Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-11 / 50. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. is fogja azt becsülni. S e kölcsönös megbecsülésen alapuló házasság bizonyára boldogabb lesz, tisztább lesz, szentség lesz. Ezért kell minden életpályát megnyitni a nőknek, találja meg mindenki a neki legalkalmasabb munkakört. Nem kell attól sem félni, hogy túl sok nő megy majd a tudományos pályákra; aki megy, az bizonyára hivatást is érez reá magában; de éppen azt kell megértetni mindenkivel, hogy bármily pályán, bármily körülmények között is használhat az eszmének. Egy jó család anya, egy feleség, aki férje foglalkozásában, annak segítségére tud lenni, épp úgy állhat, és kell hogy álljon, szolgálatában a feminizmusnak, mint az ügyvéd, vagy orvosnő, a varrónő vagy hivatainoknö, akár a mészáros felesége, aki férjével együtt szeldeli a húst. És ha már dolgozunk mindannyian, — kívánjuk a dolgozó embert megillető jogokat is. A nők választójoga bizonnyal meg is lesz; mindannyiunk kötelessége küzdeni, harcolni érette. Ha mi ezt megérjük, örömkönnyel szemünkben megyünk az urnához. De ha nem érnénk is meg, ez ne caüggesszen; nem mindig élhetünk a gyümölcséből is a fának, melyet mi ültettünk. De én hiszem, hogy még megérjük ezt, s a mi nőink nagy része tudni is fog helyesen élni e jogával. Azt is meg kell érteniük, hogy igenis kell ma már nekünk nőknek is hozzá szólani minden közérdekű dologhoz, a politikához is. Kérem kedves Szerkesztő ur, ne csüggedjen el, mi, akik győzelemre akarjuk vinni a feminizmus zászlóját, örömmel állunk annak szolgálatába és csatlakozunk budapesti elvtársainkhoz. Szivélyes üdvözlettel : dr. Tímár Zsigmondné. Fizessen elő a politikai újságra, amely a békéért, általános választójogért, a városi polgárságért és modern város- politikáért harcol / A város közgyűlése. — 1917. dec. 10. Az év utolsó közgyűlése népes, színes volt, mint mindig, amikor üzlet, politika, vagy szavazás van állásokra, méltóságokra. Ma mindebből kijutott. Volt üzlét: a két napilap hirdetési harca, amit aláhúztak a politikával és volt névszerinti és közönséges szavazás: pénzek és közigazgatási bizottsági tagok felett. No, de, hogy sorra szedjük a dolgokat, — bevezetőnek a főispán osztogatta szót a maga karácsonyi ajándékait. Tiszteletbeli állásokra kinevezte a következőket: Székely Endre első aljegyzőt és Nagy József adóhivatali főnököt tb. tanácsosokká, Fürét Viktort tb. főszámvevővé, Kovács Jánost és Losonczy Károlyt tb. főpénztárosokká. Fekete Gábort és Káldor Lajost tb. ellenőrré, dr. Gönczy Béla, dr. Kiss Endre, dr. Havas Miklós és dr. Weisz Sándor ügyvéket tb. városi ügyészekké nevezte ki. Szívesen fogadták a tisztviselők kitüntetését, valamennyi rászolgált az elismerésre. A többi is, aki nem kapta meg. No, de az ő idejük is elérkezik majd. A polgármesteri jelentés a közéleimezéesel foglalkozott leg- főképen. Örömmel és megnyugvással adjuk ezt hírül a város polgárságának, mert ebből azt láthatjuk, hogy a város vezetősége felismerte az élelmezés kérdésének mindennél előbbre való jelentőségét. Dr. Fischer József szólt a jelentéshez. Beszédében higgadt, objektiv világításban a város három égető kérdéséről szólott. Elsősorban arra utal, hogy a járvánnyal kapcsolatban lehetetlen észre nem venni, hogy az iskolás gyermekek rossz egészségügye okozati összefüggésben áll az iskolák zsúfoltságával. Kéri, hogy adják vissza az iskolákat rendeltetésüknek. Másodsorban elismeréssel szól arról, hogy a polgármester a szegények fájáról* gondoskodni kivánt, azonban nem tartja elégnek, ezt ki kell terjeszteni, mert most nemcsak az igazi régi szegények szorultak rá a támogatásra, hanem a középosztály is, a műveltebb, fix fizetésű és keresetű emberek. Nem tartja helytállónak dr. Keresztazeghy kijelentését, hogy e városban nincs szegény. Végül kívánja, hogy a szeszfőzdére vonatkozó részletes javaslat, a sservezési rendelet, költségvetés terjesztessék elő. A polgármester ezt meg is Ígérte, dr. Keresztszeghy személyes kérdésben vitázott Fischer- rel, azután jött a nagy falat: a két napilap hirdetési ügye. A végén, nagy szócsata után, amelyben higgadt mérséklő szavakkal Nagy Vince képviselő is részt vett, akként határoztak, hogy belóölik a kérdést egy bizottságba, de addig is, mig ez határoz, u Szamos árai mellett leadják a hirdetéseket a másik napilapnak is. Állítólag ezt csata nélkül is elérhette volna az uj uj«ág. Ratkovszky Pál okos indítványa, amely objektiv célszerűségével egyedül magaelott ki a vita anyagból, hogy t. i. a város nyomassa ki hirdetéseit és mellékletként osszák szét a lapok, s bogy a nyomást a legolcsóbb ajánlattevő nyomdásznak adják ki, — mint nem jó üzlet, nőm talált tetszésre. Végre villanyfénynél aztán jöhetett a tárgysorozat, melynek tárgyai közül a közigazgatási bizottsági tag választás c-iuált egy kis frissességet. Weisz Sándor és Pethő György közt. kétszeres szavazás volt, mert egyenlően 29—29 szavazatot kaptak. Másodszor Petőre 26 szavazat esett a dr. Weisz Sándor 25 szavazatával szemben. Egyébként megválasztották a bizottságba: Dr. Farkas Antal, dr. Tanódy Márton, Bólteky Lajos, dr. Harcsár Géza bizottsági tagokat. Vita nélkül haladtak át aztán a legfontosabb tárgyakon. Az Iparos Otthon épülete 400 ezer koronáért a városé lett és tudomásul vették a város alapjainak és alapítványainak zárszámadását, melyet az előadó, Figus Albert világított meg a tőle megszokott precizitással és körültekintéssel. Azután igazán egy szakadatlan igenlés volt a gyűlés. Nem érdekelt senkit, mire kell szavazni. Indítvány — elfogadjuk — s a végén, menjünk már ha/.a, jelszóval bezárták a tanácstermet. * Nem mulaszthatjuk el, hogy a polgármester ur szives figyelmét föl ne hivjuk a szegények tűzifájára és cipőjére. Dr. Fischer József felszólalása igazi szociális érzékkel mutatott az orvoslandó helyekre és különösen ai a lényegei, hogy a bőrközpont által az iskolavárosoknak kiutalandó nagyobb meny- nyisógü cipő anyagból megfelelő részt biztosítson magának. Ma nem látunk jogosnak más politikát, csak, amely az elnyomottak és Ínségben levők fel- segitéeén, fölemelésén dolgozik, mert a mostani Ínségesek mind azokból a szemérmei szegényekből kerültek ki, akik valaha jobb napokat láttak. Kedden. Az ügyvédi kar a háborúban. — dec. 11. A diplomás társadalmi osztályok közül egyetlen egyre sem sulyosodott a háború olyan erővel, mint az ügyvédi karra. Emlékezetes, hogy a háború előtti gazdasági válság is az ügyvédeket érintette legközelebbről Az általános pénzinség a gazdasági, ipari, és kereskedelmi életet teljesen leszorította úgy, hogy a forgalom alig lépte túl a nélkülözhetetlen határokat. Már pedig az igazi ügyvédi tevékenység csak a forgalmi életből ineritheti anyagát, szerezheti jövedelmét. Ebben a nehéz helyzetben érte a kart háború. Már az első mozgósításra tekintélyes számú ügyvéd vonult be, az itthon maradottak pedig teljesen munka nélkül állottak, mert az ország gazdasági élete egy időre hirtelen és teljesen megbénult a nagy bizonytalanságban. A bekövetkezett sorozásokon előszeretettel vették be az ügyvédeket katonának. Ez természetesnek is látszott, mert értelmisége és képzettsége elsősorban tette hivatottá arra, hogy a hadseregnek tiszteket adjon. Mig a többi diplomás osztályok tagjai — orvosok, mérnökök, gyógyszerészek — azonnal, mint tisztek vonulhattak be, egyedül az ügyvédek kezdték közlegény soron és súlyos kiképző szolgálat és hosszú idő, később o 1 csak tényleges harctéri szolgálat után juthattak a tiszti kardhoz. Ezek voltak az okai annak, hogy az ügyvédi kar számszerinti és az első vonalbeli tényleges és közvetlen részvétele a háborúban rendkívüli százalékot teszenki. Egy statisztika van kezünk között, amely szerint a szükebb Magyarország (Erdéllyel együtt) 8391 tagot számláló ügyvédi karából hadbavonult 3274 vidéki és 1341 budapesti, összesen 4615 ügyvéd, vagyis a kar 55.05 °/0-a, u budapestieknél az arány 72 °/0. Hősi halált halt 183, rokkant lett 109, hadifogságba kérőit 406 (leginkább a legelső felvonuláskor) ügyvéd. Székhelyétől távol szolgál 3994, bevonulás miatt
