Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-10-17 / 42. szám
III. év. Szatmár, 1899. október 17. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 írt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona‘í-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nbm adatnak vissza. A kisiparosok érdekében. — vonatkozással a helyi mozgalomra. — Dr. Chorin Ferencz városunk országgyűlési képviselője, f. hó 12-én összegyüj- tette a helybeli különböző iparágakhoz tartozó s érdeklődő egyéneket, hogy meghallgassa azok panaszait s a vele itt lévő debreczeni iparkamarai felügyelővel meghányják és vessék az ügyet, hogy miképen lehetne a jelenlegi rossz viszonyok között tengődő helybeli kis iparosok sanyarú sorsán segiteni. Hogy mennyi komoly szándék van e mozgalom megindításban, mely helyi kis iparosaink javát czélozza, mi nem tudjuk, annyit azonban bizton tud minden ez ügyben gondolkozó ember, hogy ezt a valóban súlyos kérdést gyűlésekkel, bizottságokkal, ipar- kiállitással, szép Ígéretekkel orvosolni nem lehet. Hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter mily megbízást vagy biztatást adott városunk országyülési képviselőjének ez ügyben, azt megint csak ő tudná megmondani igazában, de hogy puszta megbízások a tönk szélén álló kis ipart, meg nem fogjak menteni, bizonyos dolog. Iparosaink között különben, hogy az igazat megmondjuk, általános a felfogás, hogy ennek a helyi ipar fejlesztésére irányuló mozgalomnak — politikai háttere van, a melyhez különben nem kell valami sok magyarázat. A lapokból értesülünk, hogy hasonló mozgalmak, a kis ipar fejlesztésének kérdésében, másutt is tartattak vagy tartatni fognak, hogy Hegedűs Sándor kereskedelT Á R C Z A. Meddig? . . . Meddig lesz még éltem ege Sötét, borús ? Meddig ül még rajta a nagy Nehéz ború ? Mikor lesz már sörét éjre Vidám reggel ? A boldogság fényes napja Mikor kél fel? Mikor? . . mikor? Csak ezt kérdem, Egyre kérdem. Lelkemnek csak ez a gondja Alvaébren . . . Fáj a szivem — nagy fájdalmát Szaporítja Töprengésem, vergődésem Nehéz kínja. Én Istenem, fáj, fáj nekem Ezt mondani, Mégis, mégis úgy szeretnék Lemondani! . . . Szerelmemnek üdvét, buját Elfeledni. Elfeledni . . . mindörökre Eltemetni! D. Nagy Sándor. mi miniszter szándéka a kis ipar lehető támogatása és fejlesztése, melynek érdekében a felvidéken, egy körültekintő utazást is tett stb. stb. Olvassuk, hogy mostanában két kong- reszust fognak ez ügyben tartani, egyiket Nagy-Váradon, a másikai Kolozsváron, melyeknek napi rendjére fontos ipari kérdések egész sorozata van kitűzve. Olvasunk bizonyos „ipar statisztikai felvételről“ meg „kereskedelmi hírszolgálati“ irodák felállításárólj olvassuk, hogy az iparstatisztikai felvétel arra lenne hivatva, hogy az egész ország iparágainak milyenségét feltüntesse, tehát egységes, áttekintő képet fog ez feltüntetni arról, hogy iparunk mely ágazataiban van szükség állami beavatkozásra. stb. stb. A kereskedelmi hírszolgálati irodák pedig ezt fogják eszközölni, hogy a vidéki iparosok is gyorsan és lehetőleg első kézből nyerjenek értesülést úgy a hazai mint a külföldi szállításokra nézve stb. stb. Mindezeket, ismételjük, olvassuk és olvasván. nem hiszszük, h„.gy ha meg lesz is ez a sok szép szóbeszéd, reális eredménye legyen valami. Mert az ipar- és kereskedelem terén minden oly eredmény, mely bár ha jó is, üdvös is, ha csak átfutó és pillanatnyi életű, olyan csupán, mint a halvaszületett gyermek, melyet nem hívnak senkinek! Elvitázhatatlan az, hogy minden ország gazdasága és boldogsága iparában és kereskedelmében van letéve. Amely ország ipara és kereskedelme pang vagy silány, ott nem virágzanak a művészetek sem, ott nem fog állandó otthont rakni magának a tudomány sem ! Isten fizesse meg! lila : Futó Mihály. Darabos Gerzson uram portája a legtisztább, legrendezettebb volt a faluban. A gazdája ugyan csak afele »paraszt« volt, de a javából. Már az apja is — Isten nyugosztalja szegényt — szorgalmasan gazdálkodott a maga fél-telkén, Gerzson hűségesen követte apja nyomdokait, dolgozott reggeltől estig, tavasztól télutóig, nem korcsmázott: nem pazarolt és az apai íél-telkét csakhamar kiegészítette egy egész telekre. Darabos uram özvegy ember volt. Feleségét, a jó Julis asszonyt, nagyon korán elvesztette. Meghalt gyermek-ágyban. Darabos uram nagyon szerette az élete pírját; évekig melengette kérges szivében a takaros, gondos, hű asszony emlékét, akinek párjára nem talált — az igaz, hogy nem is igen keresgélt utána és igy nem csoda, hogy özvegyen maradt A gazdaságot, jobban mondva a háztartást Panni vezette. Panni arva leány volt. Úgy nőtt föl anya nélkül egy szegény bácsijánál, akinek magának is sok gyereke volt s alig várta, hogy Panni fölcserepedjék, mindjárt szolgálatba küldte. És Panni meg is szolgálta a kenyeret. Munkabíró, dolgos teremtés volt. Csak úgy égett a keze alatt a munka. Tudott főzni, mosni, vasalni, értett a kerti munkához, szőtt, font mint a parancsolat, fejt és hizlalt, páczolt és köpült ; és tudott rendet tartani, a cselédséget kordában tartani és velők Ha mi azt akarjuk — már pedig azt kell akarnunk — hogy hazánk és ennek polgárai gazdagok legyenek, hogy a világ nagy színpadán számot tegyünk, iparunkat és kereskedelmünket kell lehetőleg kifejleszteni és versenyképessé tenni. Azok az utak és módozatok pedig, melyekről értesülünk és jelen sorokban elszámolunk, ezt eredményezni nem képesek; azok csupán arra valók, hogy meglegyen a csinos külső, a szép kép-keret, de a belevaló, az már . .. azzal már nem törődik senkisem ! Most a körülmények olyanok, hogy szükséges, hogy az emberek figyelme ez irányba tereitessék, hogy az emberek ezen rágódjanak, azután aztán: ki-ki rágja meg úgy, a hogy tudja ! A múlt napi összejövetelen is arról győződhetett meg az orsz. gyűlési képviselő, hogy helybeli iparosaink sorsa súlyosan aggasztó, a kis ipar teljesen el van nyomva a gyáripar által és hogy itt mindennemű szép szó, Ígéret, vagy a dolgok mélyét, való okát nem érintő, nem orvosló cselekedet, teljesen értéktelen valami! Meggyőződhetett az orsz. gyűlési képviselőnk arról, hogy itt és bárhol e hazában, a tönkrejutott kis ipart feltámasztani csak törvényhozásilag lehet s akkor is úgy, ha az államhatalom, abból a sok szertefolyó millióból, nem fog sajnálni néhányat a kis ipar felélesztésére újból megteremtésére is fordítani. Nem kell azt bizonyítgatni, hogy pénz nélkül, a kis iparosok sorsán nem segit sem kiállítás, sem iparügyi tudakozóintézmény, sem semminemű iparstatisztikai felii— —aga— mégis jól bánni. De tiszta és rendezett is volt ám a Darabos Gerzson házatája és Darabos uram, aki már jó negyvenes volt, nem egyszer gondolt arra, hogy milyen jóravaló leány ez a Panni. Ugyan kár volna, ha el akarna szegődni. De hát miért is akarna elmepni. Hisz itt megbecsüli mindenki. Karácsony este volt. Az egész háznép a gazdával együtt a templomba ment, csak Panni maradt honn Az ünnepi készületeket elvégezve megpihent és kamrájában elgondolkozott az élete sorsán. Eszébe jutottak a gyerekkor szükölködé- sei, a szolgálat szenvedései. Hát az elmúlt évek. Bizony-bizony, maholnap vége a fiatalságnak, hiszen már közel van a 24-hez. Egészséges szive hangosan feldobogott e gondolatra. Még nem ért rá szeretni. Az igaz, hogy őt, a szegény leányt, nem is kerülgették nagyon a legények, hacsak nem úgy tréfából. Úgy de Panni az ilyen dologban nem értette a tréfát. Nem legényre gondolt ő, hanem vőlegényre. Egyet sóhajtott . . . Majd el jön, akit az Isten rendelt, susogta és mélyen elgondolkozott. De milyen különös : ami még soha sem történt, gondolataiban föltűnt előtt- Darabos aramnak, a gazdájának komoly, parancsoló arcza... Az ajtó felnyílt és besurrant rajta egy összetöpörödött anyóka: Manczi néne, a javas asszony. Dolgozni nem tudott szegény, de jövendőt mondani annál inkább. Panni megsajnálta az anyókát és tekintve, hogy karácsony szent estéje van. megvendégelte jdizü lekváros dörölyével. Manczi néne csak úgy falta a pompás ételt és tudva, hogy ö nem a legszívesebben üzletébe az őszi- és téli idényre a legjobb posztó és ííyíipju® szövetek a legszebb kivitelben megérkeztek. A télikabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva úgy, hogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig is eredeti színében marad.
