Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-31 / 31. szám
Harmincnégyedik évfolyam. — 31. szám. Szatmár-Németi, 1917. augusztus I. POLITIKAI ÉS TÁBSADALMI HETI ÚJSÁG. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVAI JÁNOS. Főszerkesztő: Er. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. MARK OVIT S ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. Jékey Sándor főispánunk beiktatása Szatmáron. A függetlenségi párt testületileg üdvözölte a főispánt. (Eredeti tudósítás.) Szatmár, 1917. jalius 31. Főispánt beiktatás volt ma délután Szatmáron. Nehéz időben, nehéz viszonyok közt vette át városunk legfőbb vezetését Jékey Sándor. Hosszú politikai elnyomás után szabadabb lélegzethez jutottunk, a királyi szó kinyitotta ablakát annak a penészes odúnak, melynek légkörében országunk reményei, vágyai tespedtek. Téves volna azonban azt hinni, hogy a levegő már teljesen tiszta, hogy a haladás eszméi teljes győzelmet arattak. Amit nyertünk, csak egy kis rés, amit elértünk csak egy csekély részlet siker, ami megadatott, csak lehetősége annak, hogy minden erőnket megfeszítve igyekezzünk kibővíteni a rést, teljessé tenni a sikert. Katonai kifejezéssel élve az elért eredményt úgy jellemezhetjük, hogy sikerült a várszerüen kiépített ellenséges állások első vonalába behatolni. A haladás képviselőinek ehez is külső segítség kellett. Ez a segítség felülről jött s nem — természetes módon — alulról. De az ellenfél hadállásait még nem törtük át, az ellenfél védelmi állásba vonult vissza, ott szervezkedik uj küzdelemre, uj támadásra. Állítják, hogy az orosz katonaság nagy lendülettel támad, ha azonban sikerül elfoglalnia az első ellenséges árkokat, a harcot befejezett- nek, a győzelmet teljesnek tartja. Nincs hatalom, mely meggátolhatná abban, hogy az árkokban az ellenség által elhagyott tárgyak között szemlét ne tartson s osztozni ne akarjon azokon. Ez a tulajdonsága ad alkalkalmat ellenfeleinknek, hogy a hátsó vonalakban magukhoz térve, tartalékaikat össze gyűjtsék s újból támadva legtöbbször semmivé tegyék a nehezen elért részletsikert. Nálunk a politikában — sajnos — ilyenféle jelenségek mutatkoznak. Az első siker mámorában az osztozkodás, tülekedés a különböző hatalmi állásokért kezdődött meg, de alig van nyoma a szervezkedésnek, az erők egybegyűjtésének, a céltudatos munkának. Pedig a régi rendszer emberei, a haladás ellenségei ugyancsak szervezkednek. A fővezér sajátkezüleg aláirt levelet intéz hiveihez, a volt főispánok szervezik a munkapártot, tö- inöritik az ellenállást. Ezt a szervezést csak ei- lenmozgalotnmal lehet kellően ellensúlyozni, a régi munkapárt táborával szemben fel kell venni a küzdelmet minden vonalon, minden téren. Ne áltassuk magunkat azzal a hamis jelszóval, melyet most hirdet a munkapárt, - hoij a vidék békességet akar, a komoly polgárság nem kíván sem a megyében, sem a városban pártvillongást. Ezzel csak éberségünket akarja eloltani. Ne feledjük el, hogy a hatalom fokusain kevés kivétellel még mindig a munka- párt exponensei állanak, hi- * szén 7 évi uralmuk alatt minden erejüket ellenfeleik politikai elnémitására fordították. A háború kitörése e törekvésüket nagyban elősegítette. Akkor elnémult az ellenzék, szabadon állott működésüknek a tér, az eredményt mutatja a sivár pusztaság, melyet a retrogád hatalmi intézkedések egész sorozata szegélyez. Azzal még keveset ért el a haladás, hogy más kormány váltotta fel az eddigit. Nemcsak friss emberek, de friss szellem is kell, mely áthatja az egész országot áldásos működésével. Ezért ki kell állnia mindenkinek, ki őszinte hive a népjogok kiterjesztésének, a jogegyenlőség valóságos keresztülvitelének, a becsületes, tiszta közigazgatásnak, a népjóléti intézmények fejlesztésének ; aki őszintén kívánja, hogy a magyar nemzet mindert tagja szabadon, kényszer nélkül nyilvánít- i hassa politikai meggyőzödé- j sét, hogy ne a születés előjoga, hanem tudás, szorgalom, munka legyen a boldogulás forrása, hogy a hatóságok emberek módjára kezeljék a legszegényebb polgárát is ennek az országnak, melynek megvédéséhez a legszegényebb ember is hozzájárult. Aki mindezt őszintén akarja, annak fel kell vennie a kiizdel-^ met a régi maradi irányzattal szemben minden téren, minden vonatkozásban lent és fent egyaránt. Csak az erős akarat, szorgalmas munka hozhatja meg a várt eredményt. Ha igaz volt Deák Ferenc mondása, hogy a jogot, melyet a hatalom vesz el a nemzettől, még vissza lehet szerezni, de, a melyről a nemzet önként lemond, az soha fel nem éled, nem kevésbé igaz az, hogy a népjogok, melyeket a felsőbb hatalom engedélyez, ugyanonnan vissza is vonhatók, de amit a nép kiküzd magának, az örök tulajdonául marad meg. Ennek a harcnak vezetésére küldötte ki a kormány az uj főispánt, kit szeretettel üdvözölünk uj állásában, de egyben azon reményben, hogy küzdelmeinknek nemcsak részese, de valóságban éltető vezetője lesz. Ebben a reményben kívánunk működéséhez sok szerencsét és ajánljuk fel őszinte támogatásunkat. k * A főispáni pár hátfőn esti vonattal érkezett Szatihárra. Az állomásnál impozáns és lelkes fogadtatásban volt részük. Ott volt a hivatalos város a polgármester vezetésével, a főkapitány helyette«, n függetlenségi párt képviselőnk, Bélteky Lajos és Thurner Alberttól az élén, a Nőegyletek. Az üdvözlések után a főispáni pár lelkes éljenzés között hajtatott végig szállásukra a fellobogózott utcákon. * A beiktatási aktus kedden délután 5 órakor pergett le a városháza nagy tanácstermében. Á külsőségek a szokásos kereteket mutatták, csak a hangulat tekintetében kerengett némi bizonytalanság. Látszott, hogy itt kát nagyon erős eltökélés fékezi magát a helyzet adta komolyság és ünnepélyesség kedvéért. A zsuffoiásig megtelt tanácsteremben pontban öt órakor szólalt meg a polgármester csengője, amellyel a beiktató gyűlés megnyitását jelezte. Bevezető beszédében Vajay Károly kir. tunácsos, polgármester utalt arra, hogy a város törvényhatósága mindenkor hagyományos megnyugvással fogadta a mindenkori kormány exponenseit, akiknek szokásává vált, hogy különböző pártállásukra való tekintet nélkül igyekeztek békés összhangban dolgozni a város közönségének és a nemzetnek érdekeiért. A főispán egyéniségében, hosszú köztisztviselői múltjában, családi hagyományaiban garanciát lát arra. hogy az uj éra elé megnyugvással tekinthessünk és ebben a hangulatban nyitja meg a közgyűlést. Ezután a főjegyző felolvasta a kinevezési okiratot, majd Ve- réczy Antal vezetése mellett küldöttség hívta meg a főispánt a közgyűlésbe. Lelkes éljenzés kisérte a főispánt helyéig s azután a polgár- mester megtartotta üdvözlő beszédét. E beszédben kifejezést adott annak, hogy rendes körülmények között a főispáni szék betöltése nem okoz különösebb változást, minthogy a törvényhatóságnak a varos közöngégének egyetemes érdekeit kell szolgálnia pártpolitikai szempontok érvényesítése nélkül. Abban a reményben üdvözli a főispánt, hogy a városért folyó nagy munkában zavartalan együttműködéssel fognak dolgozni. Ezután a főispán letette hivatalos esküjét, mire Bélteky Lajos bizottsági tag mondott magas szárnyalásu ünnepi beszédet. A beszédnek kimagasló részletei ezek :
