Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-31 / 31. szám

Harmincnégyedik évfolyam. — 31. szám. Szatmár-Németi, 1917. augusztus I. POLITIKAI ÉS TÁBSADALMI HETI ÚJSÁG. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVAI JÁNOS. Főszerkesztő: Er. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. MARK OVIT S ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. Jékey Sándor főispánunk beiktatása Szatmáron. A függetlenségi párt testületileg üdvözölte a főispánt. (Eredeti tudósítás.) Szatmár, 1917. jalius 31. Főispánt beiktatás volt ma délután Szatmáron. Nehéz időben, nehéz viszonyok közt vette át városunk legfőbb vezetését Jékey Sándor. Hosszú politikai elnyo­más után szabadabb lélegzet­hez jutottunk, a királyi szó kinyitotta ablakát annak a penészes odúnak, melynek lég­körében országunk reményei, vágyai tespedtek. Téves volna azonban azt hinni, hogy a levegő már tel­jesen tiszta, hogy a haladás eszméi teljes győzelmet arat­tak. Amit nyertünk, csak egy kis rés, amit elértünk csak egy csekély részlet siker, ami megadatott, csak lehetősége annak, hogy minden erőnket megfeszítve igyekezzünk ki­bővíteni a rést, teljessé tenni a sikert. Katonai kifejezéssel élve az elért eredményt úgy jel­lemezhetjük, hogy sikerült a várszerüen kiépített ellen­séges állások első vonalába behatolni. A haladás képvi­selőinek ehez is külső segít­ség kellett. Ez a segítség fe­lülről jött s nem — termé­szetes módon — alulról. De az ellenfél hadállásait még nem törtük át, az ellenfél védelmi állásba vonult vissza, ott szervezkedik uj küzde­lemre, uj támadásra. Állítják, hogy az orosz katonaság nagy lendülettel támad, ha azonban sikerül elfoglalnia az első ellenséges árkokat, a harcot befejezett- nek, a győzelmet teljesnek tartja. Nincs hatalom, mely meggátolhatná abban, hogy az árkokban az ellenség által el­hagyott tárgyak között szem­lét ne tartson s osztozni ne akarjon azokon. Ez a tulaj­donsága ad alkalkalmat ellen­feleinknek, hogy a hátsó vo­nalakban magukhoz térve, tartalékaikat össze gyűjtsék s újból támadva legtöbbször semmivé tegyék a nehezen elért részletsikert. Nálunk a politikában — sajnos — ilyenféle jelenségek mutatkoznak. Az első siker mámorában az osztozkodás, tü­lekedés a különböző hatalmi állásokért kezdődött meg, de alig van nyoma a szervezke­désnek, az erők egybegyűjté­sének, a céltudatos munkának. Pedig a régi rendszer emberei, a haladás ellenségei ugyan­csak szervezkednek. A fővezér sajátkezüleg aláirt levelet in­téz hiveihez, a volt főispánok szervezik a munkapártot, tö- inöritik az ellenállást. Ezt a szervezést csak ei- lenmozgalotnmal lehet kel­lően ellensúlyozni, a régi munkapárt táborával szemben fel kell venni a küzdelmet minden vonalon, minden té­ren. Ne áltassuk magunkat azzal a hamis jelszóval, me­lyet most hirdet a munkapárt, - hoij a vidék békességet akar, a komoly polgárság nem kí­ván sem a megyében, sem a városban pártvillongást. Ez­zel csak éberségünket akarja eloltani. Ne feledjük el, hogy a hatalom fokusain kevés ki­vétellel még mindig a munka- párt exponensei állanak, hi- * szén 7 évi uralmuk alatt min­den erejüket ellenfeleik poli­tikai elnémitására fordították. A háború kitörése e törekvé­süket nagyban elősegítette. Akkor elnémult az ellenzék, szabadon állott működésük­nek a tér, az eredményt mu­tatja a sivár pusztaság, me­lyet a retrogád hatalmi intéz­kedések egész sorozata sze­gélyez. Azzal még keveset ért el a haladás, hogy más kormány váltotta fel az eddigit. Nem­csak friss emberek, de friss szellem is kell, mely áthatja az egész országot áldásos mű­ködésével. Ezért ki kell áll­nia mindenkinek, ki őszinte hive a népjogok kiterjesztésé­nek, a jogegyenlőség valósá­gos keresztülvitelének, a be­csületes, tiszta közigazgatás­nak, a népjóléti intézmények fejlesztésének ; aki őszintén kívánja, hogy a magyar nem­zet mindert tagja szabadon, kényszer nélkül nyilvánít- i hassa politikai meggyőzödé- j sét, hogy ne a születés elő­joga, hanem tudás, szorgalom, munka legyen a boldogulás forrása, hogy a hatóságok em­berek módjára kezeljék a leg­szegényebb polgárát is ennek az országnak, melynek meg­védéséhez a legszegényebb ember is hozzájárult. Aki mindezt őszintén akarja, an­nak fel kell vennie a kiizdel-^ met a régi maradi irányzat­tal szemben minden téren, minden vonatkozásban lent és fent egyaránt. Csak az erős akarat, szor­galmas munka hozhatja meg a várt eredményt. Ha igaz volt Deák Ferenc mondása, hogy a jogot, melyet a hata­lom vesz el a nemzettől, még vissza lehet szerezni, de, a melyről a nemzet önként le­mond, az soha fel nem éled, nem kevésbé igaz az, hogy a népjogok, melyeket a felsőbb hatalom engedélyez, ugyan­onnan vissza is vonhatók, de amit a nép kiküzd magának, az örök tulajdonául marad meg. Ennek a harcnak veze­tésére küldötte ki a kormány az uj főispánt, kit szeretet­tel üdvözölünk uj állásában, de egyben azon reményben, hogy küzdelmeinknek nem­csak részese, de valóságban éltető vezetője lesz. Ebben a reményben kívánunk műkö­déséhez sok szerencsét és ajánljuk fel őszinte támoga­tásunkat. k * A főispáni pár hátfőn esti vonattal érkezett Szatihárra. Az állomásnál impozáns és lelkes fo­gadtatásban volt részük. Ott volt a hivatalos város a polgármester vezetésével, a főkapitány helyet­te«, n függetlenségi párt képvi­selőnk, Bélteky Lajos és Thurner Alberttól az élén, a Nőegyletek. Az üdvözlések után a főispáni pár lelkes éljenzés között hajtatott végig szállásukra a fellobogózott utcákon. * A beiktatási aktus kedden délután 5 órakor pergett le a városháza nagy tanácstermében. Á külsőségek a szokásos kerete­ket mutatták, csak a hangulat tekintetében kerengett némi bi­zonytalanság. Látszott, hogy itt kát nagyon erős eltökélés fékezi magát a helyzet adta komolyság és ünnepélyesség kedvéért. A zsuffoiásig megtelt tanács­teremben pontban öt órakor szó­lalt meg a polgármester csengője, amellyel a beiktató gyűlés meg­nyitását jelezte. Bevezető beszédé­ben Vajay Károly kir. tunácsos, polgármester utalt arra, hogy a város törvényhatósága mindenkor hagyományos megnyugvással fo­gadta a mindenkori kormány exponenseit, akiknek szokásává vált, hogy különböző pártállásukra való tekintet nélkül igyekeztek békés összhangban dolgozni a vá­ros közönségének és a nemzetnek érdekeiért. A főispán egyéniségé­ben, hosszú köztisztviselői múltjá­ban, családi hagyományaiban ga­ranciát lát arra. hogy az uj éra elé megnyugvással tekinthessünk és ebben a hangulatban nyitja meg a közgyűlést. Ezután a főjegyző felolvasta a kinevezési okiratot, majd Ve- réczy Antal vezetése mellett kül­döttség hívta meg a főispánt a közgyűlésbe. Lelkes éljenzés kisérte a fő­ispánt helyéig s azután a polgár- mester megtartotta üdvözlő be­szédét. E beszédben kifejezést adott annak, hogy rendes körülmények között a főispáni szék betöltése nem okoz különösebb változást, minthogy a törvényhatóságnak a varos közöngégének egyetemes ér­dekeit kell szolgálnia pártpoliti­kai szempontok érvényesítése nél­kül. Abban a reményben üdvözli a főispánt, hogy a városért folyó nagy munkában zavartalan együtt­működéssel fognak dolgozni. Ezután a főispán letette hi­vatalos esküjét, mire Bélteky La­jos bizottsági tag mondott ma­gas szárnyalásu ünnepi beszédet. A beszédnek kimagasló részletei ezek :

Next

/
Oldalképek
Tartalom