Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-03 / 36. szám

Szatmár, 1901.

SZATMAR-NEMET1

Szeptember 3.

fájlalható fentebb panaszba tett összeköttetés tőlünk elvetetett és Királyházára helyeztetett.

Ez a szükségességi állapot pedig abban rejlik, hogy: a lecsapolás által gazdaságilag müveihetővé vált 90—92 ezer kai. hold ecsedi lápot, illetőleg ennek termesztményét, gazdag nagy vidékét, ügyes és jó vasúti politikával városunkhoz kössük.

Ha ez a terület, valamelyes erős személyi érdek miatt Nagy-Károlylya! jönne vasúti összeköttetésbe, úgy járna vele városunk, mint Királyházával : N.-Károly nem sokat nyerne, de mi óriásilag sokat vesztenénk.

Erre a kérdésre különben nemsokára vissza fogunk térni, minek következtében vasutügyi politikánkat tovább tárgyaljuk.

Hitelszervezet.

Iparosainknak, kereskedőinknek régi és jogosait panasza, hogy a magyar gazdasági életnek nincs rendszeres hitelszervezete. Ezen a bajon nem olyan könnyű segíteni, mint gondoljuk, mert a hitelszövetkezetnek magából a gazdasági életből kell kinőnie.

Nálunk vannak pénzintézetek s ezeknek az intézeteknek vannak részvényesei. Ezek az intézetek tisztán és kizárólag az osztalékért dolgoznak, semmiféle más czél nem irányítja működésüket. Koczkázatot nem vállalnak, egy szögre sokat akasztani nem mernek, nem lépik túl a saját jól felfogott érdekeik korlátjait. Nincs szükség erre, mert koczkázat nélkül könnyű meggazda- godniok, ha becsületes és szolid üzletvezetést tartanak.

Tőkeelhelyezésük korlátolt, hogy soha fennakadást ne szenvedjenek, lekötött pénzt minél kevesebbet kezelnek s főczéljuk, hogy sok betétet kapjanak, melynek elhelyezéséért a kamatkülönbözetet élvezik.

Hogy azonban például a helyi kereskedést és ipart előmozdítsák az úgynevezett könnyű hitelnyújtással, erre gondolniok sem lehet, mert egyrészt a könnyű hitelnyújtás formái ellenkeznek a magyar vidéki pénzintézetek alapelveivel, másrészt pedig ez a hitelnyújtási mód nem képes még elhelyezkedni a mi üzleti szokásainkban.

Sok szó esett arról már pé.dául, hogy az úgynevezett számla-eskomptokat kellene a vidéken meghonosítani. A kereskedő, vagy iparos efifektuálja a hozzá érkezett megrendeléseket s mikor a megrendelést elküldte megbízójának, felviszi a számlát valamely pénzintézethez, a hol neki kifizetik az elküldött áru, vagy munka értékét. A vevő termész :tesen ennél a pénzintézetnél köteles ilyenkor a számlát beváltani.

A hitelnyújtásnak ezt a módját szerették volna a nagyobb vidéki vátosokban meghonosítani s a helybeli ipari szövetkezetnél gyakorlatban is van némikép s

zik, a dádé beveszi magát a korcsmába, honnan aztán nem is távozik, amig az utolsó fillér is meg nem szökött zsebéből.

A szegény anya magára hagyatva, hogy magát és apró gyermekeit fentarthassa, mindenhez hozzá fog, ami némi jövedelemmel kecsegteti. És mig az ausztráliai nő a munka terhe alatt időnek előtte elfonyad, mint dércsipés után a falevél, (ritka éri meg a har- minczadik évét) addig a czigány-asszony a legmostohább körülmények között szívósan kitart, mint a nemes pálma, mely állítólag a teher súlya alatt növekszik és legtöbbnyire nagy életkort ér el.

A szent hajdanban a sátor éjjel-nappal nyitva állt a jövevény előtt. Keleten ma is a vendégszeretett szentélye gyanánt szerepel. A czigánysátorból sincs kizárva a barátság és atyafiságos szeretet. A vendégszeretetet is szívesen gyakorolják, ha módjukban áll ; vagvis, ha van mit enni. Egymást gyakran felkeresik pipaszó mellett eltanakodnak a napi eseményekről és oda ülnek a bográcshoz kínálás, nógatás nélkül. Nagy az öröm, ha oly rokonokkal találkoznak, kiket hosszabb idő óta nem láttak. Ilyenkor áll a közmondás: Kol- duséknál bál van. Feláldozzák utolsó fillérüket, vagy eladnak értékesebb holmit, csakhogy megvendégelhessék a kedves jövevényeket. A viszontlátás örömét csakhamar összekoczczanás zavarja meg, ezt pedig nyomban kibékülés követi.

*

így megy ez napokon át. Ha valaki oltalmukra szorul, szívesen befogadják és elrejtik jutalom, vagy viszontszogálat fejében. A táblabirói világban az üldözött szegénylegénynek, szökött katonának, vagy elmenekült rabnak első dolga volt körülnézni, hol táboroznak Farao népei. De jaj volt a gyámoltalannak, ki hozzájuk tévedt ; a boldogtalan dolgozott mindannyi helyett és hálát adhatott Istennek, ha éhen nem veszett.

azt hihetné mindenki, hogy az érdekelt kereskedők és iparosok kapva-kaptak ezen az ideán. Dehogy! Ellenkezőleg, maguk a kereskedők és iparosok mondták, hogy így a kérdést megoldani nem lehet, mert egyikük sem engedheti meg magának, hogy az ő vevője az ő általa kiadott számlát másnál fizethesse ki, mert az illető megrendelő többé őt soha fel nem fogja keresni rendeléseivel.

Milyen helyesnek és természetesnek látszó okoskodás ez!

És íme, itt következik az, a miről beszélni akarok. Ez a számla-leszámitolási rendszer és még számos más könnyű hitelnyújtási forma a hitelszervezetnek bizonyos pozitív bepillantást köteles megengedni a kereskedők és iparosok üzleti életébe. A mi üzleti viszonyaink pedig még nem elég erősek arra nézve, hogy ezt a bepillantást elviselni képesek volnának, mert az áru- hitelezés az egész országban sokkal könnyebb, mint a pénzhitelezés, semmint azt az üzleti szolidság megengedhetné.

Általában a hosszú lejáratú hitel üzleti szokássá van téve s egy cseppet sem derogáló nálunk, hogy a kereskedő 6 hónapos lejárata után még fizetési haladékot kérjen.

Mi ennek az oka?

A fogyasztó közönség mértéken felüli hitelt igényel, mert maga az üzleti világ jóformán rá erőszakolja a hitel igénybe vételét. A hitel lánczolata itt válik leginkább megoldhatatlanná, holott semmi szükség nincs arra, hogy a fogyasztó közönség szükségletének kielégit- hetéséhez az áruhitel forsziroztassék.

Igaz, hogy ezen a réven jelentékenyen emelkedik a fogyasztás, de csak a luxus-czikkekben, mert ételt és italt csak annyit képes elfogyasztani, a mennyit a gyomor elbír és ha ezen hitelezés inérsékeltetnék is, az emberek nem éheznének. De a luxus-czikkek fogyasztói leginkább a megfelelő vagyoni helyzetben levő urak, a kiket az áruhitel megszorítása a sokkal reálisabb alapon nyugvó pénzhitel igénybe vételére szorítana.

A magyar üzleti életet azonban a káros hitelnyújtáson kívül még egy másik nyomorult rendszer is megzavarja. És pedig az úgynevezett informácziók rendszere s mivel a hitelszervezetnek az üzleti élet belsejébe benézni teljesen lehetetlen, az üzleti kémkedés van divatban.

Az informáczió szerzés nálunk valóságos szörnyrendszer, melynek lesújtó következményei leginkább akkor érezhetők, ha a hitel vagy piacz akár elemi, akár más természetű csapások miatt megrendül. Ilyenkor — de sokszor rendes viszonyok között is — sohasem tudja a kereskedő, vagy iparos, hogy a szenykonkurenczia mérges fulánkja mikor és mely oldalról érinti. De a hitelszervezet kénytelen az informácziókra támaszkod ó éppen azéit, mert a benne élő üzletvilág elrejtőzik az ő szemei elől.

Nem árt, ha mi itt foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mely bizonyára minden üzletembert érdekel s pia czunk fellendítése érdekében pénzembereink az érdekeltekkel vállvetve fognak igyekezni e sorokban elmondottakat orvosolni.

Bőhm Albert.

HI REK.

— Kinevezés. Meszlényi Gyula megyés püspök Bodnár Gáspár tanitóképző-intézeti tanárt a helybeli r. k. papnöveldéhez a nevelés- és tudomány tanárául nevezte ki.

— Kereskedő László kir. kath. főgimnáziumi tanárt a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízta, hogy a VII. és VIII. osztályú növendékek előtt 12 előadást tartson a művészet történetéből.

— Tisztviselők mozgalma. A városunkban levő összes állami hivatalok tisztviselői vasárnap népes gyűlést tartottak a városházán, hogy az egész országban általánosan megindult mozgalmakhoz csatlakozva, ők is zászlót bontsanak helyzetük javítása czéljából. A gyűlés elnökéül Veréczy Antal kir. tábla-biró lett felkérve, ki ezen tisztet kész örömmel fogadta el. A gyűlés kimondotta a következőket: a szolgálati idő ne 40 hanem 30 év legyen, 2. a minősítési táblázat nyilvános — legalább minden évben egyszer megtekinthető legyen. 3. az özvegyek nyugdija a fizetésnek 500 frtban állapíttassák meg. 4. A szabadsági idő élvezése mindennemű állami hivataloknál behozandó, mit p. o. posta, adóhivatal stb. A gyűlés ezután kimondotta, hogy e tekintetben fog javaslatával illetékes fórum előtti lépéseket tenni.

— Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Lenkey Győző old. tanítót kinevezte a bocskói állami elemi iskolához tanítónak.

— Rendkívüli közgyűlés. Pénteken d. u. két rendkívüli közgyűlés volt, melyek közül az első, tekintettel a képviselők csekély számára, ennek folytán egyáltalán megtartható nem volt, pedig ezen rendkívüli, melynek tárgya a szatmári hegyen felállítandó vágóhíd ügye,

már előzetesen egy rendkívüli közgyűlésen lett vol ’a tárgyalandó. Elnöklő polgármester tekintettel ara, hogy közgyűlés a bizottsági tagok számának elégtelen volta miatt nem volt hatáiozatképes, ugyan abban a tárgyban f. hó 9-ére újabb közgyűlést javasol összehívni, melynek alapján a jelenlevők többsége fog majd dönteni. Ezután a bor és husfogyasztási adók beszedési jogának megváltása iránt kötendő szerződés tárgyalása és ennek elfogadása következett. A szerződés értelmében 1902 évre feltétlen, 1903. és 1904. évekre pedig feltételes joghatálylyal lenne megkötendő a dolog és a megváltási összegről a bor ital adóra 4500 korona és a husfogyasztási adóra 3900 korona összegben szerződésszerüleg történne a megállapodás. A közgyűlés minden vita nélkül fogadta el a bemutatott szerződést, mely mindenesetre igen előnyösnek mutatkozik, a menyiben az 1901. évi XVIII. t. ez. valamint az 1899. évi VI. t. ez. intézkedései alapján az állami segély a netalán felmerülendő veszteségekért, a városnak biztosítva volna.

— Esküvő. Csesznik Emil kudsiri állami elemi iskolai tanító kedden esküdött örök hűséget Pap Gyula kir. adóhivatali pénztáros kedves és művelt leányának Margitnak. Az esketési szertartást Ékkel Lajos segéd

i lelkész végezte, ki az uj párhoz megható szép beszédet intézett.

— Ösztöndíj. A vallás és közoktatásügyi miniszter Hauschka János helybeli kataszteri felügyelő fiának Róbertnek ki az idén tett a kir. kath. főgymna- siumban jelesül érettséget — a Mária Therézia-féle 240 korona ösztöndíjat adományozta.

— Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter vármegyénkbe, a nagyszekeresi anyakönyvi kerületbe Fábián Bertalan okleveles jegyzőt, a sárköz-újlakiba Csontos Pál községi jegyzőt, a simái kerületbe pedig Mikola Károly községi aljegyzőt nevezte ki anyakönyvvezető helyettesül. Mikola Károly kivételével valamennyit a házassági anyakönyvvezetéssel is megbízta.

— Eljegyzések. Hajdú Zsigmond debreczeni ev. ref. püspöki titkárunk leányát Boriskát a múlt héten jegyezte el Szentpétery József veresmarti év. ref lelkész. Elsztner Rezső mátészalkai szolgabirósági hivatalnok a napokban váltott jegyet Félegyházi Pál helybeli birtokos leányával Emmával.

— Szatmár hegyi telefon. A városi tanács, lapunk aug. 27-iki számában foglalt és városunk polgármesteréhez intézett „nyílt levél“ következtében, mely a szatmárhegyi telefon ügyével foglalkozott, aug. 30 án ülést tartott, melyben, mint ezt a közvetlen közelről sUgfdmazott „Szamos" laptársunk Írja; kimondta, hogy a szatmárhegyi telefon használata „csakis előfizetőknek engedhető meg“ vagyis: a szőlős gazdák anyagi hozzájárulásával létrejött a szamárhegyi telefon, de ők ezt nem használhatják, hacsak még a telefon rendes előfizetői közzé be nem állanak. Ha ez igy van, úgy maga a városi tanács eléggé megindokolta ezen határozatával azt, hogy miért használtuk mi ezen ügyben a nyilvánosság tétéi.

— Válasz. Lapunk f. é. aug. hó 20-iki számában „Szatmárhegyi szőlőszetünk“ czimén egy egészen általánosságban tartott czikk jelent meg, mely lapunk szerkesztőjének a lefolyt nyáron tett szőlészeti tanulmány útjában szerzett tapasztalataira támaszkodva, megjelölte azokat a pontozatokat, a melyek — szerinte — Szatmárhegyi szőlőszetiinket illetőleg javításra, pótlásra várnak.

A czikk senki személyével nem foglalkozik, senki szőlőszeti képzettsége fölött pálezát nem tör, illetőleg bírálatot nem mond, mégis Jablonszky György a szatmári szőlőszeti és borászati kerület állami felügyelője, a »Szamos* * laptársunk aug. 29*ki számában goromba személyeskedéssel neki ront a czikknek és annak Íróját iparkodik sértegetni.

Ha Jablonszky urnák, lapunk élén, a fentebbi czimen és időben hozott czikke ellen, akár az ő személyét, akár az ő szőlőszeti szakképzetségét illetőleg, bárminemű kifogása volt, fordult volna azzal hozzánk és biztosíthatjuk, hogy szívesen rajta lettünk volna, hogy a netalán és csakis tévedésből becsúszott hibák annak rendje és módja szerint rektifikáltassanak.

E helyett azonban ő az indokolatlan gorombáskodás, a jogosulatlan bántó személyeskedés nyers hangján, mindenfélét összezavarva támad, a helyett, hogy tárgyilagossággal e'mondta volna észrevételeit, a melyekre mi, már csak az ügy iránti közvetlen közelség miatt is, hasonlóképen megtettük volna megjegyzéseinket, minek következtében a szóban forgó szőlőszemek csakis használtunk volna.

De a vad indulat szülte személyeskedő gorombáskodás következtében, épen a czikk szerzője az, a ki magatartásával lehetetlenné tette, hogy vele a vitatkozás fonalát fel vegyük és más egyebet tehessünk, mint : hogy a czikket illetve az abban foglalt gorombáskodásokat figyelembe nem véve, azokra ne reflektáljunk.