Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-11-13 / 46. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 nyomó része még nzt a minimumot sem kapja fizetésűi, ami lét- fenntartásához szükséges, nemhogy színészi értéke meg Tolna honorálva. Valósággal riasztó eset, hogy a kórista lányok 120 K havi fizetést kapnak; esténként majdnem egészen 4 koronát. Mit lehet ezzel kezdeni? Enni, vigy ruház- kodni utcára és színpadra? Vagy kényszeríteni akarják ezeket a szegény lányokat arra, hogy akarva, nem akarva is más utón és módokon keressék m°g a nélkülözhetetlen létminimumot ? A színház jövedelmezősége, a közönség pártolása arra kötelezi a direktort, hogy ezen borzasztó helyzeten segítsen. Korgó gyoniru, nem kellően fizetett színészektől nein követelhetjük Hit, n jó kedvet, ambíciót, amit a mi közönségünk a direk- tor jövedelme után társulatától joggal elvár és a jövedelem eloszlás igazságosságának, mint minden vállalkozásnál, enné! is föltétlenül érvényesülnie kell. Mindenki kapjon tudásával arányos jövedelmet, a karszemély- zetuek pedig meg kell adni a megélhetésre nélkülözhetlen fizetést. Akkor aztán mindenkivel szemben föl lehet állítani n bírálatnak azt a mértékét, ami a mi színpadunk nívójának megfelel. Kedden. Daliás, ifjú Királyunk, mialatt égi és földi háborúk zajában és tiizében fáradhatatlanul teljesíti uralkodói, sőt ’hadvezéri hivatását, időt szakit magának arra, hogy a háború által adott helyzetből folyó következményeket haladék nélkül levonja. Most újból a kard van napirenden. Mert egyszer már volt. Akkor, a mikor belátták, hogy a kard, ez a fényes, hosszú nyárs nem alkalmas arra, hogy az ellenségnek ártsunk és nem szükséges arra, hogy a magunkéinál tekintélyt tartsunk vele. Hát sutba dobták s nem maradt, pusztán csak az emléke a kaidnak, annak a fegyvernek, mely a mint a fentiek szerint nem volt képes tulajdonképeni hivatásának megfelelni, ám amely azonban annál több szerencsétlenség és bánat okozója volt azon a területen, a hol pedig a fegyver semrnikép sincsen legitimálva. Mosolyognunk kellett, ha hallottunk meséket lovagi tornákról, halállal végződő bajvivásokról, mint a melyek fokmérői voltak az egyének „lovagi“ gondolkozásának, sőt korrektségének, —• mosolyognunk, de csak befelé, mert a sötét középkor eme bárgyú hagyománya még napjainkban is lenyűgözve tartja társadalmunk túlnyomó részét. Természetes, hogy a tisztikar, mely par excellence fegyverre termett osztály, meggyőzödéses követője volt a becsületügyekben követett katonás elintézési módoknak, és úgy állt elő a „civil“ és „katonai“ becsület fogalma közti különbség. De jött a háború. A háború, mely megmutatta, hogy a hadsereg, melynek olyan elenyészően csekély ré- j szét teszik a hivatásszerűen j kardforgató eleinek, nagy dől- j gokra képes, anélkül, hogy annak tagjai kora gyermekkoruktól a fegyver, a kard imádatára volnának nevelve. Károly király az által, hogy tisztjeinek megtiltotta a párbajozást és őket vitás esetekben saját bíróságaikhoz utasította, egy régi, megrögzött és hibás alapon álló felfogást döntött meg és örömmel kell ismét megállapítanunk, hogy királyunk bámulatos egészséges szociális felfogásról tett tanúságot; viszont a polgári társadalom- > nak nincs gyorsabb feladata, mint szociális és törvényes intézkedésekkel a maga köréből is száműzze a párbajt, mely amúgy is csak azért a hamis jelszóért volt a polgárok közt divatban, hogy a párbaj elöl való kitérés a tiszti becsületről vallott felfogással szemben egy capitis dimihutiot képezett. ___________________Lux. — A nycmdai munkások drágasági pótléka. A könyvnyomdái, betű- és tömöníő, litográfiái, könyvkötő ütemek munkásainak eddig élvezett drágasági pótlékait 100 százalékra emelték fel. Tekintettel erre és a papiros dráguláséra, a grafikai üzemek kénytelenek termékeik árait, a tényleges előállítás költségeinek megfelelően felemelni. A munkásoknak adott 100 százalékos béremelés azonban csak 8 hé*re szól, mert, ha a viszonyok addig- nem változnak, a munkabéreket a nyom- datulajdonosOk újból lényegesen emelni lesznek kénytelenek. A világ minden tájéka felé, mint a zuduió lavina, pusztított a magyar bakák offenzivája. A hadikölesön jegyzés a civilek offenzivája. Minden itthon levő nem katonának első erkölcsi parancsa: hogy a hadiköl- csönj egy zésnél az első vonalban, teljes anyagi erejével ott küzdjön. Jegyezzünk sokat a hetedik hadikölcsön- offenzivában! Apróságok. Ismert dolog, hogy Oroszországba küldött tudósítónkat annak idejön Szent-Pétérvúron elfogták és hogy a börtönből a szintén fogva levő forradalmi vezérrel, Leninnel szökött meg. Lenin ma a kormány élére került és első teendője volt, hogy lapunkhoz a következő sürgönyt küldte: Kerenszkyt elkergettük, a lap tudósítója jöjjön azonnal. Sú!yt helyezek reá, hogy a „Szatmár és Vidéke“ itt Szent- Péterváron képviselve legyen. Gyöngyharmatos üdvözlettel! Lenin. # Egy közismert vidéki úriember, aki szenvedélyes kaláber játszó, a napokban egy társaságban, u hol a tetszhalálról beszéltek, tréfásan ezeket mondta : — Hát az igazat megvallva, attól én is félek, de intézkedtem is arra az esetre, ha már ott leszek, hogy egy jó hangú ember minden félórában, ha mindjárt fok 'pitányi engedéllyel is, u fülembe kiáltsa: „Re,kontra!“ — mert ha erre sem ébredek fel, akkor bizonyos, hogy alstposan végem van. * Szegény Jékel Tóni, ő is itt hagyott bennünket. Sok viszontagságon ment keresztül, elmondhatta Hazafy Veray Jánossal: „sok nyomorúságot élvezünk ez életben“. De a sok nyomorúság között sem hagyta el a humora, mindig tudott kacagni, ha úgy adódott. Egy időben minden reménye bennem volt, s egyszerre két dologgal akart meghízni. Egy mérge« cikket hozott a püspök ellen, hogy tegyem közzé a Sssat- már és Vidékében és egy psrt az egyházmegye ellen. — Barátom! — mondom neki — uem jó helyen kopogtatsz. Ennek a cikknek csak úgy lesz hatása, ha a Heti Szemlében jelenik meg, a perrel pedig csak úgy boldogulsz, ha a káptalani ügyvédre bizod, az ért az ilyen dolgokhoz. Elkacagta magét,összeszedte az Írásait és tovább ment. •» Az ügyvédbojtár végrehajtás foganatosítása végett megjelenik a falun tanítónál, de bizony ott nem talál semmi lefoglalni valót. Kérdi tőle, hogy hát a másik adós kicsoda és van-e annak valamije ? — Az a kántor volna, de nincs annak uram semmije — válaszol a kérdett — még a hangját is elvesztette. | * X urat, aki nagy beteg, meglátogatja egyik barátja, s mint ilyenkor szokás, nagy részvéttel kérdezősködik állapota fa-’ löl. Majd szóba jön az orvosi rendelés, s mikor a beteg mondja^ hogy a boritalt eltiltotta, egész lelkesedéssel kezdi rá a látogató: — Nagyszerül Milyen szerencsés vagy, de mindig is az voltál világéletedben! Most tiltják ei a bort. mikor olyan méregdrága. Velem bizonyosan megfordítva lenne, nekem okvetlenül most rendelnének. Demeter. HÍREK. B9 ■ ■ — A kártya rendelet érthető izgalmakat váltott ki az „illetékes“ tényezőkből. Bennünket az egész ügy különösen azért érdekel, mert a kártyázás megadóztatásának kérdését aktuálissá lehet tenni. Igaz, hogy a minisztériumnak van olyan álláspontja, amely szerint az állami adóval terhelt adótárgy községi adóval meg nem róható, de a kártyaadót nem a kártyapakli után, hanem a vendéglős, kávés kártyaszobájának jövedelme után kellene kiszabni, amit aztán az a játékosokra áthárítania. Minden kávéházban jegyzik ezt a jövedelmet, ellenőrzése nem volna nehéz, de lehetne átlagos összegben is meghatározni az adó alapjául. Ezzel kapcsolatban egy másik kézen fekvő adónem iá kínálkozik: a mozi és színházi jegy-adó. Ezen uj adók, mint szórakozási, vigalmi adók jogosságához indokolás sem szükséges, hogy pedig az igy befolyandó adó tekintélyes summára gyűlne, azt a kártyá- zók nagy serege, az állandóan zsúfolva levő mozi és színház sejttetni engedi. Érdemes volna részletesen foglalkozni ezekkel a javaslattal. — Kitüntetés. Endrédv Márton régi ismerősünket, aki a budapesti önkéntes őreeregnál egyik központi parancsnok, a király az arany erdemkuresztte! a, vitézségi érem szalagján tüntette ki. — ötösök kitüntetése. Tiblesu! magaslat elfoglalásánál részt vett tisztek hősi viselkedéséért Zeidner kapitányt a Lipót renddal, Oswald Pál tart. hadnagyot a III. osztályú katonai ér- demkereezttel, dr. Borgida József tart. hadnagyot pedig a íignum laudissal tüntették ki. — Kinevezés. A főispán dr. Ambrózy József fogalmazót Szatmár-Némati város tb. rendőrkapitányává nevezte ki. — Oláh Gyula polgári biztost pedig tb. rendőrtisztié nevezte ki. — Előléptetés. A király Márkus Lajos népfelkelő mérnökhadnagyot népfelkelő ’• mérnök főhadnaggyá nevezte ki. — Hősi halál. Papolczy Olivér tartalékos hadnagy az 5-ik gyalogezredben, az olasz harctéren elesett. A vitéz katonában, a ki többszörösen volt kitüntetve, Papolczy Zoltán apai ref. lelkész fiát gyászolja. — Követendő példák. Br. Benedek József ügyvéd é* Reiter Béhíné 1000 — 1000 K-ás alapítványt tettek a Népkonyhának.