Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-19 / 38. szám

Szatmár, 1899. SHTMÁR-NÉMETj Szeptember 19. zetbe hozta azt, hogy egy napirendre nem tűzött ügyben határozzon, hanem amellett compromitálta a polgármester urat, és vá­rosi tisztikart; compromitlálta pedig 1., azért mert a bizalmat senki meg nem vonta a polgármester úrtól és a tisztikar­tól, tehát arra a bizalmaskodásra szükség sem volt, de mert ez irányban indítvány té­tetett, jele annak, hogy némiképen is szükségesnek tűnik az fel olyan előtt, a ki a viszonyokat nem ismeri, igy az in­dítványozó például, a bizalom megszavaz- tatásának szükségét látta; 2-szor azért, mert a tisztikarral, a mely a közgyűlésnek jelentékeny elemét képezi, önmagának szavaztatott bizalmat, a mivel úgy tüntette fel a dolgot, hogy csak úgy szavazható meg a bizalom a tisztikarnak, ha azt maga^ teszi. Én, igen tisztelt Szerkesztő ur, magam tiltakozom azon felfogás ellen s épen azért helytelennek tartom a bizalmi indítvány felvetését. 'Az indítványozó a közgyűlést egy meglehetős súlyos dilemma elé állította, mert oda kényszeritette, hogy szavazzon bizalmat akkor, midőn erre hatáskörrel nem bir, mivel nincs olyan törvény, rendelet, szabályrendelet, gyakorlat, a mely jogává vagy kötelességévé tenné a közgyűlésnek a bizalom megadását, vagy elvonását, de nem is ruházták az adott mandátummal a választott tagokra azt a legszemélyesebb jogot a választók, hogy kiben bízzanak meg, vagy kiben ne — az ő képviseletük­ben ; (az adó alapján bizottsági tagok pe­dig különben is csak saját nevükben és személyükben nyilatkozhatnak), de az nem is ruházható át, tehát kényszerítve volt a közgyűlés vagy arra, hogy szavazza meg a bizalmat s ezzel törvénytelenséget köves­sen el, vagy arra, hogy a törvényt tartsa tiszteletben s a bizalmi indítványt mellőzze s ezzel a polgármester urra és a tisztikarra egy rendkívül kétes értékű határozatot hoz­zon, jobban mondva egy súlyos csapást mérjen. De kérdem továbbá, az ügyhöz vissza­térve, hát azok a vádak, a melyek emel­tettek, a bizalomnyilvánitással meg vannak-e czáfolva? A legtávolabbról sem, mivel a bizalom nem bizonyíték sem a vád mellett, sem a vád ellen, legfeljebb csak azt fejezi ki, hogy a vádak daczára mégis megvan a bizalom. Ha már a bizalomhoz oly nagy a ra­gaszkodás, szerintem a bizalom legpregnán­sabb megnyilatkozása az lett volna, ha a polgármester ur és a tisztikar állásukról Megnéztem őket. Még mindig össze voltak kuporodva egy sa­rokban és úgy reszkettek, mint a nyárfalevél. Mikor hazamentem, otthon már várt az anyó­som : No, mit szólsz hozzá te gyáva nyúl ? — kér­dezte büszkén. Nem szólok semmit, csak azt akarom mon­dani mama, hogy sokkal különb legény vagyok, mintsem hittem volna. — Miért ? — Azért, mert az én fogam még sohase va­ezogott úgy, ha magat megláttam, mint azoké a szegény oroszlánoké. P. a. Eladott feleségek. Amerikai lapokban olvasható, hogy még manapság is akadnak férjek, akik minden tör­vény ellenere is úgy adják el feleségüket, ha ráuntak, mint egykor a rabszolgákat adták-vették. De nem Ausztrália, Ázsia, vagy Afrika legsöté­tebb résziben esik mag az ilyesmi, Angolország egyes néprétegeiben még ma is meg van az a né£et, hogy az asszony eladása egyenlő a vá­lásai. Az 1796-ik év márcziusában a Times egy sheífieldi asszonyt hat penyért hirdetett. Az 1803-ig esztendőben egy férj kötőféket vetett a felesége nyakába és úgy vitte el a sheífieldi vásárra, ahol egy gunieán adott túl rajta. 1820-ban a canterburyi vásáron pláne marhaszállitó kocsiban bocsátottak áruba egy asszonyt s el is adták hat shillingért. lemondottak volna és ezen állásukra ismét pályázva, újra megválasztattak volna. Azonban a bizalmi hangulat kipuha- tolásának, megtudásának, semmi szüksége nem forog fenn a tisztviselőknél, mivel azok mindaddig bírják a bizalmat, a mig ellenük a fegyelmi eljárás meg nem in- dittatik, vagy ellenük általános panasz nincs; miután pedig ilyesek még nem for­dultak elő, a bizalom ez ideig érintetlen. Más az, a mire szükség van, amit meg kell szerezni; nem a bizalom meg­szavazására, hanem a vádak megczáfolá- sára van szükség, azonban a vádak a puszta szóbeli czáfolattal sem lettek meg- erőtlenitve, nem hogy tényekkel volnának ! A polgármester urnák mihelyest a vádak a hírlapban megjelentek, meg kellett volna a vizsgálatot indítani és addig is, mig a vizsgálat befejezést nyert volna, a közön­ség megnyugtatására hirlapilag közleni kellett volna, hogy a vizsgálat meginditta- tott ; de nemcsak ez nem történt meg, de sőt az sem, hogy pusztán megtagadtatott volna a vádak valósága. Abból aztán, hogy a vádak emelése — augusztus 8-ika óta semmi sem történt — mindenki azt kö­vetkeztetheti, hogy a vádak, a (Kölcsey- utczai kútnak 30 méter helyett 70 méter­ben történt átvétele ; az oknélkül való utaz­gatások ; összeférhetetlen állások viselése, a Farkas és Oláh által űzött manipulátiók stb.) mind alaposak. Már pedig akkor nem lehet a polgármesteri jelentésben a helyi sajtó egyik orgánuma ellen sem kifakadni azért, hogy alaptalanul emel vádat; azért legfeljebb köszönetét érdemel, hogy az el­lenőrzés súlyos terhét igyekszik megosz­tani, s azzal, hogy a ügyeimet felhívja egy vagy más irányban ; csak gyámolitja, támogatja azt, a kinek nem joga, hanem kötelessége az ellenőrzés! Vagy talán ak­kor teljesiti a sajtó a kötelességét, ha nem lát, nem hall ? En nem hiszem, mert a sajtó a közvélemény megnyilatkozása; sze­rintem kötelességét akkor teljesiti, ha a közérdeket szolgálja és nem helyesel ott, ahol megróni kell és felhívja a figyelmet, ott, ahol a közérdek különben sérelmet szenvedne! Ismétlem, mégegyszer, hogy alulírott­nak egyáltalában nincs szándéka, nem is volt, hogy a polgármester urban, vagy a városi tisztikar más tagjaiban helyezett közbizalm t megrendítse, én szívesen öreg­bitem e közbizalmat a magam részéről is, de mint a közteherviselés alatt roskadozó i egyik polgárnak szándékom és törekvésem Azután kezdett az asszonyok értéke növe­kedni egészen tizenöt fontig. De arra bekövet kezett a reakció, úgy hogy az 1855 iki derbyi vásáron nem adtak ismét többet egy asszonyért, mint 18 penyt és egy pint édes sört. 1873-ban egy adós Belperből a hitelezői elől Amerikába menekült. A hitelezők elárve- re ték mindenét. Az asszony követelte a befolyt jövedelemnek egy részét, de amikor a hitelezők megtagadták ezt a kérését, hogy el ne pusztul­jon, azt kivánta. hogy őt is adják oda a legtöb­bet Ígérőnek. De ez már még sem történt meg, De még a legújabb korban is történtek ilyen asszony vásárok. 1882-ben például egy alfeetoni lakos eladta a feleségét Derbyshireben négy pen­nyért. Sőt még csak nemrégiben is eladtak egy asszonyt egy gallon sörért, amit a két fél közö­sen ivott meg. Néha az ilyen adás-vevést ün- nepies szerződéssel is pecsételik meg. Négy esztendővel ezelőtt Leedben egy bi­gámiával vádolt férfi azzal védekezett hogy ő az első feleségét három shillingért eladta, joga volt tehát ahhoz, hogy újra megházasodjék. Tizen- nyolcz hónapra Ítélték el, de nem az első asz- szony eladásáért, hanem a bigámiáért. 1896-ban egy sárgaláz alkalmával Doncasterben kitűnt hogy egy ember eladta a feleségét azzal a fel­tétellel, hogy négy gyerek is bele van értve a vásárba Ez a csinos kis vásár márczius 28-án történt meg. Mint eladó, egy John 'fari nevű ur szerepelt. Ez igy föl van jegyezve, az eset tehát igaz. az, hogy a közügyek igazságos elintézé­sébe, ha bármi csekélyképen is befolyha­tok, befolyjak, a netalán fenforgó rendel­lenességre, igazságtalanságra rámutassak, a törvényhatóság vezetőségétől várván hivatalos, igazságos intézkedést azok meg­szüntetésére. Szatmár, 1899. szept. 19. Hazafiui tisztelettel: Dr. Törseök Károly. HÍREK. — Gyurkovics lányok. A nőegyesület javára szombaton és vasárnap este a színházban rende­zett műkedvelői előadás anyagilag is jól sikerült. Az erkölcsi siker pedig, — elfogulatlanul és nyu­godt lelkiismerettel, a komoly kritika álláspontján merjük mondani, — valóságos diadal. Műked­velőink, kik Dr. Vajay Imre szakavatott vezetése mellett nagy ambiczióval készültek az előadásra, a legfényesebb sikert aratták s két olyan estét szereztek városunk közönségének, melynek em­lékezete nem egyhamar fog elmosódni. Herczeg Ferencz hires életképét »A Gyurkovics lányok«-at választották előadásra s előadták oly szépen hogy az magasan felette áll annak, ahogy e darabot a télen Kunhegyi társulata szinrehozta. A legna­gyobb elismeréssel szólhatunk az összes szerep­lőkről. Mihalovits úrnő, a leányait minden áron férjhez adni akaró mama, Gyurkovitsné alakját teljes otthonossággal és élénk temperamentum­mal személyesítette. Méltóan sorakoznak utána a többi szereplők, a Gyurkovics-lányok, Tombori, Poszvék kisasszonyok s a kedves apróságok Kovács Leona, Borbola Emma és Tombori Aranka; Oláh Miklós az erélyes gavallér Radványi ezredes, Dobosy Endre a fess hu­szártiszt, Haller Ferencz az esetlen Gida, Walther Béla, az ideális fűzfa-poéta, Feren- czy Gusztáv, a muja Kemény Tóni szerepében. Az est fénypontját azonban a Nagy Ella (Miczi) Nagy Ilonka (Katalin) Neuvirth Alfred (Harkai Feii) bravúros játéka képezte. Mindhárman oly otthonossággal, ked/ és élénkséggel játszottak, hogy játékuk a művészet magaslatára emelkedett s bátran mondhatjuk, a fővárosi színpadokon is számot tett volna. Különösen az első és utolsó felvonásban remekeltek. Kaptak is [annyi tapsot és virágot, hogy egy jutalom játékát tartó prima­donnának is sok lett volna. A mükedvellők fára­dozását szép anyagi siker koronázta, a két este nyers bevétele 450 frt, melyből tisz a jövedelem 200 frt biztosan remélhető. A részletes elszámo­lást az idő rövidsége miatt csakis jővő számunk­ban hozhatjuk. — A katonai lóvásár f. év okt. 14-én d. e. 8 órakor tartatik meg városunkban. A bizottság jól kifejlett és jó karban levő hátas és hámos lovakat vásárol. A marhalevél a bizottság előtt felmutatandó, s a törvényes hibákért az eladó felelős. — Eljegyzés. Vidra István mátészalkai kir. járásbirósági albiró a napokban jegyezte el Fisch Elvira kisasszonyt Moórról. — Színészet Mátészalkán. Rakodczay szat­mári színigazgató, aug. végétől tart előadásokat Mátészalkán. A társaság jobb erői, Morvái, Székely René, Béresi, H. Novák Irma, Palugyai Vilma, Bárdi, Kövesi Sz. valamint az igazgató Ral.od- czay is. A közönség nagyon meg van elegedve a társulattal, amely a legjobbb újdonságokat hozza színre, mint pl. a »Görög rabszolga«, czimü leg­újabb operettét is. tízenkivül folyton műsoron vannak »Himfi dalai«, »Gyurkovics leányok.« Drámai előadások is szép sikerrel folytak le; mint a »Vasgyáros« »Bánk-Bán“ és »Lear király.« A társulat még e hó végéig marad Máté-Szalkán, a honnan téli állomás helyükre, városunkba jönnek. — Hirdetmény. A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 44297/IV. 899 számú rendelete foly­tán, tudomás végett, arról értesítem a város kö­zönségét, hogy az olyan gőzkazánok, melyek a kazán gőzterével összeköttetésben álló sziphon- szerü vizelzárással s a gőznyomást önmüködő- leg szabályozó „Körting“ rendszerű biztonsági csőberendezéssel vannak ellátva, bármely helyi­ségben akadálytalanul felállíthatok, hatósági fel­ügyelet és ellenőrzés alá nem esnek, s kezelé­sükhöz különös képesítés nem szükséges. Szat­márit 1899 szept. 7 én Hármán Mihály polgár- mester. — Meghívás. A Petőfi-Társaság a Nagyká­rolyi Kölcsey-Egyesületet a szeptember hó folya­mán Szatmár vármegyében tartandó Petőfi-Ünne- pély rendezése végett keresvén meg, mely Pe­tőfit, a szerelem dalnokát, lenne hivatva üne- pelni: ez ünnepély a Petőfi Társaság és a Nagy­károlyi Kölcsey-Egyesület közös megállapodása szerint Nagy-Károlyban folyó évi szeptember hó 24 én fog megtartatni, mely ünnepélyre a vár­megye közönségét és az ünnepély iránt érdeklő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom