Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-11-14 / 46. szám

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Kg ész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Megjeleni!^ mindég kedden, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADOHIVA^L.: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. — » HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. . Általános eladósodás. A mai kor egyik legsajnálatraméllóbb jelensége: az általános eladósodás, úgy az egyeseket, mint társaságokat, községeket, városokat tekintve, mely körülmény, úgy magán, mint a közéletben, napról-napra sotk szomorú következményt von maga U| án ; száz meg száz esetben a családi é et kellemességeit boldogtalansággá vál- toztoztatja, a társadalmi életben pedig vajmi sokszor akadályozóan lép föl arra nézve, hogy különben egyik vagy másik arravaló egyén, tehetsége és hivatottsága szerint érvényesíthesse magát a közjó érdekében. Akárhányszor, a megrendítő családi drámák okozója, szép jövőre jogositó if­jak megölő betűje az eladósodás. A be­csület elveszítésnek, elzüllésnek nemkülön­ben melegágya az adósság csinálás. A legvégső' — bár helytelen cselekedetre — az öngyilkosságra, a legtöbb esetben az adósság csinálás vezet. Ilyeténkepen állván a dolog, nem lesz fölösleges, ha korunk e sajnálatosan el­szomorító és gyakori jelenségénél egy kissé megállapodunk és a közjó érdeké­ben szerény véleményünknek kifejezést adunk. De kinek is nincs ma adóssága ? Kér­dezzétek meg a telekkönyvvezetőket, t..- karékpéntári igazgatókat s minden köz- és magánhivatali főnököt, ki alantasainak előlegeket szokott adni. Kérdezzétek meg a katonaságot, hány tisztet ismer adó­ság nélkül? Tudakoljátok a kereskedők­től, mészárosoktól, szabóktól, suszterektől, s más mesterembertől, rendesesen fize- tik-e őket vevőik, vagy ha számlára vesz­nek, hogyan fizetnek ? T Á R C Z A. Szamos partján. Lassan hömpölyg, megy a Szamos, A vize hej! de zavaros . . . Mégis — mégis minden habja, Mintha hivna, csalogatna. Úgy meglocsog, úgy susog I Révedező tekintetem Merőn pihen az örvényen .. . Mormolása édes zsongás, — Mintha vóna harang kongás — Úgy hallgatom — hallgatom ! Miért hivtok, csalogattok Engemet, ti futó habok ? Talán ott lent, mélyre... mélyre, Van balzsam a szívsebére? Nem hiszem én szavatok! D. Nagy Sándor. A hosszú életről. »Semmi sem bizonyos, csak a halál«. Ezt tartja egy tapasztalatokon alapuló régi, bölcs közmondás, melyet mindeddig senkinek sem si­került megczáfolni. Csak az emberiség gyermek­korában találkoztak olyan fantaszták, a kik ab­ban reménykedtek, hogy sikerül nekik az örök- ifjúságot kölcsönző arkánumot fölfedezni. Ma már senki sem gondol eféle hóbortra. Az embe­rek teljesen beletörődtek azon sorsukba, hogy ezt az időpontot majdnem mindannyian »az em­Adóssága nincs Magyarországon a hét éven ulul levő gyermeknek, ha nem árva, és azoknak az öregeknek, kiket a szegény­házban ápolnak. Ez az amerikai rendszer, melyet meg­tanultunk, mikor a magyarvilágnak vége lett. Azelőtt ugyanis Magyarországon nem volt se pénz, se hitel és az öregek még mesélik, hogy hány garas volt egy font hús, pénzt pedig váltóra sem kaphatott senki, mert váltójuk sem volt. Széchenyi meg se álmodta, mikor a Hitelt 1830-ban megírta, hogy milyen hitelképes lesz nem sokára a magyar. De a fiai, unokái már tapasztalják. A váltóképesség azóta, hogy meghonosították ezt az intézményt, oly óriásilag megnőtt, hogy számos hazafi a hitelképtelenségig él vele. Valóban, az uzsorások vagyonbiztossága megszűnnék, ha a váltók jogerejüket vesztenék. így pe­dig az állam óriás váltóforgalmat csinál űrlapokkal, melyek bélyegével kamatot szed az adósoktól ő is és milliókat vág zsebre olyan pénzből, melyet nem ő adott kölcsö n. Ilyen körülményeK között, mikor az általános eladósodás divatos betegsége alul nincs kivétel, csak a kártyadóság, mert az becsületbeli tartozás, a többi pedig pár­bajképtelen, mivelhogy azért, hogy valaki másnak tartozik, pénzzel igen, de lovagias elégtétellel nem tartozik, ilyen körülmények között tehát szinte különösen hangzott Da­rányi miniszter szava, aki azt kívánta tiszt­viselőitől, hogy ne csináljanak adóságot, mert az eladósodott tisztviselőt nem lépteti elő ! Bármily sajátságosán hangzik Darányi miniszter fenyegetése, hogy a maguk hi­bájuk folytán eladósodott tisztviselőket béri kor legvégső határáig“ szeretnénk elha­lasztani. Úgy vagyunk e végső határidővel, mint az egyszeri zsidó-kisasszony, a ki ámbár már túl volt az úgynevezett bibliai életkoron, azaz a 70-edik éven, még mindig fiatalnak érezte ma­gát, mivelhogy édes anyja már a 90-ik évet gá­zolta. A vén kisasszony azonban, a midőn any­jával beszélt, soha el nem mulasztotta volna róla ekképpen megemlékezni: — Édes anyám, tartsa meg az Isten 100 esztendeig .. . És az Isten csakugyan teljesítette kívánsá­gát, az öregasszony megérte a 100-ik esztendőt. A -kisasszony pedig — nehogy anachronizmust kövessen el — azontúl igy formulázta kívánságát: — Édes anyám, tartsa meg az Isten 120 esztendeig. . . Hogy teljesült- a gyermeki szeretetnek e kissé szerénytelen óhajtása, arról már nem szól krónika. A statisztika azt bizonyítja, hogy a leg­magasabb kort a bírák érik el és a zseniális emberek, kik ebben is utolérhetetlen példaként haladnak az emberiség élén. Zseniálisnak lenni tehát hálás dolog. Ellenben óva intünk minden­kit attól, hogy a kőfaragást válassza életpályául, mert e különben is kevéssé irigyelt pálya rövid élettel is jár. A szegény kőfaragók mindössze csak 34 évig bírják ki, mig a bírák általában csak 69 éves korukban járulnak a legfőbb biró itélő- széke elé, őket nyomban követik a papok 63 éves átlagos életkoiukkal. Az orvosok tudományában alapos kételyt támaszt az a körülmény, hogy a saját életöket sem képesesek átlag 54 évnél tovább nyújtani. Vannak azonban olyan pályák is, a melyeket veszélyességüknél fogva a biztosítótársaságok nem lépteti elő, van ebben az uj rend­szerben, a mi nem rósz, sőt szükséges. Tanulják meg, hogy nem a feszítés és uraskodás viszi őket előbbre, hanem a becsülettel teljesített munka. Bizonyára, külömb ember az mindig, aki hivatali fizetéséből ki tud jönni, mint az, a ki fizetése mellett folyton váltókkal bajlódik, miközben megtörtént már igen sokszor, hogy a váltó rendezése a nyug­díjhoz vagy épen a törvényszékhez vezetett. Van rá eset, hogy az adósságcsiná- lás elől nemlehet kitérni, rendkívüli körül­mények, csapások stb. esetén, ilyenkor aztán, a viszonyokhoz képest, a tisztesség határán belül úgy segít magán mindenki, a hogy tud, a hogy lehet! E szerint: az adósságmentességet föl­tétlenül a tisztviselőktől megkövetelni nem lehet; azt azonban, hogy a magyar tiszt- viselőikar jó hire, tisztasága, független­sége csorbát ne szenvedjen, nem csak le­het, de meg is kell követelni s betartását a lehető szigorral ellenőrizni szükséges ! A mi pedig magát az általános el­adósodás nyomasztó baját illeti, első sor­ban az iskolákat tartjuk arra hivatottak­nak, hogy azon gyökeresen segítve legyen ; mert ha az ifjúság fogékony lelkében: a fényűzés, pazarlás, gondatlanság, tunya­ság, stb. stb, káros következményeit meg- utáltatjuk, felfedvén előttük, hogy mennyi veszedelmet rejtenek ezek magukban, mily könnyen tehetik ezek tönkre az egész éle­tet: bizonyára majdan az élet kísértő nap­jaiban nem egy ifjúnak fog lelkében az ész szava megszólalni, mely elfogja riasz­tani a megtántorodástól. Arra nézve pedig, hogy az iskola igy segítségére legyen az ifjúságnak, az élet e nem is vállalnak el biztosításra, vagy csak szo­katlanul magas díjtétel mellett. Ilyen például a léghajós, mülovar, tiizmüvész, kötéltánczos stb. foglalkozása, A legveszélyesebb életkor tudva levőleg a gyermekkor, utána következik a 23-ik, a 42-ik és végül 72-ik éves kor- A legtöbb halálozás a reggeli 3 és 6 óra között következik be, a legkevesebb pedig a délelőtti 11 és délután 3 óra között. Baleset és erőszakos halál leg­gyakrabban 20 és 45 éves korban, tehát élete legjavában éri az embert. . Tapasztalt emberek véleménye szerint legjobb szer az élet meghosszabbítására —- az egészségi rendszabályok betartásán kívül — egy jó életjáradék, minek van is valami alapja, mert a kinek életjáradeka van, az gond nélkül, nyugodtan élhet öreg napjaiban. — Vannak azonban olyan szabályok is, melyek minden czélszerüségük mellett, a legjobb szándékkal sem tarthatók be. Ilyen például a szülők gon­dos megválasztása, mert a hosszú élet elérheté­sére nagy biztosíték az, ha oly szőlőket válasz­tunk, kiknél a hosszú életüség családi tradiczió. Nem kevéssé figyelemreméltó előny az, ha va­lakinek módjában áll Schenk hires theoriáját akként a saját javára fordítani, hogy nőnek szü­lessék A nők ti. — nem a saját bevallásuk, hanem az udvariatlan statisztika hiteles kimu­tatása szerint — átlag magasabb kort érnek el a férfiaknál. A ki tehát nagyon ragaszkodik az élethez, az először is válassza meg jól szüleit, aztán igyekezzék lehetőleg n< nek születni, me­rítsen a bölcseség forrásából és végül gondos­kodjék mennél magasabb életjáradékról. Ez az élet meghoszzabbitásának a titka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom