Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-12-11 / 50. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 irodáját nem folytathatja 2211 ügyvéd, mindössze 523-an tudják irodájukat bevonulá­suk ideje alatt is fenntartani. A legutóbbi időkig med­dő maradt az a törekvés, hogy ügyvédeket nélkülöz- hetlenség címén fölmentsenek. Holott az ügyvédség, az ügyvédi hivatás igazi értel­mezése mellett, az igazság­szolgáltatásnak ép oly fontos és nem nélkülözhető szerve, mint a bírák. Emellett a há­ború ideje alatt kibocsátott rendeletek tömegében jogse­gélyt, útmutatást, a nagykö­zönségnek csak az ügyvéd adhatott és az ügyvéd volt az, aki a felek közötti nagy számú, nagy érdekeket érintő háborús gazdasági és erkölcsi összeütközésekben a békítő, egyeztető, tehát a jogrendet elsősorban megvédő szerepét töltötte be. Egyes ügyvédek kezében sokszor nagyobb, lényegesebb anyagi és erkölcsi javak össz­pontosulnak, mint egy né­mely pénzintézet, vagy biz­tositó társaságében és bátran állíthatjuk, hogy a hadi köl­csönök jegyzése körül fárad­hatatlan és eredményes mun­kásságot fejtettek ki — név­telenül és anélkül, hogy azért bármi elismerést kértek, vagy vártak volna. Ismét szó van róla, hogy a régóta szolgáló ügyvédeket haza szabadságolják. Igazán itt a legfőbb ideje, hogy végre az ügyvédi kar sérel­meire is gondoljanak annál is inkább, mert az ügyvédek tevékenysége a jogrend, jogfolytonosság fenntartásá­ban, a háború gazdasági hul­lámzásának korlátók közt tar­tásában, a jogsegélyre szoru­lók azonnali és becsületes el­látásában igazán nélkülözhe­tetlen és csak régi időkből áthozott malicia és rossz aka­rat tarthat fenn olyan véle­ményt, amely ezt az állítá­sunkat kétségbe vonja. dr. Markovit! Aladár. Apróságfok. A legutóbbi vármegyei köz­gyűlésen, mint Ceenger követe panaezolja, a közigazgatási bizott­sági tagok választásánál nagy hangerelée történt, n munkapárti tagokat, egynek kivételével, ki­buktatták. Csakis báró Kende Zsigának kegyelmeztek meg. — Hja! kérem, — magya­rázta egyik kormánypárti — ne­ki is csak azért, mert a demok­rácia lévén a jelszó, ő mint mág­nás szintén odatartozik. * A főkapitány szigorú ren­deletet bocsátott ki, hogy min­den háztulajdonos havazás alkal­mával háza előtt a járdát seper- te8ee, mert igy meg úgy, baj ta­lál lenni belőle. Ezt a szigorú rendeletet még eddig minden fő­kapitány és minden évben kiadta, de eredménye soha sem volt, mert többnyire olyan házak előtt nem sepertek, amelyeknek gazdá­ival a főkapitány nem akart kel­lemetlenkedni. Nem is könnyű fel­adat. e tekintetben rendet csinál­ni, hiszen századok óta hangzik az intelem: „Mindenki a saját háza előtt seperjen!“ és az em­bereket máig sem lehetett erre rászoktatni. * ... A pénz nem boldogít, erről folytat eszmecserét valaki egyik hadimilliomotisul és igyekszik a leghathatósabb érvekkel meggyőz­ni állításának igazságáról. — Teljesen igazsága van, — szólal meg végre az illető — maga a pénz csakugyan nem teszi boldoggá az embert. Mikor nem volt pénzem, mindig azért imád­koztam, bárcsak sok pénzem vol­na; most hogy sok van, még töb­bet kívánok és a mellett állandó remegés, hogy eltalálom veszteni. Hanem azért, hogy nem boldo­gít, mégis jobb, ha az embernek pónza van, mintha nincs. « A „Szamos“ és a „Szatmá­ri Újság“ között a városi hirde­tések miatt egy kis nézeteltérés keletkezett. Igazsága van az uj lapnak, mikor azt állítja : „hogy a város azzal, hogy a Szamosban teszi közhirré hirdetéseit, rákény­szeríti a közönségnek más párt- állású részét is arra, hogy a Sza­most olvassa.“ Sőt tovább megyek, most értem már én is, mi az oka annak, hogy a „Szatmár és Vi­déke“ iránt oly kicsiny az érdek­lődés. A város nem hirdettet ná­lunk sem és igy kénytelen a kö­zönség a Szamost olvasni. Polgár- mester Ur! hirdetést kérünk 11 * A tiszta igazság különben az, hogy egyenes pénzpocsékolás a város részéről a hirdetéseket napilapban tenni közé, mert arra sokkal célszerűbb a hetilap. Eb­ben egy hétig állandóan olvas­hatja a publikum, mig a napi­lapban, ha aznap meg nem nézi, többé nincs alkalma olvashatni. — És dacára annak, hogy egy hétig olvashatja mindenki, még keve­sebbe is kerül, tehát kétszeres előnye van. Sietek ie n másik he­tilap, a „Szatmári Hirlap“ szer­kesztőségével ezt a kérdést meg­beszélni, semmi kétség benne, hogy megfogjuk egymást érteni. Legalább kettesben fogjuk oda­dörögni: Polgármester ur! hirde­tést kérünk ! Demeter. —A Feminista Egye­sület alakulása iránt óriási az érdeklődés. Minthogy a szervezés hosszabb időt vesz igénybe és a következő va­sárnapok mind le vannak más közérdekű események ré­szére foglalva, a 16.-ra ter- vetezt alakuló gyűlést el kel­lett halasztani. Valószinüen e hó 30.-án, vagy január első vasárnapjai egyikén fog a helyi csoport megalakulni. — Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés szat­mári szervizeiének kiépítése vé­gett és igy az összes szatmári kereskedők megszervezése érde­kében a szatmári kereskedők fog­lalkozási ágra való tekintet nél­kül értekezletet tartottak. Az ér­tekezlet Roóz Gyula, Franki Mi­hály, dr. Fischer József, Fógel Károly, Lővinger József és Fried­man Jenő felszólalásai után egy­hangúlag elhatározta a szatmári szervezet megalakítását és annak élére oly vezetőség megválasztá­sát, amely a kereskedők bizalmát bírja és elegendő erővel bir a ke­reskedők érdekében a harcot min­den irányban felvenni. Az ünnepélyes alakuló gyű­lés illetve az alakulásról való be­számolás december 23.-án fog megtörténni a városháza nagy­termében. A megalakulás kereté­ben dr. Katona Sándor jeles köz­gazdasági iró, a központ kikül­döttje „Háborús Pénzügyek“ ciai alatt előadást fog tartani, amely előadásra általános érdekességénél fogva felhívjuk a nagyközönség figyelőiét is. A szervezet iránt az összes kereskedők részéről a legnagyobb érdeklődés nyilvánul. Az előké­születi munkálatok elvégzésével az értekezlet dr. Fischer Józsefet bízta meg. — Az Izraelita Nöegy- let éfl Népkonyha vasárnap délután a rendesnél nagyobb mé­retűén látogatott teadélutánt ren­dezett. Ott láttuk a közönség soraiban Mazoranna cs. és kir. ezredes állomásparancsnokot, dr. Nagy Vince képviselőt, Ozory István rendőrfőkapitányt és a tár­sadalmi élet sok kiválóságát. A A teadélután hangulatos, kedves szórakozásban telt el és több, mint ezer koronát juttatott a szegé­nyeknek. A rendezés érdeme Roóz Samuné és dr. Benedek Józsefné elnöknőké. — Hadikölcsön életbiz­tosítás. Mielőtt ilyent köt, kérjen tájékoztatót a Szat­mári Leszamitolóbanktól. mint a Triesti Általános Biztositó Társulat főügynökségétől. — Felmentik a régóta katonáskodó ügyvédeket. Az igazságügyminisztérium és a had­ügyi kormányzat elrendelte azok­nak a segédszolgálatos gyakorló ügyvédeknek összeirását, akik még 1915. januárelseje előtt vonultak be katonai szolgálatra. Ezeket az ügyvédeket fel fogják menteni. — Jegyzőválasztás Halmiban. Kun Károly nyug­díjba vonulásával megüresedett halmii jegyzői állást múlt hó 29-én töltötte be a község képvi­selőtestülete. A nyolc pályázó közül Vámos József halmii he­lyettes jegyzőt egyhangúlag vá­lasztotta meg a képviselőtestület Halmi község jegyzőjévé. Vámos József eddigi rövid munkásságá­val is bizonyítékát adta ráter­mettségének, amelyet a közgyű­lésen még ellenfelei is elismertek. Halmi község határozottan kiváló közigazgatási tisztviselőt nyert az uj jegyzőben, aki a község lakos­sága előtt eddig is tiszteletnek és szeretetnek örvendett s bizo­nyosak vagyunk, hogy tehetségét most még fokozottabbun fogja a község javára fordítani. — Halálozás. Dr. Jüng­ling Kálmán főorvos neje Taur Ella, Taar Károly állami népis­kolai igazgató leánya vasárnap éjjel hirtelen elhunyt. Az elhunyt fiatal asszony alig egy évig élt férjével házas életet és mindössze 27 éves volt. Temetése ma délu­tán lesz. — Síkos a járda min­denütt a városban, főként a mellék utcákon. Megértjük, hogy a munkaerő hiánya miatt a járda takarítás nem mehet úgy, mint rendes idők­ben a gyerekek és suhancok füle után sem szaladgálhat a rendőr, hogy ne sikankóz- zák tükörsimára a havat és a kis csatornákat fedő vas­lemezeket, — azonban min­den házban vágattak fát és mindenütt tüzelnek, fürészpor és hamu mindenütt böviben van. Hintsenek a házigazdák és ne sajnálják a hamut és fürészport, mert mindenki felelős a mulasztásából netán eredő balesetekért és még meg is büntetik. — A hős 12-esek Volhy­niában. Kilencszáztizenhutban történt, amikor az olaszokból épp úgy nyomoguttuk kifelé a potentát meg a makarónit, mint most, a muszka korbácsot erősen megló- bálta diadalaink szele. De még- jobban a talián segélykiáltása. Megkezdték hát a mentő akciót. Hogy milyen eredménnyel, az már a történeté. Magyarán mondva drágább volt a leves, mint a hm. A muszka hús. A 12-esck, Szatmármegya virágbokrétája, ak­kor Volhyniában, a Styr purtján Curtorijok mellett voltak. Pihentek. Jól megérdemelt munka pihenője volt ez, de nem tartott sokáig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom