Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-06 / 10. szám

3 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Mi is kívánjuk, hogy az uj elnöknő működése segítő társai­val együtt áldást fakasszon s ne­héz munkájukat siker koronázza. Apréságfok. Téli nóta. szerűség szerint katonai segéd­let és karhatalom igénybe­vétele iránt is megtétettek az intézkedések. A Nőegyesület közgyűlése szokatlan nagy érdeklődés mellett folyt le tagnap d. u. a városháza nagytanácstermében. Az érdek­lődés a* általános tisztujitás mi­att nyilvánult meg leginkább. Ugyanis az elnöknő Jékei Ká- rolyné, Tóth József fő titkár és dr. Dotnby Zoltán főjegyző lemon­dása folytán megürült állásokat kellett betölteni. Az általános óhajra özv. Tabajdi Lajosné fog­lalta el ideiglenesen az elnöki széket és a közgyűlést megnyi­totta. Ezután Kovács Lajos egye­sületi főpénztáros olvasta fői a volt főtitkárnak magas szároya- lásu titkári jelentését. — Diszel- nöknek megválasztották De-Ge- rando Attiláné Teleki Irén gróf­nőt; örökös elnöknőnek érdemek­ben gazdag volt elnöknőjüket Jé- kei Károlynét. — Majd a tiszti­kar választása következett: elnök­nőnek nagy lelkesedéssel válasz­tották meg Szlávy Dezsőim úr­asszonyt, ki eddigi működésével egyenesen rászolgált a mellette megnyilvánuló bizalomra, alel- nöknő lett Nuszer Dezsőné úr­asszony. ki a nőegyesület minden tagja által szeretve tisztelt egyé­niség, titkárrá Lengyel József képezdei tanár lett egyhangúlag megválasztva, főpénztáros Kováéi Lajoz esperes, főjegyző Hűnek Einil, jegyzők Gönczy Miklós és Tímár Berta urleány. A válasz­tás megejtéee után dr. Kölcsey Ferencná, Pallay M. Bélúné és Unger Ullninn Sándorné uraez- szonyokból álló küldöttség kereste fel oz uj Elnölcnőt és hívta meg állásának elfoglalására. Az El­nöknő kis vártatva megérkezett, lelkes éljenzés között el is foglal­ta az elnöki széket szépen át­gondolt lelkes beköszöntőjével, a mely szószerint így hangzott : Igen tisztelt közgyűlési Hálás köszönet,emet fejeztem ki, belém helyezett bizalmukat és megválasztásomat azzal a kéréssel fogadom el, hogy irántarai ra­gaszkodásukat a jövőben is meg­tartva továbbra is változatlanul támogatni szíveskedjenek. Ismerve nőegyletünk nagy és nemes hiva­tását, melyet a múltban és a j--- len nehéz viszonyai között is lan­kadatlan buzgalommal iparkodunk betölteni, mindnyájan tudjuk, hogy a jövőben minket még sokkal ne­hezebb feladatok elé fog állítani; könnyeket felszántani, bánatot nyomort enyhíteni, gyöngéket tá­mogatni vagyunk hivatva ezen egyesület kebelében. Nemes célun­kat hathatósan csak szilárd össze­tartással e mindent legyőző erős akarattal valósithatjuk mog s épen azért első feladatomul az egymás iránti bizalmon alapuló egyetér­tés fenntartását, tűzöm ki célul, nagyon köszönöm az elhangzott szép szavakat s amennyiben cse­kély tehetségemtől telik, igyekezni fogok az elnöki székben eddig nagy sikerrel működő nagyrabe- csült elődeim nyomdokait követve bizalmukat kiérdemelni. Isten áldása legyen közös munkánkon! A fővárosi lapok a papir- liiány miatt csak nagyon kis ter­jedelemben jelennek meg, panasz­kodik is valamennyi és kéri az olvasók elnézését, már inig a hely­zet változik. Pedig hát a baj nem is olyan nagy, sőt az olvasóra j nézve azt lehet mondani, hogy a i helyzet, még előnyösebb, mert ha- ] marosan végig olvassa a lapját és í befejezésül arra is rá jön. hogy j semmivel sem tud kevesebbet a 5 a világ eseményeiről, mint mikor j a lapok nagy terjedelműek voltak, j í A télen eltűnt falusi em- ] bérnek, a ki valószínűleg gyilkos- < ságnak esett áldozatul, egyik lába ] a csizmával megkerült. — Szegény jó uram, — ke- ] sereg az özvegy — hogy ilyen * sorsra kellett neked jutni é* min­ket is gyászba borítani. Oh! csuk a másik lábad is megkerülne, hogy ; eDnek a csizmának legalább hasz­nát vehetnők ! * Megadom magamat sorsom­nak, mert úgyis hiába való min­den rezonirozás. A szivarok árát ismét emelték, ez már megszokott dolog, még pedig ugyancsak ala­posan. De a mi a virzeiniával történt, az már igazán hallatlan ! Eddig kíméletesen bántak vele és sohasem vitték feljebb az árát, mint 1 fillérrel és most egyszerre 4 fillérrel emelték. Milyen nagy volt pedig az örömem, mikor a „Szamos“ első híradásában a ,vir- zsiniáról szó se volt, annál lesuj- t(óbb volt aztán, mikor a szörnyű valóság kiderült. Hogy az ember­nek ilyeneket kell megérnie! Fütyül a szól, hull a hó, Fázik kezem, lábom ; Fagyos veréb csiripel Künn a havas ágon. A ló szarva lefagyott A zimankó» éjben — Egyszer volt, hol nem volt. Valamikor régen, Tűz a kemencében. Sej, haj, tirárom-tirárom, Pengetem a gitárom. Mint a mese, csak olyan, S haj, de nagyon rég volt: Ettünk, ittunk, mulattunk S ragyogott uz égbolt. A kandalló muzsikált Az esti homályban — Egyszer volt, hol nem volt, Valamikor régen, Dohány a pipában. Sej, haj, tirárom-tirárom, A szivem most kitárom. Hegyen-völgyön vigalom, Csilingelt a száukó S nevetett az asztalon A farsangi pánkó.*) Hejje-hujja, semmi baj, Vígan lakomáztunk — Hol volt, hol nem volt, Valamikor régen, Boldog élet nálunk. Sej-hsj, tirárom-tirárom, Most is csak azt kívánom. Fütyül a szél odakünn, Gúnyos a nótája; Fönn a sürgönydrótok közt Ugyancsak cifrázza. Esik a hó, kavarog, Didereg a lélek — Hideg kályha, üres has, Lenn az ernyő s nincsen kas: De pocsék egy élet! Ej, haj. tirárom-tirárom, Leteszem a gitárom. Follinusz Ervin. *) Erdélyies szólás : fánk. gyertya ideje, a koppantók, a kop­pautó tálcák mint múzeumi tár­gyak szerepelnek csak már. Elő­vennék most is u mécsest, sőt a faggyú gyertyát is, de nincs zsi­radék, amivel életet adhatnánk a mécsesnek, a gyertyának. A tűz- világa járja falun és városon, né­mely házba a jó szomszédok, jó emberek, összejönnek meghányják vetik a világ sorját. Hisz van mit beszélni a háborúról elég, A há­ború szülte ezt a rósz világot és a gonosz világ a háborút. Bár küzdve küzdünk, da bizvu biza­kodunk, velünk az igazság, ve­lünk a magas ég, hisz mécs vi­lágunk s bonszerelmünk ég... — A Szatmári Ta­karékpénztár - Egyesület vasárnap f. hó 4-én tartotta 49-ik évi közgyűlését, mely a 72526 korona 62 fillér nyereségből osztalékra 48.000 koronát, melyből részvényen­ként 40 korona jut márc. 5-től kezdödőleg kifizetésre, tartalékokra 22340 koronát, jótékony célra és rendkívüli kiadásokra 986 korona 62 fillért határozott fordítani. A megüresedett öt igazgató­o o r* sági tagsági helyre dr Gobi Alajos, Lengyel Imre, L ü k ő Sándor, S z e g e d y Antal, dr. Vajay Imre ré­gebbi igazg. , tagok lettek megválasztva. — Német gazdák Ma­gyarországon. Megírtuk annak­idején, hogy a Süddeutsch« Ge­sellschaft für Landwirth kibérelt« gróf Károlyi Lajos tizenötezer holdas erdődi birtokát és gróf Hunyadv József tizenegyezer hol­das uradalmát. Az erdődi birto­kot február elsején vették át és azon nagy befektetéssel ininíagaz- daságot szándékoznak létesíteni. Err« vonatkozólag a Károlyi bir­tokok jószágkormányzója, csécsi Nagy Miklós következőképen nyi­latkozott: A németek február el­sején vették át a birtokot, és még nem kezdték meg a működésüket. Eddigi terveik szerint a legmo­dernebb rendszerű, iparral páro­sult mezőgazdasági üzemet akar­nak létesiteni a birtokon, ntnely- 1 y el kapcsolatban szesz, kemé­nyítő- és cukorgyárat fognak fel- állitaai. Terveznek azonkivü! nagy­szabású állattenyószetet is. amaly- ben csak elsőrangú fajallatokat tenyésztenek, A birtok meglehe­tősen elhanyagolt állapotban volt, de ez nem tartotta vissza a né­met gazdákat, a hatalmas befek­tetésektől. Szívesen fizetik az óriási bérösszeget és viselik a nagy rezsit, mert szerintük a bir­tok még igy is nagy jövedelmet fog nekik hajtani, ha azt a leg­modernebb módszerrel, mezőgaz­dasági szakértők Útmutatása mel­lett művelik meg. A német szak­értők már a birtokon is vannak, a fal méréseket, és a szükséges költségvetést elkészítették és még a tavasszal megkezdik a munkát, amely bizonyára például szolgál­hat az összes magyar nagybirto­kosoknak. — Hát ő nagysága hol van! és te hova készülsz ? — Barátom, ő nagysága el­ment a nőegylet közgyűlésére. Iszonyú harcias hangulatban volt, a plörőz csakúgy reszketett a kalapján és a szemei valósággal tűzben égtek. Jaj lesz annak, a ki ma vele összeméri a fegyverét. Ilyenkor én is szedem magamat és megyek vacsorázni a Pannó­niába, s csak « záróra után kerü­lök haza, mikor mar egy kissé lecsendesedetf. Mert hogy a nagy izgatottságtól el tudjon aludni, arról szó sem lehet. Csakhogy már a tél is kezd lassan vége felé járni. Nagyon megkedvelte az ittlétet és ugyan­csak meggondoltan készülődik a távozásra. Pedig a milyen szíve­sen láttuk és örvendtünk neki, attól bizony már régen elmehetett volna. Igazán csak a fakereskedők áldották makacs kitartását, mert nekiek kitűnő aratásuk volt, de a közönség a cigánnyal tartott és egyértelmüleg hangoztatta, hogy inkább száz nyár, mint egy tél, különösen ilyen horribilis faárak mellett. Demeter. ... Csak mécs világom B honszerelmem ég ... Vissza­zökkentünk egy félszázaddal, vis­szamentünk abba a korba, midőn nem volt kőolaj, hanem mécs vilá­gánál a költő honszerelra« égett... Ám most is ég a mécs világa és a honszerelem is. Hiszen a mécses világa oly édes világ, a szoba fél­homálya oly bájos világ, mely de­res fejünknek boldog ifjúságát, ábrándos világát vonszolja elő a múlt század közepéről. Milyen vi­lág is volt az a régi világ? Tej­jel mézzel folyó hazánknak soha vissza nem térő korszaka... Mé­cses szelíd félhomálya meilett volt a fonóka s fonókában a szép ma­gyar nóta, azután az öregek a mécs, avagy a kandalló tüzének világánál vezették be a gyermek, az ifjú sereget a mesék iündérvi- lágába s aztán az álmok boldog országába. Hejk régi idők, nagyon régi idők a mécses, a faggyú

Next

/
Oldalképek
Tartalom