Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-09 / 2. szám

IV. év. Szatmár, 1900. január 9. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETII IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mes§jelenÜ£ minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendók. Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Villam-világitásunk. Városi villam-világitásunk a beköszön­tött 1900-ik év január 1 -ével sok tekintet­ben uj viszonyok közé jutván, felette kí­vánatos lenne, hogy eddigi régi bajától, a folytonos deficzittől is megszabadult legyen. Sokat vár a közönség a jan. i-én szolgálatba lépett villamügyek főnökétől, az uj igazgatótól, nemkülönben a villam- világitás gyakorlati emberétől, az elektro­mechanikustól. Az egyik uj és egészséges szellemet lehelhet ebbe a mi sokat hány- torgatott villám berendezésünkbe, a másik mintegy helyes arányos és egészséges test, az elméleti helyes és megfelelő intentiókra, rendes összhangzásu reagálással felelvén, elvégre valahára abba a természetes hely- hetbe hozatnék a villám-telep, hogy egy­előre deficzittel nem járna, később pedig föltétlenül haszonnal kellene járnia. Miért is ne járhatna haszonnal a mi villám-telepünk ? Csak tekintsünk szét az országban és látni fogjuk, hogy más városok vagy gyártelepek, melyek villám-erőre vannak berendezve, nemcsak évről-évre követke­zetesen deficzittel nem járnak, hanem ellen­kezőleg, évről-évre fokozódó anyagi hasz­not hajtanak. Miért volna egyedül a mi városi vil­lám-telepünk egyedül örökös deficzilre és az ezzel járó sok és soknemü kellemet­lenségekre kárhoztatva? Az uj elektro-mechanikus, rövid it­teni munkássága alatt azt igazolta, hogy a gyakorlat derék embere, a gyakorlati ismeretek, a tapasztalati tények biztos tu­datában és ez igen fontos dolog! Ha az újonnan megválasztott villamos mérnök gyakorlati tudás mellett a megkiván- tató elméleti ismeretekkel kapcsolatosan vette kezebe a mi csávába került villam- világitásunk ügyét, ha van benne helyes érzék az „igazságos“ és „méltányos“ iránt, úgy csak biztató, csak jót jósló lehet az a változás, mely a beköszöntött uj eszten­dővel, a város villanyos ügyeinek vezeté­sében beállott. Mi nem ismerjük az uj villamos mérnök képességeit, de jót és csak is a jót téte­lezzük föl róla, mint olyan egyénről, a ki képesítő oklevelén kívül egy csomó jó ajánlattal lett hozzánk megválasztva és ezt tartjuk mind addig, mig esetleg az el­lenkezőkről meggyőződni nem kényszerit- tetnénk. Méltányosság, igazság, szakavatott ügybuzgóság és jó modor az érintkezés­ben, azok az iránypontok, melyeknek mel­lőzése elődjét megbuktatta és a melyek kellő figyelembe vétele őt itt, társadalmunk egyik legbecsesebb, a városi közügyek egyik legnélkülözhetetíenebb tagjává fog­ják tenni. Egy értékes, nagy beruházást vett a közbizalom folytán kezébe, mely eddig: akár tudatlanság, akár vétkes könnyelmű­ség, akár bármi más okok következtében a városnak tetemes anyagi kárt és vég­telen sok kellemetlenséget szerzett, holott ebbe a költséges vállalatba, városunk, más városok példája után indulva, azért ment bele, hogy anyagi hasznát is lássa befek­tetéseinek. Tudjuk, hogy a villam-világitás magán fogyasztói, a »világítási általány« kikö­tése, a hanyag vagy épen vétkes ellenőr­Mi slBggWPBBtSgi - m J . -t-t: zés mellett a városnak tetemes kárt okoztak. Folyó év január 1-től minden fo­gyasztó árammérő órával rendelkezik, mely az elfogyasztott villamos áramot haj­szálnyi pontossággal méri. Itt tehát, ha az egyenlőség elve lesz az irányadó, a mi­ben nem kételkedünk, feltűnő változásnak kell előállni. Voltak, akárhányan, olyan magán- fogyasztók, kik 40—50 frt átalányért, összes csilláraikat folyton égették, a mire pedig nem volt sem nekik szükségük, a városnak pedig, a pocsékolással kárt okoztak! Természetes, hogy az ilyen magán fogyasztóknak a „rendszer,“ az „óra“ nem tetszik és szeretik hangoztatni, hogy az „óra“ rosszul mutat. Pedig nem az „óra“ mutat rosszul, hanem ők szeretnének a vilam-árammal, mint eddig, a saját szem­pontjukból »jól“ bánni. A kik a körülményeknek megfelelően takarékosan bánnak a villamos árammal és napról-napra följegyzik a fogyasztást, lehetetlen, hogy arra az álláspontra ne he­lyezkedjenek, a mely az egyedüli, illetve igazságos: hogy bizony régen igy kellett volna! Az „órarendszer“ behozatala egy újabb jövőt kell, hogy biztosítson városunkban, a villamvilágitásnak, mert a berendezési költségeken kívül, a melynek még mérsé­keltebbnek kell lenni, a melynek méltányos költségeit pedig a teljes biztonságért meg- reszkirozhatjuk, hiszen maga a villamviiá- gitás alig-alig, vagy épen nem kerül többe, mint a petróleummal való világítás. Egy kimutatás áll előttünk, melyszerint T A R C Z A. Dal az anyai csókról. Szegény édes apám réges-rég megmondta: Még gyerek koromba, Hogy a pénz értékét, mivel én nem látom, Sohse lesz belőlem semmi a világon. Mert valahogy megvolt akkor is már nekem Az a természetem : Akármim odaadom egy gyöngébb gyereknek, Valami nálam is koldus szegényebbnek. Ki is kaptam érte, nem egyszer, de százszor. Az édes apámtól. Hanem édes anyám biztatóan, titokba; Minden kis könyemet százszor lecsókolta. És hogy úgy halok meg, semmiül, szegényen, Ma már én is értem . . . De ha koldust látok? Ki Kid róla tenni. Hogy az anyám csókját nem tudom feledni. ' Szabolcska Mihály. Fiatal házasok. Fiatal vagyok, csinos is, szép is, jó is. Van jó állásom, még szebb kilátásaim, szóval olyan iflu, aki kitűnő pártinak Ígérkezik egy aranyos leánynak. Mért ne tegyek szerencsésé hát egy kedves leányt. Elhatároztam, hogy meg is teszem. De mert én fiatalosan rózsás szémmel r.éztem a hásasságot, elhatároztam, hogy előbb példákat keresek. Tanulmányoztam a házasélet gyönyörűsé­geit. Megkérdeztem az egyik jó barátomat, aki két év óta nős ember és azt felelte : — Házasodjál meg pajtás. A legény élet a legnagyobb gyönyörűség? Nagyon szép ! gondoltam magamban. De én kiváncsi vagyok a másik barátom vélemé­nyére is. Az is azt mondta: — Házasodjál meg pajtás. Lásd én négy év óta vagyok r.ős és még csak most kezdődik életem legigazabb boldogsága 1 No most már még kíváncsibb voltam har­madik barátom véleményére és csodák csodája az is igy biztatott : — Házasodjál meg ! Én hat év óta vagyok nős és most örülök igazán annak, hogy élek! Ugy-e bár semmi sem természetesebb mint az, hogy én ezek után határoztam, még pedig úgy, hogy megházasodom. Na de legalább a barátaimat meghívom az eljegyzési ünnepélyre. Elmentem hát az elsőhöz, a ki két éves házas Angyali kis felesége egy seprűt tar­tott a kezében és igy kiabált: — Nyomorult férj! ígért eget, földet, hozzá mentem feleségül és ma is az ígéretnél vagyunk. Megtagadja tőlem még azt is, hogy cselédet tartsak. Jól van hát, kiseprüzöm . . . ügy fordultam ki az ajtón, mintha ott se lettem volna. Mentem vigaszt keresni négy év óta nős másik barátomhoz. Csodák csodája? Az asszony ott is seprűt tartott a kezében, de az | már nem a cselédnek, hanem, az urának rontott vele. Szédelegve támolyogtam ki és futottam a hat év óta nős barátomhoz. No hát kérem itt már teljesen kiábrándultam, Az aranyos asszonyka ott is seprűvel harczolt. A cseléd már ki kapott, a családfő is, mert az fütyölt és mikor az ajtón beléptem, az asszonyka nekem rontott a seprűvel. Menekültem és megértettem az intést! Nem házasodom meg soha! Vagy ha megházasodom, nem lesz sepiii a házamnál. Modern házasság. Szápi ur és neje a jól fűtött szobában ültek és az ablakon keresztül az első szállingázó hó­pelyheket nézik. Nehány ásitás utón Szápi ur megszólal. — Kedves Borbálácskám, valami jár az eszemben, hátha férjhez adnók Annácskánkat. — Én már gondoltam rá. — Utóbb megváltozott. — Igaz: ábrándozó lett. És egyre zongorázik . .. Ha egy leány egész nap a zongoránál ül, legfőbb ideje, hogy térjhez adják..., — Én ki is szemeltem a -vőlegényt. — Ah és ki lenne az ? — Czibakházy Muki. — Mit? — Ez a léhütő ? — Ohó! Nagyon csinos fiatal ember aki... — A ki egyébhez sem ért, mint az udvar­láshoz... Nos, ehez a házassághoz soha sem fogom beleegyezésemet adni . .. Ennél külömb embert választottam már ki a leányunk számára. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom