Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-29 / 5. szám

Ézatmár, 1901. SZATMA& -NÉMETI. Jaruár 29. egyenlítésére' fordidtsa, a kis falusi keres­kedő pelig ilyenkor sok helyen és sok esetben kettős haszont húz, t. i. drága és selejtes árut ad és olcsó áron szerez magának a paraszttól gabonát. A beszerzési és fogyasztási szövet­kezetek tehát hivatva vannak segíteni a magyar parasztosztály helyzetén. A szö­vetkezetek utján azon helyzetbe jut a kis­gazda, hogy gazdasági állatokat, gépeket, vetőmagot olcsón szerezhet be, valamint a napi szükséglet tárgyát képező czikke- ket is jutányosán vásárolhat s ezért a nevezett szövetkezetek a társulás leghasz­nosabb alakzatait képezik. Az országos Mezőgazdasági Egyesü­let megalapította már e czélból a magyar mezőgazdák szövetkeketét. É szövetkezetek iránt a közönség eleinte bizalmatlanságot tanúsított és ez nagyon természetes, mert azokkal kapcso­latban oly tanokat kívántak itt-ott a veze­tők hirdetni, melyek még a hasznos in­tézmények felől is rósz véleményt keltet­tek. Ma már azonban meg van győződve a nép arról, hogy az a mozgalom, mely nem apellál a nép érzelmeire s nem han­gulatkeltésre dolgozik, hanem a gyakorlat­ban mutatja meg életrevalóságát, a párto­lásra nemcsak érdemes, hanem egyedüli al­kalmas eszköz arra, hogy gazdasági hely­zetünket javítsa s a magyar paraszt termé­szetes józan eszével csakhamar átlátta, hogy ha elfogadja is a segítő kezet, azért cserébe nem kell adnia politikai vagy val­lási meggyőződését. A beszerzési és fo­gyasztási szövetkezetek azért a magyar parasztosztály helyzetének javítását nagy mértékben fogják elősegíteni. A mondottakból pedig önként követ­kezik, hogy úgy a magyar íöldmives, mint a kis iparos, a társadalomtól, mint a kor­mánytól, ezen mentő kézre rászorul és azt meg is érdemli. Színészet. Az elmúlt hét darabjai közül újak voltak : Szerdán, f. hó 23. Rátkay L. egy selejtes népszínműve került színre, melyet Kemény Lajos, a társulat egyik munkás- és érdemes tagja vett jutalomjátékául. Közönség alig volt a színházban, hiszen „Csillaghullás“ czirnii darabjáról Rátkay- nak csak a papírkosár tud bővebben. A darab vontatott, nehézkes előadásban jelent meg a szín­padon, melynek elmosódott, színtelen alakjait a legkiválóbb alakító erők sem képesek érvényre emelni. Csütörtökön, f hó 24. Gabá iyi Á. egy tőről metszett, jó vigjátéka került bemutatóra, szintén kevés közönség előtt. A darabban két fő alak van: a zsémbes Bogdán, a kit Szepesi, túlságos kiabálásaival kiforgatott eredeti jellemző sajátsá­gaiból. A másik „Zsuzsika“ szerepe, melyet Mar- kovits Margit játszott elismerő dicsérettel. Ked­ves, élénk, mindenek fölött természetes tempera­mentuma, mely ez alkalommal oly vonzó alakí­tást nyújtott, mintegy önkénytelenül vetteti föl velünk a kérdést, hogy ezt a rutinirt tagját a társulatnak a rendezőség miért játszatja oly gyé­ren ? Hiszen, ha Markovits M.jó szerepben meg­jelenik a színpadon, csupa nyereség a közön­ségre, mint a íár-ulaha! Elismerés illeti ezeken kívül még: Molnárt, a ki a képviselő és Heté- nyit, a ki a falusi jegyző szerepét játszotta. Kár, hogy ez utóbbi az elismerés pillanatnyi babérait annyira a karzaton keresi. Szombaton Maser Paul nagy opetettéje ,,A kadét kisasszony“ került színre elég szép számú közönség előtt. Meglehetős furcsán vagyunk mi magyarok az ilyen generü darabokkal. Nem tudjuk megma­gyarázni magunknak, hogy egy olyan nemzet, mely a kulturális fejlődés terén is az első helyen áll, azokban az absolute semmi irodalom és aeszthetikai, kulturális és nemzeti értékkel nem biró, a legtöbbször léhaságon alapuló, nemzeti komolyságukkal merőben ellenkező, miveit s fi­nom érzelmeiket érzékenyen sértő frivolitásokkal telitett darabokban találja élvezetét, mint a mi­nők az újabb angol operettek. — Mert hiszen miből is állanak ezek az operettek ? Sok táncz, zene s egy kevés szöveg, melynek a darabban határozottan semmi jelentősége sincs. — Talán épen innen van az, hogy az angol parlamentek iránt nem nagy rokonszenvval viseltetünk, mert hozzá vagyunk szokva, hogy a Strausz, Konti s főleg a franczia librettisták darabjaiban megzené sitett szellemes vígjátékot, vagy bohózatot kapunk. S ugyanilyen szempontból mérlegeljük az angol operetteket is. S talán épen azért igazságtalanok is vagyunk, mert az angol operette szerzőnél a a szöveg csak keret, melyben a főszerep a szí­nész ötletességére, extemporizátára, vagy a ren­dező ügyességére van bízva. Nálunk meg épen megfordítva a szöveg az első s a zene meg a többi kellékek csak alkal­mazkodás a szövegben. Ha a rendezés nem alkal­mazkodna szorosan az angol operette szerzők kí­vánalmaihoz s a szöveg hiányainak pótlására vál­lalkozna, úgy bizonyára, nálunk is más lenne a hatás. Ha ezen szempontok szerint akarjuk a mai darabot is elbírálni, már mindjárt az első — leg­főbb kéidésné! — a szövegnél meg kell állatiunk s alapos kifogást keli tennünk ellene. A szöveg ugyanis teljesen távol áll a mi felfogásunktól, vagy jobban mondva a mi ízlésünktől, Nincs benne semmi figyelemre méltó, hasztalan keressük a konstrukczíó erejét, a helyzetek összefüggően mulatságos voltát, a dialógusok elmésségét, mert nem találjuk meg egyiket sem benne. Egy össze­vissza kuszáit epizód halmaz, melyben mint laby- rinthusban tévelyeg a figyelem a nélkül, hogy valami kapcsolatot, vagy legalább megnyugtató követelést találna. S ha a szemlélő az utolsó hatás alatt akar véleményt mondani, körülbelől igy nyi­latkozik, hogy nevetett jó sokat, de hogy miért és mi felett, nem tudja. A darab zenéje kellemes s eltekintve egy A képes levelezőlap. A képes levelezőlapról szólok. — Arról, a mely mindenre képes. Még arra is, hogy képte­len legyen. Ilyen képtelen levelezőlapnak vagyok én az áldozata. Ha olyan érdekesnek tartják a dolgot, amint én, hallgassák meg. Egyik barátom a múlt évben megnősült. Hogy miért? Ne keressük. De valószínűleg, mert unta az eddigi egyforma állapotot és egészen más állapotot akart teremteni. Ez a jó barátom azonban nagyon végzetes hibát követett el. Szép asszonyt vett feleségül. A szép asszonyok pedig nagyon veszedelmesek, ergo: az ő felesége is veszedelmes volc. Ezt a legjobban én tudom. Ami nem csodálatos, ha meggondoljuk, hogy szerelmes voltam belé. Valami biztatás félét is kaptam a bájos asszonykától. Azt mondotta egyszer négyszem­közt: »Maga csacsi!» Ez pedig nagyon kedves. A szerelem nyelvén a leghizelgőbb megszólítás. Ez a csacsi felhatalmazott arra, hogy kissé bát­rabb legyek. S mivel a csacsi után rendesen a ló következik, iparkodtam lóvá tenni a férjét. S itt tudódik ki, hogy én ehhez keveset ér­tek. Most kezd föllépni ugyanis e történetben a képes levelező-lap, melynek természettana, úgy hiszem, már eléggé ismeretes. Barátom a férj elutazott hivatali ügyben Én pedig_ itthon maradtam, —- szintén hivatali ügyben. Én ugyanis a bűbájos asszonykához való közeledést tartottam elsőrangú hivatali kö­telességemnek. Utóbb észrevettem, hogy a szép asszony buzgón támogat annak teljesítésében, Harmadnap barátomtól kénes levelezőlap érkezett. Ábrázolt valami tájképet, melyet pár sora egészített ki a férjnek. Távolmaradását meghosszabi tóttá. Örömömnek kifejezést adandó, én is képes levelezőlappal feleltem neki. Megírtam hogy a felességének semmi baja s nekem annál is kevesebb. Másnapra megérkezett a férj. Kihűltem. Sze­mei forogtak s ajkai érthetetlenül mormogtak. Hol én rám tekintett, hol az asszonykára, hol senkire. Legtöbbször mégis az én képes levelező­lapomra. — Nézd csak! — és idenyujtotta nekem.-— Mi az, mi van rajta? kérdeztem közöm­bösen. — Valami érthetetlen kép. Egy nő, aki nevet és egy férfi, aki imádattal néz. — Ebben a dolog­ban van valami. — Nem értelek, szóltam zavartan. — Azt elhiszem, de nálam többet tudsz bi­zonyára. Mondd, hová czéloztál evvel a képes levelezőlappal. — A postára, hogy vigye el. — És én ? — Te nem számitsz semmit. —- Hohó, de a feleségem igen.-— Te féltékeny vagy! S e naptól kezdve nem tudtam hozzáférkőzni a bájos asszonykához. Szerelmes barátaim, ne írjatok soha képes levelezőlapon. M. pár sablonszerű renimiscencziától, hatásra képes s épen ez az, a mi hivatva van — a tánczczal együtt — kárpótolni a darab egyéb fogyatékossá­gait. A mi az előadást illeti, a maga egészében elég sikerült volt. Szalóczy (Mis Lucy) természe­tes bájjal, élénk temperamentummal s nagy ked­vességgel játszott s mai alakításával sikereit egy újabbal, az eddigiekkel teljesen felérő sikerrel gazdagította. A közönség sürü tapsokkal s gya­kori ujráztatással adott kifejezést elismerésének. Szegedy Z. szép énekével vívta ki az elismerést, Hetényi komikai vénájának egész tárházával tar­totta állandó derültségben az egész közönséget. Csőregh és Cathry sikerült alakításokkal járul­tak hozzá az összbenyomás kellemességéhez. Igen sikerült alakok voltak Virág, Szepessy, Kré- mer és Bogyó, bár néha túlzásaik feltűnően kirívó volt. Kemény szép baritonjának nem volt tere s igy nem is érvényesíthette. Vasárnap ismét »A kadét kisasszonyt* ad­ták majdnem telt ház előtt. Karczolatok a hétről. A „mentő állomás“ a tűzoltó őrtanyán meg­nyittatott. Ejnye be jó, mondja Lumpfy ur, éppen erre járok én mindég hazafelé . . . holdvilágo3 csillagos szép éjszakán. * * * De jó intézmény is ez, mondja Papucsfi ur. Milyen nyugodtan mehet az ember haza. Mellette lesznek a „Mentők“ s megvédelmezik a . . . sepr! és laskanyujtó ellen. * * * — Tudod-e, mit danolgat a színigazgató? — Nem én 1 — „Elmennék én, de nem tudok hová!“ * sjc * Nem csodálkozom rajta, befagyott a villa­mos és most . . . fentvan akadva a közlekedés városunkban. * * * Nemcsak a villamosnak, de azt hiszem, a részvényeseknek is befagyott. A nagy fagy össze zsugorítja az osztalékot. Se baj! Majd kiterjeszti a meleg nyár, a hegyi vasút. HÍREK. — Személyi hir. Halász Ferencz miniszteri osztály-tanácsos városunk országgyűlési képvi­selőjének társaságában a napokban körülbelől va­sárnap városunkba érkezik, hogy az el. iskolák álla­mosításának rég húzódó ügyét végleg lebonyolítsa. — Ezüst lakodalom. 25 éves házasságuk jubi­leumát ülték meg folyó hó 23-án Jékei Kwoly városi alkapitány és neje. A nevezetes évforduló alkalmából az ünneplő boldog házaspárt számosán, a nőegylet elnöksége testületileg, üdvözölték. Kí­vánjuk a jubiláns házaspárnak, hogy erőben, egész­ségben, boldogságban érhessék meg az arany­lakodalmat is. — Pál napja alkalmából Ratkovszki Pál kir. kath. főgymnasiumi igazgató, tanártársai és barátai részére a kath. kaszinó helyiségében barátságos vacsorát adott, melyen a tanári karon kívül a közkedveltségben álló igazgató barátai és tisztelői közül számosán vettek részt. Felköszöntőkben nem volt hiány. A jó kivánatokhoz szívből csat­lakozunk. — Esküvő. Dr. Heller Gyula helybeli orvos vasárnap, febr. 3-án tartja esküvőjét Kiss Erzsiké kisasszonynyal Kemecsén. — Ritka műélvezetben lesz része városunk közönségének a tavaszon. Zichy Géza gróf, a világhírű zeneszerző és zongora-művész, dalárdánk diszelnöke, tudatta a dalegylet elnökségével, hogy egyik legújabb szerzeményét a dalárda közremű­ködésével óhajtja előadni. A választmány közelebb tartott ülésén foglalkozott ez ügygyei s kijelen­tette, hogy a megtisztelő szándékot örömmel ves~zi tudomásul. A dalárda, hogy a nagyszabású mii, a világhírű művész egyéniségéhez méltóan legyen bemutatva, elhatározta, hogy ez alka'omra egy 100 tagból álló vegyeskart szervez s a betanításra Méder Mihály karmestert és Veres Lajos ev. ref. kántort kéri fel. A hangverseny körülbelől május­ban, a színházban fog megtartatni. Az illusztris szerző a hangversenyt személyesen lógja vezetni. — Alapítvány. A cs. és kir. 5-ik gyalogezred fentállásának közelebb ünnepelt félszázados évfor­dulója alkalmából a város 200 koronás alapít­ványt tett, melynek kamatai az ezred itt állomá­sozó zászlóalja legkitűnőbb altisztjének megjutal- niazására adatnak ki, mindég e jubileum évfor­dulati napján. — Gyászhír. Rácz István ev. ref. lelkész anyósa, Szívós Mihály sárospataki főiskolai tanár neje, szül. Szabó Irma úrnő közelebb, élete 54-ik évében elhunyt. Temetése szombaton délután tör­tént Sárospatakon. Áldás emlékén 1 — Színházunk, illetve színtársulatunk válsá­gos állapotával közelebb a sziniigyi bizottság is

Next

/
Oldalképek
Tartalom