Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-13 / 19. szám

3ZATMÁR ÉS VIDÉKE. I nyugatra heves harcok keletkeztek, amelyekben 30-nál több foglyot ej­tettünk. Az Avre és Oise között több rendbeli felderítő harc volt A többi arcvonalon semmi külö­nös esemény. LÉGI HARCBAN. A legutóbbi 2 napon 19 ellensé­ges repülőgépet lőttünk le, közülök 12-öt az a portyázó raj, amely eddig Richthofen báró százados vezetése alatt állott. Löwenhardt hadnagy 20'és 21-ik győzelmét aratta. Ludendorff. Apróság-ok. Egy vidéki ismerősöm járt nálam a napokban, aki azzal a' tervvel foglalkozik, hogy eladja a mostani birtokát, miután most nagy pénzt Ígérnek, és olyan helyen venne egy másikat, ahol a birtokok még olcsóbbak. Azért jött, hogy tanácsot kérjen. — Én nem mondhatok mást, — hant?- zott a válasz — mint ami az egyik hely­beli lapban gyakran megjelenik: „Mielőtt bármit is venne vagy eladna, előbb olvassa el az Atlas hirdetését.“ * A román béke is készen van. A ked­ves szomszéd elég ép bőrrel szabadult a ke­lepcéből, ahova árulása után jutott és bizo­nyára ezután alaposabban megfogja gondolni, ha megint kedve jönne egy kis betörést el­követni. Lapunk harctéri tudósítója, akinek a rcupán harctéren véghezvitt hőstettei olva­sóink előtt eléggé ismertek, az általa elfo­gott két román tábornokot, Lopeszkut és Futeszkut, a békekötés folytán gzabadon bo­csátotta, amiért Margilomián miniszterelnök személyesen tisztelgett nála és mondott neki köszönetét a jó bánásmódért, melyben a két román hősnek része volt. •* De mi van a két Lukáosiuval ? Hova lett a két áruló, akik hazájukkal szemben oly gyalázatos szerepre vállalkoztak? Bizo­nyára el fogják érni ők is megérdemelt sor­sukat. Ágyban, párnák között, aligha fog­nak meghalni. Minden esetre életük és vi­selkedésük egy intő példa számunkra, hogy a hozzájuk hasonló példányokkal minő ma­gatartást tanúsítsunk a jövőben. Mert van még egy néhány közöttünk ebből a fajtából, «s jó lesz ezután erősebben ügyelni azokra, akik eddig is nagyon szerettek a szomszédba kacsintgatni. # Az Egyházmegyei Irodalmi Kör elnö­kének kijelentése szerint a papság a zsidó­kérdést illetőleg két táborra oszlik, a mér­sékeltek és a harcosok táborára. Az egyik­nek a jelszava: „Üsd agyon, de ne nagyon !“, míg a másiknak: ,Caak á fejét, hogy meg ne sántuljon 1“ — Ez van kifejezve abban, hogy „a kör választmánya is úgy tartotta, hogy: a Sz. H. modorát nem helyesli és mér- séklendőnek tartja.* — más szóval: abban nincs semmi megróni való, hogy állandóan a zsidókat piszkolja, kívánatos azonban, ha ezt mérsékeltebb modorban cselekszi. * Zsörtölődik az asszony, hogy ott a sok cipő a rendőrségen és az ura nem néz utána, hogy nekik is jusson belőle. — Ugyan fiam I — csititja a férj — hát nem olvastad a főkapitány jelentését, amely szerint első sorban jönnek a városi és rendőrségi tisztviselők, alkalmazottak stb. etb. s ezek hozzátartozói — és csak ha ez mind ki lesz elégítve, következik a közön­ség. Hát képzelsz te annyi cipőt a világon, hogy a kimutatott sorrend mellett még a közönségnek is juthasson ? Demeter. HÍREK Az alsó papság- és a szekularizáció. A héten I r á n y i Kamill luthe­ránus lelkész tollából alapos készült­ségre valló, hosszabb ismertetés jelent meg a Szatmári Újságban, amely a szekularizáció jogosságának erős érveit sorakoztatja fel. A nagy anyagot nem lehet min­denre kiterjedő részletességgel egy cikk keretében átfogni s igy annak egy ré­szét magunk is kiemeljük. Az egyház kezén levő vagyonnak az állam elsőrendű céljaira való visz- szavételét magának az alsó papságnak tekintélyes része is kívánja. Természe­tes, hogy a hivatalnoki szervezet mel­lett ez a felfogás a külső világ elé nem kerülhet teljes mivoltában, de, akik csak kevéssé is tudják és ismerik az erről táplált felfogásokat, — ezt nem is vonják kétségbe. Múlt nyáron vitában állottunk már az alsó papság sanyarú helyzeté­nek feltárása miatt, az egyház proletár­jainak szűkös viszonyait ismertettük és megálíapitottuk, hogy a katolikus egyházban a javadalmazás a végzett munkával fordított arányban áll. Ha azonban bekövetkezik a szeku­larizáció, akkor az alsó papság az ál­tala végzett nagybecsű vallási és állami szempontból is fontos erkölcsi, tanító és népnevelő munkája után megfelelő tisztességes megélhetést biztositó jöve­delemhez fog jutni. Az alsó papságnak egyáltalán nem érdeke a főpapi hitbizományok fenn­maradása, mert ebből még a morzsá­kat sem kapja, a perifériákon dolgozva még a hatalomhoz való közelség mele­gét sem élvezheti. Annál különösebb az, hogy ezt a helyzet javításra irányuló társadalmi törekvést épen az alsó papsághoz tartozó újságot csinálók akadályozzák — már amennyire tőlük telik — mert ezzel saját osztályuknak érdekeit keresztezik. — Előléptetés. — Az Igazságügy- miniszter Láng Ernő tart. főhadnagyot, nagyváradi kir. törvényszéki jegyzőt, Láng Pál nagymajtényi k.-tanító fiát, jelenlegi székhelyén a IX. fizetési osztályba lép­tette elő. — A Társadalomtudományi Tár­saság Marx emlék Ülése. A Társa­dalomtudományi Társaság szatmári fiókja vasárnap délelőtt kevés számú közönség részvételével ünnepelte meg Marx Károly- nak, a modern szocializmus megteremtőjé­nek 100 éves születési évfordulóját. Az ülé­sen dr. Gutman Lajos emlékbeszédben méltatta Marx Károly érdemeit. Beszéde nem is annyira emlékbeszéd volt, mint inkább szociológiái tanulmány, amely a 40-eB évek szociális viszonyainak vázolásából indult ki és az Internscionale bukásáig nyomon kö­vette a történelmi eseményeket — egy ember­öltőn keresztül, amelyre tuiajdonképen Marx munkássága nyomta rá a bélyeget. Tanul­mányában a történelmi materializmusnak és a hegeli dialektikának egymással szembeállí­tásával — tudományos meghatározását adta a marxismusnak, majd a történelmi materia­lizmus kritikájával kiterjeszkedett az újabb revíziós mozgalmakra is — és kimutatta Marx munkásságának mély hatását a modern mun­kásmozgalmakra. A közönség, melynek ér­deklődését az előadás mindvégig lekötötte, tetszéssel honorálta az előadást. — Gyűjtés a hadiárvák javára. Már az első napokban gyönyörű eredményt ért el Ozory főkapitány a Szatmárnaegyei és Szatmár városi hadiárvák javára a főis­pánná ástál megindított gyűjtéssel. Kilenc tételben 9500 K-t hozott össze. Az ivén a következők szerepelnek : Szatmári Leszámí­toló bank r. t. 1000, Murkovits Elek Fiai r. t. 1000, Szatmári Parafa és Fadugógyár Guth A. Fiai 500, Szatmári Termény és Hitelbank r. t. 1000, Markovits Efrán 1000, Garner Izrael 1000, Szatmári Kereskedelmi Iparbank 1000, Melchner Testvérek 1000, Kováts Miklós 1000 K-val. — Hirtelen elhalt önkéntes. Csü­törtökön az önkéntes iskolában egy kis ön­kéntes, Sütő Kálmán a megyaszói- ref. lel­kész fia, a tanulás közben hirtelen összeesett s a legnagyobb ápolás sem volt képes meg­menteni, meghalt. Szombaton délután temet- ták el katonai pompával. A temetésen ott volt az egész tisztikar, az önkéntes iskola vezetőségével együtt. A simái .Nyerges Fe­renc tábori lelkész mondott magas szárnya- lásu beszédet. — Elszámolás a május 4 és 5-iki színházi estélynek. I. esti bevétel jegyek árából 3972 K. II. esti bevétel jegyek árá­ból 2600 K. felülfizetésekből 1718 K, mű­sor árából 24 K, összes bevétel 83414 K. Kiadás összesen 1314 K, tiszta jövedelem 7000 korona. Felülfisettek: báró Kende j Zsigmond 450 K, báró Kende György 1 200 K, VII. hadsereg tüzérségi pótlás cső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom