Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-13 / 11. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-Í IPARI HITELSZÖVETKEZET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleli 1^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 fit. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. A Szatmár városi erdő irtvá- nyok betelepítése. Emlékirat Szatmár-Németi sz. kir. város taná­csához.) Benyújtja a Szatmár-Németi-i ipari hitelszö­vetkezet, mint az Országos központi hitelszövetkezet tagja. — Irta: Rózsa Kársly. — II. I. Milyen legyen ez a telepítés ? Kis gazdaságok-e vagy nagyok? Bérlet-e vagy tulajdon szerzés ? A telepítéssel, s mint föntebb kifejtettük,' bizonyára mindenki Szatmár-Németi íz. kir. város lakosságát, vevő-közönségét, adófizető, polgárgát akarja szaporítani. A telepitél tehát nem tűzheti ki magának czélul önálló község alkotását, hanem csakis Szatmár Németi sz. kir. várossal való szerves kapcsolat létesítését, a mit a telepítés terén fog­lalkozók műszóval »hozzátelepités«-nek neveznek. Az uj telepesek a város közterheiben osz­tozni tartoznak és pedig lehetőleg úgy, hogy a telepítés a város adózó polgárainak a terhét csökkentse, a meglevő terheken osztozzanak a telepesek is, de uj teher 'az ő révükön a várost ne érje. Olyan megoldást kell találni, hogy a telepe­sek a város megterheltetése nélkül állítsák elé ösz- szcs szükségleteiket ; utaikat, vizlevezetésüket, iskolájukat, templomukat, kisded-óvójukat, ható­sági épületeiket stb. Ha ez helyes, a mint kétségtelenül helyes is, akkor eljutottunk oda is, hogy megfelelhes­sünk arra a kérdésre, vájjon a telepeseknek egy- mástól függetlenül adjunk-e településre alkalmat, vagy is a város minden egyes telepessel, a hogy jelentkezik, önállóan tárgyaljon és szerződjék-e, avagy pedig a telepesek maguk között bizonyos SZERKES ŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „xvorona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nbm adatnak vissza. szervezetbe fogialtassanak-e össze, s a váro3 csak e szervezettel álljon-e szóba. A kérdésre a választ megadni nem nehéz Bármily csábitó is az, hogy ki-ki a maga tetszése és igényei szerint kaphassa meg a területét, úgy. és akkor, a hogy és a midőn leginkább van módjában ; annyit és olyat, a minő neki legjob­ban megfelel ; de bizony az ilyen telepesekkel azután közczélu dolgokat alig lehetne csináltatni; utakat, kutakat, vízlevezetőit,-iskolát stb. ezekkel csak nyomasztó rendszabálj ok árán s csak is a városnak lehetne csinálnia, a mi annyi teherrel, munkával s igy költséggel járna a városra, hogy a telepítés ilyen módját amaz előre kitűzött elv­vel, hogy a városra a telepítésből tehernek nem szabad származnia, homlokegyeneset ellenkezésben állónak s igy kizártnak kell tekintenünk. Mig a másik mód mellett, t. i. ha a telepesek bizonyos szervezetbe foglaltatnak össze, már van kire ráparancsolni a létesítményeket. A szervezet által elvállalt kötelezettségekből az egyesre már sokkal kevesebb esik : s az is könnyebben elviselhető; mint ha ez az egyes ember e kötelezettségek reá eső részét egyma­gában kisérlené meg teljesíteni. A szervezet már hitelképes és pénzbeszerzésre, financirozásra al­kalmas is, a mit az egyes telepesről nem lehet elmondani. Kimondhatjuk tehát, bngv a telepítésnek életerős szervezőt utján kell történnie, amely egymaga képviseli kifelé az összes telepeseket Természetesen e terheket annál könnyebben viselik a telepesek is közösen, minél többen vannak. Lehetőleg kis gazdaságokat ugyan ; de sokat kell létesíteni, hogy egyrészt minél többen járuljanak igy a közterhekhez, másrészt minél in_ kább elérhető legyen az a czél is, hogy iparo saink, kereskedőink vevőközönsége lehető leg' \ jobban szaporodjék. Itt a városban is szemünk előtt látjuk, hogy a németi gazdák minő kicsiny területen képesek gazdálkodni, a minthogy ilyen városi határban más gazdaság okszerűen nem is képzelhető, mint a mely mindinkább a kerti s piaczi gazdálko­dáshoz közeledik, úgy hogy pl. 20 k. holdnál lehetne megtalálni azt a mértéket, a mely az egyes tanyák számára átlagban számításba volna vehető. Már most bérlő legyen-e a telepes vagy tu lajdonos ? A város pénzügyi érdeke a választ erre könnyen megadja. A városnak e területek esetleges jövedelmére állandóan szüksége van, e területek a város törzsvagyonához tartoznak, azt elidegeníteni a városnak se szándékában, se módjában nem igen van ; nem is áll más ut rendelkezésre, mint a bérleti rendszer. Persze ennek jó hosszú idejűnek, egy em­beröltőt bizonyára meghaladónak kell lennie, hogy a telepesnek legyen meg az a tudata, hogy a mit ő a telepen előállít vagy befektet, az nek is, meg a gyermekeinek is biztosítva marad, ha a bérleti föltételeket pontosan betartják. Kell továbbá hosszú idejűnek lenni, hogy az első be­fektetések tetemes költsége törlesztődhessék; hisz, ha csak lehetséges, e törlesztésnek az első években úgy is szünetelnie kell, s talán csak az ötödik, hatodik évben veheti kezdetét, annál több idő kell ennélfogva a törlesztés befejezé­sére. Ötven, hatvan év tehát a legrövidebb bér­idő, a mit számításba venni lehetne. ~ffr A -UrMlud .kiicLöJése, elrendezése, felosztása. A »Darvas-Csonkás-Mocsár«-erdők és TK'ört- vélyes« nevű összefüggő városi területek nagy­sága tudtunkkal négy-ötezer katasztrális hold, va­gyis olyan nagy terület, a melynek betelepíté­sével lehet valami nagyobbszerűt is alkotni. Értesülésünk szerint a nemes város is fog­lalkozik már huzamosabb idő óta e kérdéssel. Tanulmányoztad a kérdéses területek tala­jának minőségét, s úgy tudjuk, az eredmény nagyon is kielégítő. Sikerült a városnak kinyernie a földművelési kormány engedélyét, hogy ezen erdő-irtásos T Á R C Z A. Az elválhatatianok. Lépten-nyomon folyvást követ Egy bús alak, bármerre járok S ha pihenőre dől fejem, Szememről ellop minden álmot. Gyermekkoromnak hajnalát Ő födte el gyászos sötéttel S hahogy ujjongva ébredéit, Lelkem bánattal tépte széjjel. Szerelmem üdvét vakmerőn Döntötte romba egy csapásra, Miatta estem oly korán Vigasztalan, bús árvaságba. Mámorban úszó éjeken Ha gondom terhét eltemettem, Fel ő nyitá a hantokat S hajszolta rémeit megettem. Évek múltán cserben hagyott Lassacskán minden jó barátom Ő rendületlen megmaradt Hü kísérőmnek e világon. Neheztelnem rá nem lehet, Habár nyugalmam élrabolta, Habár rajtam uralkodik S parancsát ,yárom, mint a szolga. Most is, hogy csöndes éjszakán Eszmélni kezdtem felismertem S e dalba ö tóm lelkemet, Hatalma virasztott felettem Szabados Ede. A különös levél. A sió-berényi postán egy idő óta minden­nap sürgetőleg tudakozódott egy szegény zsidó, — nem érkezett-e ilyen cimii levél a számára : „Gross Salamon urnák Kanizsáról. Jelenleg Sió-BeiÍnyben. Posta restante.“ És valahányszor tagadó választ kapót a kérdésére, szomorúan ment ki a postahivatalból. Már két hét óta jelent meg mindennap evvel a kérdéssel. Végre jött egy levél ama czim alatt, de nem volt kifizetve. A postamester odaadta neki, hogy liz krajezár jár érte. A. öreg kezébe vette a levelet, elolvasta a czimét, i jól megnézte minden oldalról, aztán visszaadta ! a postamesternek. — Nekem nem kell ez a levél. — Nem kell ? Hiszen ezt várta ön olyan régóta? — Igenis, de azért mégsem kell nekem ez a levél. Bizonyosan nincs pénze az öregnek, gon­dola a postamester. — No csak vigye el, monda, — majd el­hozhatja a postákéit néhány nap múlva. — Köszönöm, postamester ur, de én igy sem viszem el ezt a levelet. — Ej no, hisz akkor nem tudja meg hogyan van a családja, ha el nem olvassa ezt a levelet, amit pedig olyan nagyon várt. Vigye el, odaadon ingyen. — Köszönöm, postamester ur, nekem úgy sem kell az a levél. Ilyen levél még sohasem érkezett a sió-be- rényi postán. — Tudja mit öreg, mondá a postamester, ne fizessen semmit, hanem én fizetek”önnek tiz krajcárt, ha megmondja, miért nem kell az a levél. Itt a tiz krajcár. Salamon mosolyogva eltette a tiz krajezárt. — Köszönöm, postamester ur, — mondá. Hát otthon van nekem feleségem, hat gyerme­kem, húgom meg a sógorom. Mikor eljöttem, azt mondtam nekik, hogy ha levelet küldenek a számomra, azt nefizessék ki, és ne Írjanak bt le semmit, csak kívül a czimet amelyből a családom minden egyes tagja csak egy egy szót Írjon. És mint hogy a czim éppen annyi szóból áll, — ahányan ők vannak és én mindegyikük­nek a kezeirását ismerem : én arról megtudom, hogy egészségesek-é anélkül, hogy ki kellene váltanom, a levelet. Hála Istennek mind egész­ségesek ! Isten áldja meg postamester ur. Grünfeld Adolf _______________ férfi szabó Szatmár, Petőfi-utcza 1. sz. alatt a Károlyi szálloda közelében, készít férfi öltönyöket teljes felelősség mellett csakis fővárosi minta szerint a raktáron levő legjobb minőségű gyapjU-SZÖvetekbÖl mérsékelt árak mellett. Minden egyes ruhadarab elkészítésére nagy gond lesz fordítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom