Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-11-13 / 46. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. hegy tisztán lássuk, vájjon j csakugyan naivul lelkesülő tagokkal van-e dolgunk, és \ nem-e olyanokkal, akik a vá- j ros naivságára spekulálnak. Mi is a mellett vagyunk, hogy ezt a kérdést véglege- j sen és radikálisan kell meg­oldani, de szerintünk az csak egyképen történhetik meg helyesen, ha t. i. végképen leveszik a napirendről. __________________________7). Fe gyverrel és pénzzel védjjik a hazát! Jegyez­zünk hadikölcsönt! A népkonyha megnyitása. Az impozáns ünnepi korét, amelyben a népkonyha ez idei működését megkezdette, kifejező bizonysága annak, hogy e város közönsége össze tud forrni, olyun célok szo’gábifában, melyek a tár­sadalom magasabb, egy.-ége* kö­telességein alapulnak. A közönség körében képvi­selve volt m Jótékony Nőegylet: Szlávy Dezsőn«, dr. Schönpflug Jenőné, dr. Kölcsey Férencaó, Marké Kálmánná ás mások sze­mélyében, — a város közönségét Vajiiv Károly kír. tanácsos, pol­gármester represontálta, Béiteky Lajos többek közt az állami gyer- mekmenheiy részéről, az újonnan alakult Knritasz nevében BankŐ József kanonok jeb-nt meg. Ott láttuk még a város főbb hivatal­nokait, Ozory István rendőrfőka­pitányt. BÓth Lajos, a Ferenc József Kedves Jolanda ! Nagy eső van. tehát a had­műveletek szünetelnek, mert Ca- dorna ilyenkor nem szeret har­colni. Ennek dacára állandóan szól az ágyú az Isonzó felől és egymást éri a futár abból az irányból, s ha kérdem Cadornáf, hogy mi ez ? — egyre csak azt mondja, legyen csak nyugodt F«l- f ség, mert nem sokára Triesztben leszünk. Két és fé! éve hiteget már ezzel a Triesttel, de nem tu­dok rá haragudni, mert olyan szépen ki tudja magát magyarázni, hogy gyönyörűség. Tegnap óta azonban a hitem megrendült. Két vezérkari tisztnek a beszédjét hall­gattam ki, a azok egyhangúlag ökörnek mondták Cadornár, sőt az igazat megvallva, engemet is. Hátha csakugyan igazuk van P már t. i. Cecdornát illetőleg, uzóta kezdek kételkedni benne. Ma ha­tározott választ kértem tőle arra, hogy mikor vonulunk be Triestbo ? és ő határozottan kijelentette, hogy ..... Eddig szól a levél, n miből azt sejtem, hogy a Király itt kap­hatta meg az igazi választ, a melyre aztán szaladni kellett. Hol­nap megyünk tovább, s nem so­kára Velencéből fog szólaui a tu­dósítás. Ég vele és gyöngyharmat!! hive: Ripp. rend lovagja mondott elnöki meg­nyitót. Hangsúlyozta, hogy a Népkonyha működésének irányát megszabták az alapítók és a ko­rábbi elnöknők, főként, Lövi Mik- eáné és Markovit* Mihályné, a mostani vezetőségre az a köteles­ség vár, hogy a kijelölt utón foly­tassák a társadalomra oly fontos munkásságot. E tevékenységben számúnak a hivatalos város, a nagyközönség és a sajtó eddig is mindig tapasztalt támogatására. Az uj elnöknő dr. Benedek Jó- zsefné kezében biztosítva látja azt, hogy mtgfslelő segítés mel­lett a tornyosuló nehézségeket le­fogják tudni küzdeni. Vujay Károly, kir. tanácsos, polgármester rendkívül hatásos szavakban tolmácsolta a városnak, mint hatóságnak és a város kö­zönségének megértő érdeklődését. Megszoktuk — úgymond — hogy a negyedik éve tartó há­ború folyton újabb és nagyobb A tegnapi közgyűlés lé­nyegét két áremelés teszi, amelyek közül a tűzifa árá­ban beállott változást a leg­szegényebb polgárság érdeké­ben nem hagyhatjuk szó nélkül. És épen ezért különös i megfontolás tárgyává kell j tenni, hogy a város üzleti érdekeit ne áldozza e fel a szociális célok szintén 'kény- szeritő ereje előtt. Köztudomású, a gyűlé­sen is szóba került az, hogy a város olcsó, nagyon olcsó fáját több okból illetéktelen emberek halmozták össze, vagy hordták el. Illetéktelennek tartok pedig nem csak olyan kereske­dőt, aki a város facéduláit összevásárolta, hanem olyan jómóduakat. is, akik hama­rább jutottak olcsó fához, mint. a tőkével nem rendel­kező szegényebb családok. Már most a helyzet az, hogy a város jómódú csalá­déi elvannak látva, hol vá­rosi, hol máshonnan szerzett fával, mig épen a kevésbé tehetősek vásárlása előtt, a tél kellős közepén drágitja meg a közgyűlés, a polgár­ság egyetemes testületé a fát. Ez igy a rideg tények keretében, nagyon szomorú. ^z okok, amelyeket ak­ceptálni tudunk, elég súlyo­sak. A város pénztárát rend­kívüli és nagy összegű há­borús kiadás terhe nyomja, amit elő kell teremteni. A baj az, hogy a „kell“ kény­teljen. Eddig is mindent megad­niuk. Ezután is mindent igyek­szünk megadni, mert meg kell tennünk, hisz ezzel is egy nagy gondtól ezabadu'unk. Isten áldá­sát köri a Népkonyha működésére. Ezután Béiteky Lajos mon­dott magas szárnyalást! szavakban köszönetét a Népkonyhának, ahol az államtól elhagyottaknak nyil­vánított gyermekek kivétel nél­kül szeretetteljes pártfogásra ta- ' láitak, ha rászorulták. Legna­gyobb hálájának ad kifejezést.* Végül Bankó József kano­nok a Ivaritáaz nevében kijelen­tette, hogy ép úgy mint, a Nép konyha felekezeti intézmény létéra is minden felokozeii kérdést ki­zár a jótékonyság gyakorlásánál, úgy *» Karitas* sem lesz tekintet­tel soha működésében tói ékezet re. Róth Lajos elnök szavai után a megnyitó ünnepség véget ért. , A mai ebéd a Lővy Mik- séné emlékének volt szentelve és a szokottnál bővebben állították ki. S*atmár, 1917. november 11. szerűségét csak most kezdik kiküszöbölni. Baj az, hogy épen olyan cikk árát emelik, amit a tisztességtelen árspe­kuláció hajtott fel szédületes magasra, hogy azt mondhat­juk, hogy 720 koronás faár mellett száz koronákkal ál­lunk alatta a kereskedelmi forgalmi áraknak és nem vesszük észre e közben, hogy a város árai is tulon túl nagy, aránytalan jövedelmet foglalnak magukban. Ezeket az ellentétes ér­dekeket könnyű áthidalni. A város a szegényebbek és ke­vésbé tehetősek részére ha­sítson ki egy meghatározott kontingenst, a rendelkezésre álló mennyiségből és azt tel­jesen ingyen, vagy nagyon mérsékelt árakon ossza ki az arra rászorulók között. A másik áremelés a Vil­mos világítás diját érte. Itt csak egyet nem ér­tünk. Eddig mindig azt hal­lottuk: nincsen áram, mert nincs tüzelöszer. Spórolni kell az árammal reggel hattól délután kettőig, hét órás bolt, 11 órás mindenféle zárórával, mert — jaj — nem fogunk látni a télen semmit. Már majdnem megsajnáltuk a vil- lamosmü ércszivii igazga- tóságát, akiknek nem volt sza­bad megszánni a város sö­tétben botorkáló lakosságát, amelyet még betörések is zaklattak. És ime, most, mintha világosságot gyújtott volna a villamos rnü a sötétben! Az áram felemelésre azzal csábi tóttá egy a köz­gyűlés előtt megjelent kom­münikében az illetékeseket, hogy, ha megszavazzák a magasabb árarndijjat, akkor flesz fény, sok, több, mint most van Hát ez nem őszinte be­széd és eljárás a város közön­ségével szemben. Ha van szén és fa, de drága, tessék ennek okán az árdrágítást kérni, ha azon­ban csak akkor csinál a vá­ros üzeme a városnak vilá­gosságot, ha felemeli az áram árait, de ezt az okot, ezt a célt elhallgatja és folyton szénhiánnyal indokolja, a sö­tétséget, — az a közönség mellének szegezett fegyver, ami a kényszer erejével pré­seli ki azt, amit őszinte be­szédre szépen is megkapnának. Elmondhatjuk minden nem kellőkép benfVntessel a városi üzemek kérdésében: „Több világosságot!“ (as*.) Sok a papírpénz! Jobb és többet ér a pénz papír! Ezek között is leg­biztosabb és leghálásabb a hazának, az országnak nyújtott kölcsön papírjai Jegyezzünk minél több hadikölcsönt! Színház. Kevés a fizetés. — 120 ko­rona havonta a karszemé­lyeknek. Mielőtt színészeink játéká­nak bírálására, ismertetésére rá­térnénk, lapunk szociális elveihez | vuló hűség arra kényszerű, hogy egy kis szemlét tartsunk a szín­ház, mint vállalat .és tagjai közti vis/.onv felett. A szatmári szinház éveken keresztül nem jöveiLlmezött, az. első időkben Kiss Árpád is nehéz­ségekkel küzdött. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy két. éve egységre szer­ződtette tagjait. A háborús óvek a színházra is a kedvező „konjunktúra“ ide­jét jelentették, a tavalyi szezon az egységár-rendszer mellett is meglehetős nagy tőkét juttatott a direktornak, a tagok pedig ren­des megélhetéshez jutottak, bár a rendszer aránytalansága ellen itt ott kifogás volt emelhető. Ez idén a tagok fix gázéira dolgoznak, az egész netto jövede­lem Kiss Árpádot illeti meg. Amikor az igazgató a város­tól a hslyárak felemelését kérte, abból az indokból kapta meg, mert a megélhetés rendkívül meg­drágult. Azt hihette volna min­denki, hogy a helyáremeiésből az igazgató és a színészek megfelelő részesedéssel magasabb jövedelem­hez jutnak. Meglepődéssel értesülünk azonban arról, hogy a tagok tjil­erőkí fej rést és áldozatokat, köve­Konjankturás közgyűlés. Minden vonalon áremelés. — Hol van a szegények ingyen és ölesé tűzifája? — Van-e szénhiány a villamos műnél?

Next

/
Oldalképek
Tartalom