Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-10-23 / 43. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 Kedden. A „Szamos“ dicsér.., A közgyűlési blokk alaku­lásával kapcsolatban a „Ssamos“ című helybeli újság személyem el­len dicsérő szavak áradatába bur­kolt gnnyoló támadást intézett. Nem ambicionálom, hogy a „Szamos“ bármily véleménnyel legyen felőlem. Tetteimet, ame­lyekkel elvekért, a közért egészen önzetlenül, fiatalságom minden el­szántságával küzdők, bátran és emelt fővel bocsátom a nyilvános­ság bírálata alá, de a személyem­hez senkinek, még az elveinek el- vénhedtségében, kiéitségóben, hal­doklásban vergődő politikai re­zsimnek — melyet u „Szamos“ kép­visel — sincsen semmi köze. Igenis, a fiatalság csoporto­sul mindenkor a megújhodásnak, szabad gondolkodásnak lobogója köré és szomorú tünet, hogy a fiatalság erejének evolúciója majd­nem mindig uz elöregedett poli­tikai és társadalmi reakcióban ta­lálja legelkeseredettebb akadályát. És nem igaz, hogy én Szat- máron idegen vagyok. Büszkén hivatkozom arra, hogy liberáliz- must, smberszeretetet itt Sz&tmá- ron a katholikus főgimnáziumban olyan professzoroktól, mint Rat- kovszky Pál, Orosz Alajos, Fech- tel János, Fodor Gyula, a jogok­nak, a társadalmi érvényesülés sza­badságának egyenlőségét pedig az itteni ügyvédi kar kétséget kizárólag létező kiválóságaitól tanultam. Az ambíciót nem szégyellem és nem hagyom magam szerény teeen egyedül — a honvéd hely­őrségi kórházba. Megérkezve Pestre, megyek egyenesen a kórházba. Itt eliga­zítanak egy egyetemi tanár törzs­orvoshoz. A várószoba tele volt már tisztekkel. Sok ismerősöm volt közöttük, a kik szívesen üd­vözölve kérdezősködtek állapotom felől. Egyszer csak jön a törzsor­vos s mindenkitől elveszi az Írá­sait s így tőlem is a zárt levelet. Felbontja, reám néz s ir reá va- lamit és mondju, hogy menjek — Óh egek ura! — az V ik számú pavillonba. Mintha kést döftek volna szivembe; — tehát megint az ötös szám ül Amint ezt meghallják a többi tisztek, mint valami ragá­lyos betegtől, úgy húzódtak el tőlem. Kissé feltűnt ugyan baj­társaim hirtelen elhidegülése, de fontosabb dolgot nem tulajdoní­tottam neki. Kimegyek a fogadó szobá­ból s elindulok keresni azt a bi­zonyos és átkos „ötös“ pavillont. Amint megyek az udvaron át, két „Wärter“ felém gyanús pillantá­sokat vetve, — éleimmel egy ma­gasságban, — folyton mellettem jön kellő távolságban. De még mindig nem gyanítottam semmit. (Folyt, köv.) céljaimtól átlátszó trükkel eltán­torítani. Egy világ választ el a „Sza­mos“ munkapárti moráljától és én nem kívánok ée nem akarok azzal soha^gyet érteni. Soha! Magam válogatom meg a vezéreimet, akiknek oldalán szive­A szatmári református egyház által a reformáció négyszázados évfordulója al­kalmából okt, 28-án a szat­mári templomban tartandó ünnepélyek sorrendje: a) A délelőtt 10 órakor kez­dődő istentiszteleten: 1. Fennálló ének. 37. dics. 1. verse. 2. Közének. 70. dics. 1., 2. verse. 3. Alkalmi ima. Mondja Bélteky Lajos lelkész. 4. „Térj magadhoz drága Sion.“ Előadja a Vegyeskar. 5 Üunepi egyházi beszéd. Tartja Boros Jenő lelkész. 6. Ivánka : „Hiszek egy Is­tenben.“ Énekli SzathmAry József. 7. Bezáró ének. 70. dics. 7. verse. b) Az istentisztelet után kez­dődő diszpresbyteri gyűlésen: 1. Megnyitó beszéd. Tartja dr. Vajay Károly kir. tan. pol­gármester, egyházi főgondnok. 2. Az egyetemes konvent által a reformáció 400-ados év­fordulójára készittetett emlékira­tot, valamint az egyház jelenlegi hivatalnokainak névsorát, szellemi és anyagi állapotának ismerteté­sét és az egyháztagok által a nagy évforduló emlékére tett ala­pítvány alapító levelét felolvassa László János tanitónőképezdei ta­nár, egyházi jegyző. 3. A di8zpresbyteri gyűlést rövid fohásszal bezárja Béltelcy Lajos elnök-lelkész. t 4. Himnusz. Énekli a gyü­lekezet. c) A délután 2 órakor kezdődő gyermek istentiszteleten. 1. Fennálló ének : Ur Jézus! mely igen drága... 2. Közének: XC. zsoltár 1. verse. 3. Alkalmi ima. Mondja Thury Sándor e. lelkész. 4. Textus felolvasás előtti ének: 74. dics. 6. verse. 5. Alkalmi egyházi beszéd. Tartja Thury Lajos s. lelkész. 6. Bezáró ének: XXIII. zsoltár. 7. Istentisztelet után Med- vecski Ella felső leányisk. tanuló Fülöp József „Hitvallás“ c., Kré- mer Lajos III. g. o. tanuló Csécsi Imre „Fogadás tétel c. verseit elszavalják. 8. Himnusz. Énekli a kö­zönség. sen vállalom a közkatona szere­pét még akkor is, ha a „Szamos“ bátorsága odáig terjed, hogy az elvi harcok legkisebb embereinek személyét meri csak támadni az igazi harcosok helyett. Dr. Markovits Aladár. A szatmári református egyház által a reformáció 400-ados évfordulója alkal­mából okt. 28-án d. u. 5 óra­kor a leányiskolák tornacsar­nokában tartandó emlékünne­pély műsora : 1. Mayerbeer „Hugenották“. Zenekari kiséret mellett előadja a vegyeskar. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Berky Lajos felső keresk. isk. tanár. 3. Ünnepi óda Szabados Edétől. Szavalja Borsy István felső- laányisk. tanár. 4. O. Klose „Ima“ Andante religiozo. Előadják hegedűn Wel- leniin Miksa, Bodor Lajos, Neu­bauer Elemér; zongorán Veress Lajos. 5. A szatmári ref. egyház rövid történetét felolvassa László János tanitóképezdei tanár. 6. Ivánka: „Istennek ha­talma“. Énekli Nyárádi Margit felső leányisk. tanárnő, zongorán kiséri Veress Lajos. 7. Keczer: „Caraffa előtt.“ Drámai költemény Osengey Gu«z- távtól. Előadják: Irányi Kamill, Borsy István, Barkász Imre és Mogyorós Sándor. 8. Himnusz. Énekli a kö­zönség. Apróság-ok. Beteg a családfő, az orvos a legnagyobb nyugalmat ajánlja. Különösen inti a háziakat, hogy mindent kerüljenek, a mi a bete­get izgathatná. —> No aztán halljátok, — szólal m^g a beteg — mától fog­va békét hagyjatok ós a míg tel­jesen egészséges nem leszek, tő­lem pénzt na kérjetek, mert na­gyon jól tudjátok, hogy engem legjobban izgat, ha tőlem pénzt kérnek. « — Doktor ur,'legyen szives egy orvosi bizonyitványt adni. A városi közélelmezésnél most lehet rizskását kapui, de nem adnak csak orvosi bizonyítványra. — Hát aztán mit Írjak én abba a bizonyítványba? — Tessék beleírni, hogy nekem egészségi szempontból szük­séges, mert én a tüdős hurkát nem tudom csak rizskásával enni. . « A szerkesztőmet a „Szamos“ a városi párt megalakítása tár­gyában irt cikkéért egy kicsit megcsipkedte. Úgy vettem észre, hogy bántja a dolog, de hagytam, hogy évődjék magában, s vártam, hogy ő fog szólani, ami be is kö­vetkezett. — Hja, barátom, ez ilyen foglalkozás, de vigasztalódjék, mert lesz még ez többször is. A ki közdolgokkal foglalkozik, as rendesen zavarja másnak a cir- kuluäait, s az a más nem hagyja ezt szó nélkül. A fő, hogy a mit ir, meggyőződésből Írja, a többi minden egyéb mellékes. * A 2. számú dohányjegy be­váltása nagy csalódást okozott. Ha ilyen tempóban fogunk haladni, a 3-diknál már csak pár darab szivarra, vagy cigarettára számít­hatunk. Nagy az elkeseredés a dohányosok között, s itt is, ott is hangzik a fenyegetődzés, hogy felhagynak a dohányzással. A mi­től ugyan nincs mit félni, mert az igazi dohányos erre képtelen. Én is mondtam, hogyha nem lesz virzsinia, felhagyok vele, most pe­dig még a cigarilost is elszívom. Pista fiam több heti gyen­gélkedés után bevonult Egerbe. Hogy milyen jó értesültsége van Cadornának, mutatja az a nagy izgatottság, mely erre uz olasz fronton azonnal észlelhető volt. A bucsuzásnál holmi pénzről is szó esett, a mit ilyen formán veze­tett be : . — Tudom, hogy a pénzké- rés izgat, de itt nem én rólam, v hanem a hadseregről van szó, te­hát mint jó polgár tedd köteles­ségedet ! Demeter. HÍREK. BBS A sötét. A villamosvilágitásnak jóté­kony. sötét leple alatt a piac kel­lős közepén pár napi időközben két zseniális betörés munkáját végezték el ismeretlen vendégeze- replők. Nem kellett nekik a város perifériáira kifáradni, az észrevét- lenséget már maga a Deáktér is biztosította nekik. Bizony lehetetlen állapot. Háború van ugyan, szénre, fára alig van kilátásunk, de, amig van, a nélkülözhetetlen világítást nem szabad megvonni a váró* utcáitól. Az esti hét órai záróra után az üzletek bezárulnak, mégis a redőnyökön keresztül, sokszor éj­félig is, kiszűrődik a világosság. Becsukott boltot nem kell, nem szabad világítani, abban még a szokásos rendbehozási, könyve­lési munkálatokat sem szabad végezni. Csak igy van célja a zárórának. Már ebből a megtakarítás­ból is éghetne jó néhány lámpa az utcákon, a közbiztonság nélkü- lözhetlen biztosítására. A nagyobb helyiségek álta­lános világításáról az egyes részek világítására kell áttérni. A kisebb égők kevesebb áramot fogyaszta­nak. A helyiségekben húzódjanak összébb az emberek, hogy az ut­cán a biztonságuk annál nagyobb lehessen. Az utca is megköveteli a magáét. Mindenki áldozzon érte igényeiből valamit ós a helyzet megoldható lesz. A reformáció emlékünnepélje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom