Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-06 / 10. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 — Elhunyt nagyprépost. A munkácsi g. kath. káptalan nagyprépost ja : J a it o v i c s János pápai prelátus, e hó 3-án, a dél­utáni órákban, hosszas gyengélke­dés után, életének 88-ik évében elhunyt. — Gyászhir. Vörös Ist­ván volt főispáni titkár, nyugal­mazott 48 as bonvédfőhadnagy a magas kor megtörése alatt, éle­tének 94-ik évében rövid szenve­dés után u múlt hó 24-én éjjel 11 órakor jobblétre szenderült. Hült tetemeit az elmúlt hó 27-én délután 4 órakor a gencsi határ­ban levő birtokáról a ref. egyház szertartása szerint a gencsi ref. eirkertben tették örök nyugalomra. — Halálozás. S e 1 e g ián Tódor birtokos a múlt hó 21-én este 6 órakor, fáradhatatlan életének 64-ik és boldog házassága 36-ik évében, hosszas szenvedés után Erdőaranyoson ©lhunvf. Az el­hunytban Selegian János orvos édes atyját gyászolja. — Szegő Imre volt kassai gyógyszerész, aki pár év előtt Szatmáron a Bős­ein féle gyógyszertár tulajdonosa volt, Kassán 45 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. — Markocsány Károly kato­nai szolgálatban szerzett betegsé­gében, hosszas szenvedés után f. hó 2-án, éjjel fél 12 órakor, 30 éves korában, boldog házasságá­nak 3. évében Szatmáron meg­halt. Temetése f. hó 5-án, hétfőn délután 3 órakor volt a Ferenc József laktanya halottas házából. — Adomány. A m. kir. 12. honvéd gyalogezred 2-ik szá­zadának tisztikara ás legénysége a .Pesti Hit-lap“ utján 31Ö K-t juttatott el a belügyminiszterhez azzal, hogy ebből az összegből az elesett bajtársaik hátrnhagyottai- nak felsegélyezésére 110 korona bocsáttassák Szatmárvármegye fő­ispánja rendelkezésére. — Leszedik a rézkilin­cseket. A hivatalos lap közli az uj honvédelmi miniszter első ren­deletét, amely az ajtóveretek budi célokra való igénybevételéről, ki­cseréléséről és beszolgáltatásáról szól. A rendelet az épületek és kerítések ajtóira és kapuira fel­szerelt ajtó vereteket, amennyiben azok egészben vagy túlnyomó részben sárga rézből, vörösfémből, bronzból vagy vörösrézből van­nak, hadicélokra igénybevettek- nek jelenti ki, ilyenek a kilincsek és gombok, kilincsrózsák, kulcs- Jyukpaizsok, ejtófoggantyuk (len­gőajtókon. szélfogókon. Háztulaj­donosok, bérlők és használatra egyéb­ként jogosultak kötelesek tűrni, hogy a megbízott vállalatok vagy szervek pótanyagból készült és egy­idejűleg felszerelendő veretékkel ki­cseréljék. Akik ezeket a munkála­tokat, végzik, a közigazgatási ha­tóság igazolvánnyal látja el. A községekken a kicserélés idejét kihirdetik s ha a tulajdonos nincs otthon, a községi elöljáróknak jo­gukban áll az épületek, helyisé­gek vagy keritések elzárt ajtóit (kapuit) a veretek kicserélése cél­jából kinyittatni. Aki a jelen ren­delet szerint hadicélokra igénybe­vett ajtóvereteket eltitkol, elrejt I vagy az igénybevétel alól bér- j mely más módon elvon, vagy a j kicserélésre hivatott és kellőkép ’ igazolt közeget a kicserélésben I akadályozza, az, amennyiben cse- ! lekménye súlyosabb büntető ren- I delkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapi elzárással és 600 koronával terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő. — Nem jönnek levelek Oroszországból- Az utóbbi időben nagyon gyéren érkeznek levelek az oro«z fogságban élő katonáinktól. Ezt a tünetet ag­| gódva figyelik azok, kiknek csa- ' ládtagjai orosz fogságban élnek. A levelek elmaradásának oka va- lószinüleg az, hogy Oroszország­ban, mint a jelek mutatják, belső zavarok vannak s igy visszatart­ják a foglyok leveleit, nehogy azok valamilyen titkos jelekkel hirt adhassanak arról a hangulat­ról, mely az orosz társadalmat uralja. Az aggódók legyenek csak türelemmel és reméljék a leg­jobbat. — Kézrekeriilt betörő. Az elmúlt hó 26-án nagyobb stilü szélhámost sikerülta szatmári csen­dőrségnek kézre keríteni Boty- tyán Mihály 24 éves szatmári születésű rovott előéletű szökött. | katona szentélyében, aki mint a 1 34. gyalogezred gyalogosa, január | 28-án a kassai hadbirósági fog- S házból, ahol vizsgálati fogságban ! ült, megszökött és Szatmáron buj- í kálva egy hónapon át egész sereg ! betöréses lopást követett el, inig i hurokra nem került. Az általa i ellopott tárgyak értéke 3000 K 1 körül van. O volt az özv. Gödé j Györgyná kárára elkövetett be- j törésnek is tettese, amelyről már i megemlékeztünk. Itt a boros nin- ! céhen 281 liter bort a földre ho- i csátott és a kamarából 3 db. son- ! kát, 10 kg. szalonnát és egyébb I húsféléket, tulajdonitott, el. Két I helyen, ahol a tulajdonosok tet- j tan érték, a házbelieket, megverte j és igy rabolta el a baromfiakat. | A csendőrség a veszedelmes ban- | ditát átadta a katonaságnak. — Nem kegyelmez a ! belügyminiszter. A* árdrági- j tók az elsőfokú hatóság ítéletét > rendszerint megfelebbezik az al- | ispánhoz, innen meg u belügymi­niszterhez. Az eddigi Hdatok sze­rint uzonban a belügyminiszter mindig jóváhagyja az első és má­sodfokú Ítéleteket. A falebbezés tehát kevés vigaszt nyújt u há­ború eme piócáinak. — Kipellengérezik az I élelmiszer uzsorásokat. Az ! Alsó Ausztria helyhatóság rende- í letet intézett a rendezett tanácsú j városokhoz és a kerületi főnöksé- í gekhe*, hogy mindazok neveit, í akik újév óta jogerősen elitéltet- ' tek olyan kihágásért, umelvet az I élelmiszer-kereskedelem szabályai ellen elkövettek, nevezetesen olyan deliktumokért, melyek a jegy­rendszeres élelmicikkekre vonat- I koznak, a hivatalok hirdető-osz lopain és hirdető tábláin, vala­mint a napilapokban tegyék közzé. Í Nálunk is hasonló elbánásban kellene részesíteni a lelketlen I uzsorásokat. J TÁRCA L ^---------9 Ar any János születésének századik évfordulóján. Viharverte nemzetünk im­már harmadik esztendeje az egész világot csodálatbuejtő hősiességgel vívja történelmi életének legna- gyobbszerü tusriját. Világok harca, népek csatája dúl körülöttünk. Vörösmarty szavaival élve ,világ­rengető zivatar jajgat, sir és böm­böl, fákat tép ki a hajókat tördel“. Agyunkat és szivünket, lelkünk egész valóját, e nagy világrengés tartja hatalmában. Nem csoda, hisz’ a lét. és nemlét, hamleti sors­döntő kérdését, vetették fel szá­munkra ádáz elenségeink. Több mint ezer esztendővel a honfogla­lás után a bonmegtartás nagy epop*iájának hőse nemzetünk. Mégis milv csoda történt? Mintha a világrengető zivatar zengése — legalább rövid időre elült volna lelkűnkben, mintha nem hallanék a körülöttünk dúló csaták zaját, az ágyudörejt: a magyar nemzet békás ünnepet öl. Mars-isten harci kürtje mintha elhallgatott volna s helyett» a Múzsák azelid kara zengi a köl­tészet békés himnuszát. A nemzet lelke e napokban teljes érdeklő­désével Nagyszalonta felé fordul, hogy a kegyelete» megemlékezés adóját lerójja a Múzsák fölkentje emlékének, kit e város adott nemzetünknek. Március 2-án múlt száz éve, hogy a magyar költői géniusz egyik legragyogóbb képviselője, a magyar epikai költészet legna­gyobb költője: Arany János e tős­gyökeres alföldi városban a nap­világot megpillantotta. Ott, ringott bölcsője az Alföld délibáhos róná­ján, ahol nagy társáé s barátjáé, Petőfié. Születését nem kísérte ünnepi pompa, az egyszerű hajlék családi öröme legfölebb a jó szom­szédok figyelmét vonta magára. S íme ma, száz áv múltán a világháború csatazaja közben az egész nemzet a nagyszalontai bogárbátu kunyhóra veti tekinte­tét és hazafias lelkesedéssel ün­nepli nagy költője születésének évfordulóját. Milyen pályafutás ez a száz év távlatából szemlélve. Milyen művészi diadalut az egy­szerű kunvhótól a magyar Pant­heon csarnokáig! Arany Jánost, költői nagy­sága és kiváló emberi tulajdonsá­gai nemzeti irodalmunk egyik leg­nagyobb diszévé avatják. Mint költő úgy költészetének általános irodalomtörténeti jelentőségével, valamint egvee műveinek művészi tökéletességével egyaránt maga­san kiemelkedik költőink sorából. A lángelme isteni ihlete és a leg­gondosabb tanulmány szerves kap- ' csolatát szemlélhetjük minden al­kotásában. A Toldi Írója kiváló mint eposzköltő, utolérhetetlen balladáiban, nagy mint műfordító és mint esztétikai kérdések elmé­leti fejtegetője. Lírai költészete pedig úgy kortörténeti, valamint egyéni színezetével ig szintén elő­kelő helyet biztosit neki irodal­munkban. A magyar faj szellemének, psychéjének, a magyar nép nyel­vének legmélyebb ismerője és legnagyobb költő művésze. Talá­lóan mondja Riedl Frigyes, hogy „művész soha korlátlanabb ura nem volt anyagának, mint Arany a magyar nyelvnek.“ Működésével nem csupán egy korszak, a népies nemzeti költé­szet kora záródik le, hanem álta­lában egész költészetünk fejlődé­sének eddig elért legmagasabb fokára emelkedik. Műveiben úgy­szólván egész történelmi életünket tárja elénk s egyúttal a magyar lelkét is a leghívebben ábrázolja, A nagy költő legfőbb művészi tulajdonságai: a szerkesztés, jel­lemzés és a verselési technika a legmagasabb tökéletesség fokán csodálhatok műveiben. Művészi látása is oly tökéletes még a kül­sőségekben is, mint, kevés költőé. Ezen nagy költői tulajdon­ságok a legnemesebb emberi voná­sokkal párosulnak Arany egyéni jellemében. A nép fiának egysze­rűsége, szerénysége végigkíséri őt Szalontától az Akadémia palotá- tájáig. Élete végén éppen oly egyszerű, de egyúttal önérzetes maradt, mint pályája kezdetén. A A költői hirnév dicsősége mellett bőven jutott ki neki az emberi élet bánatából, szenvedéseiből is. Azonban a sorsnak súlyos csapá­sai sem rendítették meg hitét, nem döntötték romba költői lelke harmóniáját. Mindenképen méltó tehát, hogy születésének centenniumán kegyelettel gondoljunk nemzeti irodalmunk e jelesére. Hisz Arany János szellemi hagyatéka nemzeti életünk egyik legnagyobb értéke, melyet híven megőrizni s utó­dainkra is átszármaztatni szent kötelességünk. A nyelv a nemzeti lét fenntartója, a költő a nemzeti nyelv művésze, tiszteljük nagy költőinket! ______________________M. E. Sz erkesztő: Dr. Markovits Aladár. HIRDETÉSEK A hirdetések | dijjai előre fizetendők. Nyilttér gartnond sora 20 fillér. Meghívó. A „Szatmári tiózmalom-Társnlat“ Részvénytársaság 1917. évi mároius hó 18-án délelőtt 10 órakor a „Szatmári Takarékpénztár-Egye­sület“ Deák-téri házában levő takarékpénztári tanácsteremben évi rendes közgyűlést tart, melyre a t. részvényesek tisztelettel meghivatnak.*)

Next

/
Oldalképek
Tartalom