alatt szerepelt 1898. év tavaszáig. a mikor a kir. törvényszék, a város nagy anyagi áldozatának hozzájárulásával felépített uj törvényszéki palota helyiségébe átköltözködött. E ténynyel megszűnt jelentősége, egyúttal további szereplése is: Mert hogy ezentúl a „Polgári Társaskörének „Iparos Olvasókörének „Ka- tholikus Legényegyletének, a „Szat m érném éti-i ipari hitelszövetkezetének, ideiglenes menedéket adott, ez már nem tényleges szereplésnek hanem csak jótékonyság gyakorlásának tekinthető. Ezzel teljesen leélte magát. Lebontása még 1900 év végén megkezdetett, — s a folyó 1901 év elején befejeztetett, hogy átadja helyét azon épületnek, mely Városi szálloda czinien lesz egyik nagyszabású épülete, méltó büszkesége, disze a városnak. — A „Városi szálloda“ épület tervezetére meghirdetett pályázatai. 5601/897 t. szám) folytán 1897 évi október 30-áig 11 pályamű érkezett be, Ezek közül a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos budapesti műépítészek „Szatmár város rajzolt c/i- mere“ jeligéjű pályaműve fogadtatott el az építésre, amelyért a 2000 koronás első pályadijat nyer ték el. E nyertes tervezet szerinti építkezésnek végrehajtását pedig Grünwald Testvérek és Schiffer budapesti építkezési vállalkozó ezég nyerte meg, a kormányilag jóváhagyott 230000 forint vagyis 460000 korona előirányzott költségvetés keretében. Az építkezés menetére való műszaki felügyeletet Bálint Zoltán és Jámbor Lajos nyertes pályázó műépítészek vállalták magukra 6900 forint vagyis 12000 korona tiszteletdijért. Miután a város törvényhatósága óvatosságból a bérlet biztosítása nélkül nem akart belemenni eme nagyszerű építkezésbe, előbb pályázatot hirdetett a bérletre, és csak mikor az szerződéssel és kellő óvadékkal teljesen biztosítva volt, — ment bele a további teendőkbe. — A szerződést Márkusz Mártonnal a 60, OOOfrt. vagyis 120000 korona értékű helybeli „Korona“ vendéglő tulajdonosával, 12 évre, évi 13000 bt. vagyis Folytatás a mellékleten.
