Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-13 / 11. szám

Szatmár, 1900.

SZAT MAR-NEME TI

Márczius 13.

területeket földművelési czélokra fordíthassa ; megtörténtek tehát a szükséges kezdeményező lépések, a melyek sikere biztosítja a terv kivitelének egyátalán való lehetőségét.

Meg van tehát a telepítés első kelléke, a terület.

De milyen ez a terület ?

Ma belvizes, mocsaras, uttalan darab föld, telve az erdőirtás után maradt tuskókka).

De nem marad ám ilyen. Az ecsedi láplecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és bel- vizlevezető társulat máris kidolgozta e terűlet viz- meníesitésének a tervezetét s a vele folytatott megbeszélések kapcsán kijelenté, hogy az egész terület szárazzá tételére föltétlenül lehet számítani, az esési viszonyok ott olyanok, hogy a vizek biztos és teljes levezetése igen csekély költségei minden esetre keresztül vihető.

Ezzel megszűnik a területnek belvizes, mocsaras jellege ; sőt az évek hosszú során egybe- gyült iszap s erdő-alom rendkívül bő terméseket enged várni mindjárt az első években ; föltéve persze, ha a tüskök eltávolításával a terület művelésre alkalmas voltának utolsó akadálya is eltűnik.

Ezzel eljutottunk a tüskök eltávolításának bizonyára nem könnyű kérdéséhez.

Legegyszerűbb volna rábízni a tüskök eltávolítását a majdani telepesekre az első pár év bérének elengedése fejében.

Igen ám, csakhogy minek nélkülözze a város ezt a pár évi bért is, a mikor, különösen most, úgyis rá van szorulva minden jövedelemre ?

Meg azután kitudja birná-e, s ha birja, elég jól fogja-e végezni a telepes ezt az irtási munkát.

Hátha lehetne a tuskók eltávolitásásának költségeit szintén felosztani az első berendezések hosszú idejére.

Nincs könnyebb ennél. Egyszerűen e költségeket is be kell venni az első berendezkedés költségeibe, s törleszteni a telepesekkel kötött hosszú béridő alatt épen úgy, mint a többi berendezések költségét.

így azután e munka is beleesik a telep berendezésének nagy vállalatába, pontosan ellenőrizhető a kivitele, biztosan meg is történik az eltávolítás, s a város bért se vészit.

A vizlevezetés megtörténtével s a tuskók eltávolításával a terület kész a telepítésre.

Még csak beosztani kell.

Ennél irányadónak kell lenni, hogy a telepek értéke lehetőleg egyforma legyen, nem rsak a nagy-.ágfk,-hanem a fekvésük, a közlekedési eszközökhöz való távolságuk is lehetőleg egyenlően volna megszabandó. Ez az elv magával hozza, hogy a közlekedési eszközök góczpontokul szerepe'jenek, a melyhez minden irányban egyenlő megközelítést engedő sugaras elrendezésű utak vezessenek. így önmagától adódik a piacznak, a középületeknek, a hatósági intézményeknek a helye oda, a hová az utak valamennyien összefutnak. A szóban forgó terület majdnem kör- alaku, ily felosztásra kiválóan alkalmas ; s e felosztás olcsóbb is mint pl. a hegyi útra függőleges koczkás felosztás. Ez utóbbi ugyanis a hány ut vezet az országúira, annyi hidat tenne szükségessé a szatmár-erdődi h. é. v. vízlevezető anyagárkain át s ugyanannyit a hegyi-ut másik oldalán lévő árkon át is, de azonkívül még ugyanannyi útátjáró is kellene a vasúton át, a mi mind a vele járó bonyolúit hatósági eljárás miatt már magában is nehezen vihető keresztül ; s rendkívül költséges befektetéseket és föntartási kiadásokat okozna.

Az ilyen sugáralaku utak természetesen ke- resztutak által össze is köthetők, a tanyák ilyen sugár- és 1-eresztut keresztezésénél, lehetőleg a keresztezésnél képződő négy sarok mindenikébe Ggy *gy> volna elhelyezhető ; hogy a szomszédok egymás segítségére, támogatására s a társas érintkezés elősegítésére, lehetőleg közel s mégis egymástól függetlenek legyenek.

III. Pénzügyi rész.

Költségek. Ezek jödözése, törlesztése, a városnak fizetendő bér. Biztosítás.

A telepítés 200—250 tanya előállításával s a terület elkészítésével együtt, tanyánkint legföl- jebb2000 frtotszámitva, 4—500,00 írt.-ba, 800000—- 1 millió koronába kerülne.

Ez a költség természetesen nagyot csökken, ha nem 20 holdas; hanem a máris fölmerült észrevételek figyelembe vételével talán 40—50 holdas tanyákat csinálunk. — Ez a rendszabály épen a felére, félmillió koronára csökkenti a szükségletet. — További csökkenést okoz az a körülmény, hogy a terület a maga teljességében csak évek múlva állna rendelkezésre; ma alig a fele vagy egy negyede volna elfoglalható. — A költség ez alapon egyelőre Vi—V« millió korona, 125—60 ezer frt között volna. — De fél munkát nem kívánunk végezni s bizonyára helyesen a legnehezebb körülményeket az egész költség előteremtését kell számításba vennünk; azért maradjunk csak meg a 800,000 — 1 millió koronánál.

Ötven éven át 5'/2 % törlesztéisel, még

ha állami segélyt nem kapnánk is, tanyánkint 220 korona törlesztés terhelné a telepeseket. Földbérül holdankint azelső évtizedben 6 koronát, a második évtizedben9 koronát, a harmadik évtizedben 12 koronát, a negyedik évtizedben 15 koronát, az ötödik évtizedben 20 koronát lehetne kikötni (Az első évtized első felében azonkívül a telepesekből alakult szervezet összeségének szavatossága mellett 6 % kamat fizetésének kötelezettségével a bér fizetésre haladékot is lehetne adni az 5—10-ik években való kifizetésre.)

Szükséges volna azután minden egyes tanyást élet- és baleset-biztosításra kötelezni, hogy elhalálozása vagy baleset folytán munkaképtelensége esetén egyrészt tartozása födözetére legyen alap, másrészt hátramaradottal necsak nyomorba ne taszittassanak, ellenkezőleg a haláleset vagy munkaképtelenség beálltával minden további törlesztési tehertől meneküljenek,

A szükséges tűz- és jégbiztosítással együtt tapasztalati adatot alapján e költségeket mintegy 60—80 koronával lehetne fölvenni.

Terhelné tehát tehát évente a telepest:

Berendezések kamatoztatására 220 kor.

Földbér 20 hold után . . 120 „

Biztosítási díjban

...................60 „

ös

szes: 400 „

Kap ezért téli és nyári lakásra alkalmas tanyát, -20 hold földet, közte mindegy 400 □ öl belsőséggel s élet- és ba'esetbiztosi'ást. Vagyis valóságos potom áron jut a telepes a saját maga és cselédje számára lakáshoz, a miért egymagában 160—200 koronát kellene fizetnie bárhol, hozzá jut azután tisztességes megélhetést nyújtó szép darab földhöz, a melynek elvesztésétől még halála vagy baleset folytán munkaképtelensége esetére se kell neki és családjának tartania, ellenkezőlég e szomorú esetek bekövetkeztével terhei nagyot csökkennek, úgy hogy a munka- képtelen telepes, vagy hátramaradottal ép e szomorú esetek révén még sokkal kedvezőbb föltételek közé jutnak.

S ez az ólet- és balesetbiztosítás nem pusztán idealisztikus, emberbaráti czélokat szolgál. Ennek a város szempontjából van nagy fontossága. Ezzel biztosítja magának a város azt, hogy a telepes halála vagy munkaképtelensége estén sincs veszélyeztetve a tanyába fektetett tők« A város tehát minden körülmények között biztosítottnak láthatja e befektetési összeg megtérülését, megfizeti azt, ha a telepes semmit se törlesztene is belőle, a telepes halálékor az életbiztosítás.

így áll a dolog pénzügyi oldala a telepesekre.

De honnan vegyük a berendezés 800000—

1 millió koronányi költségét ?

Láttuk, hogy a telepesek ennek az összegnek a kamatoztatását könnyen megbirják s minthogy ékként a telepítés létre-jötte esetén a kamatozás és törlesztés biztosítottnak tekinthető: nem lesz nehéz ezt az összeget meg is kapni, csak hitelképes legyen az a ki kéri.

Ilyen hitelképes fölvevő kettő lehetne: vagy telepesek összesége vagy maga a város vagy a kettő együtt.

Eddiggelé más megoldási módról szó sem lehetett, mint arról, hogy a város; hozza úgy a hogy telepítésre alkalmas állapotba a területet s azután adja ki bérbe, a bérlő csináljon magának tanyát olyat, a minőt jónak lát.

íme, már üy megoldással is kész teher származott volna a városra a terület elkészítésével ; mennyivel több teher azonban az a bérkoczká- zat, költség és munka, a mely ilyen egyes bérlettel járt volna, s hol maradt még az egyházi, iskoláztatási s hatósági intézmények terhe, a melyektől ily megoldás mellett menekülni nincsen mód. — De van eszköz, a melylyel e terhek elkerülhetők, s ez a szövetkezés.

A telepesek, ha az 1899. XXIII. t. ez. alapján gazdasági szövtkezetté alakulnak, hitelképes jogi személyt alkothatnak, a melynek meg van az eszköze, csak olyanokat venni föl tagjai közé, akik egyrészt kellő vagyoni biztosítékot tudnak felmutatni kötelezettségeik teljesítésére, másrészt akik akötelezettségek teljesítését egyetemleges kötelezettséggel el is válalják. Ily szövetkezet tagjai a szövetkezet kötelezettségeiért szövetkezeti részük ötszörös vagy még annál is többszörös összege erejéig vállalhatnak kötelezettséget. Tehát csak azt kell kikötni, hogy üzletrészük ötszöröse elérje a beszerezendő összeget, mi a jelen esetben az üzletrésznek 400 frt, 800 koronával való megálla pitása esetén áll elő, s azonkívül, gondoskodni kell, hogy e felelősség érvényesítésére legyen meg a kellő vagyoni helyzetük:azazöszszes ingó és ingatlan vagyonuk érje el a 2000 frt, — 4000 korona befektetési összeget. Ebből 400 frt, — 800 korona

készpénzülfizetődik be a szövetkezeti üzletrészekre, s azonkívül 1600 trt, — 3200 korona kell, hogy gyen az egyéb vagyonuk.

Úgy k 11 tehát megszabni számukra a kimutatandó fölszerelést, hogy annak értéke ezt az összeget elérje. Ha ez meg van, akkor a berendezés költségeire a teljes födözet is megvan.

Szomorú volna azonban, ha csak ilyen teljes födözet mellett volna z telepesek szövetkezete hitelképes. Mert ez nem jelentene egyebet, mint azt, hogy e követelmények megszabásánál már eleve abból indultunk ki, hogy minden egyes telepes teljesen és rögtön minden törlesztés nélkül fizetésképtelenné válik, a mi természetesen már önmagában véve is lehetetlen, a kezdettől fogva fizetésképtelen emberekkel persze nem állunk szóba.

Tapasztalati tény, hogy ekkora biztonság nem szükséges, le lehet szállítani e biztonsági követelményt minden veszély nélkül Vjo—Via részére, s már akkor is minden huszadiknak, illetve 10-iknek lehetne kezdettől fogva, minden tőrlasz- tés nélkül fizetésképtelennek lennie veszedelem fölidézése nélkül. Pedig már csak nagy hibának kellene a szervezésben lenni, ha mindjárt az első törlesztéskor ily nagy arányú fizetésképtelenségről lehetne szó. Amint azián a törlesztések fokozatosan teljesittetnek, mindig kevesebb és kevesebb biztosíték kell, az eleitől kezdve meglevő s bizonyára szaporodó biztosítékok mindig több és több garancziát nyújtanak, a veszély mindinkább csökken. S kell a biztosítékoknak az idő folytán szaporodni, mert hisz csak az maradhat meg telepesnek, a ki boldogul, gyarapszik; a ki pedig elmarad, kötelezezettzégeit nem teljesiti, az kiesik, s a helyébe jövő már kész dologba, részben törlesztett terhekbe lép, már kisebb koczkázattal, kisebb veszélylyel, a boldogulás nagyobb esélyével.

Ilyen egyetemleges felelősséggel alakult szövetkezetnek nyugodtan adhatná át a város a tanyákat, nem kellene aggódnia, hogy nem lesz, a ki a tanyák előállítási költségeinek a kamatját és törlesztését, meg a földbért fizesse, teljes nyugodtsággal gondoskodhatnék a város a tanyák előállításához, a terület berendezéséhez, a közintézmények előállításához szükséges pénz beszerzéséről.

S ezt teheti annál is inkább ; mert a telepítés s a kérdéses területek értékesítésének ajánlatunk szerinti módja a város pénzügyi érdekei szempontjából is a legelőnyösebb.

Mi 6 koronától 20 koronáig terjedő évi bért vettünk kilátásba, ez átlag 12,4 koronát tesz holdankint egy évre. Ennél többet a város biznyára nem kap e kérdéses egész területért. Egyes részekért talán lehet többet is várni ; de vannak olyan területek, a melyek kibérlésére bizony ingyen se fog vállakozni senki.

A mi ajánlatunk mellett azonkívül a tuskóirtás is ingyenbe jő a városnak, se ingyen nem kell a földet adnia a tuskóirtás fejében, se költenie nem kell sem erre, sem a területnek bármi néven nevezendő előkészítésére sem. Pedig a kérdéses területnek bármi más földművelési módra való használata mellett a terület berendezési költségeitől a város nem menekül.

S azután a közönséges bérlet lejártakor mit kap a város vissza 1 Kihasznált, elhanyagolt puszta földet. A mi tervünk szerint pedig milliókat érő tanyákat, elrendezett utakkal, belsőségekkel, a városnak ingyenbe jutó középületekkel stb ; egy egész virágzó uj városrészt, a melynek egyes tanyái egészen más áron adhatók ki, mint az egyes bérlet után maradó földdarabok. S az általunk kilátásba vett bérösszegek nem változha- tatlanok, lehet még azok mértékéről sokat is beszélni : mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy a bérösszeg ne legyen akkora, hogy a telepes meg ne birja.

Ennek a határnak a tnegállapitása azonban nem mi reánk, ehhez nem igen értő iparosokra tartozik : bizonyára számíthatunk e bérösszegek megállapításánál úgy a város, mint a földmivelés- ügyi minisztérium szakközegeinek a közreműködésére, azok segélyével megleljük a mindnyájunk érdekében szükséges határt. Ebben nekünk közös az érdekünk a várossal; mert minél több jövedelmet kap a város e bérletből vagy egyéb- ünnen, annál kevesebbet kell behajtania pótadóban, annál kevesebb terhet kell e czimen viselnünk nekünk, a város mostani polgárságának.

Saját érdekünkben fogunk tehát magunk is rajta lenni, hogy e czimen ininét többet kapjon a város, a mit az egyes bérletről megint csak nem lehet elmondani : úgy hogy ebből is kitűnik, hogy az ajánlottuk mód, t. i. a telepeseknek való bérbeadás, nem csak egyátalán ; de a város pénzügyi érdekeiből is a legelőnyösebb módja a kérdéses területek értékesítésének.

Bizalomal várjuk éz kérjük ennélfogva, hogy e telepítést megindítani, a hozzá szükséges pénzt beszerezni, s ezzel ezt a városunk s polgárságunk boldogulására oly nagy jelentőségű lépést sikeres eredményre juttatni méltóztassék.

Meg is mondhatjuk, hogy e pénz honnan kapható. Tudvalevőleg az 1898. XXIII. t. ez. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet (Budapest IV. Kaplony-u. 9.), mint a múlt hóban tartott telepítési ánkéten a fóldmivelési miniszter elismeréssel emelte ki, ily telepítésekkel hivatásszerűen foglalkozik. Elnökünknek az országo; központi szövetkezet igazgatóival folytatott megbeszélései szerint, a mint azt különben az Országos Központi Hitelszövetkezet elnökünknek az