Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-02-06 / 6. szám
f m Harmincnégyedik évfolyam. — 6. szám. Szatmár-Németi, 1917. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre G korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 O fillér. A „világ“ — ez a minden nagyságot: területet, erőt, emberi értéket magába süritve hordozó egyetlen szó, — üresen kongó főnévi jelzővé sülyedt, különösen a békéről megindult frázisharcban. Világfáké az ántánt hadicélja, világ kereskedelmet, világ tor g&\m&t, világgazdaságot, íráskultúrát akarnak teremteni. Világra szóló hazudozás a nyelvük fegyvere, világámitás az erkölcsük támasza. Undorító ellenségeinknek az a feltolakodása, amely- lyel maguknak foglalják le azt a jogot, hogy a világ megváltást épen csakis ők csinálhassák meg. Szemérmetlen az a farizeus álorcájuk, amit a megdolgozott, remegő semlegesek felé vágnak. A takaró szavak leple alatt vérgőzös, ördögi pofa vigyorog: a sátán nevet igy befelé, amikor a jámbor ostobát szavának kenetjével meg- ejti. Onkénytelen támad a lelkünk kétkedése: Csak mi volnánk hát a józanul látó ember-ember? Csak nekünk adatott volna meg a világosan látásnak az az adománya, hogy ennek a világszédelgésnek mélyére tekintsünk r Ilyen kivételesen nagyszabású tehetséget a józan Ítélet alkotásra csak nekünk juttatott volna a gondviselés ? Hát olyan különös észjárás volna-« az, amely átlátja, hogy ellenségeink vi- lágszabaditónak csak olyan békét tartanak, ami bennünket elfojt, — csak olyan világgazdaságot, kultúrát, nemzetközi életet akarnak, amelyikből mi ki vagyunk zárva, és hogy, ahol boldog föld volna a világon, onnan bennünket lángoló pallosokkal kergetnének vissza ? A világ történelme hazugabb, 8zéditőbb jelszót nem ismert Mi hát a Világ, ha nem a nemzet egységek összessége! Es mi a világ boldogsága, gazdagsága, erkölcsi ereje, ha nem a rajta élő népeké együttvéve ? És főként mi ez az egész, nagy világ nekünk, ha ezer esztendő jó és bal sorsán felépített, dédelgetett hazánk darabokra szakgatva olvad fel benne ? Miből állhat meg és dicsőülhet meg a Világ, ha a szabadságban fölpezs- dült nemzeti életeket kifojtják belőle ? Lehet-é világszabadságnak nevezni azt, amelynek keretén belül függésben sínylődő népek laknak? Van-e szabad világ — evolúció minden nemzet fejlődési korlátoltsága nélkül? És végül: ha az önálló állami életre nem való, kis népeket, mint a szopós gyereket a szoptató anyjától, elszakítják az oltalmazó, erős eszü és szivii. érett, nagyobb nemzetektől, nem-é csak jajveszékelés, pusztulás lenne ebből? Csak egyet felelhetünk. Csak egy a megnyugtatónk: Tudunk hinni és bizakodni egy abszolút igazság létezésében, a természetes kiválasztás örök erejében. A féreggel fertőzöttet túléli az egészséges. A lélek rothadásának pusztító hatalma az, amiből megbénultan fognak vissza- hanyatlani. Ha ugyan addig is agyon nem veri őket erkölcsi felsöségünktől és felháborodásunktól ezerszeresen felfokozott erejű harcosaink sújtó ökölcsapása. (Ma.) TARCA. Leánynéző. Irta : Hegyaljai Hies Géza. Nem tudom jól irtam-e fel a cimet? Mert a leánynézés tárgyát képező jogi alany —■ anyakönyvi kimutatás szerint — ötvenkilenc, azaz egy hijján hatvunéves volt és — vőlegénye állitása szerint — nem annyira leány mér, mint inkább — múmia. írói mivoltomban kötelességem ugyan, hogy elbeszélésem hősnője iránt obiigát előzékenységgel viseltessem és udvarias hallgatásba takarjam fogyatkozásai kiáltó rendszerét, de viszont áldozatkész olvasóimmal szemben előrendbeli tartozásom, hogy őket a részletek felől is az igazságnak legmegfelelőbben tájókostassam. Most mit csináljak?.. Hogv e dilemmától, vagy mint a Fidibusz írná: Dil Emmától szabaduljak, legbölcsebb lesz, ha átadom a szót a vőlegénynek, mely minőség elé ezúttal csak némi kétkedő fentartással illeszthető a „boldog“ jelző. Előbb azonban, ha megmél- tóztatnak engedni, egy pár szót őróla. Mondhatom: mintaszerű emberpéldány. Meglátszik az arcán, hogy sokáig kreálta az Élet, amig olyan élesre maszkírozta, amilyennek most látszik. Csupa keménység, határozottság; van a vonásaiban valami félreismerhetetlen tiszteletreméltóság. A nézése is biztos, határozott, úgy hogy tekintetében elvesz a szavai alól minduntalan kibúvó csiklandósság, ami különösen szerencséssé teszi mint előadót, mert látszólag komoly arccal mond el olyan dolgokat, amin a hallgatói nem győznek eleget kacagni. Nekem legjobban lekötötte figyelmemet az a két remek vésetü redő, mely a szája szögletéből kígyózik le az álla felé. A novelláitok szeretik ezt az akaraterővel összeköttetésbe hozni, én azonban azt hiszem, kell lenni valami közének a szónoklás mesterségéhez, mert. öblöshaogu vén színészek és öreg papok ajka körül többször találkoztam vele. T. i. pap volt az én elbeszélésem hősszerelmese. Negyven évig vin- cellérkedett az Ur szőllőjóben, — közte tizennyolc évet Bukovinában és Romániában mint misszionárius, — mikor aztán itthon telepedett meg, már nemcsak az TJr ezőllőjét akarta munkálni, de a magáét is, ha nem a filokszerák lettek volna a napszámosai. így aztán — mint maga mondja — „Megtanultam, hol kell aláírni a váltót, az Isten tegye le a dolgát!“ Véd- és dacszövetséget kötött vele a növekvő adósság a meggazdagodás ellen. Ez kényszeritette rá, hogy hatvanegy esztendővel megrakodva, férfias bravúrral vág- jón neki a másodszori asszony- szerzésnek. Érdekes volt, ahogy belefogott ennek elbeszélésébe. A feleségére terelődött a vondéglátó szivesség érdeklődése, arra mondta feleletül, hogy: meghalt. Az olyan ember végleges beletörődésével mondta ezt, aki már megtanúlta, hogy az élet ostorcsapásai, ha egyszer már elsuhantak, nincs mit sokadozni. Amint azonban az áll- redők hullámzó játékát figyeltem, egy pillanatra msgütődve vettem észre, hogy a kemény vágású két vonal sírásra görbül. Tévedtem. A kacagás fintorította el őket, még pedig az a keserű-édes fajtája a kacagásnak, amellyel az ember maga magán nevet. A gyermeknek még a könnye is szokott hozzá peregni, vén embernél már hang se igen vetődik fel hozzá. Egy szivarszippantás egyenesre húzta ki a kunkorgós redőket, aztán beszólni kezdett: — Azóta már másodszor is megnősültem — és nagyot legyintett a kezével, mintha egy kétes eredményű lépését parentálná el. Ivott egyet, láttatva, hogy a borban azt a hű társat tiszteli, mely kitartóbb kísérője maradt az életben, mint a szerencse, vagy épen az asszony. — Azt kikötöttem, hogy csúnya legyen, akit nekem komendálnak, mert én A vall® amerikai Baj Qnality cipői kizárólagos raktára. Megérkeztek a téli idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők.
