Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-02-13 / 7. szám
Harmincnegyedik évfolyam. — 7. szám. . Szatmár-Németi, 1917. február 13. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. , Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. . Felelős szerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész (ívre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 O fillér. Szegény cselédek. Beállít a napokban egy cselédleány a szerkesztőségbe és előadja nagy panaszát,, miközben a kendőből előkeres egy pár cipőt, a mely a panasz tárgyát képezte. Pár nappal ezelőtt vette 42 K-ért és bár csak mindössze háromszor volt a lábán, és már vége van, s minthogy a cipő- kereskedő, a kitől vette, se a pénzt visszaadni, sem pedig más cipőt adni nem akar, neki három havi keresménye oda van. Azért jött hozzánk, hogy segítsünk rajta, mert az csak még sem lehetséges, hogy ő kárba maradjon, ilyen istentelenség csak meg nem történhetik. A panasz teljesen jogos és csakugyan istentelenség ez. ami a szegény cseléd leány- nyál történik. A mai időben már nem elég, hogy 100-szo- rosan drágábban adnak el mindent, hanem most már odajutottunk, hogy a mit eladnak, az már nem is áru, hanem csak hitvány utánzat, mely addig mutat valamit, a mig az üzletből kiviszik. Az a cipőkereskedö, a ki eladja, az mint szakértő nagyon jól tudja, hogy az eladott portéka teljesen értéktelen és azt a célt nem fogja szolgálni, sőt nem is szolgálhatja, a mit a vásárló elérni akar. Ellenben az a cselédleány nincs tudatában annak, hogy amiért a sok pénzt kiadja, az csak értéktelen holmi, a minek ö hasznát nem fogja venni. Abban a hitben vásárol, hogy sokat kell ugyan fizetnie, de legalább hozzá jut a mire szüksége van. Mikor aztán meggyőződik róla, hogy csalódott, sőt hogy alaposan be van csapva, próbál ugyan a kártól szabadulni, de a legritkább esetben sikerűi, mert nem is tudja, hová forduljon, a kereskedő pedig, a kinél megfordul, küldi a sóhivatalba. Es aztán hány és hány cseléd leány sir a pénze után és átkozza a boltost, a törvényt, az egész világot nagy kára miatt. Maga az <;set olyan, hogy a magyarázat felesleges. Napirenden van a sok hasonló eset, a hatóságnak kell ebbe avatkozni, hogy vége legyen a további károkozásnak és akik eddig kárt szenvedtek, azok a kárpótlást megkapják. Ki kell doboltatni, hogy a kinek ilyen panasza van, jelentse be a rendőrségnél és .jztán a rendőrség vegye szigorú elbánás alá, mert az már csakugyan büntetendő cselekmény, mikor a cipőkereskedö, a ki vagyoni haszonra dolgozik, tudva ad el értéktelen .portékát annak a szegény cselédnek és ez által annak tetemes vagyoni kárt okoz, mert ily módon megfosztja több havi keresményétől. Sőt helyénvaló lesz az ilyen árucikket elkobozni és megakadályozni, hogy forgalomba kerülhessen. — Városi közgyűlés. Szatmárváros törvényhatósági bizottsága tagnap délután tartotta február havi közgyűlését a főispán elnöklete alatt. A polgármea.- teri jelentés megemlékezett arról a botrányos esetről, mely nem rég városunkban történt, mikor is egy magyar huszár életét vesz- tette és a törvényhatóság megnyugtatására kijelentette, hogy az eset fölött illetékes helyen a legnagyobb sajnálkozásukat fejezték ki és garanciát nyújtottak aziránt, hogy hasonló eset többé elő nem fordulhat, Közgyűlés az egyenes adófelszólam- láni bizottságba rendes tagul Jankó vies Jánost, póttagul TAB, €2 A. A lopott szőlő. — No osztán nekem meg ne sürgönyöz minduntalan pénzért! Azt hiszed, hogy én otthon apáddal csinálom a pénzt ? Ezer- ötszáz koronámba van már ez a háború, ögye mög a fene! • — De édes anyám, ne olyun hangosan, itt a villamoson mindenki ránk tekint, mindenki ide- figyel. — Bánom is én ha egész Budapest engem bámul, én bizony kimondom az egész világ előtt, hogy a háborút ögye mög a fene ! Igaz-e komámasszony ? Miközben nagyot ütött öklével a hófehér batyura, melyet térdán szorongatott a nyugati pályaudvartól a kelenföldi kaszárnyáig. A havas taglejtés ép a töltöttkáposztás fazék legérzékenyebb oldalát érintette úgy, hogy a pompás eledel nyomban szivárogni kezdett. Ki is pólyái ták azonnal a nagy gömböt, hogy megóvják a ropogósra sült pulykapecsenyét, u fölséges fehér cipót, valamint a többi drága sok elemózsiát a kiszivárgó káposzta levétő], melyet a jó anya fiú számára hozott a kecskeméti tanyáról. Miskának ennsk a jó fiúnak, kinek egyik szeme sirt, másik nevetett, amikor megpillantotta azt a fejedelmi sok ételt és ő is nagy buzgalommal asszisztált a mentésnél: szorgosan kapkodta a pad- alá gurult töpörtös pogácsát s úgy nyelte le egymásután mint beteg a pirulát. Mikor ismét rendbe hozták az óriási csomagot, komátié, Miska keresztanyja rákontrázott a fentiekre: ő is a pokol fenekére kívánta a háborút és mindazokat, akik azt előidézték. Nagyon féltették Miskát ezt a vitéz katonát, ki már bárom csatatéren szerzett dicsőséget a magyarnak. Mindannyiszor megsebesült, de hála a Mindenhatónak, ő türelemmel kiheverte a sebeit 8 már negyedszer került a menetszázadba. Negyed»z«r búcsúztak tőle hozzátartozói. Miska nem szidalmazta a háborút, ő igen boldognak látszott annak tudatában, hogy nemes szolgálatot teljesíthet a Haza érdekében. Mellén ott díszelgett a sokféle kitüntető érem, de ő erre már rá sam Ügyelt, szívesebben tapogatta a fokossát — bizonnyal azzal a gondolattal, hogy vájjon hány román fejet fog még azzal kapacitálni ? .........Miska más fogalommal, más szempontból Ítélte meg a háborút. Valahányszor hareztéri küzdelmekről beszélt, egész lénye mindanyiszor átszellemült: szeme csillogót, arca kivörösödött, melle kidomborodott és olyan pózba helyezkedett, mint mikor valaki hőstettekre szánja el magát. Öröm volt nézni ezt a tökéletes katonát, különösen ha a kapitányáról basáéit, kinek lelkesítő szavait mélyen szivébe véste, éjjel nappal fülébe csengett, a sokféle buzdító, bátoritó szó, melyet kapitányától hallott. —- Bizonnyal ennek a hatása alatt mondotta édes anyjának és keresztanyjának: hallanák csak édes szüleim a mi kapitányunkat beszélni, hogy milyen mesés a katona élete a háborúban, tudom hogy kigyelroetek is abban a ininutában belebujnának a katona mundérba és velünk jönnének a frontra. — Talán jó lenne — felelt rá Miska keresztanyja — ha ezt a kosár tojást, amit a te számodra hoztam Miska, elvinném a kapitányod családjának!? Több sem kellett ennek az önfeláldozó vitéznek, ennek a derék fiúnak... Öröme tetőpontra hágott a elragadtatásában elbeszélte szerbiai óleményeit. Pajkos humorral beszélt a rimes versekről, melyeket az örökké hencegő szerb trónörökösről faragtak a lövészárokban, továbbá igen kedélyesen beszélt a szerb lányokról : — Látták volna édes szülém, mikor azok a fekete csórék előkerültek a rejtekhelyekről... Mikor egy egy faluban a kéményeket lepuskáztuk, úgy másztak ki a Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők.
