Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-17 / 38. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona‘:-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. Lássunk tisztán. Két helyi laptársunk is sajnálkozással telt megütközéssel irt czikket arról, hogy városunkban — most — közvetlen az általános országgyűlési képviselői választások előtt, oly csekély érdeklődés mutatkozik. Ha gondos figyelemmel tesszük fel a kérdést, hogy mi az oka ennek a nem törődésnek, ennek a lagymatag viselkedésnek, ilyen nagyon is fontos esemény előtt? olyan feleleteket fogunk kapni, a melyek valójában megindokolják a közönségnek ezt a látszatra feltűnő magatartását. Először is: vége azoknak a nemesebb felfogásoknak, melyeket régebben a közönség a követválasztásokhoz fűzött. Megszokott, megunt és lejárt lett ez az ut is. A nagy közönség egy része tudja jól, hogy : neki akármi a felfogása, annak tetszése, lelke szerint kifejezést nem adhat. íme a nem törődés egyik oka. Másodszor: A közönség nyakán ül a nagy teher, a százféle súlyos gond, az élet terhe, az élet sok baja. Ezek pedig, hogy nem valami mozgató erők arra nézve, hogy az embert holmi társadalmi zür-zavarokban való részvételre, pártoskodásra ösztönözzék, azt tudjuk és érezzük. Harmadszor: A miről talán első sorban kellett volna megemlékeznem: nem hisznek az emberek. De hogy is hihetnének az emberek, mikor egyesek önző, vagy megvásárolt érdekeinek lépten-nyomon ki vannak téve. Mikor a mai világban annyi az útvesztő, hogy nagyon is körültekintőknek kell lenniök az embereknek, hogy azokat ki tudhassák kerülni. íme csak egy, épen nagyon is ide vágó példát hozok fel, a melynek nagy oka van abban, hogy az emberek ma, közvetlen a választások előtt annyira tartózkodók. Azt nem kell itt nagyon bizonyítgatni, hogy a mi városunk erős ellenzéki szellemű, daczára annak, hogy a múlt választáskor a kormánypárt lett győztes, némileg ellentmondónak látszik ugyan, de úgy van: hogy minálunk a kormánypárti elemek is erős ellenzéki szelleműek. Épen ezért nagy volt az érdeklődés az iránt városszerte, hogy itt az ellenzék egyesülni, tömörülni akar. Azok, a kik a társadalmi mozgalmak iránt figyelemmel viseltetnek, emlékeznek arra, hogy ez év Husvét napján, itt az ellenzék kimondta, hogy egyesül; egyesül pedig minden mellékelnevezés nélkül „Szatmár-Németi függetlenségi és 48-as párt“ elnevezés alatt. Ezen a gyűlésen jelen voltak a párt oszlopos tagjai. Ezen határozat mindenik vezető egyén hozzájárulásával egyhangúlag hozatott. Ugyanekkor abban is egyhangú megállapodás történt, hogy helyi jelöltről kell gondoskodni. Ne futkossunk mi idegenek után, a kik a mi helyi viszonyainkat nem ismerik, különösen ne tegyük ezt akkor, mikor olyan jelölt, a kiben a választó polgárok törekvéseik biztosítékát látják, körünkben van. És mi történt ? Bizony szomorúan sajnos eset adta elő magát. Előállott Uray Géza polgártársunk, gondolt merészet és nagyot a nélkül, hogy leszámolt volna gondolatának milyenségével, a tömörülés szempontjából alakult mozgalmak Jő jellemvonását, hogy t. i. ez a párt minden melléknévtől ment és tisztán függetlenségi 48-as párt, önkényileg megváltoztatta és az informálás nélküli tömegnek a pártot úgy mutatta be: mint Kossuth-pártot. Hát mikor az ember ilyeneket lát, tapasztal, kérdem: bizhatik-e? mi több: lehet-e lelkesedése ? Nem kisérheti-e az ilyenek után folyton- folyvást a közönséget ez a gondolat: ugyan hogy akarnak most megint becsapni? hogy akarnak kijátszani? És hogy mennyire nyomon követte ezt a fentebb említett és vétkesen könnyelmű politikai hibát a' kihívott megtorlás: igazolta az a sajnálatos felsülés, a melybe a nyár elején Kossuth Ferenczet is belevitték és a pártot is blamirozták. Ez után a blamázs után, más ember leszámol a helyzettel és visszahúzódik, Uray Gézának azonban mindenképen szerep kell! És mivel felsült Kossuth Ferenczczel, elkezdte hangoztatni a Győry Elek nevét. Dehát Győry Elek komolyan gondolkozó TÁRCZ A. ___ A korhely. i. Szegényes temetése volt bizony Kádár Jenőnek. A visszataszítóan rideg hullaházban alig egy pár ember lézengett. Kívül különben egész nap esett az eső és ha szünetelt is, a hirtelen támadt ködök elviselhetetlenné tették a levegőt, megfeküdték, köhögésre ingerelték még az egészséges, életerős tüdőket is. A pap gyorsan darált s beszéd közben oda-oda pislogott a kórház-udvarra nyíló ajtó felé, türelmetlenül várva az egyházi szolgát, a kit esernyőért küldött egy ismerős orvos barátjához. Egy kövér, elhízott asszonyság se bánta, hogy a formalitásnak gyorsabb menetben akart eleget tenni a lelkipásztor s örökösen azon a gondolaton évó'dött, hogy vájjon Rezi, a leánya kirakja-e az eresz alá a dézsákat, felfogni a szapora esőt a legközelebbi mosásra. Mosónő volt az istenadta, a ki talán több emberséggel bánt el Kádár Jenővel, mint többi hasonló társaival s a kevéske csipkés gallérokat s kézelőket még be is szegte ráadásul. Az ura nagyon veszkedett is ezért eleget. De Steigerné — mert igy nevezték az asszonyságot — ily esetekben kész volt nyomban a mentegetőd zéssel. — Csak szive is van az embernek na, szegény, milyen halovány az arcza s milyen szelíd. Hanem most már a négy öt perczes halotti beszédet is unta. Nagy hirtelenséggel jött megizzadtan egy kis apró szürkeszemü ember s egyenesen az egyik szegényesen öltözött gyászoló leányka mellé sietett. — A sietség felzaklatta a mellét s úgy mondta, hogy mindenki hallhatta : — Hát meghalt?! A szegényes fekete kendőbe burkolt leány nagy, vizes szemével bánatosan tekintett a kérdezőre s szomorúan bólintotta a fejét. Az pedig tovább pattogott. — Hát meghalt ?! Határozott pechem van lássa — I ezt már a mosóné felé fordulva mondta — ott fekszik abban a gyalulatlan deszkakoporsóban tizenhét fői intőm. Éppen annyi házbért kell eltemetnünk vele. Ptchem van, haj, haj . . . A sarokban három előkelőbb alak állott közel egymás mellett. Az egyik megrántotta a másik fekete kabátját: — Kimentek a temetőbe ? Kellemetlen hangon mondta a másik. — Szegény Jenő, nem hiába, hogy nem volt szerencséje. Ebben az időben tisztesség ide, tisztesség oda, de kinek van kedve kikutyagolni az Isten háta megé. Különben este hangversenyem van. Te referálsz róla Gyula. Ah, szerfölött szép kritikát várok . . . Azután összesúgtak mind a hárman, a pap pedig pár szóban végzett. Például állította oda az elhunytat a jelenlevőknek. — Az ő halála példásos. Az Ur adta életnek I czélja van .... Akit itt láttak annak egész élete czél- ! tálán, könynyelmü léha volt . . . Ilyen formát mondott, ha nem is épen ezt. Az is lett pályája igen válogatós a kifejezésekben s jelzői is kenetteljesek. A kis apró szürkeszemü ember mohón kapott a a pap kijelentésein — Korhely, azaz, nevezzük csak maga nevén a gyermeket. S rá bólintott a fejével. II. Az ápolónő talált egy levelet a Kádár Jenő kopottas kabátjában. A temetés alatt. A levél taitalma a következő volt: „Kedves Jenőm ! Még mintha most is látnám azt a külvárosi szeny- nyes szatócs bojtot, a hol fent a kormos, füstös, pókhálós boltozaton egy kicsipkézett barna ezukorpapiros darabra ki volt irva nagy szarkaláb-betükkel valami olyasféle, hogy itt nem igen számítanak az emberek becsületérzetére s hogy csak készpénzért mérik ki a lámpa-olajat, a liptai túrót, a kocsikenőcsöt, meg az édes pálinkák sokféleségét. Nagyon öreg, reszketős kezű ember vetette a durva Kolb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodá> Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot ÓS erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok. Kolb Mór-
