Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-29 / 5. szám
V. év. Szatmár, !90l. január 29. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZ ATM ÁR-NÉMET f-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meój elemig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: F.gész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A íöldmivesnép sorsa. A hosszantartó, szigorú tél sajnálattal hozza eszünkbe a föld míves nép sorsát, a ki amint leesik az első hó, összedugott kézzel kell, hogy nézze az időt a tavaszig. Fogyaszsza kész keresményei — ha van — vagy csinálja az adósságot, melynek törlesztésére dolgozhatik egész nyáron! Bizony ez szomorú állapot ! Hiszen talán sehol sincs aránylag az ország nagyságához, annyi összedugott munkás kéz, mint minálunk és Így a nyomor, mely ennek nyomában jár, viszont megint egy országban sem kiállóbb, mint in in ál un k. Ezen a visszás helyzeten segíteni emberbaráti kötelesség s nem különben az is az, hogy a kis iparos sorsa, czélrávezető, eiedményes iparügyi mozgalmak által biztos védelemre találjon. Az iparos és a földmives képezi a nemzet zömét s a mikor ennek támogatásán akár a társadalom, akár a kormány fáradozik, legszilárdabb, nemzeti biztosítékaink alapját erősiti meg. A napokban a magyar parasztság mostoha helyzetéről folytattak eszmecserét egyik előkelő gazdasági egyesület tagjai s a beszélgetés eredménye az lett, hogy a magyar földmives mai helyzete oly súlyos, hogy azon segíteni kell mielőbb a kormánynak és a társadalomnak. Egy egészséges észjárásáról általánosan ismert íalusi gazda azonban nem volt egy véleményen a nagy többséggel, mert, úgymond, ne beszéljünk addig a magyar pair szt kedvezőtlen helyzetéről, mig a magyar munkás oly helyzetben van, hogy hat heti munkával egy egész évre való élelmét megkeresheti. Ez a megjegyzés gondolkozóba ejtette azokat is, kik elébb a parasztság helyzetet felette aggasztónak találták s végre is azon következtetésre jutottak, hogy az általános gazdasági válság mellett is meg van a magyar mező- gazdasági munkásnak adva a mód és és az eszköz arra, hogy anyagi boldogulását megtalálhassa, de ennek legnagyobb akadálya abban rejlik', hogy a nyári munka által megszerzett élelmi szerek birtokában, régi szokás szerint, a téli időszakot pihenésre, jobban mondva,semmittevésre szánja a magyar mezei munkás s ha a nyári munka nem hozza meg a kívánt hasznot, beáll a szükség és nem tudván magán segheni, tanácstalanul és kenyér nélkül marad. Ezen a bajon kíván sehteni a kormány, midőn téli tanfolyamokat nyit a mezei munkások számára az ország különböző vidékein a házi ipar egyes nemeinek, mint a kosárkötés, gyékényfonás megtanulására. Vannak vidékek, hol a parasztság az év egész szakában ily házi ipar készítésével foglalkozik, de eddig ez ipar üzése csupán egyes, kisebb elszigetelt területekre szorítkozott és a munka berendezése nem történt oly szakszerűen T Á R C Z A. Télen. Zuzmarás a lombtalan fa, Hó ropog a talp alatt, Jégvirágos minden ablak, Künn csont minden talp alatt. Rózsás orral kérdik egymást Kiket sorsuk összehoz: Ugyan az a sok meleg hát Mely vidéken táboroz ? Mint megy kárba a meleg ? ! Fa, kőszén és koksz hiába. A szív ura didereg! Lelkesülés, részvét s sok más, Mihez kell meleg kebel, Mind a prózai valótól Vonják a meleget el. És növelnek rossz cseréül Czifra jégvirágokat S pár rózsát, mit az üvegház Kényszeredve korcsot ad. Szávay Gyula. Haj, barátom, én nagyon rég Tűnődöm már e felett, Készen is van végbetüig Nálam már a felelet. Az a sok meleg mi fűti Lenn a félvad Afrikát, Itt eloszlik sok parányra S lanyha kis meleget ád. Lenn a félvad Afrikában A barátság nem divat, Mért is lenne jó barátja, Bárkinek is, a ki vad. Mig itt forró barátságról Szólnak, főként a regék, így pazar’lják, lám minálunk Kiimánk forró melegét. Odalenn az embereknek Kőből, jégből van szivök, Mig mienk mindegyre lángol S gyári módra füstölög. Ah, e lángoló szivekkel Margit. . . . Hujj ez a hideg! . . . Fel kell hajtanom kabátom gallérját . . . — Szegény Margit, nagyon kedves kis leány volt, be kár érte! . . . Még a szél is bosszant, ha sokáig igy tart, nem birom ki. De ki is gondolta éjnek idején itt sétálni egy ablak alatt? — Megcsalta nyáron volt. Most is eszemben van. Csillagos, holdvilágos szép éjen, ott mulatoztunk együtt. Nekem Ígérte az utolsó csárdást. Az utolsót? — Nem fogjuk azt mi egyhamar eljárni, kedves Margit. Reám nevetett, azokkal a tiszta fénylő kék szemekkel: „de én az utol ót akarom önnel el tánczolni 1“ ... No már ez a hideg rettenetes . . . Brr . . A hó reá fagy szakálamra . . . Lehetetlen sokáig- kitartani, de hol is késik az én Ottó barátom ?. . . — Megígértem, hogy azt is vele fogom tánczolni. Aztán elmentem tőle. Láttam, hogy körűivel ték, tánczolt sokat. Arcza pirosra volt festve HIRDETÉSEK: készpénz fizetés ésjutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. ________Telefon 80. szám ng-___________ s oly előrelátással, hogy az előállított készítmények megfelelő hasznot is hajtottak volna. Nemcsak az előállításra, hanem a készítmények értékesítésére nézve is Útmutatással fognak szolgálni az említett tanfolyamok, melyek a népet az eddig szokásban volt tétlenségből kiemelni s haszonhajtó foglalkozás gyakorlására buzdítani fogják. Általában a parasztosztály helyzetének,, javítására az utóbbi időben az állam és a társadalom részéről sok hasznos intézkedés tétetett melyeknek jótékony eredményei nem maradhatnak el bár a társadalom által létesített intézkedések között találunk olyanokat is, melyek az alsóbb néposztály helyzetének javításán kívül mel- lékczélokat is szolgálnak s ezáltal azon gyanúsításra adnak okot, hogy tulajdonképen ezen be nem vallott mellékczélok megvalósítása képezik feladatukat. Meg kell tisztítani ez életrevaló és gazdasági jelentőséggel biró eszméket a netalán hozzátapadt salaktól s a gyakorlatban megvalósításánál ki kell küszöbölni minden más szempontot a közjóiét emelésén kivül. Mert kétségtelen, hogy például a kisgazda szervezetlensége és tanulatlanságá- nál fogva teljesen ki van szolgáltatva a tilos pénzuzsora eltakarására szolgáló terményuzsorának, valamint az áruuzsorának is. A szegény falusi paraszt rá van szorulva arra, hogy mindennapi szükségletét hitelbe vásárolja s termését adóssága kis keblű lihegett a felhevü*ésfól. Édes anyjához ment pihenni. Leült a lombsátor egy szögletén, a kereszt-girlandok reáhajoltak szőke fürtjeire s eltakarták fehér vállait előlünk. A nyári éj hidege végig suhant a fe jetlen szabad táneztermen ; megrezzentünk . . . s tánczoltunk tovább. De Margit hol van? Megpihent már, mondja s oly jól esik . . . egészen lehűlt. Arczán egy különös vonás volt látható, sohasem láttam azt előbb. Eltánczoltuk az utolsó csárdást is. ... Mi az? A szobában gyertyafényt látok ide-oda menni . . . kivehetett:n alakok futkosnak jobbra-balra. Mit jelentsen ez a nyugtalanság? . . . — Pár nap múlva meglátogattam. Halványan találtam és levertem Égj' kis lázról panaszkodott. Hetek múltak, a láz csak nem múlt el. Fürdőre küldjék, hazajött bágyadtan, mint az őszi napsugár, tört fénynyel, kihaló meleggel. Társaságot gyűjtöttünk körülót'e, vidám volt ismét, mosolygott a mi_ mosolyunkra, nevetett a mi nevetésünkre. Oh, de az a mosoly más volt, mint előbb! ... De ni, a szobában megszűnt a nyugtalanság . . . elcsendesült minden . . . Jeszszus . . . egy iszonyú sikoly . . . ismerem, az anyja hangja . . . Ereimben a vér sebesen lüktet, mi lehetett az? A szél bevágott nehány ablakot, csörömpölve' hull le. A hó csomóstul vágódik ar- ezomba, meredten állok egy helyen, szemeim az ablakra szögezvék . . . Ah, lépteket hallok belülről a ház ajtaja felé közeledni. Ottó barátom megfogja kezemet, félrevon nehány lépésre, aztán fülembe súgja: — Angyallá lett! H. Salon ruháinkat a legeSegásísabfe kivifeSbes? WÉKSiJ GYÜEÁ poszfőés gyapjusztlvei üzletében szerezhetjük meg a 1 aí>1) szabott íi ra k mellett.
