Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-23 / 4. szám

J ' SZATMÁS ÉS VIDÉKE. Apróságok. Take Jonesku nagy beszé­det tartott, a melyben kijelentette, hogy 32 éves közszerepléséből arra a 2 évre a legbüszkébb, a melyben a háború mellett küzdött. Eszembe jut erről fiéhai Vám- falvi Jónás esete, aki a vendég­lőben oda ment egy másik asztal­hoz, a hol bizony nem barátságo­san fogadták, sőt a társaság egyik tagja egyenesen ráförmedt: „Men­jen innen maga zsidó!“ Mire Jó­nás azzal felelt: „Büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok 1“ s visszament a saját társaságához, a hol aztán még hozzá tette: „mert ha nem volnék büszke, ak­kor is zsidó volnék.“ — Epen így van Take Jonesku is az ő két esztendejével. * Az 5-ik hadikölcsön nagy­szerűen sikerült. Erről beszélget­nek egy társaságban és dicsérik a polgárság áldozatkészségét. — Hát te mennyit jegyez­tél? — kérdi valaki a szomszéd­jától. — Én bizony nem jegyeztem semmit, mert magam is csak köl­csönből élek és mondhatom, elég keservesen. A fogorvos beküld! a szám­lát, az illető úri ember nézi nézi és fejcsóválva monologizál: — Még ezek a fogorvosok is árdrágitanak és épen most, mi­kor a fognak alig van valami munkája. Fái ugyan gok mindenre az ember foga, de azért, ha ki kell huzni, mégis sok oly kevés munkáért 10 koronát követelni. Hova lettek azok a szép idők, mikor még a falusi kovácsok dol­goztak és egy foghúzásnak két garas volt az ára?! * Szegény öreg kucséber is itt hagyott bennünket. Hosszú életkort ért, 87 évet élt, a miből megállapítható, hogy a kucséberi foglalkozás nagyon egészséges. Az utóbbi időben a Deák-téren ődön- gött és kéregetett kenyérre, 8 három napon át megint szép idő, 21-től 25-ig eső, utána ismét szép idő a hónap végéig. Október havában 8-ig szép napok lesznek, azután esőzés jön. 14. és 15-ikén szép idő, 18-ikán fagy, 19. és 20-ifea igen szép és meleg, 27-től a hónap végéig borús. November szép napokkal kezdődik, 7-től kezdve esni fog, 11-től lti-ig havatni fog, utána három napig szép idő lesz, melyet barátságtalan hideg idő követ. December köddel és hóval köszönt be. mely 10-ig tart, ekkor száraz idő következik, amely 18-ig tart, ettől fogva hideg lesz 28-ig, amikor esni fog, 30. és 31-ike is szép idővel köszönt be. Ezt a százesztendős jóslatot mi csak kuriózumként közöljük, mert nem hisszük, hogy sokat le­hetne építeni rá. A legérdekesebb az a jóslat, hogy 1917. évben járványos betegségek nem lesz­nek. Majd elválik, hogy mennyi igaza lesz. • bár már kissé meg volt zavarod­va, mégis ráismert a régi kunt- schaftokra. Sok éven ét én is az voltam és állandóan a 13-as sorra és extrátó a 18-as számra szok­tam tenni egy-egy hatostt. A múltkor engem is megszólított, mire kivettem a két hatost és ké­zibe adva mondom neki: „egy hatos a 13-as sorra, egy hatos extrátó a 18-ru!“ Arca felélén­kült, a szemei ragyogni kezdtek és úgy nézet ki, mint, az elvé­nült harci paripa, mikor a trom­bita srót meghallja. Harctéri tudósítónk levele lapunk zártakor érkezvén, csak a jövő heti számunkban hozhatjuk. Pedig nagyon sok érdekes újság van benne, a mikkel még laptár­sunkat a Szamost is megelőzhet­tük volna, úgy hogy foglalkozunk azzal az eszmével, hogy külön ki­adást fogunk rendezni. Sőt a ki­adóval már beszélünk arról is nem volna-é helyes a Szatmár és Vidékét napilappá átalakítani. Egyelőre várakozó állást fogla­lunk el, várjuk ugyanis, tnig a papiros ára lejebb száll, a mi pe- dig egy hirtelen béke esetén ha­mar bekövetkezhetik. T>emeter. HÍREK. Hajat vásárolt az egyik borbély üzlet­ben egy falusi menyecske. Nem is szép, nem is csúnya, olyan mindennapi arcú paraszt asszony. Csizmában volt, hátán tarisznya, a piacon árulhatott. Epen heti vá­sár volt aznap. Három hajfonatot vett egyik helybeli borbélynál, a milyet kényes dámák viseltek, mikor nagyrafésült hajdiszt köve­telt meg a divat. Harminckét koronát fizetett a falusi menyecske a geszteDyeizinü, szép simaszál- lura fésült hajért. Harminckét koronája jutott erre az igazán fö­lösleges és már a hipercivilizáció elferdülóae szülte puccra akkor, amikor a betevő falat megszerzése emésztő goondokat okoz sok olyan embernek, aki azelőtt meglehetős jó létben élt. Kell, hogy gondolkodóba ejt­sen ez a három fonat haj és ez a harminckét korona. Éreznünk kell, hogy csodákat művel a há­ború, amelyre a béke nupjaiban tényleg úgy gondoltunk, mint soha valósággá nem válható cso­dára. S nem is a harctéren mű­veli a legnagyobb csodákat s talán még csak ezután következik el mindent átformáló, a világnak uj ábrázatot adó, ma még szinte el­képzelhetetlen hatása, amelynek jelentéktelen első postája — a falusi menyecske 32 koronás vendéghaja. Nem akarunk most arról beszélni, hogy mióta háború van, pénz forog bőven a falusi nép közt, ami eddig igazán szűkében volt ott. Nem tartjuk különös jelentőségűnek még azt sem, hogy a falu szűz talajába könnyebben hull be most az alapjában idegen, gyokértelen városi kultúra burján magja. A nagyobb jelentőségű s a lólekbe még ma ismerstlen erejű erjesztő csirákat plántáló tényekre gondolunk. Arra. hogy támad fel egyszerre a régi kalandos magyar, aki hajdan Magyarország fény­korában Itália várait vivta, Bécs kapui előtt állt ostromló haddal, lengyel kastélyok színes ablakai alatt pengette sarkantyúját. A röghöz rögzött, sürü vérü, nehéz mozgású magyar, aki alig látott eddig magasabb épületet a faluja tornyánál, sorra járja most Európa harctereit, Ázsia forró zónáin, a keleti regevilág csodás világában, a déli nap fényében égő violás kupolák közt álmodik. Németor­szág nyüzsgő, eleven életű váro­saiban árulhat. Az ősi kultúrájú Flandria holt városaiban szomo­rodhat, midőn a kegyetlen gránát szennyes, szürke porrá morzsolja a karcsú paloták kőből vert csip­kéit. Szibéria csodálatos népei közt töltheti rabsága napjait. Moszkva márvány templomai és aranytetői közt vágyhat faluja karcsú tornya után. És ki tudja, nem mérgezi-e meg örök vággyal szivét ez a sok uj látomás, ismeretlen és uj tájak szomjúságával a falusi csend szent türelme helyett. És vándorútra kelt az asz- szony nép is. Harcterek felé húzta párja után szive. Országutakon, ismeretlen vidéken hányódott, he­tekig járt a vándor bottal, mig újra visszatért a házi tűzhely szelid világához. Megnyugszik-e valaha egé­szen ez a fölzaklatott vér? Nem terem-e meg a sokat hányatott magyarban a vállalkozási k#dv, a merészség és a tett vágya, ami eddig nem túlságosan sarkalta. Nem lesz-e a szárazföldek nyug­talan hajósa, mint a hogy a vég­telen vizek örök nyughatatlansá- got csókoltak a Columbos Kristó­fok vérébe. Félelemmel és kíváncsiság­gal várjuk a magyar faj újjászü­letését, amelynek el kell követ­kezni a háború után s amely uj államot alakit majd itt, uj Ma­gyarországot a hármas halom és négy folyó földjén, ha elült a küz­delem zaja, amelyről már eddig is sokan mondották azt, hogy második honfoglalás. Jí. — A földmivelósiigyi miniszter felhatalmazta Szat- már-Németi sz. kir. város polgár­mesterét, hogy a város villamos üzeme részére szállítandó szénnek és tűzifának befuvarozáea céljából a város területéről a fogatos jár­műveket és azok tulajdonosait a mezőgazdasági érdekek figyelem­bevételével az 1914. L. t.-c. és az 1915. XIII. t.-c.-ben megha­tározott törvényes rendelkezések által vont korlátok között kiren­delhesse. — Uj vasúti vendég­lős. Gödör Gyula közis­mert szatmári vasúti ven­déglős egészségi okokból bér­letéről lemondott s az igy bérlő nélkül maradt szatmári vasúti vendéglőt a debreceni máv. üzletvezetősége 8 pá­lyázó közül Kiss Lajosnak, nemrégen a szatmári, utóbb a kassai vasúti állomá» fi­zető pincérének adta ki. Az uj bérlő február elsején veszi át a vendéglő vezetését. — Esküvő. Kandel Far­kas tasnádszántói földbirtokos e hó 16-án tartotta esküvőjét Ke­lemen Lilly vei Budapesten. A polgári esketésnél tanuk voltak: Chorin Ferenc főrendiházi tag és Mándy György földbirtokos, huszárfőhudnagy. — Lorántffy-ünnepély. A Szatmármegyei Lorántfíy Zsu­zsanna egyesület, a Debreceni Prot. Irodalmi kör közreműködé­sével, folyó hó 28-án délután 5 órakor ünnepélyt rendez a reform, leányiskolák torna csarnokában, melyen közreműködnek : a da­lárda Veress Lajos karnagy ve­zetésével, dr. Lencz Géza debre­ceni egyetemi tanár, Fabó Ilonka k. a., Bendiner Nándor városi zeneiskola igazgató. Gá«pár Anna zongoraművésznő. Nagykárolyból. A LorántfFy Zs. Egyesület veze­tősége műsor előtt fogja átadni a disztagsági oklevelet a jelenlevő Dr. Baltazár Dezső püspök és Márk Endre m. kir. udvari ta­nácsos, debreceni polgármester uraknak. — Pénzintézeti köz­gyűlés. A Szatmári Termény- és Hitelbank vasárnap d. e. 11 órakor tartotta évi rendes köz­gyűlését dr. I s a á k Elemér el­nöklésével. A 111.299 K 90 f évi tiszta nyereség az igazgató­ság javaslatára a következőleg osztatott fel: Osztalékra részvé­nyenként 24 K, tartalék-alapra 20000 K, tisztviselői nyugdíj­alapra 2000 K. s a fent maradó 12499 K 90 f uj számlára vite­tik át. Az osztalék február 1-től vehető fel. Kegyeletei szavakkal emlékezett meg az igazgatósági jelentés Deutsch Mór igazga­tósági tag halálárót. „Ritka szor­galmú, tevékeny munkatársat, ki­váló emberbarátot veszítettünk benne, kinek minden gondolatát lépését nemes jó szív és minta­szerű becsületesség vezette.“ Köz­gyűlés emlékét jegyző könyvében örökítette meg. Kimondotta köz­gyűlés, hogy tisztviselői nyugdíj alapot létesít és'ehhez képest az alapszabályokat módosította. A küzgyülés fél 12 órakor véget ért. — Egyházi kinevezések. Miklóssy püspök Dobránszky Sándor szárazbereki h. lelkészt hasonló minőségben Nyírkárászra, N s v i c z k y Gyula ujmisést Szárazberekre h. lelkésznek és Pulszki Gyula ujmisést Szat- mér-Németibe rendelte segédlel­késznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom