Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-03 / 14. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. öntudatot, jövő céljainkat átgondolni, megérteni tudó, a nemzet jövője iránti kötelességeket felismerni és biztosítani akaró, dolgozó tömeget és a közgondolkozás tisztaságát kell nevelni legelsösor- ban. Ez fogja biztosítani a nemzeti energia evolúciójának természetes lendületét és igy magától fog megoldódni, a helyzet megérésével egyidejűleg a nemzet-gazdasági fejlődés tartalma, a gazdasági élet karaktere is. (Ma.) A piac rendszabályozásáröl sokat Írtak és gondolkoztak egészen eredmény nélkül. A* eladók csak nem adnak maximális árakon, az ellenőrző és biztonsági közegek segítségének erélyessógé- vel a vásárló közönség nincs megelégedve, sőt azt kellett tapasztalni, hogy a protekciónak egy egészen külön ágát, honosították meg. Erről is sokat, olvastunk már, — a csendőri hatalom milyenségének tárgyalásával egyetemben, — tartsuk hát felszínen ezt az egész kérdést, hátha mégis csak akadna a megoldásnak valamilyen útja. Az vitathatlan dolog, hogy a megoldást a fogyasztó közönség szervezkedésében kell keresni. Még pedig azoknak tényleges közreműködésével, akik amúgy is járnak a piacra bevásárolni, akik tehát a ki zsoldot és élelmet adjon, hazajön az magától is. Már pedig már úgy állunk, hogy ennivalónk magunknak sinesen.“ Itt vége szakadt a beszédnek, mert az amerikai és a francia nagykövet rontott be, s még csak annyi ideje volt, hogy fülembe súghatta: „Legközelebb bővebben.“ A mi a forradalmat illeti, annyit mondhatok, hogy az egészen máskép néz ki, mint a. hogy otthon a lapok után elképzelni lehet. A muszka nagyon csendes természetű ember, nem lármázik, nem kiabál, megy csendesen az utcán, találkozik egy ismerőssel, megáll vele beszélgetni, közben csatlakozik hozzá két három más ismerős és lesz belőle forradalmi csoport, s több ilyen csoport aztán ha összeverődik, azt nevezik ők forradalomnak. Természetes, hogy ily formán forradalom vaD, anélkül, hogy valójában forradalom volna. Mindenfelé katonát lehet látni, a kik a frontról megugrottak azon a címen, hogy a forradalomhoz csatlakoznak, s ha igy halad a szaporodás, maholnap több katona lesz Péterváron és a többi nagyobb városban, mint a hányán a fronton maradnak. Holnap Kerenszky és Cse- isde minisztereket fogom meglátogatni. Kíváncsian várom a találkozást, nagyon érdekes embereknek mondják őkét. Szinte varázshatása van a „Szatmár és Vidéke“ nevének, minden ajtó megnyílik előtte és alig várják, hogy kérdésemre felelhessenek. B. a nekik jutó munkakör végzésével jelentékeny időt amúgy sem fecsérelnek. Meg kel! alakítani a fogyasztó közönség vásárlási ellenőrző bizottságát, s ezt ruházza fel a városi és rendőrhatóság hatósági jelleggel. Mint polgári biztosok szerepeljenek a piacon olyan teljes körű jogokkal, amilyet a hatóság általában reájuk ruházhat. E bizottságnak csak nők legyenek a tagjai és melléjük legyenek kirendelve a piacra kivezényelt csendőrök és polgári biztosok, a kik a vásári ellenőrök intézkedéseit foganatosítani kötelesek legyenek. Minden csnládnalc piaci bevásárlási könyvet kellene adni, megállapítani, hogy élő jószágban, zöldségben és egyéb piaci cikkben hetenként milyen mennyiséget vásárolhat a piacról s a vásárlást minden alkalommal be kell írni a könyvecskébe. Minthogy a piacon fogyasztási cikkekként úgyis külön árusító csoportok vannak, ez az ellenőrzés nem volna nehéz és a piacot megkönnyítené az élelmiszer halmozók konkurrenciájától. E szervezet megalkotására a főkapitány ur figyelmét hívjuk fél elsősorban, az abban való részivé- vésre pedig a polgári középosztály intelligens asszonyait tartjuk leginkább hivatottaknak, mert az ő érdekeiket érinti legközelebbről az egész bevásárlási kérdés. Maximális árat az eladó mindig elégnek tart, ha semmi módja sincs annak kijátszására. Mai viszonyok közt azonban természetes, ha nem elégszik meg a kisebb pénzzel, amikor még uny- nyit is kaphat. Széles keretet akartunk csak megjelölni, amelyen belül a részletek elférnek. Szó lehetne arról is. hogy az élelmicikk felhozatalát szabályozni kellene akként, hogy a piacra hozott cikkeket a piacról vagy a városból kivinni ne legyen szabad, hanem, minthogy mai viszonyok közt az eladásnak más elképzelhető akadálya nem lehet, mint az, hogy az eladó túl nagy árat szab, maximális áron alul 15—20°/0 kai magának a hatóságnak, vagy vállalkozójának volna köteles átengedni. Akik pedig iparszerüleg foglalkoznak — akár élő, akár feldolgozott — élelmicikkek forgalomba hozásával, szigorúbb ellenőrzésben és büntetésben részesüljenek. Felhívás Szatmár németi szab. kir. város közönségéhez! Őfelsége Zita királyné legmagasabb védnöksége alatt álló „Pro Transsylvania“ országos segítő bizottság megkeresése folytán felhívja városi tanáss Szat- már-Németi város hazafias és áldozatkész közönségét, hogy a román betörés következtében elpusztított erdély részi helységek helyreállítása érdekében megindított országos mozgalmat mindenki tőle telhetőleg támogassa, hogy a hitszegő szövetséges orvtámadása által rombadöntött magyar végvárak mielőbb újra felépíthetők legyenek. Ismerve a nemes város közönségének áldozatkészségét, habár tudjuk azt, hogy a bárom év óta tartó háborúban a közönség anyagi ereje számos háborús jótékonysági akcióval vétetett igénybe, mégis bizalommal fordulunk Szatmár-Németi város minden polgárához és minden testületéhez és kérjük, hogy a fent jelzett célra szánt adományát a városi feözpónztárba juttatni szíveskedjék. Szatmár-Németi szab, kir. város tanácsának 1917. március hó 30-án tartott üléséből. Dr. Vajay Károly ! kir. tan. polgármester. | Pista fiam, a ki jelenleg az olasz fronton Cadornát ijesztgeti, még a múlt hónap közepén irta, hogy előléptették zásslóssá. És j mindig elfelejtettem a lapba ki- í tenni, persze aztán ezért estistől j kaptam a szemrehányást. — Ugyan kérlek benneteket, ; — szóltam végre a türelmetlen- j kedőknek — mi van azon cső- \ dálkozni való, ha kiment az i eszemből. Éveken át viseltem az ezredesi rangot, annyira vérembe ment a törzstiszti szellem, hogy egy zászlósi kinevezés eszembe j se jut. * Tegnap az indóháznál egy ! baka behajlik a perronról a III. j osztályú váróterem ablakán és egy j pohár rumot vagy szilvóriumot í kér. A kantinos kiadja és a baka | nézegeti előbb, s azután bekapja. íj Fanyar képet vág hozzá és meg- i kérdezi, hoijy mi az ára ? — 90 fillér! — mondja a * kantinos. — Tyü ! az Argyilusát! vár- \ jón egy kicsit, mert úgy érzem, f hogy mindjárt visszaadhatom. # Április elseje az idén nagyszerűen viselte magát. Az első tavaszi nap volt, valósággal bámulatba ejtette az embereket. A gazda reggel, mikor kinyitja a szemét, azt kérdi a feleségétől, hogy milyen idő van odakint. — Gyönyörű szép napos és enyhe tavaszi idő, — feleli az j asszony. — Velem ugyan nem fogsz j áprilist járatni! — mondja rá a ' gazda, de mikor később csak- | ugyan meggyőződik a valóságról, i nagy komolyan hozzá teszi — j No most már mégis hiszem, hogy < béke lesz, ha már az áprilisnak ] is megjött az esze. * — Apuka, menjünk ma a moziba! — Ma nem lehet, mert ma i nagyon sok kiadásom volt. — Ugyan, mire költliettél f olyan sokat ? — Megittam egy pohár sört, s hozzá még azt a könnyelműséget is elkövettem, hogy megettem egy pogácsát is. * X. ur beszéli, hogy egy levelet kapott a sógorától, a melynek a bekezdése igy szól: — Kedves Sógor! A húsvéti ünnepekre lemegyünk hozzátok. Olyan anyagias ez a mai világ, mint gróf Károlyi József is mondja, hogy a családi érzés ápolása parancsoló kötelesség. És aztán ott a vidéken, milyen szép az, ha az ünnepeken együtt lehetnek azok, a kik egymást szeretik. stb. stb. — Gondolhatod, hogy meg voltam ijedve. Itt csak egy segítség lehet — mondom — megsür- gönyöztem neki, hogy hólyagos himlő van a városban. De az örömömnek hamar vége lett, mert a reggel feladott sürgönyre délután már itt volt a következő válasz: — Nincs semmi baj, be vagyunk mindnyájan oltva ! Demeter. HÍREK I A szeretet és az árulás napja. Az Isten Fia az apostolok lábáig alázkodik és először rejtőzik a kenyér és bor színe alá... Az apostol még azon éjszaka ellenségei kezére játsza őt... Három nappal ezelőtt Mária Magdolna már ráöntötte az Ur fejére a temetési kenet olaját, itt az idő, hogy elöntse az Urat a szenvedések keserűsége... E nap vigasztaló és gyászos emlékeinek megölését már holnap szerdán délután fél 4 órakor kezdi meg az Egyház: a zörgő gyászvecser- nyén, amikor a nagycsütörtök éjjeli zsolozsmáját imád- kozza a papság. Felhangzik Jeremiás prófétának megrázó tartalmú és fenséges dallamu siralma. ...Sirt a szent város, Jeruzsálem, mikor fiait a babiloni seregek megölték vagy rabszijra fűzték. Égető köny- nyeket hullatott sorsukon Jeremiás próféta... De sirt az Isten Fiának szent szive, a mikor azt az újra fölemelt Jeruzsálemnek népe megsebezte... A feldúlt város, a hazátlan nép képe a bűn miatt romlásba esett, számkivetett emberiségnek... De van még mélyebb értelmük is a próféta siralmainak. A megbüntetett nép, a letarolt város képében maga az Ur Jézus áll elénk úgy7, ahogyan a mi bűneinket s az azokért megérdemelt büntetéseket hordozza. Az ő parancsszava csendül ki a siralmak eme strófáiból: „Ó, ti mindnyájan, kik átmentek az utón, figyelmez- zetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam, mert (mint a szölőtőt) megszedett engem az Ur, az ő elbusult haragja napján.“ „A magasból tüzet bo-
