Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-11-14 / 46. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Kg ész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Megjeleni!^ mindég kedden, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADOHIVA^L.: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. — » HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. . Általános eladósodás. A mai kor egyik legsajnálatraméllóbb jelensége: az általános eladósodás, úgy az egyeseket, mint társaságokat, községeket, városokat tekintve, mely körülmény, úgy magán, mint a közéletben, napról-napra sotk szomorú következményt von maga U| án ; száz meg száz esetben a családi é et kellemességeit boldogtalansággá vál- toztoztatja, a társadalmi életben pedig vajmi sokszor akadályozóan lép föl arra nézve, hogy különben egyik vagy másik arravaló egyén, tehetsége és hivatottsága szerint érvényesíthesse magát a közjó érdekében. Akárhányszor, a megrendítő családi drámák okozója, szép jövőre jogositó ifjak megölő betűje az eladósodás. A becsület elveszítésnek, elzüllésnek nemkülönben melegágya az adósság csinálás. A legvégső' — bár helytelen cselekedetre — az öngyilkosságra, a legtöbb esetben az adósság csinálás vezet. Ilyeténkepen állván a dolog, nem lesz fölösleges, ha korunk e sajnálatosan elszomorító és gyakori jelenségénél egy kissé megállapodunk és a közjó érdekében szerény véleményünknek kifejezést adunk. De kinek is nincs ma adóssága ? Kérdezzétek meg a telekkönyvvezetőket, t..- karékpéntári igazgatókat s minden köz- és magánhivatali főnököt, ki alantasainak előlegeket szokott adni. Kérdezzétek meg a katonaságot, hány tisztet ismer adóság nélkül? Tudakoljátok a kereskedőktől, mészárosoktól, szabóktól, suszterektől, s más mesterembertől, rendesesen fize- tik-e őket vevőik, vagy ha számlára vesznek, hogyan fizetnek ? T Á R C Z A. Szamos partján. Lassan hömpölyg, megy a Szamos, A vize hej! de zavaros . . . Mégis — mégis minden habja, Mintha hivna, csalogatna. Úgy meglocsog, úgy susog I Révedező tekintetem Merőn pihen az örvényen .. . Mormolása édes zsongás, — Mintha vóna harang kongás — Úgy hallgatom — hallgatom ! Miért hivtok, csalogattok Engemet, ti futó habok ? Talán ott lent, mélyre... mélyre, Van balzsam a szívsebére? Nem hiszem én szavatok! D. Nagy Sándor. A hosszú életről. »Semmi sem bizonyos, csak a halál«. Ezt tartja egy tapasztalatokon alapuló régi, bölcs közmondás, melyet mindeddig senkinek sem sikerült megczáfolni. Csak az emberiség gyermekkorában találkoztak olyan fantaszták, a kik abban reménykedtek, hogy sikerül nekik az örök- ifjúságot kölcsönző arkánumot fölfedezni. Ma már senki sem gondol eféle hóbortra. Az emberek teljesen beletörődtek azon sorsukba, hogy ezt az időpontot majdnem mindannyian »az emAdóssága nincs Magyarországon a hét éven ulul levő gyermeknek, ha nem árva, és azoknak az öregeknek, kiket a szegényházban ápolnak. Ez az amerikai rendszer, melyet megtanultunk, mikor a magyarvilágnak vége lett. Azelőtt ugyanis Magyarországon nem volt se pénz, se hitel és az öregek még mesélik, hogy hány garas volt egy font hús, pénzt pedig váltóra sem kaphatott senki, mert váltójuk sem volt. Széchenyi meg se álmodta, mikor a Hitelt 1830-ban megírta, hogy milyen hitelképes lesz nem sokára a magyar. De a fiai, unokái már tapasztalják. A váltóképesség azóta, hogy meghonosították ezt az intézményt, oly óriásilag megnőtt, hogy számos hazafi a hitelképtelenségig él vele. Valóban, az uzsorások vagyonbiztossága megszűnnék, ha a váltók jogerejüket vesztenék. így pedig az állam óriás váltóforgalmat csinál űrlapokkal, melyek bélyegével kamatot szed az adósoktól ő is és milliókat vág zsebre olyan pénzből, melyet nem ő adott kölcsö n. Ilyen körülményeK között, mikor az általános eladósodás divatos betegsége alul nincs kivétel, csak a kártyadóság, mert az becsületbeli tartozás, a többi pedig párbajképtelen, mivelhogy azért, hogy valaki másnak tartozik, pénzzel igen, de lovagias elégtétellel nem tartozik, ilyen körülmények között tehát szinte különösen hangzott Darányi miniszter szava, aki azt kívánta tisztviselőitől, hogy ne csináljanak adóságot, mert az eladósodott tisztviselőt nem lépteti elő ! Bármily sajátságosán hangzik Darányi miniszter fenyegetése, hogy a maguk hibájuk folytán eladósodott tisztviselőket béri kor legvégső határáig“ szeretnénk elhalasztani. Úgy vagyunk e végső határidővel, mint az egyszeri zsidó-kisasszony, a ki ámbár már túl volt az úgynevezett bibliai életkoron, azaz a 70-edik éven, még mindig fiatalnak érezte magát, mivelhogy édes anyja már a 90-ik évet gázolta. A vén kisasszony azonban, a midőn anyjával beszélt, soha el nem mulasztotta volna róla ekképpen megemlékezni: — Édes anyám, tartsa meg az Isten 100 esztendeig .. . És az Isten csakugyan teljesítette kívánságát, az öregasszony megérte a 100-ik esztendőt. A -kisasszony pedig — nehogy anachronizmust kövessen el — azontúl igy formulázta kívánságát: — Édes anyám, tartsa meg az Isten 120 esztendeig. . . Hogy teljesült- a gyermeki szeretetnek e kissé szerénytelen óhajtása, arról már nem szól krónika. A statisztika azt bizonyítja, hogy a legmagasabb kort a bírák érik el és a zseniális emberek, kik ebben is utolérhetetlen példaként haladnak az emberiség élén. Zseniálisnak lenni tehát hálás dolog. Ellenben óva intünk mindenkit attól, hogy a kőfaragást válassza életpályául, mert e különben is kevéssé irigyelt pálya rövid élettel is jár. A szegény kőfaragók mindössze csak 34 évig bírják ki, mig a bírák általában csak 69 éves korukban járulnak a legfőbb biró itélő- széke elé, őket nyomban követik a papok 63 éves átlagos életkoiukkal. Az orvosok tudományában alapos kételyt támaszt az a körülmény, hogy a saját életöket sem képesesek átlag 54 évnél tovább nyújtani. Vannak azonban olyan pályák is, a melyeket veszélyességüknél fogva a biztosítótársaságok nem lépteti elő, van ebben az uj rendszerben, a mi nem rósz, sőt szükséges. Tanulják meg, hogy nem a feszítés és uraskodás viszi őket előbbre, hanem a becsülettel teljesített munka. Bizonyára, külömb ember az mindig, aki hivatali fizetéséből ki tud jönni, mint az, a ki fizetése mellett folyton váltókkal bajlódik, miközben megtörtént már igen sokszor, hogy a váltó rendezése a nyugdíjhoz vagy épen a törvényszékhez vezetett. Van rá eset, hogy az adósságcsiná- lás elől nemlehet kitérni, rendkívüli körülmények, csapások stb. esetén, ilyenkor aztán, a viszonyokhoz képest, a tisztesség határán belül úgy segít magán mindenki, a hogy tud, a hogy lehet! E szerint: az adósságmentességet föltétlenül a tisztviselőktől megkövetelni nem lehet; azt azonban, hogy a magyar tiszt- viselőikar jó hire, tisztasága, függetlensége csorbát ne szenvedjen, nem csak lehet, de meg is kell követelni s betartását a lehető szigorral ellenőrizni szükséges ! A mi pedig magát az általános eladósodás nyomasztó baját illeti, első sorban az iskolákat tartjuk arra hivatottaknak, hogy azon gyökeresen segítve legyen ; mert ha az ifjúság fogékony lelkében: a fényűzés, pazarlás, gondatlanság, tunyaság, stb. stb, káros következményeit meg- utáltatjuk, felfedvén előttük, hogy mennyi veszedelmet rejtenek ezek magukban, mily könnyen tehetik ezek tönkre az egész életet: bizonyára majdan az élet kísértő napjaiban nem egy ifjúnak fog lelkében az ész szava megszólalni, mely elfogja riasztani a megtántorodástól. Arra nézve pedig, hogy az iskola igy segítségére legyen az ifjúságnak, az élet e nem is vállalnak el biztosításra, vagy csak szokatlanul magas díjtétel mellett. Ilyen például a léghajós, mülovar, tiizmüvész, kötéltánczos stb. foglalkozása, A legveszélyesebb életkor tudva levőleg a gyermekkor, utána következik a 23-ik, a 42-ik és végül 72-ik éves kor- A legtöbb halálozás a reggeli 3 és 6 óra között következik be, a legkevesebb pedig a délelőtti 11 és délután 3 óra között. Baleset és erőszakos halál leggyakrabban 20 és 45 éves korban, tehát élete legjavában éri az embert. . Tapasztalt emberek véleménye szerint legjobb szer az élet meghosszabbítására —- az egészségi rendszabályok betartásán kívül — egy jó életjáradék, minek van is valami alapja, mert a kinek életjáradeka van, az gond nélkül, nyugodtan élhet öreg napjaiban. — Vannak azonban olyan szabályok is, melyek minden czélszerüségük mellett, a legjobb szándékkal sem tarthatók be. Ilyen például a szülők gondos megválasztása, mert a hosszú élet elérhetésére nagy biztosíték az, ha oly szőlőket választunk, kiknél a hosszú életüség családi tradiczió. Nem kevéssé figyelemreméltó előny az, ha valakinek módjában áll Schenk hires theoriáját akként a saját javára fordítani, hogy nőnek szülessék A nők ti. — nem a saját bevallásuk, hanem az udvariatlan statisztika hiteles kimutatása szerint — átlag magasabb kort érnek el a férfiaknál. A ki tehát nagyon ragaszkodik az élethez, az először is válassza meg jól szüleit, aztán igyekezzék lehetőleg n< nek születni, merítsen a bölcseség forrásából és végül gondoskodjék mennél magasabb életjáradékról. Ez az élet meghoszzabbitásának a titka.
