Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-09-19 / 38. szám
TÁRSADALMI ÉS ÍODALMI HETILAP. Megjelen. len kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissza. Levél a szerkesztőhöz/) Tekintetes Szerkesztő ur ! Kérem a tek. Szerkesztő urat, szíveskedjék b. lapjában jelen soraimnak helyet adni, annyival is inkább, mert úgy a nyilvánoság előtti reputácziómnak, mint t. Szerkesztő urnák előző czikkeim után irántam esetleg táplálható érzelmi benyomásainak, mintegy tartozom e felvilágosító sorokkal. Igaz, hogy késem egy kissé e sorokkal, de mindeddig nem voltam azon helyzetben, hogy szabadon, különösen családi ügyeimet tekintve, minden aggály nélkül tehettem volna ezt. Most már Istennek hála, feleségem is kezd fellábbadozni gyermekágyából s igy nem igen tarthatok attól, hogy valami veszélyes baja keletkezhetnék, még ha saját füleivel hallaná is meg, hogy X. vagy Y. ur magyarázatot kér tőlem hírlapi közleményem miatt, mint történt az a múltkor a polgármester ur által megnevezett megbízottak részéről. Megengedem, hogy a megbízottaknak nem volt szándékukban úgy terjeszteni elő jövetelük czél- ját, hogy azt rajtam kívül más is meghallja, de sajnos, ez mégis megesett s nekem sok kellemetlenséget szerzett. Ez volt az oka, hogy hallgattam eddig, s elhallgattam, hogy az cv. ref. egy*) Helyt adunk e soroknak, mert ezáltal egyrészről, a czikkiró lelki világát látjuk megvilágítva és igazolva lapunk 32. 33. számaiban megjelent közleményeit illetőleg, másrész alkalmat szolgáltatunk arra nézve, hogy az ellentétes felfogások tisztáztassak, akár a vádakkal szemben, akár a czikkiró felfogása ellenében, de mindig az igazság, a közügy javára. Szerkesztő. ház presbitériuma állítólag bizalmat szavazott főgondnokának. Azért mondom, hogy állítólag, mivel a közzétett »kivonat«, alaki tekintetben annyira hiányos, hogy azt, ez esetben nem lehet egyébnek tekinteni, mint az azt aláiró nyilatkozatának. Ugyanis a kivonatban nem található, hogy mely számú jegyzőkönyvből van az véve, nincs meg abban, hogy kik voltak jelen, igy kik hozták azt a határozatot, pedig a határozatban az a főbb, lényegesebb, hogy kik hozzák, nem pedig az, hogy az a határozat mit tartalmaz! Hiányzik továbbá abból a hitelesitési záradék. Azonban van abban aztán felesleges is, ilyen pedig a beszúrás, javitás, annak megjegyzése nélkül, hogy azokat ki eszközölte ; ilyen körülmények között, a kivonat olyan, mint az Isten igéje, a melyet a legtöbb esetben az sem hisz, a ki hirdeti.*) Egyébként tekintsünk el ezen alaki hiányoktól és vegyük azt teljesen kifogástalannak alakilag ! Kik hozták azt a határozatot? ez az első kérdésem. A praes- byteriuin tagjai, akiket az egyház választ ; de nincs törvény, nincs gyakorlat olyan, a mely kimondaná, hogy az egyházi tanácsosokat, a praesbytereket, a bizalmi kérdésekben való eljárás jogával is felruházná, s általában, hogy az adott mandátumban a bizalomszavazás- jog- vagy kötelességként ben foglaltatnék, de nem is adja meg a hatáskört semmi a praesby- teriumnak a bizalomnyilvánitas tekinteté*) Midőn a kivonatnak helyet adtunk, beadóját a felsorolt alaki hibákra figyelmeztettük és azok helyre hozását kértük — de meg nem történt. Szerkesztő. b#n. Azonban a praesbyteriurn azért sem szavazhat bizalmat a főgondnoknak, mert abban vannak az építési bizottság tagjai is, a kik feltétlenül érdekeltek. Az volt az oka, hogy szó nélkül elhallgattam, hogy a „Szamos“ azt a hirt eresztette világgá, hogy én minden vádamat visszavontam, holott az nem történt egygyel sem, mivel „Az önzetlenek“ czimü közleménynek a polgármester urra vonatkozó két — a nyilatkozat egész terjedelmében kö/ölt — czikkecskéjében foglaltakat magyaráztam meg, hogy hogyan értettem és hogy mit értettem az abban foglallak alatt s a mennyiben téves felfogásra adtam okot, fejeztem ki sajnálkozásomat és kértem bocsánatot, az elől felhozott okból tullovagiasan, mivel szerintem a két közleményben nincs becsületsértés, de ha volna is benne, a 24 óra elteltével nem tartoztam volna elégtételt adni, de tettem ezt azért, hogy mielőbb vége legyen a fölötte veszedelmes helyzetben levő feleségemre nézve az izgalmas ügynek és az, legalább az ő tudatában, a napi rendről levétessék. Az volt az oka, hogy eddig nem volt szavam a legközelebbi törvényhatósági bizottsági gyűlésen történt bizalomnyilvá- nitásra vonatkozólag sem. Általában véve nagyon rossz szolgálatot tett a polgármester urnák az, a ki meggondolatlanul a bizalom megszavazását indítványba hozta, még pedig azért, mert erre szükség nem volt, másrészről ezáltal nemcsak törvénytelenséget követettet el a közgyűléssel azáltal, hogy kényszerhelyT Á R C Z A. Anyós az oroszlánketrecben. Mikor a minap összevesztem a feleségemmel, akkor délután meglátogatott az irodámban az anyósom. Bő, krinolin formájú ruha volt rajta fekete petytyekkel vörös mezőben, a fején pedig egy szakajtóalaku amerikai szalmakalap. Se jónapot nem köszönt, se semmit, hanem megfogta elől a kabátomat és el kezdett rázni. — Miért ráz, kedves mama?— kérdeztem szelíden. Azért, mert hitvány, gyáva fráter vagy, aki elűzöd magadtól a íeleségedet, aki mindenáron botrányt akarsz csinálni, s aki azt akarod, hogy megtölthesd a pénzeszsákodat és lehess milliomos, uzsorás, meg nem tudom cn mi. — De kedves mama — szóltam nyugodtan — lehet, hogy hitvány, gyáva fráter vagyok, ha nem azt már mégis kétségbe vonom, hogy úgy lesz belőlem oroszlán, ha ráz. Kérem, hagyja már abba a rázást. — Dehogy hagyom, dehogy hagyom. Azért is megmutatom, hogy mj vagyunk az erősebb nem, ti pedig csak nyomorult, gyönge férjek, akik nem érdemeltek egyebet, mint lenézést, megvetést. ... Ami azután történt, azt mér elhallgatom. Hisz utóvégre is, nem vagyok én harcztéri tudósító. Mielőtt elhagyta az irodahelyiséget, az ar- ezomba nézett erősen és azt a kérdést intézte hozzám, hogy be mernék-e menni az oroszlánket- reezbe ? — De mi jut eszébe mama, csak nem akar széttépetni a fenevadakkal, mert a feleségemet nem eresztettem el Siófokra ? — Ugy-e, hogy gyáva vagy ? No hát ha te nem mersz bemenni, majd be merek menni én ! Becsületistenemre, azt gondoltam az első pillanatban, hogy megbolondult a napatn. Ki hallott még ilyet? Elhatároztam, hogy »lebeszélem, mert hiszen az mégis csak csúnya halál volna, ha «roszlánok tépnék szét a szegényt. De aztán meg eszembe jutott, hogy minél tovább beszélek vele, annál tovább marad itt, annál tovább ráz : tehát beleegyeztem, hogy csak hadd menjen be az oroszlánketreczbe. Másnap reggel korán keltem lel és egy hosszú sétát tettem. Egyszerre csak egy nagy plakát ötlött a szemembe. A plakáton öles belükkel volt megírva, hogy ma este egy lefátyolozott hölgy megy be az oroszlán-ketreczbe s ott megiszik egy csésze baboskávét. No, gondoltam magamban, ezt megnézem. Alig vártam az estét. A czirkusz tele volt. Ember, ember hátán tolongott, mert mindenki kiváncsi volt arra a le fátyolozott hölgyre, aki be mer menni a fene vadak közé és megmer inni ott egész csésze haboskávét. A cseh zenekar rázendített valami Szaharasivatagbeli indulóra és a közönségen lázas izgalom vett erőt. Ekkor megjelent a porondon egy hölgy. Azonnal ráismertem, — az anyósom volt. Feszes, testhez álló úszónadrág volt rajta, nagy sárga kalappal, mint amilyet tengeri fürdőkben szoktak viselni és egy egészen testhez álló blouz. Majd lefordultam az ülőhelyemről. Soha életemben ilyen szörnyeteg figurát nem láttam. Mikor a ketrecz ajtaja kinyílott és ai oroszlánok észrevették a lefátyolozott hölgyet, elkezdtek fájdalmasan üvölteni. A közönség lármázott, zajongott és nem akarla megengedni, hogy belépjen az anyósom ä megvadult oroszlánok közé. Én voltam az egyetlen publikum, eki tele torokkal kiabáltam : Hadd menjen be, hadd menjen be ! És a lefátyolozott hölgy bement. Mikor kinyílott a ketrecz ajtaja, az oroszlánok olyan rettenetes üvöltözést vittek véghez, hogy az ember önkénytelenül is valamelyik afrikai őserdőbe képzelte magát. A közönség soraiban pedig számos hölgy elijult. Az anyósom és az ő fürdő toilettje azonban megtették a maguk hatását. Az oroszlánok rémülve rohantak a ketrecz ellenkező oldalára és meg se inoczczantak ott, a mig ki nem ivódott a habzó kávé és a lefátyolozott hölgy el nem hagyta ismét az oroszlánketre- ezet. A közönség tapsolt, tombolt és dübörgőit Én pedig az előadás után odamentem az oroszlsn-szeliditőnőhöz és megkértem, hogy engedje közelebbről megnézni az oroszlánjait. Weisz Gyula üzletébe az őszi- és téli idényre a legjobb posztó éss gyapjú- szövetek a legszebb kivitelben megérkeztek. A télikabát kelmék is nagy figyelemmel vannak megválasztva úgy, hogy ezeknek minden faja a leghosszabb ideig is eredeti színében marad.
