Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-03 / 36. szám
V. év. Szatmár, 1901. szeptember 3. 36. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meójeleni^. minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Eötvös-utcza, a „Korona‘<-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyoroda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. h$~ Városunk vasutpolitikájához. Arról nem szükséges sokat beszélnünk, hogy a vasutak ma, az egyes városok, vidékek, az országok és összegezve: az egész világ életében mily nagy szerepet játszanak, mily hatalmasan mozgató erőt fejtenek ki. A ki városunkat még abban az időben ismerte, midőn vasutak hiányában napokig, hetekig, sőt hónapokig, az idő mindennemű viszontagságainak kitéve utaztak, és látja a mai nagyon megváltozott állapotokat, az és csakis az tudja igazán érezni, belátni és méltányolni azt a végtélenül nagyot változott mai vasúti, illetőleg utazási viszonyokat; mert a fiatalabb ge- neráczió, a melyik a változott viszonyok között, hogy úgy mondjuk: már a kényelmes viszonyok között nőtt fel, az összehasonlításokat valójában meg sem képes tenni. Vasutak hiányában — Szatmáriéi Debre- czenig — jó időben, jó utón is egy napig utaztak. Ma a gyorsvonat nem egészen két óra alatt teszi meg ezt az utat. A fővárosba 7 óra alatt eljuthatunk ma, régente pedig akárhányszor 7 nap sem volt elegendő. És az emberek ma már ezzel a vasúti haladással, az összeköttetések kényelmes mivoltával sincsenek megelégedve. Ma már villamos vasút kell, a melyen pl. Bpestre eljusson az ember három óra alatt s az összeköttetéseket olyanoknak kívánjuk, hogy ne kelljen sehol várni, időt vesztegetni, mert az idő nagyon drága! Node: szorosan nem ezekről a viszonyokról kívánunk ez alkalommal szólni, hanem azokról a közgazdasági változásokról, soknemü fejlődési és emelkedési viszonyokról, melyek a vasúti vonalak kiépítései nyomán kifejlődnek és az egyes vidékek vagy városok életére rendkívül fontos behatással vannak. Ezen — a vasutak létesítése következtében — előálló fejlődési viszonyok lehető kihasználását czé’ozó törekvéseket szokás vasul- politikának nevezni, mely vasutpolitika ma a vidékek és városok fejlődési történetében elsőrangú tényező. Gondos szemmel és beható körültekintéssel mérlegelve városunk vasutpolitikáját, eltekintve attól a nagyon szerencsétlen gondolattól, hogy a mai királyházi forgalmi összeköttetés nem városunkban létesittetett, elég szerencsésnek, a jövő fejlődését tekintve szép reményekre, a város haladásának föltétien tovább fejlesztésére jogosultnak mondható. Ha valahol, úgy a vasutügyi politikánál lehet elkövetni az egyes városok életére, fejlődésere nézve a legnagyobb hibákat. Már maga az, hogy‘annak idején, tisztán pártpolitikai okok miatt — elég sajnos — a királyházai vasúti hálózat nem városunkban létesittetett, e város fejlődésére szinte inegbénitó- lag hatott. Ha a fentebb említett vasúti hálózat városunkba kerül, ma — fejlődés .tekintetében máskép nézne ki Szatmár-Németi sz. kir. város, ■ mig Királyháza, nem ért az összeköttetéssel semmit. Maradt, mint volt: falunak. Ebből önként következik, hogy a józan vasut-politikának az adott helyi viszonyokkal kapcsolatosnak és belsőén összhangzónak kell lennie, számot vetve és a jövőben előre látva: hogy melyik városa vasúti összeköttetésekkel mire mehet s végeredményében is az állam, mint fen- tartó hatalom mennyi hasznot tud abból ered- ményeztetni. Csakis az államhatalom intéző szakembereinek ilyen előre látó képessége volt a város arravalósága mellett az indító körülmény, a mely városunkat az elposványosodásból kiragadta s helyes vasúti ügyi politikával a fejlődés mai fokára helyezte, a honnan a tovább emelkedés már könnyen folytatható. Nagy-Bánya, Fehér-Gyarmat, Szaimárhegy s a végleg még most 'érvényesülő bikszádi vasut-ágazatok városunk teljes vasutügyi politikájának jól vezetett és a jövőben messze- nyuló szálai. Igaztalanok lennénk azonban, ha meg nem emlékeznénk, vasutügyi politikánkról Szólván, arról a sziikségességi állapotról, a mely bennünket, Szatmár városát most épen úgy kárral fenyeget, mint valamikor, midőn az eléggé nem T Á R C Z A. A szakái. Állapodjunk meg abban, hogy ez e szakái a legszebb párisi szakálak egyike volt, s aztán ne beszéljünk többé róla. Azaz hogy igen is, beszéljünk róla, mert az egész elbeszélés e szakái körül forog amelyhez fogható nincs a világon. Hosszú, sűrű, erős barna — ilyen volt ez a szakái, a melynek láttái a minden járó kelő megálott. S mindenki, a ki csak ezt a szakálat látta, igy szólt: „Istenem, milyen szép szakáll“ Egy napon ez a szép szakálu barátunk vidám társaságban volt. A társaságban levő hölgyek közül a legcsinosabb és legvidámabb hölgy legjobban érdeklődőit az egyszerű ember szép sürü szakála iránt. — Ah, uram, — szólt — milyen szép szakála van önnek. A szép szakálas urnák nagyon telszett ez az elismerés és meghajtóttá magát. — És ezzel a szakálal alszik is? — Mindenesetre kisasszony. — És nem fél, hogy tönkte teszi? A szép szakálu, de nem nagyon szellemes ütném tudja, hogy mF válaszoljon és megelégedett azzal, hogy csak mosolygott. — De uram, mondja meg egész komolyan, hogy alszik a szakáiéval? — Hogy ? . . . Igazán nem értem, hogy mit akar ezzel mondani . . . — Mit csinál a szakáiéval, mikor alszik? . . . A paplan fölött tartja ? . . . Vagy azt is betakarja a paplannal ? — Megvallom, kisasszony, hogy erre igazán nem ügyeltem még soha . . . Alszom, de nem tötődöm vele soha, hogyan. Ez a kijelentés nagy szenzácziót keltett az egész társaságban. — Hogyan ? Nem tudja, hogy mit csináljon a szakáiéval, a mikor alszik ? A szegény ember — már az imént említettem, hogy nagyon egyszerű ember volt, — oly nagy zavarba j<?tt, hogy egy szót se tudott válaszolni. Mert igazán még sohasem tudta, hogy lefekvéskor mit szokott csinálni a szakálával. . . . Ezen az estén mikor lefeküdt, sehogy sem tudott elaludni úgy, mint eddig. Hányát feküdt s a szakáiét gondosan kiterítette a paplanra, amelyet fölhúzott egész a nyakáig. De nem tudott elaludni. Fogta a szakállát s bedugta a paplan alá. De nem tudott elaludni. A jobb oldalára feküdi, majd meg a baloldalára. De nem tudott elaludni. A szakálát kettéválasztotta s egyik felét jobbra, a másikat pedig balra húzta. De nem tudott elaludni. S amilyen ez az éjszaka volt, olyan volt a következő, meg az azután következő is. De ekkor már vége szakadt a türelmének. Másnap reggel elment a borbélyhoz s levágatta és lebe- retváltatta a szakálát. A czigánysátor titkaiból. Nenn közönséges a czigánysátor kuliszatitkáról hallani mesét. A férfi leginkább az asszony keresetéből él. A nő ettől vissza nem riad, sőt büszke reá, ha táplálja övéit. Különösen téli időben nélkülözhetetlen a nő a családi körben ; ő személyesíti övéire nézve az isteni Gondviselést, melyet a czigány hitből sem ismer. A czigányasszony, bármily fiatal legyen, észre nézve mindig idősebb a dádénál. Tél beálltával a dádé hegyes vidéken barlangba húzódik hozzátartozóival vagy domboldalba vág 10—12 lábnyi ürege!, melyhez előpitvar gyanánt szolgál a sátor. Mivel munka nem akad és a közlekedés is bajos, majdnem kizárólag a koldulásra vannak utalva. A morénak nem igen adnak alamizsnát, ámbár az éhség és nyomor látszik szemeiből, de ő erre el van készülve, azért az asszonyt küldi maga helyett. Innen van, hogy télen át kevesebbet veszekszik nejével, mert az tartja őt ; de helyrehozza nyáron. Téli foglalkozás : főzés, evés. dohányzás, csevegés, didergés és alvás. Ha minden keresetforrás kiapadt, akkor egyet a férfiak közül meggyóntatnak ; azután az asszonyok 'heteken át kéregetnek a haldokló számára, ki azalatt talán a harmadik lóvásárban Is megfordult. De a családfőnek nyaranta is kevés gondja van házi népére. A munkácsi várban már 1679. és 1681-ben találunk vajdák kormányzása alatt élő czigányokat. Ez utóbbi évben volt ötvenhárom férfi, negyven figyerek- kel. A nőket és leánykákat nem szokták számba venni. Ezeket ráadásnak tekintik. Ha némi kereset mutatkoKolb Mór Kát. .n,. h.z- é. birt.k .ladési, törle.zté... jel.ál.BkSIo.iü. ,‘gy °‘™° “"'«l“" jMniognoiCMlH akar, vagy bSnrapo l.elybel, vagy viaew reSIV«nyra »an ».B« közvetítési irodá;a vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretség Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. fplytán hivatásomnak megtelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok “r~l,a_ Kolb Mór,
