Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-13 / 19. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. támogató klérus nem irányítják a lap szellemi vezetését. Azonban ezt senki sem fogja elhinni a jó uraknak. Mert ha nem felelne meg nekik a lap iránya, akkor megvonnák tőle a támogatást. Mindaddig, amig a főpapság ott szerepel a Heti Szemle fenntartói kö­zött, a felelősséget a lap békebontó, konkolyhintő alacsony törekvéseiért nem lehet és nem szabad külön válasz­tani Szatmárváros katholikus vezér- egyéniségeitől. Es ez a felelősség súlyos és semmit mondó frázisokkal el nem hárítható. Belső politika. — r Wekerie és Tisza ölelkeznek. 1918. május 12. Fehér hasábok jelzik ma az önállóan gondolkodó magyar politikai újságokat. Wá- zsonyi iskolát csinált a radirozás mestersé­géből, ahol neki, vatry, az uralkodó hatalom­nak nem kedvez, ott törölési akciót végeznek. Tisza hazafiasán Ömleng Wekerie kö­rül ós viszont, ennél undorítóbb képet még nem mutatott a magyar politika. Wekerie a választó joggal jött, arait Tisza ellenzett. Áll vagy bukik, mondta, s miután nem tel­jesíti szavát, -— sem nem áll, sem nem bu­kik, hanem uj jelszóval újra feltámad. Van még ujraszületés! — De elpusz­tulnak ismét ezek az urak a porondról, hogy I egyenes és becsületes emberek csinálják ott í végre az ország dolgát. Szemlélődés. Wekerie végleg elintézte a második koalíció sorsát is. Szétrobbantotta a társasá­got, bogy majd ismét a munkapárt ülhessen a húsosfazekak mellé. Mert ehhez a párt­hoz vonzotta őt mindig a szíve. Kellett is neki demokrácia, független- ség, jogkiterjesztési De szíaleg az áléra állt e jelszavak hirdetőinek. Aztán engedte őket „érvényesülni.“ Gúnyos mosolyiyal nézte, hogyan vitatkoznak egymás közt a dicső el­vek zászlóvivői az előnyökön. Egyre-másra adta ő is nekik a csalétkeket1. Repültek a ministerségek, államtitkárságok, főiepánságok. Közben holmi népbolondító kotnédiázás folyt a választói jogért. Egy sem volt őszinte híve az igazi jogkiterjesztésnek; mert ha mi, az egyszerű polgárok már régen felismertük Wekerie hátsó gondolatait, lehetetlen, hogy ők, a tizenhárom próbás politikusok, ne lát­ták volna, hogy a Wekerle-Tisza fále huza­vona csak szinleges és a választói jognak el- posványitására és a demokratikus elveknek lejáratására irányul. Érezték ők, hogy így van, s amikor figyelmeztetéseket kaptak, hogy ne tűrjék tovább e roezhiszemű halo­gatást, azt felelték, hogy még e&ak egy ke­veset várjunk. Még mindig azt hitték, hogy nem fog sikerülni a Wekerie ós Tisza ma­nővere. Közben pedig mohón élvezték a ha­talom gyümölcseit. Ezért hagyták ott őket többen a köte­lességtudó emberek közzül. Ezért mondtam meg én is egyenes őszinteséggel csekély sze­mélyem véleményét már hónapokkal ezelőtt itt is, másutt is, nemcsak a Wekerie, de a körötte hemzsegő egész függetlenségi, de­mokrata s más ilyen jelszavakkal takarózó politikai keverék fura magatartására s ki is léptem néhány hét előtt a függetlenségi pártból, amelynek szent hagyományait ér- demetlenek prédálták föl. Megkértem Bél- teky Lajos pártelnök úrat, hogy kilépő le­velemet terjessze a párt elé. Remélem, hogy ő ennek mielőbb eleget .tesz. Mély késerű* séggel és fájó szívvel tettem meg e lépést, mert úgyszólván életem minden jelentős em­léke valamely vonatkozásban a függetlenségi párthoz fűződik; de meg vagyok győződve, hogy így kellett cselekednem. Most aztán olvasom, hogy a koalíció cserben maradt részének lapjai miként szór­ják haragjuk nyilait Wekerlóre, amiért ki­játszotta őket. Azonban megérdemlik sorsu­kat. ők voltak okai első sorban, hogy We­kerie így bánt velük. . Egy pillanatig sem lett volna szabad habozniok akkor, amikor felismerték Wekerie szándékait. Ott kellett volna hugyniok min­dent az elvekért, amelyeknek fölesküdtek. Jobb volt azonban a hatalom datolyapálmái­nak árnyékában hűsölni. Nagy és dicső gondolatok, eszmék és célok állanak előttünk. Minden emberrel em­berként kell bánni, ez az alapolv. Mindenki megélhessen jól ez ország százszoros vérál­dozatta! megfizetett földjén, aki dolgozni 8 becsülettel boldogulni akar. A szorgalom és a jellem legyenek az előjogok, nem az előkelő születés és rang. A polgár legyen az qr- szág vezetője, a polgár, aki fárad, adót fizet, áldozatokat hoz, szellemi műveltségben ós erkölcsökben előljár; és jogokkal biró polgár lehessen mindenki, aki kötelességét teljesíti és jó arra, hogy erkölcsi és anyagi javait és életét az állam nagy céljainak szolgálatába állítsák. Földje légyen mindenkinek, aki a földet szeretettel megbecsülné, de a kötött nagybirtokok miatt hozzá nem juthat. Legyen nagy és fejlett ipái, messze nyúló reális ke­reskedelem ; legyeu gyors, tisztességes, önzet­len és törvénytisztelő közigazgatás. Legyen mindez egy önállósított, függetlenné tett Magyarországban, amely a jogegyenlőség acélgerendázatain építve várja bátran egy uj ezredév viszontagságait. Ezek röviden a programmpontok, ame­lyeket követni és megvalósítani kell. De nem olyan emberek kellenek ehhez, mint amilye­nek a mostani koalícióban vallottak szint és kudarcot. Nem is a mostani állapotok valók ez elvek megvalósítására. Hiszen most min­den enervált. Ha az emberek érzik is, mi az igaz és jó, véleményük nincs. Az egyik a felmentését félti a terrortól, a másik az állását, jövedelmeit; amaz törpelelkü, emez fáradt. De eljön az idő, amikor hazajönnek azok, akik a harcok viharában edzették lel­kűket, s elkövetkezik a tisztulás. Egy csodá­latosan nagyszerű kép rajzolódik elém a jövő­ből : felszabadulni, kiforrni és megtisztulni fog minden. Az álpróféták, a kufárok és gyöngék eltűnnek a szintérről. Újjá fog szü­letni Magyarország. Polgáriasuk s igazán demokrata lesz. Ha élünk, bejárjuk az orszá­got s hirdetni fogjuk az igét. Megteremtjük a független polgári pártot, amely­nek zászlaja alá minden igaz embor tömörül. És ha mi nem élnénk, lesznek mások, jön­nek helyünkbe ezren és ezren a vérzivatar­ban megszilárdult lelkű emberek, kemény férfiak ! A mai gézengus politikai kóklerke­dés a múlt rósz emléke marad. így lesz! Szatmár-Németi, 1918. május 10. _________________Caomay Győző. — Sajtóhiba. A múlt heti számunk­ban közölt Mezőgazdák, Kereskedők és Ipa­rosok Takarék és Hitelszövetkezete felszámo* lás alatt levő cégnek 1918. május 21.-én déli 12 órakor tartandó közgyűlési meghívójába sajtóhiba csúszott be. A tárgysorozat 2-ik pontja helyesen igy szól: „A felszámoló és felügyelő bizottság jelentése az 1917. üzleti évről, a zárszámadások megvizsgálása, a mérleg megállapítása.“ Froiiászka Ottokár püspök Szatmáron. Szatrnár, május 1$. A katholikus főpapság kimagasló alakja, a külföldön is elismert kitűnő tudós és politikus, Prohászka püspök szerdán a Karitász ünnepségén beszé­det fog mondani. A város közönsége osztatlan érdeklődéssel várja a nagy eseményt, mert Prohászka püspök az élét értékelésében, a szociális problé­mák kérdésében a legideálisabb mo­dern gazdasági és társadalmi megoldá­sok hive, uagyszabásu előharcosa a tár­sadalmi és felekezeti békének, az ország népe teljes egybeíorradásának. A katoli­kus eszme és gondolat hirdetésében az ezekben megnyilatkozó öserö szilárd talaján áll és elitéi minden olyan egy­házi törekvést, ami a felekezeti béke árán kíván érvényesülni. A kibocsátott jegyeket már majd­nem mind szétkapkodták. latÉsjÉtós. Összes frontokon csak helyi harcok voltak. — Az olaszok is mozognak. Franciák és németek küzdelme Kém­mé! körül. — Eredményes légi harcok. OLASZ HARCTÉR. Budapest, május 12. A Pesubie területén az ellenség tegnap előtt megtámadta biztositó csa­patainkat, miközben sikerült neki a Monte Carnon levő állásainkba beha­tolnia. Tegnapi ellenlökésünk az ola­szokat ismét kiverte. A hegyi harcvonal más szakaszain olasz felderítő osztagokat visszaver­tünk. Lincke főhadnagy, tábori pilóta e hó 11-én 2 angol repülő gépet lőtt le és ezzel 22-ik és 23-ik légi győzel­mét aratta. Albániában: helyenkint élénkebb harci tevékenység. •Vezérkar főnöke. Berlin, május 12. Nagy főhadiszállás jelenti: NYUGATI HARCTÉR: • A harcvonalokon harci tevékeny­ség helyi műveletekre szorítkozott. A Kemrneltöl északra, és a Lys déli part­ján az ellenség heves tüzérségi előké­szítés után támadást intézett ellenünk több helyen erőteljes felderítésre tört. A Kemrneltöl északra az el­lenség támadását közelharc­ban, vonalainkban hiúsítot­tuk meg. Egyébként rohamcsapatai már tü­zelésünkben összeomlottak. Az Avre nyugati partján saját 1 előretörésünkből kifolyólag Mayllitól

Next

/
Oldalképek
Tartalom