Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-11 / 37. szám

L Szatmár, 1900. szeptember II. 7 f TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelelő 1$. minden kedden. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: KÉSZPÉNZ FIZETÉS MELLETT JUTÁNYOS ARAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi közgyűlés. Szatrnár, 1900. Szept. 10. Fontos ügyek kerültek tárgyalás alá a törvényhatóság szept. havi közgyűlésén. A vigadó, az óvoda ügye és mások. E fontos ügyek, melyek elmondhatjuk városunk pénzügyi és culturális viszonyait illetőleg a messze jövőbe kiható fontos­sággal bírnak, a városatyákat szép szám­mal vonták a tárgyaló terem zöld asztala köré. Előbb a zsadányi birtok eladása cs a szervezendő állami óvoda részére szüksé­ges telek megszerzése tárgyában rend­kívüli közgyűlés tartatott. Úgy a rendkívüli, mint az ezt követő rendes közgyűlésen a polgármester elnö­költ, minthogy a tőispán másnemű ha­laszthatatlan teendői miatt, a közgyűlésen meg nem jelenhetett. Az első rendkívüli közgyűlés elhatá­rozta, hogy a zsadányi határszélen levő kerülőházat és földeket Botos Györgynek eladja. Nagyobb vitát keltett az óvoda ügye. Elfogadásra beterjesztetett és ajánltatott az ev. ref. egyháznak központi fekvésű telke, azon indokolással, hogy egy központi óvo­dára úgy is szükség van. S ha az isko­lák államosittatnik, akkor ezzel kapcsola­tosan az állam gondoskodni fog a város különböző pontjain szükséges óvodákról. A tárgyhoz elsőben lapunk felelős szer­kesztője szólott hozzá, indítványozván, hogy miután a telek kiválasztásra kikül­dött bizottság, bár a közgyűlés ezt előző­leg elhatározta, meg nem hallgattatott, a közgyűlés a tárgyat adja vissza a tanács­nak, hogy az a bizottság ' meghallgatásá­val terjessze be azt ismét. A gazdasági tanácsos felvilágosításai után, T Ä R C Z A. A kis testvér. (Henri Blanchelct). Jó bácsikáni, szólj, kérlek szépen. Nem láttad a virágos réten, A zöld erdőn, vagy az utón, Nem láttad-e kicsiny öcsémet? Szegény magába’ merre tévedt ? Oh Istenem! én nem tudom. A baja göndör, sűrű, barna, Piros az arcza, mint az alma, A szeme éjsötét s ragyog. Tudom, ráismernél öcsémre, Ha találkoztál volna véle, Hisz ép olyan, mint én vagyok. Óh, mennyit búsulok utána ! Egy hosszú, hosszú hete már ma, Hogy többé nem játszik velem S mikor az okát megkérdeztem, Azt mondták: alszik, fel ne keltsem, En meg csak sírtam csendesen. Egy nap szobájába osontam. 0 ott feküdt ágyán nyugodtan; Fehér volt, mint a vánkosa, Melyre fejecskéjét le tette. Nevén szólítottam remegve, De ah! nem ébredt fel soha. hogy t. i. most már nem telek ajánlatról, hanem a kiszemelt telkek tulajdonosaival kötött szerződések elfogadásáról van szó; közgyűlés a gazdasági szakosztály javaslatát tárgyalás alapjául elfogadta. Polgármester az ügyet szavazásra bocsátja úgy, hogy a kik elfogadják a szakosztály javaslatát, t. i. hogy az ev. ref. egyház Rákóczi-utczai telkén épít­tessék fel az óvoda, azok igennel szavaznak, a kik ennek ellene vannak, nem-mel. A sza­vazás eredménye az lett, hogy a lakosztály javaslatát a közgyűlés 53 szóval, 10 szó el­len elfogadta. Sajnáljuk az ügy ilyetén eldülését, mert eltekintve mindentől, az; kétségtelen, hogy e nagy forgalmú, most már villamos vasúttal is átszelt utcza, óvoda elhelyezésére nem czélszerü. S félünk, hogy a dolognak az lesz a vége, hogy a kérdéses telket a miniszté­rium nem fogadja el. így aztán a közügy szenved csorbát, inert mig a kérdés meg­oldásra jut, addig a kis' gyermekek a jelen­legi rozoga helyiségbe lesznek kénytelenek járni. Vagy pedig az államosítás el marad és a városi óvoda már igazán városi lesz, mert összes terheivel a város tulajdonába megy át. Valamint az igazság szem­pontjából sajnálatos és bántó, hogy az ez ügyben a közgyűlés által kirendelt bizottsá­got csak formailag, de valójában meg nem hallgatta, annál kevésbé figyelembe sem vette a városi tanács. Következett ezután a rendes közgyűlés tárgysorozata. Polgármester helyettes, Papp Géza vá­rosi főjegyző havi jelentését a közgyűlés tudomásul vette. Főbb pontjai, hogy a ke- ramit és gránit koczkakő burkolat a jövő hó közepére valószínűleg kész lesz. Valamint a villamos vasút is ez időre fog megnyílni. Olyan szép volt kis angyalarcza! Az a csipkés ruha volt rajta, Melyben mindig sétálni ment. Aztán meg szép perkál köténye És halványsárga czipőcskéje . . . Mégis, miért volt oly hideg? Én felkapaszkodtam az ágyra S egy csókot nyomtam ajakára, Felébredését várva ott, De jaj! hiába szóltam, kértem, Szemét fel nem nyitotta még sem, Nagyon, nagyon mély álma volt! Későbben sok, sok embert láttam Sötét arczczal, sötét ruhában, A mint valami feketét Vittek lakásunkból ki lassan, Azóta anyám szakadatlan Zokog és tördeli kezét. S én nem akadtam kis öcsémre Sehol, bár felkutattam érte Udvart, kertet, minden helyet, Hol vele egykor játszadoztam, Kerestem minden kis sarokban. Miért, hogy reá nem lelek? Azt hittem, meg lelem a réten, Hol sok virág tarkállott szépen, Minő nincs még kertünkbe’ se, Hol röpke szárnyú lepke lebbent, Hol illat árasztott el mindent, Mikor még olt jártam vele. Felállva hallgatta s éljenzéssel fogadta a közgyűlés O felségének 70-ik születés napja alkalmából a magyar néphez intézett legmagasabb köszönőlevelét, melyet lapunk közelebbi számában egész terjedelmében közöltün k. A pénzügyminiszter értesíti a várost, e tárgyban kelt feliratára, hogy az uj sző­lőt telepített szőlősgazdák termésének adó­mentessé tétele tárgyában nem terjeszthet törvényjavaslatot az országgyűlés elé, mert ez a termelőknek is csekély előnyt adna s ellenkezik az adózás elvevei is. i A közigazgatási bizottság féléves je­lentését a közgyűlés tudomásul vette. Köz­szemlére a levéltárba kitétetik. Bradács Kálmánt, ki helybeli szüle­tésű, de magyar honpolgárságát elvesztett;, a közgyűlés a város kötelékébe vissza ve­szi azon feltétel alatt, ha magyar állam­polgársági jogát vissza-honositás utján meg­szerzi. A kereskedő tanoncz iskolai bizottság megalakiltatott újabb 3 évre. Leíratott a kiirt állami adók után vagy 1300 kor. községi pótadó. Dr. Fon Antal 1S99. évi május havi 7 kor. villamos világítási árum dija, mint­hogy elmulasztotta bejelenteni annak ide­jében, hogy lakását május havában nem foglalja el, a közgyűlés által nem enged­tetett el. A tüzoltóegylet közgyűlése a főpa­rancsnoki állásra Tankóczi Gyulát ajánlja megválasztásra. Közgyűlés Tankóczi Gyu­lát a főparancsnoki állásra elválasztja, az eskü kivételével a tanácsot megbízza. Nád­pataki Gusztávot a további számadás kö­telezettsége alól telmenti. A választás él­jenzéssel vétetett tudomásul. Közgyűlés után Dr. Gönczi Ignácz De mindenütt a réten, látod, Elhervadtak a kis virágok S ijedten szállnak a lepkék A fagyos szelet elkerülve. A föld oly szomoiu, oly szürke. Nem érzed az ősz hidegét? Óh, valami sötét vadonba’ Járkál talán öcsém bolyongva. Tudom, nagyon félhet szegény, F’ázik nagyon, zokog, remegve S a. jó Istenhez térdre esve Fohászkodik, hogy jöjjek én. De érzem meg kell, hogy találjam, A jó Istenke lesz a társam S nem fáradtam el én se még. Anyácskám óh, mily boldog volna, Ha vissza hozhatnám ujjongva Eltévedt kicsi gyermekét. Óh mondd meg, mondd meg, kérlek szépen Nem láttad a virágos réten, A zöld erdőn, vagy az utor, Nem láttad-e kicsiny öcsémet? Szegény magába, merre tévedt? Óh Istenem, én nem tudom. Francziából: Szabados Ede.

Next

/
Oldalképek
Tartalom