Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-17 / 38. szám

Szatmár, 1901. SZATMAR-NÉMETI. Szeptember 17. és nem széllel bélelt ember, felismerte a hely­zetet és nem kért a felajánlott jelölésből. így történt az, hogy a f. hó 15-én a szat­mári Kossuth-párt, a mely oly fennen volt a Győry Elek jelölésével, nagy hirtelen meglepe­tést csinált és Mocsáry Lajost jelölte. Hát nem szánandó állapot ez? Nem saj­nálatos az, hogy itt ez a pártárnyalat vekeng és tehetetlenkedik, mig ellenben, ha az egye­sülésnek erőszakkal útját nem állja, ma váro­sunkban egy erős, domináló ellenzék van?! így bontotta meg Uray Géza a szatmár­németi függetlenségi pártot, melynek másik ár­nyalata, a tulajdonképeni anyapárti rész, ha magához nem tudja ragadni a vezető gyeplőt, az egész párt sírjába dőlt és keresztjére Uray Géza ráírhatja e szomorú epitafiumot:\ltt nyug­szik a szatmár-németi függetlenségi 48-as párt, melyet én ütöttem főbe íme t. laptársaim, a kik felvetettétek, hogy mi az oka annak, hogy minálunk olyan tar­tózkodóan csendes most a választás előtti élet? ez az oka legfőképen, mert e részen volnának még lelkesebb érzelmű polgárok, akik most, mint a csigabiga, hallják a hivó szót, de nem hisznek — és csak behúzódnak, vagy ha el is mennek, olyan Uray Géza féle jelölő gyűlésekre, magokban Így gondolkoznak: No csak be­szélj ... és edd meg a mit főztél . . . nekünk nem kell . . . nem kívánatos . . . Hátra volna még ennek a kérdésnek egy pár fontos része, de ez a politikával annyira egybeforrott, hogy mi, nem lévén politikai lap, e részeket nem fejtegethetjük. A mit a társadalom, az együttélés szem­pontjából szükségesnek láttunk elmondani, el­mondtuk, még csak ennyit teszünk hozzá: Szent idők ezek a mostani napok, melyek csak minden ötödik évben térnek újra vissza és ezeken a napokon érlelődik meg a magyar nem­zetnek megnyilatkoztató akaratkifejezése Nyilatkozzék meg a nemzeti akarat szabadon ! El a jogadatlan prókátorokkal/• mert tudja meg a nép, hogy most ő az ur és az történik, a mit ö akar! HI REK. — Személyi hir. Bernát Elemér a debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke, szombaton városunkba érkezett, tisz­teletére a társaskörben bankett volt. A táblai elnök másnap Galba Lajos kir. tszki elnökkel Nagybányára utazott, ahol az újonnan épült kir. járásbirósági épület felavatásé í vett részt. — Pártgyülós. A helybeli „Kossuth-párt“ vasár­nap d. e. 11 órakor a „Vigadó“ nagytermében pártgyü ■ lést tartott, azon czélból, hogy a párt a közelgő kép­viselőválasztás alkalmából jelöltet állítson. A gyűlés le­folyása igen rövid volt. Uray Géza ügyvéd, mint a párt elnöke mindenekelőtt arra szólította fel a jelen­voltakat, hogy mint a függetlenségi és 48-as Kossuthpárt tagjai tömörüljenek, mert esakis igy lehet biztos győ­zelemre vinni a kibontott zászlót. A bevezető után Dr. Törzsök Károly ügyvéd szólt. Beszédében kifejtette, hogy ez a Kossuth pártnak nevezett értekezlet tulaj- denképen törvénytelen és jogtalan. Ez a párt meg sincs alakulva, mert akkor, midőn az ellenzék egyesí­tése czéljából összejöttünk és a midőn sajnos, hogy az egyesülés épen Uray G. magatartása miatt nem léte­sülhetett, nem a Kossuth párt, hanem az összes szat­már-németi ellenzéki választók tartottak volna gyűlést. Azóta sincs tudomása a szólónak, hogy a párt töredék szervező gyűlést tartott volna. Azután kifejti, hogy az ellenzék vezető féri iái, köztük Uray G. is, husvét napján abban állapodtak meg, hogy helyi jelöltet állí­tanak. Ma nincs ok arra, hogy ettől a közös megálla­podástól az ellenzék eltérjen. Miután a gyűlés erre az álláspontra nem helyezkedett, Törzsök a gyűlést el­hagyta. Dr. Törzsök távoztával, Uray Géza röviden előadta, hogy a párt vezetősége próbált kopogtatni egyeseknél, de bizony kosarai kaptak, igy p. o. Hennán Ottónál is. ő (Herman Odó) Mocsáry Lajost ajánlotta ; e tekintetben Kossuth Ferencz megkérdeztetvén, kijelen­tette, hogy ő is támogatni fogja, minek bizonyságául egy Kossuthtól jött sürgönyt is bemutatott. Ezek után feltette Uray Géza azon kérdést, hogy hajlandók a választók Mocsáry Lajost jelölni? A jelenvoltak Mocsáry jelöltsége ellen nem szóltak, mely után a jelölthöz Egerbe egy sürgöny menesztetett, hogy a képviselő jelöltséget el­fogadja e ? A gyűlés azután csendesen eloszlott. — Áthelyezés. Unger Géza kir. tszki albirót, ki a szatmár-németii kir. tszéknél több mint két éve a vizsgálóbiróságnál működött, hasonminőségben a szat­már-németii kir. jbirósághoz lett áthelyezve. — Kinevezés. A felsőbányái plébánosi állásra Pály Ede sárköz-újlaki lelkész neveztetett ki. — A szaniszloi plébános, szentgyergyi dr. Jordán Károly, ki irodalmi működésével kiváló érdemeket szerzett, mint a budapesti kőnyomatosok jelentik, az üresedésben levő székesfehérvári püspökségre van ki­szemelve. — Választások a vármegyében. Mint biztos for­rásból értesülünk, Szatmárvármegyében az orsz. képvi­selő-választások október hó 3-ik napján lesznek meg­ejtve. — Mocsáry jelölése. A helybeli Kossuth-párt va­sárnapi jelölése méltán kelt megütközést. Mocsáryra úgy emlékezünk, mint a ki egy időben a nemzetiségi mozgalmakban ránk, magyar polgárokra épen nem ked­ves hangokat pengetett. Érdekes erre nézve egy tekin­télyes polgártársunk discurzusa, a ki a vasárnapi gyű­lés után a többek között igy szólt: „Még megérjük, hogy ha Mocsárynak nem kell Szatmár, Lukácsiu kö­vetkezik“. Mocsáry Lajos 1826-ban született, Kurtány- ban Nógrádmegyében, 1860-ig gazdálkodott 1860. Bor- sodmegye alispánjává választotta, de nem fogadta el, 1861. orsz. képviselő, 1867- 69. Borsodmegye alispánja, azután többször a képviselőház tagja. A nemzetiségi kérdésben a magyar közvéleménytől teljesen eltérő ál­lást foglalt el, melyet egy röpiratban s több beszédben fejtett ki s mely ellentétbe hozta az összes magyar pár­tokkal. (Az Athenaeum Kézi Lexiconjából.) — Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi minisz­ter Polyánszky István oki. tanítót, a halmi-i felső nép­iskolához tanítóvá nevezte ki. — Képviselő jelölések a megyében. Mátészalkán a függetlenségi és Kossuth-párt Jékey Zsigmondot lép­teti fel, hir szerint Barthos Andor miniszteri titkár a szabadelvű párti jelöltségtől visszalépett. Krassón két szabadelvű párti jelölt is van, u. m. Szemere Miklós és Böszörményi Sándor függetlenségi (Ugrón) programmal pedig Bartók Lajos. Nagy-Somkuton Teleky Géza gróf nem vállal mandátumot, helyette Dr. Bamberger Béla budapesti ügyvéd és dr. Pap József m -szigeti tszki biró lép fel. Mindkettő szabadelvüpárti programmal. — Lemondás. Deák Kálmán gőzmalmi könyvelő, betegsége miatt a kereskedelmi tanoncz-iskolánál tel­jesített tanítói állásáról leköszönt. Helyébe a bizottság Thurner Albert tak.-pénztári könyvelőt választotta még. — Uj zene- és énektanár. Meszlényi Gyula megyés püspök Lukácsi László Mátyás rozsnyói kántort, a helybeli tanitóképzőhöz ének- és zenetanitónak ne­vezte ki. — Kinevezés. A debreczeni itélő-tábla elnöke Hegyi Emánuelt a debreczeni itélő-tábla kerületébe díjtalan jopgyakornokká nevezte ki. — Uj Kossuth-kerti felügyelő. Kovács Leo, a Kossuth-kert felügyelője, ezen állásáról lemondott, a tanács helyébe Papp Lajos gör. kath. lelkészt, törv. biz. tagot kérte föl ezen állásra, ki azt hajlandónak nyilatkozott elfogadni. — Búcsuestély. Csütörtökön, folyó hó 12-én este a kath. kaszinó helyiségében szépen sikerült búcsu- estélyre jöttek össze Kubányi Árpádnak, a szatmári volt állomásfőnöknek barátai és tisztelői. A távozó állomásfőnök, ki több éven át volt városunkban, ezúttal is láthatta, hogy társadalmunknak milyen közkedvelt és népszerű embere volt, mert igen nagy számban jelentek meg eme búcsuestélyén. Az Ízletes vacsorát szebbnél-szebb toasztok fűszerezték. Elsőnek Demjén Sándor vasúti állomási posta- és távirda-főnök szólott, majd titánná Irinyi Tamás dr., Fechtel János, Fodor Gyula dr., mind-mind a távozó és népszerű főnőkre és jó barátra. Papp Lajos g kath. lelkész Török Gábor h. állomás főnököt köszöntötte fel igen sikerült toast- ban. A kedélyes társaság csak az éjfél utáni órákban kezdett oszladozni. — Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter Szat- márvármegyében az ombodi kerületbe Veres Sándort anyakönyvvezetővé, a felső-bánya-vidéki kerületbe Ríd Györgyöt anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. — Uj üzletkezelö igazgató. A szatmár erdődi h. é. vasút igazgatósága, Rózsa Károly helyébe üzletkezelő- ségi igazgatóul Bakó Ignácz államvasuti mérnököt nevezte ki. Átadás a napokban fog megtörténni. — Pártmozgalom. A szatmár-németi függetlenségi és 48-as párt (anya-páit) végrehajtó-bizottsága az 1901. évi szept. hó 14-én ülést tartott. A végrehajtó bizott­papirra azokat a kusza betűket, látszott az Írásról, hogy összefázhatott egy némely esetben a karja a sok ajtó- nyitogatástól, de még az ujjaiban is kárt tett egy né­hányszor kiszolgálás, csomagolások közepette a fagy. Valamelyes versben volt kiirva a gyöngédtelen figyelmeztetés némi ezélzás is volt benne, hogy sok gonddal jár a hitelezés. A négysoros versre már csak nagyjában emlék­szem, de azt tudom, hogy volt benne logika is, rim is, nem is szólva az alapgondolatról. Kedves jó fiam. ott a kórház zörgő szalmazsák­ján, te is bizonyára emlékezel arra a külvárosi szatócs­boltra, emlékezni fogsz azokra a szarkaláb betűkre a melyek olyan sok gondot adtak nekünk valamikor sok esetben, a mely esetekben csak ott üritgettük a bufe- lejtő poharakat. Az ember sohasem felejti el az első szerelmét, az italos embernek mindig eszébe jut az első pohár pálinka, a melylyel bemutatkozott annak a vigyorgó, festett képű istennőnek, a ki elvezetett is az első gláz- litól, az utolsó pohár pálinkához, bejárja veled birodal mát, — hol dögleletes a levegő — a hol romlott az emberek tüdeje s deliriumos az értelem. Ott ittad meg az első pohár pálinkát ez alatt -az ékes versezet alatt. Nem hitelbe ittad, megfizettél érte. Te sohasem szoktál akkoriban még hitelbe inni. Nem, te akkor csak hitelbe írtad verseidet. Nem hiteleztek pálinkát, de te hiteleztél a közönségnek, hi­teleztél veiseiddel s a te nagy adósod nem is fizetett meg neked érte soha. Egy lapnál dolgoztál annyi pénzért, a mennyiért megveszik majd halálod után egyetlen versed egyetlen sorát az élelmes kiadók, a kik elfordultak tőled. Te a kiadókat szidtad, pedig látod, nem azok voltak a rósz szivüek, nem azok voltak a te ellenségeid. Azok csöndes üzletemberek voltak, mit tudták azok, hogy mit érnek a íe képzelgős agyad gondolatai Mit értettek azok a te verseidhez, a melyeket ta­lán nem is mással Írtál, mint a szived vérével. Azok a csöndes jó emberek csak azoknak a köny­vét adják ki, a kiknek egyszersmind el is kelt a köny­vük s ne is vedd rossz néven tőlük, hogy nem akartak csődbe jutni azért, hogy kiadhassák a verseidet s nem engedték kihúzni a fejük alól a párnát csak azért, hogy elolvashassa egy-két ember a te poémáidat. Azután, hogy te elrekedtél és hogy télen nyári kabátban jártál a szerkesztődhöz szivart hordani, meg hogy nemkülönben futkostál megtudni, hogy miért akasztotta fel magát az egyik ember s miért nem lőtte meg inkább magát a másik, semhogy idegen pénzhez nyúljon, az mind nem tartozik a dologra. Azért, hogy te nem ettél mást, csak liptói túrót ebédre, hogy a szobádban újság számba ment a fűtés, azért neked még sem szabad lett volna betérned én velem együtt abba a külvárosi szatócsboltba, a hol okosabb ember volt az öreg reszketős kezű szatócs tenálad, mert nem hitelezett senkinek, egy fabatkát sem. El kellett volna menned valami csöndes kanczel- Iái iába, vagy valami kisebb hivatalba és ott egész nyu­godalmasan másolhattál volna reggeltől délig, déltől estig és L-tt volna télikabátod is, ineg meleg ételed ebédre is, meg vacsorára is. Hogy te feláldoztad magad valami magasabb czél- nak, azt sem fogja helyeselni senki a mai világban. Látod nagyon sok ember jár-kél a földön, a ki nem kevesebb tehetséggel van megáldva, mint te vol­tál, akad köztük olyan is, a kinek majd szobrot emel az utókor, de a ki nem is gondolt soha a hálás Utó­korra, mert nem is ért rá ilyen gondolatokkal bíbe­lődni a telekkönyvi hivatal, törvényszék, meg Isten tuja, mennyi menkü sok hivatal poros aktái között. És nem kellett volna neked kergetni a délibá­bot, a szivárvány hidat, mert azt csak a sors kiválasz­tottjai érhetik el. Volt neked én kedves jó fiam egy szegény kol­légád, a ki azt mondja, hogy a világ hangulat. Ha ezt a hangulatot nem tudtad megnyerni a magad számára a verseiddel, ha nem jöhetsz divatba a neved a polemáiddal, akkor ott kellett volna keres­ned a boldogulást valami kis hivatalban, a hol még ötvenperczentes nyugdijat is adnak, ha már félholtra dolgoztad magadat. Hogy valami szent tűz lelkesítette a szivedet, újdonságok az őszi- és téli idényre megérkeztek — .......■■■ We isz Gyula posztó - üzletébe Szatmár, = Deáktér. ==

Next

/
Oldalképek
Tartalom