Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-08 / 14. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. kének, amely akkor a püspöki udvarhoz igen közel állt ? Azért ugye, mert az Üzlet, a pénzke­resés mindenkinek kell, és semmi köze az Üzletnek a hithez. Azaz, néha mégis van, mert igen sokan üzletet csinálnak maguknak a mások hitéből. Üzlet, kérjük, a Szatmár cs Vidéke Morvái Jánosnak és nem hit. . Amint üzlet a Heti Szemlénél az, hogy zsidótól is elfogadnak hirdetést és szí­vesen veszik, ha példányaikat a zsidók is vásárolják. Ne a baldachin eltiltáséul tessék Mor­váit fenyegetni. Szüntessék meg a nyomdá­jukét, nyomtatványaikat csináltassák Morvái­nál, a Heti Szemlét hoszák át hozzá, akkor — talán indokolt volna az, hogy buzgó hit­hűségére hivatkozva a Szatmár és Vidéke beszüntetésére kérjék. Addig kétes értékű büszkeséggel vesz- ezük tudomásul, hogy a Szatmár és Vidéke olyan teher a klerikális harcosoknak, mint amilyen nagy értékűnek tartják a baldachin hordás jog^t ■ • . — Szíjgyártó tanuló felvétetik tel­jes ellátással Kerekes István ezijgyártó mes­ternél Majláth-u. 18. Szemlélődés. A nyugati nagy német offenzíva dicső­séges eredményeket mutat föl. Szívszorongva lesik nálunk e csaták toljas sikerét a békére vágyó milliók. Akként érzik magukat folyton roszub- bul minden egyes diadal hírére azok, akik kizárólag a háborúból éltek. Különösen azok­nak a napja fog leáldozni. — ha a nyugati harcok meghozzák az epedve sóvárgott bé­két, — akik érvényesülésüket, pozícióikat, befolyásukat a háború által teremtett fel­fordulásnak. nyomasztó helyzetnek és kor­rupciónak köszönhették. Milyen lelketlenül éltek vissza egyesek azzal, hogy embertár­saik fölött vagy a szerencse, vagy a bűn, vagy a protekció bizonyos hatalmat juttatott kezeikbe. Azokra a dúvadakra gondolok, akik — mert véletlenül beleszólásuk lehe­tett » mások sorsába — ezzel a hatáskörrel csúnyán visszaéltek. Mennyi igazságtalansá­got és jogtalanságot követtek el s mennyit .ártottak másoknak. Ha van Isten az égben, még ezek is megkapják megérdemelt jutal­mukat. Csak dörögjenek hét az ágyuk nyu­gaton s fegyvereink hozzák meg mielőbb a dicsőséges békét ! * Meghirdették a város szentvéri farak­tárkezelői állását. Bár azt nem láttam a pályázati feltételekben, hogy lehetséges lesz-e * raktárkezelőnek úgy utalni a fát, mint ahogy pl. a szivart, szokás. A pályázati hirdetményt, csak a szat­mári lapokban tették közzé. Ez meggondo­latlan, merész mulasztó» volt. Elfelejtették, hogy friss erőket kell idehozni. Na dohát, eljönnek azok hívás nélkül is. * Ügy látszik, hogy bekövetkezik az a természetes dolog, hogy a sziniguzgatójelölt koncesszió nélkül marad. Mert lehet ő igen jó és derék színész, de a megkívánt feltéte­leknek az összes pályázók között a legke­vésbé felelt meg. Annak mindenesetre be kell következ­nie, hogy azok az urak, akik ilyen határozat­hoz való hozzájárulásra engedték magukat rábeszélni, lássák be gyöngeségüket s komoly elhatározással leljék meg jövőre egyéniségü­ket, őrizzék meg a város érdekében önálló, férfias gondolkozásukat és tárgyilagos véle­ményüket minden befolyástól, és ne vállalják ilyen kellemetlen ügyekben a közvélemény előtt a felelőséget. így remélhető, hogy ebből a bántó esetből mégis lesz a város­nak más kérdésekben haszna. Szatmár-Németi, 1918. ápr. 6. Caomay Győző. Apróságok. Kalapot emelek a kath. Karitász ed­digi működése előtt s ha ez továbbra is így fog tartani, nem lesz nagyobb tisztelője, mint én vagyok. Istápolói « szegényeket a legma- gasztoaahb feladat és aki annak szolgálatába szegődik, az metrérdemli az elöginsrést min-, denki részéről. Csak aztán mindvégig ez a magasztos feladut lebegjen előtte és a nagy népszerűség, ami működését okvetlenül kí­sérni fogja, más irányba ne csábítsa, mert az nagy baj volna, a szegényekre és tulaj­donképen nem válna hasznára senkinek, * A németek messzehordó ágyúja min­den nap elküldi gránátjait Páriába, ahol e miatt állandó rémületben vannak az embe­rek és menekülnek óriási tömegekben más biztosabb tájék felé. Ha majd valamikor a béke elkövetkezik, jó volna ezeket az ágyu­kat mostani szerepükben továbbra is meg­hagyni, hogy a mikor a franciák berzen­kednek, egy pár lövéssel figyelmeztetni le­hessen őket rendesebb magaviseletre. Külön­ben, mint tudósítónk közli, rövidesen készen lesz. a másik is. amelyik a londoniakat fogja szórakoztatni, s aminek a franciák bizonyára nagyon fognak örvendeni. » Egy falusi menyecske Aliit be hozzám a Dapokbun és hosszas kertelés után végre rátér a dologru, a miért falkeresett. Ai ura orosz fogoly és útban van hazafelé, nem sokára megérkezik és abból nagy baj le­het, mert hát tetszik tudni stb.' stb. Mit tegyen, mit csináljon, ez a kérdés, ebben van szüksége egy kis tanácsra. — Ne tegyen maga semmit, — volt az én tanácsom — hanem mikor megérke­zik, adjon egy botot as ura kezébe és mondja neki, hogy verje el alaposan, mert megér­demli. Ha ez sikerül, nem lesz semmi baj. — Hiszen instálom, La ennyivel mefL úszhatnám, minden jó volna. * A Színészegyeeűlet újra úgy határo­zott,‘hogy a színügyi bizottság egyhangú szavazatával megválasztott Kovács Imrének nem ad igazgatói engedélyt. Most aztán mit fogunk csinálni ? Mi lesz városunkkal, ha esetleg igazgató nélkül maradunk és külö­nösen, ha Kovács csakugyan végképen el­esik? A jövő tényleg sötétnek mutatkozik, de hát a háborús évek alatt annyi mindent megtanultunk nélkülözni, hogy tálén még ezt is kibírjuk. Sőt, az igazat megvallva, nem ártana megpróbálni egy évig színtár­sulat nélkül maradni, mert akkor a szinügyi bizottság a következő évben bizonyára na­gyobb körültekintéssel és alaposabb megfon­tolással határozna. •» A választójog miatt nagy a kavarodás a kormány körében, s bár a Király ie a megegyezést hangoztatja, a gróf urak és Vá- zsonyi miniszter nem engednek a javaslatból, hanem az uj választást sürgetik. Milyen lé­lekemelő is őz, látni egy gróf Andrássyt, egy gróf Apponyit, egy gróf stb.-t, bogy mennyire szivükön viselik a nép érdekét, képesek a nélkül a nép nélkül egy válasz­tást rendezni, hogy hatalomra jutva a népet boldogítsák. Igaz, hogy Polonyi megmagya­rázta, mi a rugója annak a népért való lel­kesedésnek, de hát — mint a grófi tábor­ból hangzik — ő belőle csak az irigység beszél. Demeter. — A kilincirekvirálás országszerte meg fog indulni, miután a pótkilincsek jó­része már elkészült. Állami hivatalok, indó- házak, kaszárnyák, iskolák stb. vaskilincse­ket, magánlakások fából készült kilincset fognak kapni pótlásképen a rézkilincsért. — Körülbelül 4—5 millió darab kilincs kicse­rélésére lehet számítani, amelyből 250 vag- gon rezet sikerül szerezni. HIRES. BBH Bédi Schvimmer Róza előadásához. Teljesen igazolódott az a várakozás, amivel a nagyközönség az előadás elé nézett. Az előadónő nem általános frázisokat mon­dott, hanem azt a rendkívüli, igazán kalandos­nak is feltűnő, nagyszabású tényleges munkát ismertette, amit a nők világszövetsége a há­ború ideje alatt a béke érdekében kifejtett. Egész beszéde anDak az igazolása volt, hogy minden fáradság, minden emberfeletti pró­bálkozása a nőknek hiába való, ha nem tud­nak fellépésüknek a politikai jogokban rejlő hatalommal megfelelő súlyt adni. Végig ve­zette a hallgatóságát a londoni, hágai, berni, amerikai tárgyalásokon, amelyeken részt vett és pedig, mint egyik fontos tényezője a ta­nácskozásoknak és elhatározásoknak. Láthatjuk az előadásból, hogy a világ körülzártsága dacára is módot tudtak ta­lálni a diplomáciánk engedélyével, az ellen­séges és semleges államokkal való érintke­zésre és bámulatos energiával dolgoztak a béke létrehozásán. * * * . . A magyar feminizmusnak, a békének egyik legkimagaslóbb egyénisége, Bédi Schvimmer Bóza eljött Szutmárra is a szere­tet és a béke gondolatát hirdetni s e magasz­tos hivatásában rút szidalmakkal illeti egy pap a „Szatmári Hírlap“ hasábjain ; egy pap, aki. az emberazeretet tőkéjéből él, és aki tudo­másunk szerint életében még 50 fillér áru komoly és közhasznú munkát nem végzett, nemhogy nagy gondolatoknak és olyan sze­mélynek elfogadható birálójalehetne, akivel minden ország külügyi képviselete leült a békekötés lehetőségeiről tárgyalni. Kirívó és sértő ez a hang annak a klé­rusnak köréből, amelynek hagyományai közt az arbiter elegantiarura: a nagyszivü és min­den társadalmi mozgalom lelkes védnöke dr. Schlauch Lőrinc bíboros fényes emléke, a jó­tékony és embersserető Meszlényi püspök, a nemeslelkü nagy szónok Jandrisics, a uagy- műveltségü és finomlelkületü dr. Fechtel emléke ragyog; amelynek kimagasló,, de — sajnos — nem követett díszei: a jelen­legi humánus püspök dr Boromisza, akinek a Széchenyi Társulat 25 éves jubileumán mondott tündöklő beszédét az eg y fi­te m e s emberszere tétről a fékevesz­tett cikkíró szivébe véshetné; az országos hirü egyházi szónokok: dr. Wolkenberg és dr. Jordán és az aranypennáju és bölcs gondolkozásu Bodnár Gáspár, aki mióta ki­lépett a „Sz. H.“ szerkesztőségének kapuján, magával vitte onnan örökre fényes tollát, nemes szivét és magasabb szempontokra irá­nyuló emberies tapintatát. Most szabad a vásár a „S*. H.“-nál ■ szaladgál az elszabadult ágyú, mindent rom­bolva, a fedélzeten. __________ (—) — Ezüst lakodalom. Bodnár György kir. tanfelügyelő és neje folyó hó 2.-án ünne­pelték házasságuk 25 éves évfordulóját. — Az udvari betörőt a ren­dőrség fogta el. A napi lapok meg­írták, hogy Markovits József gazdál­kodó lakását Udvariban feltörték és onnan 25—30 ezer korona értékű hol­mit elvittek. A csendörség pár napon át nyomozott, de az általa elfogott oroszok nem voltak a tettesek. Tegnap Markovits a rendőrségen detektiveket kért, mire a főkapitány Oláh Gyula felügyelőt, és Grünfeld Jenő polgári biztost küldte ki. Ezek csakhamar meg­állapították a helyszínén maradt vér-_

Next

/
Oldalképek
Tartalom